kötelességszegési eljárás

2013. szeptember 17.
2013. április 13.

Mi következik abból amit Barroso írt Orbánnak?

Mindent befogunk

Megszereztük José Manual Barroso Orbán Viktornak írt levelét, és jó alaposan kielemeztük, hogy kiderüljön, valóban „fenyegetőzésnek, tények nélküli aggály kifejezésének tűnik-e a levél”, ahogy azt Navracsics Tibor jellemezte a HírTV-nek.

A Bizottság elnöke négy ponton kifogásolja a magyar alaptörvény negyedik módosítását:

1. Aggályos az alaptörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében a parlament különadót vethet ki akkor, ha bármely bírósági ítéletből fakadóan a magyar államnak fizetési kötelezettsége támadna. Barroso szerint ez a rendelkezés „aláássa az Európai Bíróság tekintélyét” és „ellentétes a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettséggel”. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, a magyar kormány arra az esetre iktatta alkotmányba ezt a rendelkezést, ha egyes folyamatban lévő kötelességszegési eljárások rosszul végződnek Magyarország számára. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a telekom-különadót biztosan elbukjuk Luxemburgban, ami becsléseink szerint körülbelül 180-200 milliárd forintos fizetési kötelezettséget teremt majd a magyar állam oldalán. Azért sem szép dolog ezt az adófizetőkkel megfizettetni, mert a szakértők szerint a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a különadó ellentétes az uniós joggal, és ezt a magyar kormánynak is tudnia kellett volna. Barroso reakciója is érthető, hiszen nem szeretné elvinni a balhét Orbánék hülyeségéért / cinikus hozzáállásáért (szabadon választható befejezés). Persze azt is mondhatjuk, hogy Orbánék lépése is érthető. Ha elkaszálják Luxembourgban a telekomadót, akkor megint azt lehet mondani, hogy az unió a nemzetközi tőke oldalára állt, és ezt az érvelést egy jól irányzott adóval rögtön nyomatékosítani is lehet a választók fejében. Ez kiválóan illik a 2014-es választásra készülő Fidesz szabadságharcos retorikájába.

2. Barroso kifogásolja az Országos Bírói Hivatal elnökének azt a jogát, hogy bármely ügyet a törvény szerint illetékes bíróságról más bíróságra helyezhet át. Ezzel Barroso szerint sérül a hatékony jogorvoslat elve, amely az uniós jog érvényesülésének egyik alapköve, valamint az Alapjogi Kartában szereplő fair eljárás elve. Erről a rendelkezésről azt gondoljuk, hogy nem kulcsfontosságú Orbánék számára, ezért egy kis huzavona után akár önként is hajlandóak lesznek beáldozni, mutatva az együttműködési készségüket Brüsszel irányába.

3. Az elnök szerint részletesebben meg kell vizsgálni azt, hogy a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások sértik-e az uniós jogot. Anélkül, hogy részletesen elmerültünk volna a politikai hirdetések piacának tagállami szabályozásaiban, mi azt jósoljuk, hogy ebből a vizsgálatból nem lesz semmi. Több uniós országban korlátozzák azt, hogy milyen felületeken hirdethetnek a pártok kampányidőszakban, és az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban eddig nem indultak kötelességszegési eljárások.

4. Barroso végül „súlyos aggályainak” ad hangot annak kapcsán, hogy a módosítás egésze összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével. Ez az a kategória, ahol az EU megint nem fog tudni fogást találni a magyar kormányon. Az uniós jog alapján nem járhat el, a levélben is emlegetett Velencei Bizottság véleménye pedig nem kötelező, csupán ajánlás jellege van.

Az első és a második ponttal kapcsolatban úgy tudjuk, hogy lényegében készen áll a Bizottság a kötelességszegési eljárások megindítására. Erről a jövő szerdán megtartott biztosi kollégiumi ülésen születhet döntés.

Érdemes végül átfutni a negyedik alaptörvény-módosítás azon elemeit, amelyeken a Bizottság nem talált fogást: a 2012 előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése, az AB hatáskörének további szűkítése, amelynek értelmében a testület az alaptörvényt csak formai okokból kifogásolhatja, a hallgatói szerződések alkotmányos lehetősége, az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről, a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, a hajléktalanság jogellenessé nyilvánítható.

A listát nézve arra a következtetésre jutott az EUrologus, hogy a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek. Az ellenzéki oldal törzsszavazói ugyanis túlságosan gyengének ítélik majd a brüsszeli fellépést (ahogy eddig is), a kormánypárt tábora viszont az újabb brüsszeli beavatkozás ellen csatasorba rendeződhet, és folytathatja a magyar szabadságharcot. A kormány politikáját elnézve azon se lepődnénk meg, ha Orbán azzal bíztatná embereit, hogy „Ez a harc lesz a végső…”

2013. március 25.

Európára immunis a magyar kormány

Szeletel...Megint gyűlnek az európai viharfelhők a magyar kormány feje felett. Kérdés, hogy megindul-e az „áldás”, vagy némi égzengést és villámlást követően megint kitisztul az európai égbolt és minden megy tovább, úgy ahogy eddig. Orbánék helyzete annyiban romlott az elmúlt két évben, hogy európai szövetségeseik elfogytak. A magyar politikai vezetés már saját párttársai körében sem kívánatos   -, a ‘magyar ügy’ az Európai Bizottság elnökének asztalán landolt, miközben az EP április 17-én két év alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik a magyar demokrácia állapotával.


Az előzmények ismeretében egyáltalán nem volt szükségszerű az események ilyetén alakulása. Úgy tűnik, hogy a kormány súlyosan tévedett, amikor a várható európai reakciókat mérlegelte az alaptörvény módosításra készülve. Az is lehet persze, hogy Orbánékat nem érdekelte a várható kritika. Pedig bizottsági forrásaink szerint Barroso legszívesebben szabadult volna a magyar ügyektől, hogy saját politikai karrierjének megkoronázására, az európai gazdasági kormányzás kiépítésére koncentráljon (erről itt írtunk részletesen). A februári Orbán-Barroso találkozót, és a Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzést követően még az is valószínűnek tűnt, hogy május végén Magyarország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól és Orbánék a választásokig mentesülnek a költségvetés folyamatos brüsszeli ellenőrzése alól.

Az alaptörvény negyedik módosítása azonban végleg kivágta a biztosítékot. Bizottsági forrásaink szerint nem is feltétlenül a módosítások tartalmával van problémája az európai intézményeknek, mint inkább a módszerrel, illetve a demokratikus fékek és ellensúlyok két és fél éve tartó következetes lebontásával. Kérdés persze, hogy mit tud kezdeni Brüsszel, és a többi európai főváros a láthatóan minden érdemi együttműködéstől elzárkózó magyar kormánnyal. Az egyik lehetőség az igazságügyi eredménytáblának nevezett új uniós mechanizmus bevezetése lehetne, amelynek értelmében a Bizottság ajánlásokat tenne a tagállamoknak arra, hogyan tehetnék függetlenebbé az igazságszolgáltatásuk működését és ezzel demokratikusabbá az állam működését. Ezen dolgozik már jó fél éve Vivianne Reding. Hasonló eljárás bevezetését vizionálta négy meghatározó európai tagállam (dán, finn, holland, német) külügyminisztere is a. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy az ajánlások nem kötelezőek, szankciórendszert pedig szerződéses jogi alap hiányában nem dolgozhat ki a Bizottság. Aztán ott van még a brüsszeli zsargonban atombomba néven emlegetett 7. cikk életbe léptetése, amelyet Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető minapi cikkében újra emlegetett. Ennek életbe léptetésére azonban vajmi kevés esély van. Az eljárásnak ugyan az Európai Parlamentben hangos támogatói vannak, de az Orbánt sorai között tudó Néppárti Frakció biztosan nem állna egy ilyen kezdeményezés élére, az erősorrendben második szocialistákat pedig a minap Brüsszelbe látogató Mesterházy Attila kifejezetten kérte, hogy ne támogassanak Magyarország ellen irányuló szankciókat - igaz ezzel ellentmondásba került saját pártja eddig követett irányvonalával.

A legvalószínűbbnek ezért az tűnik, hogy a Bizottság az eddigiekhez hasonlóan elsősorban kötelességszegési eljárásokat kezdeményez és visz végig azon magyar jogszabályok kapcsán, amelyek konkrétan ellenkeznek az uniós joggal. Ilyen például a már folyamatban lévő és a témában jártas bizottsági szakértők szerint Magyarország szempontjából biztosan negatív ítélettel végződő eljárás a telekom-különadó ügyében. De kötelességszegési eljárás indulhat hamarosan a hallgatók ‘röghöz kötése’ kapcsán, vagy a kiskereskedelmi különadó miatt is. A magyar kormány azonban úgy tűnik, hogy a kötelességszegési eljárások ellen is immunizálta magát. A politikai szlogenek szintjén a véget nem érő, ki tudja mi ellen vívott szabadságharc adja a keretet. Ezt jól kiegészíti a Bizottság kéréseinek esetenként eleget tevő húzd meg - ereszd meg taktika. A pénzügyi terén pedig a kormány a negyedik alaptörvény módosítással alkotmányos lehetőséget teremtett magának arra, hogy az uniós eljárásokból fakadó terhek miatt különadókat vessen ki a lakosságra. Hatékony, de végtelenül cinikus politika ez, amelyet Európában láthatóan se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.