A német választásoknak nemcsak az az eredménye, hogy Angela Merkel a Vasladyt, Margaret Thatchert megszégyenítő ideig lesz vezető pozícióban. Hanem az is, hogy az 1949 óta a Bundestagban helyet kapó Szabad Demokrata Párt (FDP) kiesett az alsóházból. A kampány végén már a kereszténydemokrata szavazóknak kuncsorogtak, ugyan, adják már rájuk egyik, pártlistára adható szavazatukat. Inkább volt megalázó, mint sikeres taktika.
A liberálisok szerte Európában Orbán Viktor ősellenségei.
Ők azok, akik Konrád Györgyre hallgatva bírálják a magyar alkotmányozás csúcstechnológiáját, és kontinens-szerte hamis vádakkal illetik a magyar kormányt, rossz hírét keltik a kárpát-medencei látnoknak.
Így biztosra vehetjük, hogy sajnos Guido Westerwelle, liberális német külügyminiszter; illetve Philip Rösner gazdasági miniszter, az FDP vezető politikusai nem kaptak üdvözlő üzenetet Orbán Viktortól, maximum fityiszt.
De miért érdekes ez nekünk? Azért, mert Westerwelle, és három másik kollégája, a dán, a holland és a finn közösen írtak egy levelet idén márciusban,
melyben olyan mechanizmust kérnek számon az Európai Bizottságtól, amely megregulázza a jogállamiságot leépítő tagállamokat.
Tudják, ez az a levél, amely "nem Magyarországról szól". Legalább is Brüsszelben ezt az eposzi jelzőt fűzték hozzá mindig magyar diplomaták. És mi tagadás, Magyarország nem is volt nevesítve a levélben, csak hát akkor már két éve a magyarországi demokrácia és jogállamiság volt terítéken az EU-ban.
Mindenesetre Westerwelle annak idején, idén tavasszal nagyon elégedetlen volt Viviane Reding igazságügyi EU-biztossal, hogy mit akadékoskodik, miért gondolja úgy, hogy ilyen mechanizmus nem jöhet létre szerződésmódosítás nélkül. Mindenesetre az Európai Bizottság a várakozások szerint hamarosan előáll valamiféle javaslattal, még ha ezt már Westerwelle nem is érhette meg miniszterként. A magyar embereket érintő lényeg azonban az, hogy eggyel kevesebb liberális paca csúfítja az európai politikai térképet az FDP eltűnésével, és ennek kormányunk feltehetően örül.