Magyarország

2013. augusztus 30.
2013. július 2.
2013. május 14.

Elkaszálták Strasbourgban a 98%-os különadót

judge_cartoonAz Emberi Jogok Európai Bírósága szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogot a köztisztviselők fizetésére kivetett 98 százalékos különadó, és mint ilyen ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A verdiktet az N.K.M néven azonosított panaszos keresetére hozta a strasbourgi testület.

Emlékeztetőül: a vonatkozó törvényt 2010-ben szavazta meg a parlament, majd októberben alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. A módosított jogszabály 2011-ben újra elbukott az alkotmányossági próbán, végül újabb módosítást követően 2011-ben lépett hatályba. N.K.M-et 30 év munkaviszony után két hónappal a törvény hatályba lépését követően bocsátották el, a munkaszerződés szerint járó 3,5 milliós végkielégítésből pedig az állam beszedte a különadót. A strasbourgi bíróság elismerte, hogy a magyar kormány a társadalmi igazságérzetet akarta helyreállítani a magas végkielégítések megadóztatásával, de az intézkedéssel aránytalan sérelmet okozott a keresetet indító köztisztviselőnek. A magyar államnak az ítélet értelmében 11.000 euró pénzbeli kártérítést és 6000 euró költségtérítést kell fizetnie N.K.M-nek.

Nem lepődnénk meg, ha ezt követően a hasonló helyzetben lévő magyar köztisztviselők tömegesen vinnék Strasbourgba az elbocsátásukkal kapcsolatos jogvitákat (feltéve, hogy az összes magyar jogorvoslati lehetőséget kimerítették). Az ítélet csak az egyedi esetre vonatkozik, a strasbourgi bíróság nem mondhatja ki a vonatkozó törvény érvénytelenségét, de az ítélet hasonló esetekben iránymutató a magyar bíróságoknak is.

2013. május 7.

Megvan a Fidesz válasza az EP jelentésére

tavares2A Fidesz nem késlekedett, és délután máris újabb szóvirágokkal, és őrületes képzetekkel támadta meg az először az EUrologuson nyilvánosságra hozott jelentéstervezetet, amelyet az Európai Parlament egyik szakbizottságában kezdenek megvitatni kedd délután.

A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának sajtóközleménye szerint a dokumentum egy precedens nélküli, balliberális politikai ultimátum, amely direkt utasításokat ad a magyar polgárok által választott Országgyűlés részére, az országot pedig tulajdonképpen nemzetközi gyámság alá helyezné. "Ez az eljárás példátlan és szembe megy az Európai Unió alapvető elveivel" - áll a fideszes újbeszél-gyár újabb gyöngyszemében.

A Fidesz EP-delegációja szerint a dokumentum nem más, mint a jövő évi európai parlamenti választási kampány baloldali nyitánya, egy példátlan politikai ultimátum Magyarország számára. A kormányzati érvelés szerint a jelentés megkísérli átvenni a magyar polgárok által választott Országgyűlés szerepét és ez nem más, mint Magyarország alkotmányos gyarmatosításának kilátásba helyezése.

Nem meglepő, hogy a delegáció teljes egészében elfogadhatatlannak tartja a jelentést, "mind annak hazugságokon, tévedéseken és csúsztatásokon alapuló megállapításait, mind annak sértő stílusát." Kár, hogy ezt a részt sem fejti ki a közlemény, ugyanis pont a stílussal nem lehet gondja a Fidesznek. Minden kormányzati érzékenységre próbált reagálni a szöveg, és Magyarország érdemeit a demokráciáért folytatott küzdelemben, vagy az uniós szerződés alapértékekkel foglalkozó 2. cikkének szövegezésében mind megemlíti.

Az sem meglepő, hogy a delegáció elutasítja Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércét. "A dokumentum olyan elemeket kér számon a magyar Országgyűlésen, amit más országoktól az Európai Parlament nem követel meg" - hivatkozik a közlemény. Naná, mert máshol nem írták át az egész alkotmányos berendezkedést pár hónap alatt az ellenzéki erők marginalizálásával, folyamatosan alakítva úgy, hogy a hatalom a kormányzó pártnál koncentrálódjon. Ezzel együtt a jelentés is kitér rá: minden tagállamtól számon kell kérni a jogállamiság betartását, és a jelentéstervezet ajánlásokat is megfogalmaz az uniós tagországoknak.

"A fideszes európai parlamenti képviselők mindent meg fognak tenni, hogy ez az igazságtalan, a magyar Országgyűlés jogkörét korlátozó, a magyar polgárok méltóságát sértő dokumentum ne kerülhessen elfogadásra" - gyönyörű mondat ez, különösen a "kerülhessen elfogadásra" fordulat a legszebb magyar nyelvi hagyományokra emlékeztet minket. De tudják még fokozni is: "A képviselőcsoport nevében Gál Kinga írásban kezdeményezte, hogy a jelentés tárgyalása mindaddig kerüljön felfüggesztésre, amíg a dokumentum nem tér ki a többi uniós tagállami gyakorlatokra a jelentésben vizsgált kérdéskörökben." Igen ám, de a vizsgálatra felszólító EP-határozatban csak Magyarország szerepelt.

Megpróbálják sarokba szorítani a szocikat is: "A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ezúttal felszólítja a magyar szocialista EP-képviselőket, hogy ne támogassák a jelentést és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a szocialista frakció is álljon ki a dokumentum támogatása mögül." Valószínűleg, ha nem így tesznek, kénytelenek lesznek azzal a tudattal élni, hogy minimum hazaárulók - gondolná az EUrologus egy képzelt Fidesz képviselő archetípusának agyából szemlélve a leírtakat.

Az Európai Néppárt tagjainak többsége valóban elutasítja azt, hogy a nemzetállam szuverenitásba bármilyen szinten belenyúljon az EU ott ahol erre nincs közvetlen felhatalmazása. Nem hiába erre játszik rá a Fidesz, de kérdés, hogy az Orbán-rendszertől émelygő európai néppártiak mit gondolnak minderről.

Megszereztük Orbán brüsszeli bizonyítványát

Petofi EP"Haza csak ott van, hol jog is van." A hetes cikkely első bekezdésének életbe léptetését javasolja bizonyos feltételekekel az a jelentéstervezet, amelyet az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága készít Magyarországról. A javaslatot kedden mutatja be Brüsszelben a portugál jelentéstevő, a zöld párti Rui Tavares.

  • Az EP jelentéstervezete szerint a nemzeti konzultáció vicc volt
  • Egypárti az alkotmány és hiányzott a társadalmi párbeszéd az elfogadásakor
  • Gyakorlatilag visszavonatná a negyedik alkotmánymódosítást
  • A kormány saját menetrendjét az uniós intézmények tartatnák be
  • A kényszernyugdíjazott bírákat és az AB jogait is rehabilitálná
  • Mindez persze még tervezet, több száz módosítás érkezhet az EP képviselőktől

Az EUrologus birtokába került dokumentum (délutántól elérhető itt, és élőben nézhető a vita 16.45-től itt) több ajánlást is tesz a magyaroknak, amelyek megvalósításáról a magyar kormánytól kérnek menetrendet. A szövegben foglaltak betartását az Európai Parlament jelentéstevője (Tavares), az Európai Bizottság valamint az Európai Tanács egy-egy delegáltja ellenőrizné. Amennyiben úgy értékelnék, hogy nem felel meg a magyar kormány a menetrendnek, akkor javasolnák a 7.1 cikk beindítását.

 

Meglendítik a furkósbotot

"Haza csak ott van, hol jog is van" - idézi az EP jelentéstervezet Petőfi Sándort egy suta angol fordításban is (There is no homeland where there are no rights). A 31 oldalas dokumentum részletes áttekintést ad arról, ki és miért vizsgálta eddig a magyar alkotmányosságot, és milyen aggályok merültek fel. Rui Tavares jelentéstevő ügyelt arra, hogy méltassa Magyarország úttörő szerepét a demokratikus átalakulás során, és hangsúlyozza, a tagállamok olyan alkotmányt írnak, amilyet csak akarnak, egészen addig, amíg az megfelel a 2. cikkben foglalt értékeknek.

 

A nemzeti konzultáció vicc volt

A szöveg több súlyos megállapítást tesz, amelyek így összegezhetőek: a nemzeti konzultáció vicc volt, és nem meglepő, hogy több intézmény is elkezdte vizsgálni az új magyar alaptörvényt, tekintve, hogy egyetlen politikai erő akaratát képviselte, és rendkívül gyorsan született meg minimális társadalmi inputtal. Kifogásolja, hogy a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványokként nyújtotta be a Fidesz ezzel  visszaszorította a társadalmi párbeszédet. Azt is megállapítják, hogy a negyedik alkotmánymódosításban foglaltak életbe lépésével az Alkotmánybíróság már nem tudja betölteni alkotmányvédő szerepét. Sajnálatát fejezi ki a dokumentum azért is, hogy az MTI az egyetlen hírforrása a közmédiának, és lényegében a nagy kereskedelmi médiumoknak is, monopolhelyzetbe hozva az állami hírszolgáltatót.

A dokumentum a hosszas bevezető után következtetésképpen megállapítja, hogy a magyar alkotmány ilyen tempójú, és ilyen tartalmú módosítgatása összeegyeztethetetlen az EU-s szerződés 2. cikkével (alapjogok), a 3. cikk első pontjával (értékek előmozdítása), és a 6. cikkel (az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozás). Ez a jelentéstervezet szerint azt eredményezi: egyértelmű veszélye áll fenn annak, hogy súlyosan sérülnek a második cikkben felsorolt értékek - ami a hetes cikk beindítását indokolja.

 

Ezt kérik a kormánytól

A tervezet ennek elkerülése érdekében azt kéri a "magyar hatóságoktól", hogy vegyenek ki minden olyan rendelkezést az alaptörvényből, amelyet korábban alkotmányellenesnek minősített az alkotmánybíróság. Ezzel tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszacsinálására szólítják fel a magyar kormányt. Teljes megfelelést kér a tervezet a Velencei Bizottság ajánlásaival. különösen a sarkalatos törvények számának visszaszorításában. Azt kéri a kormánytól, tegye lehetővé az élénk, valódi vitát a parlamentben, és tisztelje meg az ellenzéket azzal, hogy hagy elég időt a vitákra, továbbá vonja be a nyilvánosságot is a jogalkotásba.

A jelentéstervezet azt kéri továbbá Budapesttől, állítsák vissza az Alkotmánybíróság (AB) azon jogát, hogy minden jogszabályt megvizsgálhasson, s tegyék ismét meg az AB-t az alkotmányvédelem legfőbb szervének. Azaz a testület vizsgálhassa az alkotmánymódosításokat, és ne szüntessék meg két évtized AB-határozatainak érvényét.

A Költségvetési Tanács  jogköreinek visszanyesése mellett a jelentéstervezet a hivatalukból elmozdított tisztségviselők (pl. az adatvédelmi ombudsman) helyzetének megoldását is kéri. Magyarán, ne lehessen többször hivatali idejüket töltő közjogi személyeket elmozdítani csak úgy.

Az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából a jelentéstervezet azt ajánlja a magyaroknak, hogy a bírák elmozdításának tiltását, az igazságszolgáltatás irányító szerveinek struktúráját és összetételét, és az AB függetlenségének biztosítékait vegyék bele az Alaptörvénybe.

Bár korábban dicséri az erről szóló magyar törvényt, a jelentéstervezet felszólítja a magyar hatóságokat, hogy azoknak a bíráknak, akiket nyugdíjba kényszerítettek (ami az Európai Bíróság szerint uniós jogot sértett), tegyék lehetővé, hogy eredeti pozíciójukba kerüljenek vissza, ha akarnak - azokat is, akiknek posztját időközben betöltötték. Objektív kritériumok megállapítását kérik az ügyáthelyezések kapcsán, és azt hogy, az igazságszolgáltatás kérdésében tegyenek eleget a Velencei Bizottság ajánlásainak.

A média területén többek között azt ajánlja a jelentéstervezet, hogy legyenek jogilag kötelező eljárások és mechanizmusok a közszolgálati média vezetőinek, igazgatóságok, a médiatanács és a szabályozó testületek kiválasztására és kinevezésére. Az egyházakra vonatkozó új szabályozások helyett az AB idei határozatát vegye alapul, melyben az egyházak jogállásáról szóló 2011-es törvényt semmisítette meg az AB.

Az EP jelentéstevője, Rui Tavares

Öri-hari lesz!

A jelentéstervezet arra szólítja fel a magyar hatóságokat, hogy tudassák a parlamenttel, a bizottsággal és a tanáccsal is, hogyan és milyen menetrend szerint akarnak ezen ajánlásoknak megfelelni. Az EP-jelentéstevője, a tanács és a bizottság által delegált egy-egy emberrel ezután megvizsgálja az ajánlások végrehajtását. És ha a magyaroktól kapott válaszok nincsenek összhangban a kettes cikkel, akkor a 7.1-es mechanizmus beindítását kérik.

Ez a szöveg azonban egyelőre csak jelentéstervezet, amelyhez rengeteg módosító érkezik a következő hetekben, és lehet, hogy a végső dokumentumra rá sem ismerünk. A liberálisok ugyanis a hetes cikk elindítását követelik, az Európai Néppárt pedig hallani sem akar róla. Rui Tavares jelentéstevő valószínűleg úgy ítélte meg, a tervezetben szereplő megoldás lehet a közös halmaz a két szélsőséges álláspont között.

 

EU szájbarágó

A 7.1 az EU töltet nélküli "atombombája": ez a hetes cikk egyes pontja, amely szerint többek között az Európai Parlament indoklással ellátott javaslatára, és az EP-vel egyetértésben az uniós tagállamok négyötödös többséggel megállapíthatják, "hogy  fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket." Mielőtt azonban ilyen megállapítást tenne, az uniós országokból álló tanács  meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ajánlásokat tehet neki. A tanács ezek után a cikk szerint rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e. Magyarul egy monitoring eljárás megindításáról van szó, de a 7.2, illetve 7.3-as pontok, azaz a szavazatmegvonás lehetőségéről nincs szó.

A 2. cikkben az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség szerepelnek.

2013. május 3.

Egyelőre maradunk a túlzottdeficit eljárás alatt

excessive deficit missIdénre 3,0 százalékos, jövőre pedig 3,3 százalékos költségvetési hiányt jósol az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésében Magyarországnak. Ez azt jelenti, hogy a bizottság továbbra is fenntarthatatlannak tartja a magyar hiánycélt. Kérdés, hogy az eddigi intézkedések által hozott bevételeket nem látják-e biztosítottnak, vagy újabb intézkedéseket akarnak-e látni.

Szintén kérdés, hogy a mostani számokra figyelemmel mit javasol május végén a túlzottdeficit-eljárás keretében a Bizottság a Pénzügyminiszterek Tanácsának. A szankciók kizártak, hiszen a hiányszámot hozzuk. Az a kérdés, hogy kiengednek-e az eljárás alól, vagy benne maradunk arra hivatkozva, hogy a korrekció nem fenntartható módon valósult meg. Az is elképzelhető, hogy csak ősszel dönt Magyarországról az Európai Bizottság, és addig megfigyeli, hogy az eddig bejelentett intézkedések, különösen az autópályadíj és a pénztárgépek NAV-hoz történő bekötéséből eredő bevételek valóban megérkeznek-e.

Olli Rehn, pénzügyekben illetékes EU-biztos a sajtótájékoztatón már közölte: új intézkedések meghozatalával a kormány biztosítani tudná a küszöbérték alatti költségvetési hiányt. Rehn szerint „Olaszország mellett Magyarország is kikerülhet az eljárás alól, ha a pénzügyi politika fenntartható marad”. Mindez természetesen nem választható el a politikai csatározásoktól. Elképzelhető, hogy a Bizottság csökkenteni akarja a feszültséget, és el akarja kerülni azt a látszatot, hogy politikai megfontolások alapján hoz gazdasági döntéseket. Az államadósságot a bizottság 2013-ban 79,7 százalékra, 2014-ra pedig 78,9 százalékra, a gazdasági növekedést pedig 2013-ra 0,2 százalékra, jövőre pedig 1,4 százalékra teszi.

2013. május 1.

Éljen május 1-e!

zaszlo_europai_unio_magyaroMa kilenc éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, miután a csatlakozásról tartott 2003. áprilisi népszavazáson a résztvevők 83%-a igent mondott erre. Három évvel később tagjai lettünk a szabad utazást lehetővé tevő schengeni övezetnek, egyszerűbbé vált a munkavállalás és a letelepedés külföldön, ezermilliárdokban mérhető fejlesztési támogatás érkezett az országba, a magyar mezőgazdaságra hulló áldást nem is számítva. Kilenc éve teljesen megnyílt a hazai piac a külföldi vállalatok előtt, a magyar vállalkozásoknak pedig már nem csak a hazai, de az uniós piacon is nyílt versenyben kell megállniuk a helyüket a versenytársakkal szemben. Megjelent a hazai közbeszédben a misztikus ’Brüsszel’, amely hétfejű sárkányként, vagy igazságos jótündérként osztja az áldást, vagy az átkot. Egy áprilisban végzett közvélemény kutatás szerint a magyar lakosság többsége úgy véli, hogy a tagság inkább hátrányos, mint előnyös. Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak Brüsszelben, az EU nem korrekt az országgal szemben, és kapcsolatainkat nem kellene tovább erősíteni a közösséggel.

2004 előtt az ország EU csatlakozását - a szélsőjobbot, és a szélsőbalt leszámítva - politikai konszenzus övezte. A csatlakozást követően, de különösen az elmúlt néhány évben ez a konszenzus megbomlott. A kilépés gondolatát egyelőre határozottan elutasítja a politikai közép. De a kormánypárt egyes kérdések kapcsán (pl. euróövezeti csatlakozás, bankunió) lényegében kizárja a szorosabb együttműködés lehetőségét, miközben számos kérdésben politikai hidegháború folyik Brüsszel és Budapest között.

A tagsággal járó előnyök és hátrányok részletes felsorolása és összemérése jóval nagyobb lélegzetű írást igényelne, mint ez. Ráadásul még a legrészletesebb elemzés sem mond igazán semmit arról, hogy ezek az előnyök és hátrányok mit jelentenek az egyén szintjén. Így aztán a nyájas olvasónak be kell érnie egy nem túl meglepő és szubjektív állásfoglalással: az EUrologus bizony a messzemenőkig támogatja Magyarország uniós tagságát. Nem azért, mert vakok lennénk, és ne látnánk az uniós tagságból fakadó nehézségeket és kihívásokat. A kevésbé tőkeerős, képzetlenebb munkaerővel és gyengébb technológiával bíró magyar cégeknek nehéz versenybe szállni az évszázados kapitalista múlton edződött nyugatiakkal. Az uniós standardok bevezetése egyrészt egy rakás adminisztrációt rakott a nyakunkba, másrészt bizonyos területeken csökkentette a minőségi elvárásokat (persze más területeken meg növelte). És valóban kellemetlen érzés, hogy lassan minden második héten beszólnak Brüsszelből: Viktor ne túrd az orrod, mert rávágunk a kezedre.

Nem is csak azért támogatjuk az uniós tagságot, mert az alternatíva egyszerűen nem létezik, vagy ha igen, akkor abba nem szívesen gondolunk bele. Képzeljük el, milyen nagyszerűen boldogulnánk frissen visszanyert nemzeti szuverenitásunkkal, miközben az otthonainkat fűtő földgáz 80%-a az oroszoktól jön, az általunk fogyasztott termékek minőségét meghatározó szabályokat Brüsszelben írják, a magyar állampapírok negyede pedig egy nemzetközi befektetési alap kezében van. A 21. században a nemzeti szuverenitás meglepően sok szempontból és erősen korlátozott egy olyan kis ország számára, mint Magyarország. Az uniós tagsággal ugyan bizonyos szempontból csökken a nemzeti szuverenitásunk, de számos területen meg is nő, pl. éppen az energetika, a belső piacon alkalmazott kereskedelmi szabályok, vagy a pénzügyi világ szabályozása kapcsán.

Hanem elsősorban azért támogatjuk az uniós tagságot, mert történelmi, gazdasági, politikai és kulturális értelemben Magyarországnak nem az ázsiai határmezsgyén húzódó bizonytalan szürke zónában, hanem az Európai Unióban van a helye. Mert Szent Istvántól Mátyáson át Széchenyiig és Deákig a magyar történelemben a nyugati orientáció testesítette meg a haladást, a gazdasági és politikai felzárkózást. Mert a Nyugat, bár veszít befolyásából és talán már kevésbé vonzó, mint 20 éve, még mindig sokkal gazdagabb, élhetőbb és fejlettebb mint mi, és azt szeretnénk, ha egyszer Magyarország is legalább ennyire gazdag, élhető és fejlett lenne. Az uniós tagsággal ez rengeteg munka, kitartás és küzdelem árán elérhető. Nélküle sosem.

2013. április 29.

Reding megkapta a Tobin ügy miatt - és most mi lesz?

francis_ciaran_tobin

A luxembourgi biztos egy hónapja adott interjút a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, amiben a Francis Ciarán Tobin ellen 2002-ben hozott ítélet kapcsán azon lamentált, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége a közelmúltban romlott. A két dolognak nyilván semmi köze nincs egymáshoz, és Reding valószínűleg saját politikai céljai miatt tette ejtette el a megjegyzést. Az, hogy a magyar kormánypárt egy sajtónyilatkozat miatt országgyűlési határozatot fogad el, szintén nem az ügy megoldását szolgálja. A két lépés ugyanannak a politikai játszmának a része, erről írtunk reggel.

Jobb lett volna, ha Reding inkább arról beszél, hogy a Lisszaboni szerződés hatályba lépésével, és a vonatkozó ír jogszabály megváltoztatásával az a joghézag, amelyre hivatkozva Tobin mentesülni igyekezett a büntetés alól bezárult. Jobb lett volna, ha a magyar kormány elégedetten nyugtázza, hogy Tobin végül beleegyezett az ítélet letöltésébe, és nem csinál a Tobin-ügyből Reding-ügyet. De nem lett jobb.

2013. április 24.

Barroso eltette karikás ostorát

Az Európai Bizottság elnöke szerint „a megszorításokon alapuló gazdaságpolitikában rejlő lehetőségek kimerültek”Az új füstjeleket eregetett Barroso hétfőn Brüsszelben, kedden pedig Párizsban, melyek gyökeres fordulatot jeleznek előre az EB válságkezelő gyakorlatában. Annak a brüsszeli testületnek az irányvonalában, mely 2008 óta tomahawkkalkergeti a tagállami politikusokat a Tanácsban a tárgyalóasztal körül, mondván: fagyasszátok a büdzsét, vágjatok meg az állami kiadásokat, tartsátok be a költségvetési hiánycélokat.

Márpedig úgy tűnik, hogy a vasszigornak ezennel vége. Barroso keddi párizsi előadásában úgy fogalmazott: “A jelenlegi gazdaságpolitika sok tekintetben elérte határait, mert azok sikere nem csak attól függ, hogy jól vannak e megtervezve. Szükség van hozzájuk bizonyos szintű politikai és társadalmi támogatottságra is”. Magyarán, amit eddig csinált a Bizottság az jó volt (legalábbis jól meg volt tervezve), de a megszorításokból elege lett az embereknek, elfogytak a társadalom tartalékai és túlzottan felerősödtek az Európa-ellenes hangok.

Tegyük mindjárt hozzá: nem mindenki szerint volt jó az, amit a Bizottság éveken át erőltetett. Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász például a kezdetektől fogva arra figyelmeztetett, hogy a megszorítások olyan mértékben visszafoghatják a GDP növekedését, hogy az államadósság GDP-hez mért aránya egyszerűen nem fog csökkenni. Idén márciusban pedig már az IMF is bekapcsolódott az EU-s megszorító-politika bírálatába.

A megszorításokba belefáradt Európát új gazdaságpolitikai iránymutatással május 3-án látja el az EB. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos már előzetesen azzal nyugtatgatta amerikai kollégáit, hogy idén a tavalyinál kevésbé lesznek hegymenetben a megszorítások. Persze a frappáns körmondatból nem maradt ki a csak a navahó indiánok által dekódolható utalás a “növekedést elősegítő költségvetési konszolidációra”.

Az EUrologus azonban felbérelt egy kódfejtő rézbőrűt, aki szerint Rehn szavai ellenére világos: a spanyoloknak, portugáloknak, görögöknek és franciáknak hajlandó több időt adni Brüsszel, míg a belgákkal és az olaszokkal szemben elégtelen reformjaik nyomán kevéssé lesz elnéző Barroso törzsfőnök. Kérdés, hogy az új gazdaságpolitikai mantra hogyan befolyásolja a magyar költségvetési számok megítélését. A Bizottság május 29-én tesz javaslatot az európai pénzügyminisztereknek, így például hogy Magyarország szabadulhat-e a túlzottdeficit-eljárás alól, vagy továbbra sem tartja meggyőzőnek a magyar kormány erőfeszítéseit.

Mindenesetere jobb lesz megkeresni azt a bizonyos békepipát!

2013. április 22.

Egyelőre mini atom sem készül Magyarország ellen

Bár mindenki hangsúlyozza, hogy nem Magyarországról szól a kezdeményezés, mégis valószínűleg Orbán Viktornak köszönheti az EU, ha egyszer lesz a jogállamiságot és az alapjogokat védő közösségi eljárás. Az EUrologus erre a következtetésre jutott az általános ügyek tanácsának mai, luxemburgi ülése után, ahol a “négyek levelének” nevezett kezdeményezést vitatták meg a miniszterek. A német, holland, finn és dán külügyminiszterek március elején küldtek levelet az Európai Bizottságnak, melyben egy olyan új mechanizmus kidolgozását kérték, ami uniós szinten védi a jogállamiságot és az alapjogokat. Amely erősebb a kötelezettségszegési eljárásoknál, de gyengébb a szavazati jog felfüggesztésével járó, atombombának is csúfolt hetes cikkelynél.

Az eredeti elképzelés még a bevethető szankciók között javasolta az uniós támogatások felfüggesztésének lehetőségét, de ebből mostanra a kezdeményező miniszterek visszavettek: szankciók bevezetését egyelőre nem szorgalmazzák. A választásokra készülő német külügyminiszter, Guido Westerwelle egyébként csalódottan vette tudomásul, hogy Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos, Luxemburg oroszlánja, és Európa bulldogja/pitbullja nem jött lázba a német kezdeményezéstől. Szerinte szerződésmódosítás kell a dologhoz. Mi úgy véljük, hogy Reding nem szeretné, ha valaki elvenné tőle a “az európai jogállamiság védőszentje” szerepet, amit igyekszik magának megtartani. Így hiába a miniszterek általános támogatása, egyelőre semmi nem történik az ügyben, csak “napirenden” marad. 

Kicsit komikussá vált a tanácskozást megelőző napokban az az összehangolt szóvivői (német, magyar, holland oldalról egyaránt hallható) mantra, hogy a kezdeményezés nem Magyarországról szól. Hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy minden az EUrologus által látott, a témával foglalkozó dán és finn lap Orbán képével hozza az anyagot. Nem irányul egyetlen tagállam ellen, de mindannyiunk érdekében van” - fogalmazott legdiplomatikusabban Frans Timmermans, holland külügyminiszter. S, hogy teljes legyen az összhang a magyar kormány támogatja a kezdeményezést, valószínűleg a “ne csak minket szívassanak” felkiáltással.

2013. április 17.

Reding nem okádott tüzet az EP-vitán

Visszafogott vita zajlott az Európai Parlamentben Magyarországról, az egyetlen színes elem az volt, amikor Szájer József fideszes EP-képviselő szót követelt magának a vita közben, annak ellenére, hogy a múlt heti házbizottsági ülésen ő maga egyezett meg a többi frakcióval arról, az előzetesen egyeztetett felszólalókon kívül senki sem beszél.

Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos nem csörgette a kardját, nem okádott tüzet, hanem tényszerűen elmondta, milyen kommunikáció zajlott az elmúlt időszakban az Európai Bizottság és a magyar kormány között, és vázolta, hogy az előzetes vizsgálat alapján, melyik rendelkezéseket tarják aggodalmasnak a negyedik alkotmánymódosításban. Tulajdonképpen Jose Manuel Barroso, az EB elnökének múlt heti levelét fejtette ki. Közölte: az Európai Bíróság ítéletekből fakadó pénzügyi kötelezettségek ellentételező kötelezően kivetendő adókkal kapcsolatban nem látja értelmét annak, hogy a kormány saját hibáiért a magyar emberek fizessenek adókkal.

Reding kiemelte az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogkörét, mely Reding szerint  veszélyezteti a hatékony jogi védelmet. A politikai hirdetések korlátozásával kapcsolatban Reding szerint ez a korlátozás csak akkor jogszerű, ha indokolt és arányos. Az EB egyébként vizsgálja a módosító javaslatokat, és ha kell még június előtt kötelezettségszegési eljárást indít.

Ezután a pártok felszólalásaiban nem volt különösebb meglepetés egészen addig, amíg Hannes Swoboda a szocialista EP-képviselő nem kezdett antiszemizmusról beszélni. Közölte, tennie kell valamit a kormánynak, amikor már olyan a hangulat, hogy egyetemi tanárok névtáblái mellé “zsidó” feliratok kerülnek. Szájer ekkor hevesen jelentkezni kezdett, hiába emlékeztette Martin Schulz, a parlament elnöke, hogy nincs hozzászólás. Végül Schulz, aki valószínűleg gyorsan belátta, hogy ha nem ad szót Szájernek, évekig hallgathatja, hogy az EP-elnök nem engedi felszólalni a Fideszt, megadta a szót: - Tegye fel a hülye kérdését! - mondta.

Szájer a Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulásának betiltását hozta fel példaként arra, hogy a kormány harcol az antiszemitizmus ellen. Ezután a kedélyek megnyugodtak.

Csak Guy Verhofstadt a liberálisok frakcióvezetője beszélt a hetes cikkelyről, amit szerinte el kéne indítania a bizottságnak, hiszen egyértelmű, hogy az alapjogok súlyos megsértésének veszélye fennáll Magyarországon. Reding később erről azt mondta, a hetes cikkely olyan “atomfegyver”, aminek használatát háromszor is meg kell gondolni.

2013. április 16.

Egy biztos: semmi sem biztos a Brüsszel-Strasbourg-Budapest vonalon

Redoso

Magyarország és Ciprus uralja a biztosok keddi ülését, de nem várható döntés a kötelezettségszegési eljárásokról, inkább csak eszmecsere - súgják az EUrologus egyik fülébe. A másik fülével mindeközben több helyről azt hallja, hogy két kötelességszegési eljárás is indul Magyarországgal szemben délután. Akárhogy is, kivárjuk!

Csak ismétlésképp, egyrészt kedden az Európai Bizottság rendes heti biztosi ülésén dönthet arról, hogy megindulnak-e a rebesgetett eljárások az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga és a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások kapcsán. A tegnap bejelentett kozmetikai látszatintézkedések ide vagy oda.

Mindenesetre azt halljuk Strasbourgban, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akarja elsőként kifejteni stratégiáját a renitens magyar kormány kapcsán. Magyarán Viviane Reding igazságügyi és alapjogokért felelős biztosi és politikai ambíciói ellenére, egyelőre a portugál a főnök.

Eközben az EPP nagyon csöndes a kedd esti strasbourgi néppárti meeting előtt, melyen Orbán Viktor is részt vesz majd. Oly annyira, hogy rendes plenáris heti EP sajtótájékoztatója is elmaradt rendhagyó módon a Fidesz európai pártcsaládjának. Márpedig ez szinte biztosan összefüggésben van a párton belüli bizonytalansággal és megosztottsággal a tekintetben, hogyan reagáljanak a szabadságharcos trippen lévő magyar miniszterelnök alkotmánymódosítás magyarázkodására és hogyan próbálja meg rendezni  viszonyát a Fidesz kormány az EU-val. Az EPP-nek azért is különösen fontos, hogy Orbán még a szerdai plenáris vita előtt mondja el az ő változatát, hogy ennek fényében tudjanak felszólalni.

Hannes Swoboda, az szocialisták frakcióvezetője Orbán a FAZ-nak adott interjújára utalva közölte: “Nem azt akarjuk, hogy helyes fiú legyen, hanem legyen demokrata.” Az osztrák politikus azt is közölte, elfogadhatatlan a Viviane Reding EU-biztos ellenes kampány, és azt mondta, ők megvédik Redinget, még ha nem is értenek vele mindenben egyet politikailag.

 

Frissítés: Az EUrologus úgy értesült, hogy az EB kivár a kötelességszegési eljárásokkal és figyelembe veszi a tegnap rögtönzött módosításokat is, miután azokat megszavazza az magyar parlament. Továbbá úgy tudjuk, hogy a keddi biztosok tanácsa ülésen csak vita volt és szó esett arról is, pontosan mit fognak holnap kritizálni az Európai Parlament vitáján a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán.

2013. április 13.

Mi következik abból amit Barroso írt Orbánnak?

Mindent befogunk

Megszereztük José Manual Barroso Orbán Viktornak írt levelét, és jó alaposan kielemeztük, hogy kiderüljön, valóban „fenyegetőzésnek, tények nélküli aggály kifejezésének tűnik-e a levél”, ahogy azt Navracsics Tibor jellemezte a HírTV-nek.

A Bizottság elnöke négy ponton kifogásolja a magyar alaptörvény negyedik módosítását:

1. Aggályos az alaptörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében a parlament különadót vethet ki akkor, ha bármely bírósági ítéletből fakadóan a magyar államnak fizetési kötelezettsége támadna. Barroso szerint ez a rendelkezés „aláássa az Európai Bíróság tekintélyét” és „ellentétes a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettséggel”. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, a magyar kormány arra az esetre iktatta alkotmányba ezt a rendelkezést, ha egyes folyamatban lévő kötelességszegési eljárások rosszul végződnek Magyarország számára. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a telekom-különadót biztosan elbukjuk Luxemburgban, ami becsléseink szerint körülbelül 180-200 milliárd forintos fizetési kötelezettséget teremt majd a magyar állam oldalán. Azért sem szép dolog ezt az adófizetőkkel megfizettetni, mert a szakértők szerint a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a különadó ellentétes az uniós joggal, és ezt a magyar kormánynak is tudnia kellett volna. Barroso reakciója is érthető, hiszen nem szeretné elvinni a balhét Orbánék hülyeségéért / cinikus hozzáállásáért (szabadon választható befejezés). Persze azt is mondhatjuk, hogy Orbánék lépése is érthető. Ha elkaszálják Luxembourgban a telekomadót, akkor megint azt lehet mondani, hogy az unió a nemzetközi tőke oldalára állt, és ezt az érvelést egy jól irányzott adóval rögtön nyomatékosítani is lehet a választók fejében. Ez kiválóan illik a 2014-es választásra készülő Fidesz szabadságharcos retorikájába.

2. Barroso kifogásolja az Országos Bírói Hivatal elnökének azt a jogát, hogy bármely ügyet a törvény szerint illetékes bíróságról más bíróságra helyezhet át. Ezzel Barroso szerint sérül a hatékony jogorvoslat elve, amely az uniós jog érvényesülésének egyik alapköve, valamint az Alapjogi Kartában szereplő fair eljárás elve. Erről a rendelkezésről azt gondoljuk, hogy nem kulcsfontosságú Orbánék számára, ezért egy kis huzavona után akár önként is hajlandóak lesznek beáldozni, mutatva az együttműködési készségüket Brüsszel irányába.

3. Az elnök szerint részletesebben meg kell vizsgálni azt, hogy a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások sértik-e az uniós jogot. Anélkül, hogy részletesen elmerültünk volna a politikai hirdetések piacának tagállami szabályozásaiban, mi azt jósoljuk, hogy ebből a vizsgálatból nem lesz semmi. Több uniós országban korlátozzák azt, hogy milyen felületeken hirdethetnek a pártok kampányidőszakban, és az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban eddig nem indultak kötelességszegési eljárások.

4. Barroso végül „súlyos aggályainak” ad hangot annak kapcsán, hogy a módosítás egésze összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével. Ez az a kategória, ahol az EU megint nem fog tudni fogást találni a magyar kormányon. Az uniós jog alapján nem járhat el, a levélben is emlegetett Velencei Bizottság véleménye pedig nem kötelező, csupán ajánlás jellege van.

Az első és a második ponttal kapcsolatban úgy tudjuk, hogy lényegében készen áll a Bizottság a kötelességszegési eljárások megindítására. Erről a jövő szerdán megtartott biztosi kollégiumi ülésen születhet döntés.

Érdemes végül átfutni a negyedik alaptörvény-módosítás azon elemeit, amelyeken a Bizottság nem talált fogást: a 2012 előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése, az AB hatáskörének további szűkítése, amelynek értelmében a testület az alaptörvényt csak formai okokból kifogásolhatja, a hallgatói szerződések alkotmányos lehetősége, az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről, a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, a hajléktalanság jogellenessé nyilvánítható.

A listát nézve arra a következtetésre jutott az EUrologus, hogy a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek. Az ellenzéki oldal törzsszavazói ugyanis túlságosan gyengének ítélik majd a brüsszeli fellépést (ahogy eddig is), a kormánypárt tábora viszont az újabb brüsszeli beavatkozás ellen csatasorba rendeződhet, és folytathatja a magyar szabadságharcot. A kormány politikáját elnézve azon se lepődnénk meg, ha Orbán azzal bíztatná embereit, hogy „Ez a harc lesz a végső…”

2013. április 9.

Hankiss megtorpedózta az EP-meghallgatást

Úgy tűnik, hogy nem szeretne új barátokat szerezni a Fidesz az Európai Parlamentben, sőt még a régieket is igyekszik eltaszítani magától. Ez volt az érzése az EUrologusnak a magyar helyzettel foglalkozó EP jelentés alapját képező negyedik munkadokumentum bemutatásán. 

Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő furcsa taktikát választott felszólalásában az Európai Parlament  Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) hétfő délutáni ülésén. Hankiss - akinek a szintén fideszes Gál Kinga levezető elnök először adta meg a szót – nem vesztegetett sok szót a munkadokumentumra. Ehelyett visszatért a LIBE szakbizottság tavaly szeptemberi budapesti látogatására, amikor az EP erőviszonyoknak megfelelően összeállított (tehát jobboldali többségű) delegáció végiglátogatta a kormányzati szereplőket és találkozott a parlamenti pártok képviselőivel. Szerinte a látogatás elfogult volt, a delegáció a magyar népet aligha képviselő emberekkel találkozott, és azon olyan témákat vitattak meg, mint a kétkamarás törvényhozás. Hankiss szerint, ha volt is valaki a szocialista táboron kívül Magyarországon, aki azt gondolta, hogy ez a bizottság elfogulatlanul, tárgyszerűen vizsgálódik, akkor a látogatás után biztosan nem maradt ilyen. Hozzátette, hogy a bírálók csak másodkézből informálódnak, hiszen nem tudnak magyarul, így nem is tudhatják, mi történik valójában Magyarországon. A kormánnyal szembeni rasszizmus vádját azzal hárította el, hogy Orbán Viktor nemrég napoltatta el az ’Adj gázt!’ felvonulást, és hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja közgyűlését, amelyen Orbán Viktor örömmel részt vesz.

Hankiss szavait erősen sérelmezte luxembourgi párttársa Frank Engel, már csak azért is, mert a szóba hozott budapesti ülések egy részét ő elnökölte. Engel csak annyit mondott, a delegáció magyarországi útján a felszólalók egy része a kormányzati oldalnak, mások pedig az ellenzéknek nem tetszettek, a kétkamarás parlament kérdése pedig emlékezete szerint fel sem merült. Arra később a német Die Linkét képviselő, Cornelia Ersnt emlékeztette Hankisst: a Zsidó Világkongresszus pont azért megy Budapestre, mert támogatni akarják az ottani zsidóságot az antiszemita támadásokkal szemben. A brit konzervatív Anthea McIntyre is megrökönyödve hallgatta Hankiss szavait, s közölte, az a gyanúja, itt valaki az otthoni sajtónak adja elő magát. 

A hangulatot érzékelve Gál Kinga igyekezett helyrerántani a balanszot azzal, hogy újra felmondta a kormányzati narratívát: az EP egyelten konkrét ügyet sem tudott felhozni, ami bizonyítaná, hogy Magyarországon megsértik az alapjogokat, vagy csorbát szenvedne a jogállamiság. Úgy foglamazott, hogy éppen a jogállamiság védelmében kapott kétharmados felhatalmazást a jelenlegi kormány.

Magáról a negyedik alkotmánymódosítást elemző munkadokumentumról egyébként Hankiss partizánakciója miatt nem sok szó esett. (A munkadokumentumról részletesen itt). A jelentéstevőnek kinevezett portugál zöldpárti Rui Tavares alaposan körbe járta a magyar jogállamiság kérdését, és a jelentés bemutatása előtt négy munkadokumentumban igyekezett tartani az iramot a magyat alkotmány- és jogszabály-módosításokkal. A szöveg az eddig munkadokumentumokhoz képest elég erőteljesen fogalmaz. Mintha Tavaresnél is elszakadt volna a cérna, és felfüggesztette volna a patikamérlegen való méricskélést. Az ülésen elhangzó a fideszes hozzászólók, hogy kiderült, valami nagyon nincs rendben Magyarországon, ahol ilyen méreteket ölt a kormánypárt paranoiája. 

A jelentéstervezetet várhatóan májusban vitatja meg szakbizottság, de valószínűleg majd csak a nyári szünet után szavaznak róla.

2013. április 1.

Elromlott a ciprusi mosógép

Kép: International Herald Tribune

„Befektetőink megvizsgálták az ügyet, és nem érdekli őket.” - Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter a ciprusi válságról

Miután Ciprus csődközelbe került, a lehetséges megoldások a szükséges 18 milliárd eurós teljes mentőcsomag előteremtése és a szigetország bankrendszerének összeomlása közötti skálán helyezkedtek el.

Az európai döntéshozók praktikusan és az eurozóna működéséből következően sem engedhették meg, hogy a ciprusi bankok csődbe menjenek. A pénzügyi szektor az ország méretéhez képest hatalmasra duzzadt, alacsony adók és még alacsonyabb átláthatóság mellett egy „on-shore off-shore” adóparadicsomként üzemelt: az EU által előírt minimumszabályok legalábbis névleges betartása mellett senkitől sem kérdezték, honnan van pénze, és senkinek sem árulták el, kinek a pénze került Ciprusra. A modell egész jól működött: az EU több országának ugyan nem tetszett, de Ciprus teljes jogú tagként gyakorlatilag azt csinált, amit akart. Így az uniós politikusok kedvenc sportjukban, a szájkaratéban igyekeztek megszorongatni a szigetországot, mérsékelt elszántsággal: az ország túl kicsi volt ahhoz, hogy sok vizet zavarjon.

(Előzetes: a sportág következő nagy eseményéről, az áprilisi Orbán Viktor vs. Európai Parlament mérkőzésről az EUrológus is tudósítani fog. Ígérjük, egyetlen verbális kokiról, tockosról vagy sallerről sem maradnak le, ha rajtunk múlik!)

A pénzügyi paradicsom bizonyos értelemben a saját sikerének lett áldozata. Egy idő után a ciprusiak nem csak azt „felejtették el” megkérdezni, hogy honnan jön a pénz, hanem azt is, hogy hova megy. Mintha a válság is elkerülte volna a szigetország pénzügyi rendszerét: úgy tűnt, Oroszország kiapadhatatlan forrása az olcsó, ám kétes eredetű pénzeknek, és a ciprusiak kiszolgálták új barátaikat: megfelelő nagyságú befektetés mellett egyszerűsített vízumot, sőt, állampolgárságot is adtak. Ezt ugyan már az orosz elnök is rosszallta, de Putyin is tudta, nem minden hozzá lojális orosz üzletember tud magának focicsapatot venni Angliában meg yachtot a francia Riviérán, esetleg egyszerűsített eljárásban európai vízumot szerezni.

De mindig lehet többet költeni annál, mint amennyink van. Óvatos becslések szerint is a teljes ciprusi betétállomány fele orosz eredetűvé vált, miközben a ciprusi pénzügyi szektor egyre nagyobb bajba került és ezt egyre kevésbé lehetett eltitkolni. 2011-ben az oroszok kisegítették az országot egy 5 éves 2,5 milliárd eurós hitellel, de ez kevés volt.

A ciprusi kormány tudta, hogy az ország pénzügyi rendszerének csődje ledózerolná az egész gazdaságot, nem is szólva arról, hogy a nyugodt életvitelhez hozzá tartozik, hogy orosz barátainknak visszafizetjük a tartozást. Ciprus kénytelen volt végül az IMF-EU pároshoz fordulni, noha az európai szabályok addigra már olyan elrettentő feltételeket írtak elő a segítségnyújtáshoz, hogy lehetőleg senki se kérjen belőle.

Az orosz vonal azonban komoly akadállyá is lett: ha kiderül, márpedig kiderül, hogy az európai adófizetők pénzéből kártalanítják Ciprus orosz barátait, abból akkora botrány lesz, ami tényleg elsöpörheti az eurót. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis az eurónak nem az vet majd véget, ha ostoba gazdaságpolitikát folytató országokat dobnak ki a klubból, hanem ha a prudensen gazdálkodó északiak megelégelik a vircsaftot és távoznak. Ráadásul az eddig az adóelkerülést segítő Ciprusnak segítségként adóeurókat utalni még az EU politikai pragmatizmusába sem fért volna bele. Az tehát, hogy Ciprus a göröghöz hasonló mentőcsomagot kapjon, komolyan fel sem merült – pedig nem lett volna feltétlenül indokolatlan, elvégre Ciprus bajainak jelentős része a görögöknek nyújtott kölcsönökből származott.

Végül arra jutottak, hogy 10 milliárdot áll az EU, a maradékot meg teremtsék elő a ciprusiak. Például orosz barátaiktól. Az ugyan valószínű volt, hogy Oroszország önként aligha akar beszállni a mentőcsomagba: ha akart volna, akkor annak idején nem egy szinte semmire sem elég hitellel szúrja ki a ciprusiak szemét. A kellő motiváció megteremtése végett Brüsszel azt is hozzátette, hogy ha másképp nem megy, a betétesek is fizetnek.

Ez volt az a bizonyos első körös javaslat, aminek értelmében a 20 és 100 ezer euró közötti betétek 6,75%, a 100 ezer felettiek pedig 9,9% egyszeri sarcot fizetnek, a 20 ezer euró alatti betétek mentessége mellett.

Úgy tűnt, a döntéshozók nagyot hibáztak, és elfeledkeztek az európai betétgaranciáról, amely 100 ezer eurós határig garantálja, hogy a betétek érinthetetlenek – bár ennek némileg ellentmond, hogy pont 100 ezernél húzták meg a határt. A javaslat rengeteg bírálatot kapott, különösen a 100 ezer euró alatti betétekre kivetett illeték miatt – a magántulajdon szentségének megsértésétől kezdve a bajban levő gazdaságok esetleges pénzügyi pánikján át egészen Medvegyev orosz miniszterelnök hasonlatáig, miszerint az EU úgy viselkedik, mint „bika a porcelánboltban”. (Nem, nem tudjuk, miért nem elefánt.) A ciprusiak önérzetesen visszautasították az ultimátumot, és B terven kezdtek dolgozni. A ciprusi miniszterelnök Moszkvába utazott kalapozni.

A kritikák bizonyára mind jogosak, de a pénzpiacokon nem tört ki pánik, sőt, egyáltalán nem volt tapasztalható különösebb idegesség. Úgyhogy az Európai Központi Bank csavart egyet a présen, és közölte: ha a ciprusiak nem állnak elő épkézláb javaslattal, március 25-én elvágja a likviditást biztosító csapokat, vagyis Ciprus csődbe megy.

Csakhogy hiába ajánlotta fel a ciprusi kormány a szigetországtól délre eső, akár 475 milliárd eurós (!) kincset rejtő gázmezők közös hasznosítását röpke 5 milliárdért cserébe, az oroszok kikosarazták őket. Március 24-én az oroszok nélkül született meg a megállapodás: a ciprusi betéteseknek 100 ezer euró alatt sem kell fizetni. Felette viszont sokat, nagyságrendileg a bankbetét durván egyharmadát – illetve megkapják cserébe azt, ami a ciprusi bankokból megmarad.

Ezt az egyezséget már nehezebb volt kritizálni, de azért akadtak. Például a ciprusi pravoszláv egyház, mely egyben a harmadik legnagyobb ciprusi bank (pontosabban, ami abból megmarad) tulajdonosa is. Az EUrológus meg nem erősített orosz forrásokból csúnya káromkodásokat is halott. Európa azonban újra csendes.

Felmerült, hogy az orosz betétesek Ciprusról más, kedvező adózási feltételekkel rendelkező EU tagállamba viszik majd pénzüket, elsősorban Lettországba. A lettek mindenesetre bejelentették, hogy nem oldják fel az orosz tőkebeáramlásra vonatkozó korlátozásokat – azt nem árulták el, hogy ezt a szovjet barátságról alkotott XX. századi tapasztalatok, vagy a könnyen jött pénzzel kapcsolatos XXI. századi tapasztalatok fényében.

Mi azonban látunk fantáziát a dologban. Ha a magyar kormány megtartja – Orbán Viktor szavait idézve – Európa egyik legversenyképesebb adórendszerét és következetesen végigviszi a keleti nyitás politikáját, simán befogadhatjuk a menekülő orosz tőkét. Feltéve, hogy nekünk, magyaroknak a lettekkel és a ciprusiakkal ellentétes tapasztalatink vannak a szovjet barátsággal és a könnyen jött pénzzel kapcsolatban.

2013. március 26.

Nekünk nem kell a pénz…

Kép: parameter.sk

2006-os létrehozása óta Magyarország egyetlen alkalommal sem fordult az EU Globalizációs Alkalmazkodási Alapjához. Pedig az évi 500 millió eurós költségvetéssel gazdálkodó, az Európai Bizottság kezelésében álló alap célja, hogy „gyorssegélyt”, egyfajta kártalanítást nyújtson a globalizációs folyamatok, illetve a gazdasági válság hatására megszűnő munkahelyekért. Alkalom és lehetőség sajnos bőven kínálkozott volna az elmúlt négy év során…

A Globalizációs Alkalmazkodási Alapból folyósított támogatást az utcára került munkavállalók átképzésére, munkakeresési, foglalkoztatási-tanácsadási szolgáltatások fejlesztésére lehet(ne) fordítani. A Bizottság legutóbb március 22-én folyósított 24,2 millió eurót több mint 5000 dán, finn, olasz, osztrák, román, spanyol és svéd elbocsátott munkavállaló után. Ezzel az alaphoz forduló tagállamok száma húszra emelkedett. A kimaradó tagállamok közül talán csak a pénzügyi összeomlás szélén tántorgó Ciprus gazdasági helyzete rosszabb Magyarországénál.

Az igénylést egyébként a nemzeti kormányoknak kell benyújtaniuk egy nyilvánosan elérhető, faék egyszerűségű 10 oldalas nyomtatvány kitöltésével.  Ráadásul 2009-ben, a gazdasági válság európai begyűrűzésekor a Bizottság még tovább egyszerűsítette az igények elbírálását. Így az alaphoz forduló tagállamnak lényegében csak azt kell igazolnia, hogy a válság hatására, vagy a globális gazdasági mozgások következtében jelentős számú munkahely szűnik meg egy vállalatnál, vagy egy ágazaton belül, illetve azt, hogy az elbocsátott munkavállalók számára bizonyos munkaerő piaci szolgáltatásokat szervez.

A magyar kormánynak hivatalos indoka nincs a kimaradásra. A nem hivatalos indok állítólag az, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok teljesülését olcsóbban lehet finanszírozni az EU Szociális Alapjából, az ugyanis magasabb támogatási intenzitással működik, magyarán kevesebb nemzeti/kormányzati pénzt kell mellé tenni.  Ez azonban gyenge érvnek tűnik, hiszen semmi nem zárja ki azt, hogy a kormány a foglalkoztatás javítása érdekében mindkét alap forrásaiból merítsen, és azokat kombinálja. Persze az is igaz, hogy az átképzésre és munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására koncentráló forrásokból nem lehet közmunkaprogramot építeni. Sőt, a cél épp ezzel ellentétes: minél több embert piacképes tudáshoz juttatni, segíteni az elhelyezkedésüket, minél függetlenebbé tenni őket az állami ellátórendszerektől, az államtól, és végső soron a politikától.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy sokan kritizálják az alap működését. Méghozzá azért, mert sokszor már-már nevetségesen könnyű így forrásokhoz jutni a rendkívül tágra szabott felhasználási feltételek miatt. Ha viszont ez így van, akkor még inkább érthetetlen, hogy Magyarország miért nem kért eddig a pénzből.

2013. február 25.

Hallgat a magyar kormány Van Rompuy budapesti látogatásáról

Legalábbis furcsa, hogy a magyar kormány semmilyen formában nem tájékoztatta a sajtót arról, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke Magyarországra látogat holnapután. Pedig feltűnő, hogy a Van Rompuy honlapján szereplő heti program szerint az elnök reggel találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd közös sajtótájékoztatót is tartanak. Ezután 10-kor találkozik Kövér László házelnökkel, majd 11-kor Áder János köztársasági elnökkel. Délben pedig már indul is tovább Lengyelországba, ahol Donald Tuskkal és Bronislaw Komorowskival folytatja a programot.

Ezzel szemben a kormany.hu eseménynaptárában mindössze egyetlen, bár nem kevésbé színvonalas esemény szerepel, a HungaroControl új irányító központjának ünnepélyes felavatása.

A nagy hallgatózásnak talán az lehet az oka, hogy az EUrologus információi szerint Van Rompuy az Európai Monetáris Unió, az euró, mint fizetőeszköz és az európai gazdasági kormányzás erősítéséről kíván szót ejteni Orbánnal. Márpedig a magyar miniszterelnök, akinek döntése nyomán Magyarország kimaradt az Euró Plusz Paktumból, nem támogatja a közös európai tranzakciós illeték bevezetését, és továbbra sem rendelkezik semmiféle euró-bevezetési céldátummal. Pedig a gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos csomagot Orbán Viktor saját értékelése szerint is a magyar soros elnökség vitte el a célvonalig, a lengyeleknek már csak be kellett pöccenteni a labdát.

Kérdés, hogy lesz-e más témája is a tárgyaló feleknek, például a túlzottdeficit-eljárás megszűntetése kapcsán. Különös tekintettel a múlt pénteken publikált európai bizottsági előrejelzésre, amely szerint a magyar gazdaság jelenlegi recessziója jövőre stagnálásba fordul. Vajon a találkozón ott lesz-e Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, és ha igen, akkor az EMU megerősítése mellett emelne szót, vagy a magyar gazdasági szabadságharc jelszavait skandálná. Az biztos, hogy Brüsszel és Budapest elmúlt két és fél éves kapcsolatáról hosszas eszmecseréket lehet folytatni.

Herman Van Rompuy egyébként több uniós fővárosba ellátogat a március 14-i, a témának szentelt Európai Tanácsülés előtt. Van Rompuy mindenestre nem gyakori utazásairól vált híressé elnöksége alatt, ezért a látogatásnak feltehetően nagy jelentőséget tulajdonít.

UPDATE - A hvg.hu rákérdezett a kormány sajtószolgálatánál a látogatásra, akik később ígértek tájékoztatást.

2013. február 4.

EP képviselői helyeket veszít Magyarország, de számít ez?

Szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy valamilyen mértékben csökkenjen a magyar európai parlamenti képviselői helyek száma 2014-től. Ez olvasható ki a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásáról szóló idén januárban bemutatott EP jelentéséből, amely a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni szerződés szabályozását igyekszik összeegyeztetni az uniós tagállamok, és ezzel párhuzamosan az EP képviselők egyre növekvő számával.

A feladat nem egyszerű. Egyrészt a Lisszaboni szerződés praktikus megfontolásokból 751 főben maximálta az intézmény létszámát. Az Európai Parlament a világ legnagyobb demokratikusan választott törvényhozó testülete, amely a méreteiből fakadóan számos működési nehézséggel küzd. A képviselőknek például irodát és személyzetet kell biztosítani, fizetni kell a munkavégzéssel járó költségeiket, arról nem is beszélve, hogy találni kell egy termet, ahova egyszerre beférnek, a 23 nyelven dolgozó tolmácsszolgálattal együtt. A demokrácia, mint tudjuk költséges dolog, de a költségeket azért illik féken tartani, főleg a gazdasági válság idején. Szóval 751 fő a limit, ami felé nem emelkedhet a képviselők létszáma. A képviselői helyeket egy alsó és egy felső limit között az adott tagállam lakosságszámával arányosan osztják el. Minél nagyobb egy tagállam, annál több helyre jogosult. Az arányosság azonban nem egyenes, hanem a rendszer a kisebb tagállamoknak kedvez, míg a nagyobbak képviselői számát csökkenti. Így a legnagyobb lakosággal bíró Németországnak a Lisszaboni szerződés szerinti felső limitnek megfelelő számú, azaz 96 képviselői hely jut, míg a legkisebb, alig 400 ezres Máltának az alsó limit szerinti 6. Az arányosságban jelentkező torzulás felmeréséhez nem kell matematikus diploma: míg Németország esetén kb. 850 ezer Bürger (vagy Bürgerin) szükséges egy EP képviselői helyhez, addig Máltának elegendő helyenként kevesebb mint 70 ezer citadines-t kiállítania. Az ún. degresszív arányosság módszere pont azért lett kitalálva, hogy az unió nagy tagállamai ne tudják ráerőltetni akaratukat egy az egyben a kicsikre.

Magyarország a korábbi alkukból mindig jól jött ki. 2009. előtt 24 képviselőnk volt, de azzal, hogy magyar kontingens 22 főre csökkent, még mindig a leginkább túlkompenzált közép-méretű tagállam vagyunk. Ezért aztán nem csoda, hogy a most tárgyalt EP jelentésben felvázolt négy forgatókönyv mindegyike szerint képviselői helyet fog veszíteni Magyarország. Van olyan modell, amely szerint akár ötöt, a politikai szempontból reálisabbnak tekinthető forgatókönyv szerint pedig egyet. Vajon ettől rosszabb lesz Magyarországnak? Feltétlenül csökken az ország érdekérvényesítő képessége? Semmiképpen sem. Régi igazság, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, amit a legfényesebben a kicsiny Luxemburg példája igazol. Azt ugyanis mindenki gondolkodás nélkül elismeri Brüsszelben, hogy az EU második legkisebb tagja messze nagyobb befolyással rendelkezik, mint ami az ország méretéből fakadna. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a 2014-es EP választáson mi, magyar választók kiket küldünk Brüsszelbe.

2012. november 7.

Őszi rózsátlan jelentés

Ma lehull a fátyol: a Bizottság soron következő gazdasági jelentése déltájban tétetik majd közzé, s persze ezúttal is nagy az idegeskedés a padsorokban. A magyar kormányoldal éppen úgy viselkedik, mint a rossz tanuló a bizonyítványosztás előtt; masszívan megy már napok óta a tanárok lehülyézése (ld.: “véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában”) nyilvánvalóan az osztálytársak és a szülők figyelmét elterelendő.

Tegnap például megtudtuk, hogy az IMF-logika egyébként tud jobb lenni az uniósnál, stb., ami persze önmagában is indokolná az ötven botütést Varga miniszter úrnak, de azért mégiscsak arcpirító mindez pont a kormány útszéli (és borzasztóan költséges) IMF-bashingje után, amit néhány hete kellett elszenvednie a lakosságnak. Arról az ocsmányságról már nem is beszélve, hogy talán az EU-nak mégis több joga van belepofázni a dolgokba, már csak azért is mert ugye minden klubban vannak szabályok, meg aztán ott az a rahedli kohéziós forrás (idegen népek adóiból), ami mára az ország egyetlen működőtőke-beruházása. De vissza a lényeghez: az EUrologus nem akarja vakítani az olvasóit, beismerjük, hogy nem tudtuk megszerezni a jelentést a Bizottságból – bár nagyon rajta voltunk, ígértünk és fenyegettünk, de nem sikerült (ergo: vagy nem korruptak a bizottsági köztisztviselők, vagy mi nem tudtunk eleget ígérni nekik). Vagyis, mint mindenkinek, mi is a homályban tapogatózunk, szóbeli infókra támaszkodunk (“No surprise, man, your government does stupid things, this will be in the paper.” vagy “Hungary? Oh, leave me alone!”). Meg hasonlók. Mi persze reméljük, hogy a jelentés fair lesz és azért lesznek benne pozitív tételek is. Közzététel után értékelünk.

Addig bemelegítőnek, itt a tavaszi jelentés.