sztrájk

2012. november 15.

21. századi internacionalizmus

Jól mutatja, mennyire kevéssé egységes ország Belgium, hogy még a tegnapi, európai szintű sztrájkhoz is másként csatlakozik az északi Flandria, illetve a déli Vallónia. Magyarország nem a munkabeszüntetések országa, így az európai sztrájk híre hozzánk még a híradásokban is alig jut el, miközben az azt összefogó szervezkedők szerint 23 ország 40 szakszervezete csatlakozott hozzá kontinens szerte.

Európa több országában viszont komoly fennakadásokat okozott a “21. század első nemzetközi sztrájkja” néven emlegetett megmozdulás. Elsősorban a déli tagállamok, így Görögország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Portugália baloldali mozgalmai lázadnak a “neoliberális politika”, az “állandósult megszorítások”, a “Nagy Britanniától az Egyesült Államokig húzódó korporativizmus” ellen.

Az Európai Szakszervezetek Konföderációjának kezdeményezése, kevéssé meglepő módon az ibériai-félszigeten vitt a legtöbbeket az utcára. A tiltakozás friss hullámának apropóját az égben lévő munkanélküliség mellett az EB múlt heti gazdasági előrejelzésének stagnálást és rendkívül lassú kilábalást mutató számai szolgáltatták. A tüntetők agyát a küszöbön álló spanyol hitelsegély, és az írek és portugálok hitel-visszafizetési feltételek enyhítése is zsibbasztotta molinóik lóbálása közben.

A portugálok és a spanyolok a tüntetések mellett, iskolákat, gyárakat zártak be, több városban is leállt a tömegközlekedés, de még a légi közlekedésben is fennakadások voltak. A helyi sajtó szerint a tegnapi az ibériai-félsziget első átfogó sztrájkja volt, melyen például a spanyol szakszervezetek szerint dolgozóik 80 százaléka vett részt.

Az olasz fiatalok Turin városában az állami iskoláknak járó támogatások megvágása ellen tüntettek, míg a legnagyobb szakszervezeti föderáció Terni iparvárosban a német acélgyártó ThyssenKrupp tervezett gyárbezárása ellen tüntetett.

Franciaországban a jól bevált sztrájk helyett “mindössze” száz városra kiterjedő tüntetéseket szervezett öt szakszervezet.

Brüsszelben több nagykövetség előtt protestáltak a megszorítások ellen. Ennél is nagyobb figyelem jutott a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztosnak, Andor Lászlónak, akit levélben tüntettek ki a tiltakozók a “Megszorításokért járó Nobel-díjjal”.

A fejlemények ezen a honlapon követhetőek.

2012. november 9.

Munkabeszüntetés az EU-ban

Persze, persze, tudjuk sosem dolgoznak, de ma kollektív munkajogi alapon nem, magyarul sztrájkoltak. Persze úgy, mint ahogy Moszkvában a moszkvicsokat nem osztogatták, hanem fosztogatták. Úgyhogy volt is sztrájk, meg nem is - nem mindenki és nem mindenütt sztrájkolt.

Akkor most mi van?

A Tanács dolgozói hirdették meg a sztrájkot, melyhez néhány bizottsági szakszervezet csatlakozott csak, a Parlamentben pedig összesen egy kis érdekképviselet hívott fel a munka beszüntetésre.

Mi a bajuk?

A 2011 végével javasolt költség-csökkentéssel ellentétben – hét tagállam kérése egy milliárd euró helyett 2020-ig 15 milliárdot spóroljanak.  A legnagyobb szakszervezet (FFPE) szerint ez működésképtelenné tenné az uniós végrehajtó testületet.

Miről kéne lemondaniuk?

Állítólag a fizetésük 16 százalékáról, a gyermekeiknek juttatott ingyenes anyanyelvi oktatásról, illetve a nyugdíjuk egy részéről.

Mire jó sztrájkolniuk?

Jön a népharag, hogy “jódogotokban nem tudtok mit csinálni”, örüljetek, hogy itt dolgozhattok és van munkátok.

Ugyanakkor kérdéses, hogy érdemes-e az európai tisztviselői állásokat jóval kevésbé vonzóvá tenni és ezzel az európai közigazgatás minőségét veszélyeztetni, legalábbis néhány ország polgárai tekintetében, akik azt fogják mondani, hogy na ennyiért nem. Persze lesz elég jelentkező a helyükre.