David Cameron

2013. június 28.
2013. január 23.

2017: a britek elhagyják az EU-t?

 Get Adobe Flash player

Tagság, vagy távozás - e két lehetőség közül választhatnak a britek David Cameron mai ígérete szerint egy 2017-ig megrendezésre kerülő népszavazáson, ha a 2015-ben esedékes választásokon a konzervatívok nyernek. Előtte azonban a britek újratárgyalják az EU-val ápolt kapcsolataikat - ígérte a konzervatív brit miniszterelnök ma reggel elmondott, az EU és Nagy-Britannia viszonyáról tartott beszédében, amelyre hónapok óta várt a brit közvélemény és az európai politikai vezetők.

Az EUrologus értékelése szerint Cameron két legyet akar ütni egy csapásra. Egyrészt csontot dobott saját pártja euroszkeptikus politikusainak, akik az első nyilatkozatok szerint pozitívan fogadták a bejelentést. Az EU-val szemben kritikus brit közvélemény várhatóan szintén támogatja a népszavazás gondolatát, így az akár a 2015-ös választási kampányban is a konzervatívok malmára hajthatja a vizet. Másrészt Cameron, aki tényleg komolyan gondolja a brit tagság újratárgyalását, a népszavazás belengetésével nyomást próbál gyakorolni európai tárgyalópartnereire. Kérdés, hogy ez mennyire lehet hatásos akkor, amikor az általános európai trend (az integráció megerősítése) a brit törekvésekkel gyökeresen ellentétes. A britek, ha valóban sikerül visszavonulniuk bizonyos uniós politikákból, miközben teljes jogú tagként részt vehetnek az olyan együttműködésekben, amelyet nemzeti szempontból kizárólagosan kedvezőnek ítélnek, akár precedenst is teremthetnének. Ezt pedig a mag-Európa országai, élükön a franciákkal semmiképpen sem néznék jó szemmel. Ugyanis, ha megvalósul a brit á-la-carte tagság, akkor mi akadályozná meg a többi tagállamot abban, hogy maguk is különleges feltételeket harcoljanak ki az EU-val ápolt kapcsolataikban? Hol húzódna a határ, mi lenne az a pont, ahol az uniós vezetők megálljt parancsolnának egy-egy tagállam igényeinek? Ráadásul milyen alapon? Ha a britek újra tárgyalhatják a tagsággal járó kötelezettségeket - jegyezzük meg, egy teljesen populista belpolitikai vita nyomására -, akkor mások miért nem? És végeredményben mi értelme akkor az együttműködésnek, ha elvileg mindenki mentesülhet a másik irányába fennálló kötelezettségeitől? Ráadásul mi a garancia arra, hogy az újratárgyalt feltételeket a brit politikai elit és a közvélemény megfelelőnek tartja-e majd, a nép a maradás mellett voksol, a brit politikusok pedig befejezik az EU zsarolását? Erre az egy kérdésre az EUrologus is tudja a választ: semmi. Akkor meg mi értelme van belemenni az alkudozásba?

A kérdéseket még sokáig lehetne sorolni. Te mit gondolsz?

2013. január 10.

Az írek és a Brixit

Melyik utat választja?

A britek kilépése az unióból katasztrófa lenne - jelentette be féléves soros EU elnöksége nyitányaként a szigetország hagyományosan szoros uniós szövetségese, Írország miniszterelnöke, Enda Kenny. A téma Herman van Rompuy évnyitó dublini látogatása során merült fel a minap, aki a brit kormányfő által jó ideje lebegtetett uniós tagságukról szóló népszavazás kiírásának árnyától fázik.

A témának saját neve is van, a “British exit” szópárból Brixit-ként hivatkozik rá az angolszász sajtó. Ráadásul az angol belpolitikát lázban tartó kérdés nyomán Brüsszel a hízelgést választotta. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy a novemberi hétéves EU büdzsé csúcson nem hagyták a nagyok elszigetelődni a meredek büdzsévágást követelő Cameront, s így a tárgyalások az idei évre tolódtak. Ezek után nem meglepő, hogy Dublin és Brüsszel azért, hogy a bárány is megmaradjon de farkas se maradjon éhen a politikai horizont egy későbbi pontjára tolná a britek uniós csatlakozási szerződésének revíziójára vonatkozó követelések lehetőségét. Kenny tegnap van Rompuyal találkozva arról beszélt, hogy nem ez a legmegfelelőbb időzítés az alapszerződés módosítására, amikor a közösségnek a gazdasági válság mellett számos súlyos politikai kihívásnak kell megfelelnie. Az ír miniszterelnök azt is hozzátette, hogy mivel a britek követelései más tagországok uniós szerződéseire is hatással lesznek így jelenleg igen kockázatosak lennének.

Kenny érvelése annyiban mindenképpen jogos, hogy Brüsszel amúgy is kénytelen az alapszerződés módosítására körülbelül másfél-két év múlva az eurózóna mögötti közös gazdasági mechanizmus további erősítése miatt.

A britek bent tartása kapcsán azonban a fő érv a belső piac létrejöttében játszott szerepük, illetve annak a szigetország gazdaságában betöltött helye. Az ír Taoiseach a bent maradás mellet törve lándzsát kifejtette: az EU által jelenleg Szingapúrral és Japánnal tárgyalt nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmény és az USA-val kidolgozás alatt álló megállapodást alapvető fontosságúak Nagy Britanniának is. Kenny szerint ráadásul az EU rugalmasságát mutatja, hogy a britek úgy tagjai az EU-nak, hogy nem vezették be az eurót, nem tagjai a Schengen övezetnek de kulcsszereplői a közös piacnak. Utóbbi pedig alapvető szerepet játszik az európai kereskedelemben melynek a brit kereskedők és vállalkozások egyik kulcsszereplői és haszonélvezői.

Az ír vezető nem felejtette el felidézni, hogy kollégája december 10-én Brüsszelben kategorikusan visszautasította, hogy London egy Norvég mintájú viszonyt akarna az EU-val. A skandináv ország ugyanis miközben része a közös piacnak nincs beleszólása az uniós döntésekbe.

Az EUrologus ezzel együtt kíváncsian tekint London EU szkeptikus retorikájának hatásaira, hiszen Cameronék maguk is tudják, hogy sokkal többet veszítenének a kilépéssel. Még akkor is ha valamikorvolt világhatalmi státuszuk emlékébe burkolóznak látszatképpen.