Őszi rózsátlan jelentés

Ma lehull a fátyol: a Bizottság soron következő gazdasági jelentése déltájban tétetik majd közzé, s persze ezúttal is nagy az idegeskedés a padsorokban. A magyar kormányoldal éppen úgy viselkedik, mint a rossz tanuló a bizonyítványosztás előtt; masszívan megy már napok óta a tanárok lehülyézése (ld.: “véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában”) nyilvánvalóan az osztálytársak és a szülők figyelmét elterelendő.

Tegnap például megtudtuk, hogy az IMF-logika egyébként tud jobb lenni az uniósnál, stb., ami persze önmagában is indokolná az ötven botütést Varga miniszter úrnak, de azért mégiscsak arcpirító mindez pont a kormány útszéli (és borzasztóan költséges) IMF-bashingje után, amit néhány hete kellett elszenvednie a lakosságnak. Arról az ocsmányságról már nem is beszélve, hogy talán az EU-nak mégis több joga van belepofázni a dolgokba, már csak azért is mert ugye minden klubban vannak szabályok, meg aztán ott az a rahedli kohéziós forrás (idegen népek adóiból), ami mára az ország egyetlen működőtőke-beruházása. De vissza a lényeghez: az EUrologus nem akarja vakítani az olvasóit, beismerjük, hogy nem tudtuk megszerezni a jelentést a Bizottságból – bár nagyon rajta voltunk, ígértünk és fenyegettünk, de nem sikerült (ergo: vagy nem korruptak a bizottsági köztisztviselők, vagy mi nem tudtunk eleget ígérni nekik). Vagyis, mint mindenkinek, mi is a homályban tapogatózunk, szóbeli infókra támaszkodunk (“No surprise, man, your government does stupid things, this will be in the paper.” vagy “Hungary? Oh, leave me alone!”). Meg hasonlók. Mi persze reméljük, hogy a jelentés fair lesz és azért lesznek benne pozitív tételek is. Közzététel után értékelünk.

Addig bemelegítőnek, itt a tavaszi jelentés.