Nagy-Britannia

2013. szeptember 14.
2013. szeptember 5.
2013. július 15.
2013. május 6.

Nagy-Britannia az EU forgóajtójában: skót be-, brit ki-

Forrás: forbiddenplanet.co.uk

Az abszurd humor hazájában a politikai élet is bővelkedik a nehezen értelmezhető lépésekben. David Cameron miniszterelnök például azzal húzná ki a szőnyeget a brit euroszkeptikusok talpa alól, hogy törvényben rögzítené a következő választások utánra beígért, az Unióból való kilépésről szóló népszavazást. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a britek európai közösségből való esetleges kilépése összemosódik a Nagy-Britannia szétszakadásának kérdésével. Skócia ugyanis 2014. szeptemberében népszavazással dönthet a függetlenségéről.

A demokrácia igazi szépsége, hogy mindeközben brit képviselők a múlt héten úgy határoztak, “gyorsított eljárásban” kell segíteni az esetlegesen létrejövő független Skócia európai uniós csatlakozását. Igaz, ugyan, hogy az elszakadás mellett csak a kormányzó Skót Nemzeti párt van, a konzervatívok, munkáspártiak és a liberális demokraták ellenzik azt.


A fejüket vakaró nemzetközi jogászok szerint azonban, messze nem csak az a kérdés, hogy milyen státuszt kaphat a független Skócia a nemzetközi szervezetekben. A brit alsóház jelentése sem árul zsákbamacskát, amikor kijelenti, hogy a skót álláspont számos kérdésben összeegyeztethetetlen az unióssal, ezért automatikus csatlakozásról álmodozni felesleges.
Itt van rögtön az euró kérdése: Alex Salmand skót első miniszter szerint, ők köszönik, maradnának a fontnál. Az utóbbi időben aláírt csatlakozási szerződésekben viszont kivétel nélkül szerepel a közös valuta bevezetésére vállalt kötelezettség. Aztán itt az igen jelentős skót halászati szektor kérdése, amit csak keserves viták árán lehet majd beterelni a Közös Halászati Politika egyre inkább a fenntarthatóságot előtérbe helyező égisze alá. Vagy a Nagy-Britannia szerte legtöbbet a régió által lehívott uniós felzárkóztatási alapok összege, melyek kapcsán várhatóan mind külön alkukat remél Edinburgh.
Az automatikus tagfelvétel körüli ködöt oszlatta Barroso elnök is, aki kerek perec odavetette: “egy új állam mely az EU-hoz szeretne csatlakozni, ugyanúgy felvételét kell, hogy kérje, mint bármely egyéb ország”.

A brit honatyák jelentése tehát világosan fogalmaz, nem szabad abba az illúzióban ringatnia magát a skótoknak, hogy automatikusan felvételt nyernek és megöröklik a britek által kiharcolt jogaikat. Brüsszel szemében különösen gerendának hathat a skót szálka, mely csillámport szórhat például a tavaly ősszel a függetlenedést hajszál híján elvető Katalánok szemébe.

Nem beszélve arról, micsoda munícióval vértezheti fel a függetlenedő Székelyföldért síkra szállókat a zsugoriságáról híres nemzet önállósodása - dörmögi tömött bajuszába az EUrologus halkan.

2013. március 11.

“Nem a multiknak készítünk játékot”

WrrrrAz e-Bay és az Amazon lobbistái írják az EU új adatvédelmi szabályait címűfebruári anyagunk óta tovább folytatódott a küzdelem, melynek tárgya alapvetően az, hogy az internetes vállalatok mit és milyen mértékben ismerhetnek meg minket. Számos tagállam, például Nagy-Britannia szerint a javaslat túlszabályoz, mert egyebek mellett arra kötelezné a kereskedelmi céllal személyes adatokat gyűjtő és használó cégeket mint a Google, a Facebook vagy a Microsoft, hogy ehhez megszerezzék felhasználóik hozzájárulását.

Vita van továbbá arról, hogy kötelező legyen-e a személyes adatokat kezelő vállalatoknál a német gyakorlathoz hasonlóan kinevezni egy adatvédelmi felügyelőt, amely a társaság működése során ellenőrzi az adatvédelmi szabályok betartását. A britek fenti siralmaik kapcsán levelet is küldtek az illetékes uniós biztosnak, Viviane Redingnek, aki tárgyilagosan de vélhetően kellő cinizmussal annyit válaszolt: az Európai Bizottság az egységes piac erősítésén fáradozik (beleértve az egységes adatvédelmi szabályokat), pontosan úgy, ahogy azt David Cameron brit miniszterelnök kérte. Reding azonban azt is tudja, hogy nem érdemes elmennie a falig az ügyben, különben a javaslat a kukában landolhat. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a kompromisszumos megoldás a magas, közepes és alacsony adatvédelmi kockázatú besorolás bevezetése lenne. Ezek a besorolások az egyes cégekre vonatkoznának, akikkel szemben ennek megfelelően eltérő szigort alkalmaznának.

Egyet azonban világosan megüzent Reding: “nem a multinacionális vállalatok jogászainak készítünk játékot, a kulcsszó az egyszerűség kell, hogy legyen”. Kérdés, hogy a végén ezt a tagállamok is így látják e s, hogy ez a lózung kielégíti-e az EP képviselőket. S végül az sem mellékes, hogy a több Európa zászlaja alatt felsorakozó tagállamok túlnyomó többségével szemben álló magyar-brit-dán-belga négyes végül beadja e a derekát és elfogadja, hogy az egész EU területén egységesen végrehajtott rendelet formájában szülessen meg a jogszabály.

2013. március 5.

Melyik nyugat-európai nemzet a legegészségesebb?

Nem minden a jólét, a jó egészségügy, a felvilágosító kampányok és a szűrések - összegezhetőek a megállapításai a 16 nyugat-európai ország valamint Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok lakosságának egészségét az utóbbi két évtizedre vetítve vizsgáló friss kutatás.

A Washingtoni Egyetem Health Metrics and Evaluation (IHME) intézetének adatai szerint ezt támasztja alá, hogy miközben Nagy-Britanniában hat évtizede bevezették az ingyenes egészségügyet és széleskörű kampányokban hívják fel az egészségügyi szűrések, megelőzés és helyes táplálkozás fontosságára a figyelmet, a szigetország a a legkevésbé egészséges nyugat-európai országok közé került a rangsorban. A britek rossz szerepléséért a lakosság körében széles körben gondot okozó magas vérnyomás, elhízás és túlzásba vitt alkohol és kábítószer fogyasztás jelentik a legnagyobb gondot.

A kutatás fő mutatója, az átlagosan egészségesen töltött évek alapján veti össze az államokat. Eszerint a britek 68,6 évükkel a 12. helyre kerültek, míg az amerikaiak 17. helyen végeztek 67,9 évükkel. A legjobban a spanyolok szerepeltek, akik a 19 hasonló gazdasági és szociális fejlettségi szinten lévő ország közül az első helyig jutottak 70,9 évükkel. Velük szemben a finnek 67,3 évvel az utolsók. Az Európán kívüli államok közül az ausztrálok a harmadikok (70,1 év), a kanadaiak 69,6 évvel az ötödik helyre kerültek.

A tanulmány szerint a svédek a mellrák elleni küzdelemben a legjobbak, a norvégok a szülés körüli komplikációk orvoslásában jeleskednek míg az olaszoknál a légzőszervi megbetegedések száma a legalacsonyabb. Ezzel szemben a briteknél éppen az utóbbi okoz komoly gondot a koraszülések magas kockázata és a mellrák mellett. Egész Nyugat-Európára jellemző azonban, hogy a szívbetegségek, a stroke és a daganatos megbetegedések viszik el a legtöbb polgárt.

A kutatók konklúziói szerint a jó egészségügyi ellátórendszer és jól képzett orvosok csak az egyik szempont, mely segíti a hosszú egészséges életet. Hasonlóan fontos, milyen egészségügyi állapotban kerülnek az emberek a kórházakba.

Az EUrologus ezért a hétköznapi tuti mondás kívánalmainak megfelelve csak arra tudja bíztatni olvasóit, hogy sok gyümölcsöt, halat és olívaolajat fogyasszanak, melyeknek az orvosok szerint leginkább köszönhetőek a mediterrán polgárok alacsony szív- és daganatos megbetegedés mutatói.

2013. január 23.

2017: a britek elhagyják az EU-t?

 Get Adobe Flash player

Tagság, vagy távozás - e két lehetőség közül választhatnak a britek David Cameron mai ígérete szerint egy 2017-ig megrendezésre kerülő népszavazáson, ha a 2015-ben esedékes választásokon a konzervatívok nyernek. Előtte azonban a britek újratárgyalják az EU-val ápolt kapcsolataikat - ígérte a konzervatív brit miniszterelnök ma reggel elmondott, az EU és Nagy-Britannia viszonyáról tartott beszédében, amelyre hónapok óta várt a brit közvélemény és az európai politikai vezetők.

Az EUrologus értékelése szerint Cameron két legyet akar ütni egy csapásra. Egyrészt csontot dobott saját pártja euroszkeptikus politikusainak, akik az első nyilatkozatok szerint pozitívan fogadták a bejelentést. Az EU-val szemben kritikus brit közvélemény várhatóan szintén támogatja a népszavazás gondolatát, így az akár a 2015-ös választási kampányban is a konzervatívok malmára hajthatja a vizet. Másrészt Cameron, aki tényleg komolyan gondolja a brit tagság újratárgyalását, a népszavazás belengetésével nyomást próbál gyakorolni európai tárgyalópartnereire. Kérdés, hogy ez mennyire lehet hatásos akkor, amikor az általános európai trend (az integráció megerősítése) a brit törekvésekkel gyökeresen ellentétes. A britek, ha valóban sikerül visszavonulniuk bizonyos uniós politikákból, miközben teljes jogú tagként részt vehetnek az olyan együttműködésekben, amelyet nemzeti szempontból kizárólagosan kedvezőnek ítélnek, akár precedenst is teremthetnének. Ezt pedig a mag-Európa országai, élükön a franciákkal semmiképpen sem néznék jó szemmel. Ugyanis, ha megvalósul a brit á-la-carte tagság, akkor mi akadályozná meg a többi tagállamot abban, hogy maguk is különleges feltételeket harcoljanak ki az EU-val ápolt kapcsolataikban? Hol húzódna a határ, mi lenne az a pont, ahol az uniós vezetők megálljt parancsolnának egy-egy tagállam igényeinek? Ráadásul milyen alapon? Ha a britek újra tárgyalhatják a tagsággal járó kötelezettségeket - jegyezzük meg, egy teljesen populista belpolitikai vita nyomására -, akkor mások miért nem? És végeredményben mi értelme akkor az együttműködésnek, ha elvileg mindenki mentesülhet a másik irányába fennálló kötelezettségeitől? Ráadásul mi a garancia arra, hogy az újratárgyalt feltételeket a brit politikai elit és a közvélemény megfelelőnek tartja-e majd, a nép a maradás mellett voksol, a brit politikusok pedig befejezik az EU zsarolását? Erre az egy kérdésre az EUrologus is tudja a választ: semmi. Akkor meg mi értelme van belemenni az alkudozásba?

A kérdéseket még sokáig lehetne sorolni. Te mit gondolsz?

2012. november 13.

Elgurult a gyarmati döglött kutya feje

Van egy ország Európában, ahol a Békemenet EU-ellenes jelszavai észrevétlenül simulnának bele a politikai diskurzusba. Ahol a “nem leszünk gyarmat”, a “döglött kutyát vágtak fejbe”, a “csak tiszteletet kérünk”, a “mondja meg mennyi hiányzik”, vagy az “elgurult a gyógyszerük” rég lejárt lemez, amivel már a kerületi lakossági fórumok közönségét sem lehet felizgatni.

Nagy-Britanniában a lakosságnak mindössze negyede érez bármiféle kötődést az Európai Unióhoz, vagy más európai nemzetekhez. Vezetőik bármikor készen állnak arra, hogy a legvadabb baromságokkal táplálják az euroszkepticizmust. A briteknél ez nemzeti sport, amelynek csúcsszezonja az EU költségvetéséről történő alkudozások idejére esik. A politikusok olyan energiával esnek egymásnak az Unió bruttó ‘nemzeti’ jövedelmének alig 1%-át kitevő költségvetés kapcsán, mintha a tét legalábbis a 13. havi nyugdíj megvonása lenne.

A vita színvonalát jól mutatja, hogy még a Brüsszel iránti túlzott vonzódással nem vádolható tory miniszterelnök fellépését is puhának ítélték pártja keményvonalasai és a hozzájuk csatlakozó Munkáspárti képviselők. David Cameron hiába jelentette ki, hogy kész megvétózni az uniós költségvetés növelését, az alsóházban elfogadott határozat értelmében a költségvetés jelenlegi szintjének csökkentését kell elérnie Brüsszelben. Hogy ez miért nem jó nekünk magyaroknak (és nagyjából mindenki másnak) arról itt írtunk és még fogunk is.

A vitában csodálatos érvek kerültek elő. A tory Mark Reckless (reckless - meggondolatlan, vakmerő) elfogadhatatlannak nevezte, hogy a brit hozzájárulás mértéke 4 milliárd fonttal megemelkedjen (ez a brit GDP két ezreléke). Párttársa Mark Pritchard pedig a következő költői kérdést intézte a választókhoz: “Továbbra is azt kérjük a családoktól, hogy ne adjanak új cipőt a gyerekeik lábára, miközben a hatalmas brüsszeli Mercedes-flottát finanszírozzuk?”

A jó példa persze ragadós, ahogy azt Kósa Lajos is megmutatta a magyar választóknak a közszolgálati televízió múlt heti adásában: “A válság miatt jelenleg nagyon rosszak a kilátások, a brüsszeli bürokrácia legfontosabb ügye ebben az időszakban ennek ellenére az, hogy öt százalékkal növeljék a bürokraták fizetését, így terjesztették be a költségvetést.”

Bár leegyszerűsítő a brit gazdasági fejlődést az uniós tagsággal magyarázni, mégis figyelemre méltó, hogy Nagy-Britannia 1973-as csatlakozása óta az ország GDP-je tizenháromszorosára emelkedett. Az EU egy brit állampolgárnak kb. 5 fontjába kerül, a közös piacból származó előnyöket a brit kormány háztartásonként 1500-3500 font közé teszi. Magyarországon is ideje lenne elvégezni egy hasonló számítást…