korrupció

2013. szeptember 13.
2013. július 16.
2013. május 9.

Az EU korrupciós csúcstartói a balkániak

Kép: www.toonpool.com

Tízből hét megkérdezett magyarországi vállalatvezető rendszeresen szembesül korrupcióval a gazdasági életben, illetve a közszférával ápolt kapcsolatai során. Többek között ezt a – sajnos - nem túlságosan meglepő állítást tartalmazza az Ernst&Young audit cég kedden közzétett jelentése. Magyarország a 36 vizsgált ország közül a hetedik legkorruptabb. A vállalatvezetők véleménye egybecseng a Transparency International által készített 2012-es Korrupció Értékelési Indexének eredményével. A TI értékelése Magyarországot a 27 uniós tagállam közül a 19. helyre, tehát az alsó egyharmadba sorolja.

 

Brüsszelben azonban nem a magyarok évek óta változatlan helyzete keltett feltűnést, hanem az, hogy az Ernst&Young felmérés szerint a most nyáron csatlakozó horvátoknál tizből kilenc, a 2007 óta eurózóna tag szlovénoknál pedig gyakorlatilag az összes megkérdezett korrupciós tapasztalatokról számolt be. Ezzel az eredménnyel Szlovéniának még Kenyát is sikerült alulmúlnia. A két nyugat-balkáni ország teljesítménye komoly háborgást váltott ki. Horvátországot a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta rendre minden évben felszólítják az uniós intézmények, hogy lépjen fel a szervezett bűnözés, a feketegazdaság, az adóelkerülés és a hivatali visszaélések ellen. Bár az Európai Bizottság legutóbbi, 2012-es állapotjelentése azt írja, hogy a horvátok rendelkeznek a korrupció ellenes küzdelem intézményi és jogi feltételeivel, arra a Bizottság is külön felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtással gondok vannak. Kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a horvátok teljes jogú tagként idén júliusban megszabadulnak az állandó ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségtől.

Valószínűleg az, ami Szlovéniában lezajlott a 2004-es csatlakozás óta: az ország a csatlakozás óta eltelt évben visszaesett a Transparency International által készített felmérésben. 2007-ben, az euró-csatlakozás évében a szlovénok még az egész előkelő 27. helyen álltak, az egész régiót maguk mögé utasítva. A tavalyi évre sikerült 10 helyet rontaniuk ezen az eredményen, ami nehezen jellemezhető fejlődésként. Ráadásul az ország a pénzügyi összeomlás szélén áll, és a szlovén bankszektor behajthatatlan adósságállományát 6,8 milliárd euróra becsülik. Persze, nem lehet tudni, hogy tényleg ekkora-e az adósságállománya, hiszen a már idézett Ernst&Young jelentés szerint a szlovén vállalatok tendenciózusan hamisítják a mérlegüket, és feljavítják a vállalati eredményt.

2013. április 23.

Csalt a Csalásellenes Hivatal egy belső jelentés szerint

Jogsértő volt az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) eljárása a Dalligate néven elhíresült ügyben. A testület eljárást vizsgáló felügyelőbizottsága szerint az OLAF az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak megsértésével hallgatta le a volt máltai biztos környezetében mozgó lobbisták, illetve az ügyben később tanúként kihallgatott személyek telefonbeszélgetéseit. Mindez abból a ma kiszivárgott jelentésből derül ki, amelyet eddig a felügyelőbizottság tagjain kívül kizárólag a Bizottság, az EP és a Tanács elnökei láttak. (Korábbi írásunk erről itt.)

A jelentés azt is megállapítja, hogy Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a nyomozást. Személyesen részt vett több tanú kihallgatásán és a helyszíni szemléken. Ezt akár pozitívan is értékelhetnénk, csakhogy az ún. belső ellenőrzések alkalmával, amikor az OLAF az uniós intézményekben folytat vizsgálatot, a hivatal főigazgatója jogosult elbírálni az eljárási túlkapásokkal kapcsolatos panaszokat. Márpedig nehezen tekinthető úgy pártatlan panaszhatóságnak valaki, hogy maga is részt vesz a panasszal érintett eljárásban.

Az eljárást időközben az OLAF-tól megöröklő máltai bíróságon is zajlanak az események. Az egyik vádlott, Gayle Kimberley, az ügyben érintett Swedish Match dohánygyár lobbistája vallomásában azt állította, hogy júniusban az OLAF nyomozói egyhuzamban hét órán át faggatták, majd a kihallgatáson jelen lévő Kessler ebédelni hívta őt. Az ebéd alatt egy asszisztens legépelte a kihallgatáson készült felvétel-részleteket, majd Kessler nyomást gyakorolt rá, hogy ezt aláírja, anélkül, hogy lehetőséget kapott volna a leírtak átnézésére. Az OLAF verziója szerint Kimberleynek volt ideje átnézni a vallomását, amelyet hónapokkal később egy ügyvédei jelenlétében tett második kihallgatáson megerősített.

Az egyre kuszábbá váló nyomozás könnyen az OLAF igazgatójának székébe kerülhet. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának befolyásos tagja, a Hivatal reformjáról épp jelentést készítő német Ingeborg Grassle már ki is jelentette: ha bebizonyosodnak a vádak, Kesslernek mennie kell. Márpedig ha Kessler bukik, és megkérdőjeleződik a John Dalli, korábbi egészségügyi biztos elmozdításához vezető eljárás, akkor az Európai Bizottság elnöke is kínos helyzetbe kerülhet. Barroso ugyanis az OLAF jelentésében foglaltakra alapozva tette ki a máltai biztost, anélkül, hogy annak érdemi lehetősége lett volna a vád és az ellene szóló (úgy tűnik gyenge lábakon álló) bizonyítékok megismerésére.

2013. április 11.

Bono korrupcióellenes bevetésen az EU-nál

Mindenkit ismer

Bono szerint valódi áttörést sikerült elérni a korrupció ellenes küzdelemben. A civilben emberi jogi aktivista világsztár lelkesedését az váltotta ki, hogy az EU tegnap új átláthatósági szabályozást fogadott el. Ennek értelmében az olajiparban, a bányászatban és a fakitermelésben érdekelt európai vállalatok kötelesek minden 100.000 eurónál magasabb összegről jelentést tenni, amelyet valamely külföldi kormánynak, vagy kormányzati szervnek fizetnek, még akkor is, ha ezt adó, járulék, vagy más díj formájában teszik. Ráadásul azt is pontosan fel kell tüntetni, hogy a befizetés pontosan melyik projekttel kapcsolatban történt, ezzel is növelve az átláthatóságot.

Számos eset bizonyítja, hogy az európai vállalatok külföldön nem mindig játszanak tiszta kézzel. Elég felidézni a Siemens esetét, ahol a német hatóságok 2006-ban egy olyan nemzetközi korrupciós hálózatot lepleztek le, amely 420 millió eurót utaztatott meg 7 év alatt egy tucat adóparadicsomon keresztül, hogy a pénz végül fejlődő országok állami tisztviselőinek zsebében landoljon. A vizsgálat szerint egyébként a pénzből jutott az athéni olimpia informatikai beruházásait ellenőrző görög tisztviselőkhöz is. Ráadásul mivel az esetet követően nem erősítették meg az ellenőrzést, 2011-ben a Siemens újabb, ezúttal halálbüntetésben végződő korrupciós botrányba keveredett Kínában.

A jogszabály tehát már régóta esedékes volt, de az elfogadásához igazán kedvező feltételeket az adóparadicsomok pénzügyi válságot követő megregulázása teremtette meg. Az európai jogalkotók (és Bono) azt remélik, hogy a jelentéstételi kötelezettség visszaszorítja a korrupciós pénzek áramlását, és ezáltal külföldön is felelősségteljesebb működésre ösztönzi az európai vállalatokat.

Az Egyesült Államok egyébként már tavaly hasonló szabályokat alkotott, ám az több tekintetben enyhébb az európai megoldásnál. Az amerikai szabályozás nem terjed ki például a fakitermelésre. Pedig a környezetvédelemért és az őslakosok jogaiért küzdő civil szervezetek szerint a fejlett országok vállalatai ugyanolyan fenntarthatatlan módon végzik a fakitermelést, mint az erdőirtásban élenjáró brazil, vagy malajziai cégek.

És ha már korrupcióellenes lépésekről írunk, rögtön tegyük hozzá, hogy a takarítást mindenkinek a saját portáján kell kezdenie. E tekintetben példamutató a New York-ban nemrég bevezetett átláthatósági szabály, amelyről a K-Monitor számolt be a napokban. A new york-i szabályok értelmében a város minden jelentősebb közpénzből finanszírozott beruházás esetén kötelezővé teszi az abból részesülő cégek és magánszemélyek adatainak nyilvánosságra hozatalát. A közpénzből részesülő vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk az alvállalkozók listáját is.

Persze mindez csak akkor ér valamit, ha az állampolgárok felkapják a fejüket a korrupciós botrányokra (esetleg már azok gyanújára), és kikövetelik a korrupció visszaszorítását… 

2013. március 27.

Magasra vezethetnek a Dalligate szálai?

Ismét botrányossá fajulhat a tavaly lemondani kényszerült máltai EU-biztos, John Dalli ügye. Olyannyira, hogy nemrég Ingeborg Grassle német néppárti EP-képviselő lemondásra szólította fel az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF főigazgatóját, Giovanni Kesslert.

Talán emlékeztek a tavaly ősszel kirobbant “Dalligate”-re, melynek során Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gyakorlatilag 45 perc alatt kirúgta az egészségügyért felelős EU-biztost. Az OLAF nyomozása szerint ugyanis a máltai politikus tudott arról, hogy a nevében egy máltai üzletember, Silvio Zammit 60 millió euró kenőpénzt kért egy svéd cégtől a snüssz dohány EU-s tiltásának feloldásáért. Barroso akkor azt állította, hogy Dalli, aki máig tagadja a vádat, magától mondott le, ám ezt a máltai ex-biztos szintén tagadta. Sőt sajtóértesülések szerint a  Dalli meg sem ismerhette az ellene felhozott vádak részleteit lemond(at)ása előtt, és ügyvédjével sem beszélhetett. Az OLAF csak annyit közölt: szilárd, de közvetett bizonyítékuk van Dalli ellen. 

Az OLAF-os vád azon alapul, hogy a snüssz forgalmazásában érdekelt Swedish Match dohánycég lobbistája, Gayle Kimberley kétszer is találkozott Dallival. A második találkozót követően kapott ajánlatot Kimberley a már említett Silvio Zammittól, hogy átszámítva rongyos 18 milliárd forintért megolajozza a kerekeket. Bonyolult? Az bizony, különösen úgy, hogy a sztori a napokban újabb fordulatot vett. A Swedish Match kommunikációs igazgatójának állítása szerint lobbistájuk, Gayle Kimberley hazudott a második találkozóról, amelyre nem is került sor, s az OLAF tulajdonképpen arra vette rá őt az év elején, hogy ezt hallgassa el az Európai Parlament előtt.

Mindez úgy derült ki, hogy a kommunikációs igazgató beszélt erről José Bové zöldpárti francia EP-képviselőnek, aki hangfelvételt készített a diskurzusról, majd azt egy múlt héti sajtótájékoztatón be is mutatta. Másnap a befolyásos néppárti képviselő Ingeborg Grassle lemondásra szólította fel Kesslert. Az OLAF olasz főigazgatóját nemrég azzal is megvádolta a szervezet egyik felügyelőbizottsági tagja, hogy a hivatal törvénytelenül hallgatott le telefonbeszélgetéseket. Az OLAF ezt tagadja. 

Az igazi csavar a történetben azonban az, hogy az OLAF felügyelőbizottsága készített egy jelentést a hivatal Dalli-ügyben végzett munkájáról (ami titkos), melyet eljuttattak a három uniós intézmény vezetőjéhez. Egyikük sem hozta nyilvánosságra a jelentés tartalmát. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szigorú titoktartás mellett belepillantást engedett (jegyzetek és fotók készítése nélkül) a frakcióvezetőknek, akik szintén hallgatnak.

Vajon miért? Mi lehet a dokumentumban, ami ennyire érzékeny? Vagy csak a nyilvánosságra hozatal időpontjával vár Schulz? Elképzelhető, hogy az OLAF politikai megrendelésre dolgozott? Vagy megvezették az OLAF-ot, és/vagy Barrosót? Ki a hunyó: Barroso, Dalli vagy a dohánylobbi? Az EUrológus alig mer belegondolni, milyen következményei lehetnek, ha az a felügyelőbizottsági jelentés nyilvánosságra kerül, ezért felajánlunk egy marék snüsszt bárkinek, aki eljuttatja hozzánk a titkos dokumentumot!

2013. február 15.

A korrupció szintjei

Vizsgálatot indít az Európai Ombudsman az Európai Bizottság ellen, amiért az utóbbi nem lép fel az előírásoknak megfelelő határozottsággal a bizottsági állásokból magáncégek magas pozícióiba ejtőernyőző ex-hivatalnokokkal szemben. Az Ombudsman civil szervezetek (Greenpeace, Corporate Europe Observatory, Lobbycontrol, Spinwatch) kezdeményezésére jár el, akik azt állítják, hogy egyes cégek magánérdeke túlzott mértékben érvényesül az uniós jogalkotásban. Persze nem a magyarországi közbeszerzéseken nyertes cégek-magyar kormány jellegű összefonódásra kell gondolni, de a történet így is aggasztó.

Az utóbbi években megszaporodtak az Európai Bizottságot övező botrányok, amelyek középpontjában egy-egy magas rangú bizottsági tisztviselő állt, akire vagy már a köztisztviselői beosztása idején, vagy közvetlenül távozása után a gyanú árnyéka vetült. Az utolsó lökést talán pont az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség, magyar származású vezetőjének esete adta. Bánáti Diána alighogy távozott a többek között a GMO-k termesztését, és az élelmiszerbiztonságot felügyelő európai csúcshatóság éléről, máris az élelmiszeripari vállalatok lobbiszervének tartott Európai Élettudományi Intézet igazgatójaként folytatta. Távozása vélhetően azért vált szükségessé, mert kitudódott, hogy Bánáti egy ideig párhuzamosan volt az uniós ügynökség vezetője, és a szabályozni szándékozott vállalatok lobbiszervének igazgatósági tagja (fizetésért). Ez az eset még a hasonló helyzetekben szótlanul hallgató Európai Bizottságot is nyilatkozatra késztette, amely úgy fogalmazott, hogy „Szégyen, ami történt”. Ebben a nyilatkozatban legalább tényleg van annyi igazság, hogy a Bizottság felső vezetése körében aggodalommal nézik az angol sajtóban csak revolving door-nak, azaz forgóajtónak nevezett jelenséget, amely az utóbbi időben súlyosan erodálta a Bizottság szakmai hitelességét. Hogyan maradhat így kulcsszereplő az uniós folyamatokban a Bizottság, ha a pénzeket osztó tagállamokkal, és a demokratikus felhatalmazással bíró Európai Parlamenttel szemben egyetlen alapon érvelhet álláspontja mellett: hogy szakmailag az a legjobb, leghitelesebb és leginkább kiegyensúlyozott. Ha ez a hitelesség elvész, a Bizottság is elveszíti politikai súlyát az uniós alkufolyamatba, és ezt vezetői mindenképpen meg akarják akadályozni. Az uniós szervezet immunrendszere ezért, ha késve is, és messze nem elég nagy lendülettel, de legalább működésbe lépett. A Bizottságot három oldalról is szorongatják: egyrészt a tagállamok, másrészt az Európai Parlament, harmadrészt most már az Európai Ombudsman is. Az illetéktelen befolyásszerzés igénye mindenhol felmerül, sőt valamilyen mértékű kárt még a legjobban működő közigazgatásban is okozhat. Ez a fajta diszfunkcionalitás azonban kispálya a Magyarországon tapasztalható, a K-Monitor által rendszerszintűnek nevezett korrupcióhoz képest. Ráadásul, ami különösen elkeserítő, hogy míg Brüsszelben a korrupciós vádakra belső és külső ellenőrzések indultak, addig Magyarországon ennek szinte a lehetősége is kizárt.

2012. december 5.

A korrupció férge rágja Európát

image

Azok a tagállamok melyeket leginkább megfektetett az utóbbi évek gazdasági válsága jelentős átfedésben vannak az Unió legkorruptabb országaival - így összesíthetőek az átláthatóságért harcoló Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexének az EU-ra vonatkozó megállapításai.

A TI ezért arra szólítja a kormányokat, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a közintézményekben a korrupció, kenőpénzek elfogadása és a politikusok és döntéseik pénzekkel történő manipulálásával szemben. Huguette Labelle, a Transparency International igazgatóságának elnöke  szerint a korrupció csökkentése érdekében hatékony lobbiszabályozásra és tisztességes pártfinanszírozási rendszerre van szükség, átláthatóvá kell tenni a közpénzek felhasználását, a közhatalmat gyakorló szervek működésének pedig számon kérhetőnek kell lennie.

Cobus de Swardt, a TI ügyvezető igazgatója az Európai Uniónak üzenve azt mondja: a világ vezető gazdaságainak példával kell elől járniuk, biztosítva, hogy intézményeik teljesen transzparensek és vezetőik beszámoltathatóak legyenek.

Az EU helyzete azért különleges a korrupció kapcsán, mert miközben olyan tagállamai mint Dánia, Finnország és Svédország és Hollandia a világ “legtisztább kezű” államai, addig Románia a 66., Olaszország a 72., Bulgária a 75., Görögország pedig a 94. helyet foglalja el a 174 országot tartalmazó Globális Korrupció Érzékelési Indexen. Az EUrologus szerint ebből világosan látszik, hogy az EU eddig nem volt képes olyan hatékony közösségi válaszokat adni, melyek nyomán az Unió egészében teret veszít a korrupció. Erre a TI jelentése szerint különösen nagy szükség van a válságra adandó válaszok között.

A korrupció aggasztó mértékét igazolja, hogy az Eurostat felmérése szerint a görögök 98 százaléka szerint a korrupció az egyik legégetőbb problémája az országnak. Az Európai Bizottság saját számításai szerint évente 120 millárd euró veszik kárba (az adófizető polgárok szemszögéből nézve) Európa-szerte, leginkább a közbeszerzések és az egészségügy területét érintően. Összehasonlításképpen a fenti összeg az EU hétéves költségvetésének nyolcadát teszi ki, vagyis évente több pénz folyik el korrupcióra Európában, mint ami felett Brüsszel rendelkezik.

Ami hazánk relatív korrupciós helyzetét illeti, a 46. helyünkkel a régióban a negyedikként végeztünk Észtország (32.), Szlovénia (37.) és Lengyelország (41.) mögött. Jóval kevésbé rózsás a helyzetünk ha azt vesszük, a Huszonhetek vonatkozásában mindössze a 19. helyen szerepelünk, olyan gyenge kihívók előtt mint a görögök és a bolgárok.

image

2012. október 16.

Korrupciós botrány miatt lemondott az egyik uniós biztos

John Dalli uniós biztos váratlanul és azonnali hatállyal lemondott kedden délután. Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi portfólióért felelős máltai politikus azután döntött posztja feladása mellett, hogy az EU korrupcióellenes hivatala, az OLAF idén májusban vizsgálatot indított ellene a Swedish Match dohánygyártó panasza alapján.

A cég azt állította, hogy egy vállalkozó anyagi ellenszolgáltatásért cserébe azt ígérte, hogy képes befolyásolni az egészségügyi biztost a tubák, másnéven burnót, megint másnéven snüssz európai szintű tilalmának feloldásáért. Állítólag pénzmozgásra nem került sor, de az európai biztosnak tudni kellett, vagy tudnia kellett volna az esetről, és azt jelentenie kellett volna az illetékes hatóságoknak. 1999, a Santer-bizottság bukása óta ez az első eset, hogy egy európai biztos lemondásra kényszerül.
Sajtóforrások szerint Dalli utódjaként a legkevésbé ellentmondásos jelölt a jelenlegi külügyminiszter, Tonio Borg lehet. Az eddig máltai biztos a második Barroso bizottság tagjaként 2010 eleje óta volt biztos. Előtte megmászta az egész szigetországi politikai létrát, volt pénzügy- és gazdasági miniszter és képviselő a nemzeti paramentben is. 2004-es választási veresége után ugyan volt három hónapig külügyminiszter is, de utóbb hamisnak bizonyult egészségügyi gépvásárlási korrupciós vádak nyomán le kellett mondania.
Az EUrologus szerint lapításra utal, hogy Dalli csak azután mondott le, hogy tegnap az OLAF megküldte jelentését az Európai Bizottságnak. Mindenesetre EUrologus címkés bögrét sorsolunk ki azon kommentezők között, akik a magyar politikai életből hasonló eseteket tudnak idézni.