eurózóna

2013. június 12.
2013. április 12.

Bizottság: egyre több tagállam vérzik el a számháborúban

Újabb lesújtó jelentést tett közzé az Európai Bizottság az uniós tagországok gazdasági helyzetéről. A „gazdasági egyensúlytalanságokat” vizsgáló dokumentum a 13 górcső alá vett ország közül négyben súlyos problémákat talált. Franciaország és Olaszország esetében még nem helyezett kilátásba pénzügyi szankciókat a Bizottság, Spanyolország és Szlovénia esetében viszont igen.

A tavaly 40 milliárd eurós pénzügyi mentőövre szorult Spanyolország, illetve az uniós segítségre szoruló következő áldozatként emlegetett Szlovénia súlyos problémákkal küzdenek. Spanyolország az uniós pénzügyi segítség ellenére sem tudta az elvárt 3 százalékos szint alá szorítani költségvetési hiányát. Bankrendszere továbbra is alulfinanszírozott, az autonóm módon gazdálkodó tartományok közül több milliárdos adóssághegyeket halmozott fel. A gazdaság 2012 után idén is recesszióban lesz, munkanélküliség pedig továbbra is példátlanul magas. Négyből egy munkaképes spanyolnak nincs állása. A fiatal munkavállalók között az arány még rosszabb: minden második munkaképes fiatal otthon tengődik.

Szlovénia, amely a keleti blokk országai közül 2007-ben elsőként csatlakozott az euróhoz, az utóbbi években fokozatosan elvesztette a bezzegország titulust. A korábbi időszak reformlendülete (akárcsak Magyarország esetében) megtört. Az ország bankrendszere külső elemzők szerint katasztrofális állapotban van, elsősorban azért, mert a gazdasági válság nyomán megemelkedett a fizetésképtelen adósok aránya. További probléma, hogy az ország legnagyobb bankjaiban jelenetős részesedéssel bír az állam, így egy esetleges bankcsőd közvetlenül érintené az amúgy is súlyosan eladósodott szlovén államot. A Bizottság április végéig adott határidőt Spanyolország és Szlovénia számára a hiánycsökkentő intézkedések meghozatalára.

Szlovénia esetében a helyzetet nehezíti, hogy a parlament február végén konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal eltávolította Janez Jansa, korábbi miniszterelnököt. Az új kormányfő, Alenka Bratuseket viszont csak március 20-án iktatták be hivatalába. Bratusek terve az, hogy a kockázatos, illetve behajthatatlannak bizonyuló követeléseket egy „rossz bankba” terelik. Ez azonban még nem ad választ a szlovén gazdaság legnagyobb problémáira: a spanyolokhoz hasonlóan recesszióba fordult a gazdasági helyzetre, a magas a munkanélküliségre és üres az államkasszára.

Olaszország és Franciaország esetében ugyan még nem követelt azonnali kiigazítást Brüsszel, de arra figyelmeztetett, ha nem sikerül javítani a két ország versenyképességét, és gazdasági teljesítményét, az a teljes uniós gazdasági rendszert veszélybe sodorhatja. A francia problémákat érzékelteti, hogy az ország EU-n belülre irányuló export-teljesítménye öt év alatt egy tizedével csökkent. Olaszország esetében pedig a GDP 130 százalékát is meghaladó államadósság, és a rendszeresen visszatérő, minden komolyabb reformot megakadályozó politikai patthelyzet jelent komoly gondokat.

2013. április 8.

Virtuális valutába menekül a pánikoló európai tőke

Az elmúlt három hónapban tízszeresére nőtt a Bitcoin nevű virtuális pénzeszköz árfolyama, mindenekelőtt az eurózóna válsága és a ciprusi bankpánik nyomán. De miért fektet valaki jelentős összegeket a virtuális valutába?

A kalandor lelkű európai befektetők olyan pénznembe menekülnek, melyet nem központi bank szabályoz, hanem egy számítógépes algoritmus, és amely így közvetítőket (bankokat) nélkülözve közvetlen tranzakciókat tesz lehetővé két számítógéppel rendelkező személy között. A Bitcoint négy éve egy vélhetően japán, de csak álnéven ismert programozó, Satoshi Nakamoto találta ki. A rendszert eredetileg játékból hozták létre, ám idén tavaszra 1 milliárd dollár értékű pénzügyi alap jött létre belőle, és ehhez mérten megnőtt a számítógépek és okostelefonok között bonyolódó pénzügyi tranzakciók száma.

A virtuális pénz nem kötődik egyetlen központi bankhoz vagy kormányhoz sem, sőt a hagyományos valutákkal szemben semmilyen fizikai alapja nincs (pl. arany). Értékét a kereskedők megítélése határozza meg, amely azonban a nagy hangulatingadozások okán rendkívül nagy árfolyamingadozásokhoz vezet. A pénzügyi szakemberek szerint emiatt rendkívül kockázatos. Olyannyira, hogy az utóbbi 22 hónapban árfolyama egy dollár és negyven dollár között mozgott, s az előző három hónapban 13 dollárról egyenesen 130 dollárra ugrott.

Ennél komolyabb aggályokat kelt azonban, hogy a Bitcoin rendszer titkosítása és anonimitást biztosító virtuális működése miatt az utóbbi években a globális feketekereskedelem kedvelt pénznemévé vált. Becslések szerint havonta kétmillió dollárnyi értékű drogkereskedelem bonyolódik Bitcoin-ban, az anonim internetet biztosító Freeweben át elérhető Silk Road online-on keresztül, amelyet nemes egyszerűséggel csak ”narkó e-Bay-nek” hívnak.

Az utóbbi hetek brutális Bitcoin árfolyam-emelkedését azonban nem a drogpiaci erősödéssel, hanem az aggasztó ciprusi és a spanyol pénzügyi kilátásokkal kötik össze az elemzők. Jon Matonis, a Bitcoin Alapítvány igazgatótanácsának vezetője szerint azonban túlzás azt álltani, hogy csak a ciprusi válsággal magyarázható a Bitcoin szárnyalása. Az Euobservernek adott nyilatkozatában Matonis  kifejtette, szó sincs róla, hogy annyira sok Bitcoin használó lenne Cipruson, amely ekkora árfolyamnövekedéshez vezetne. A Bloomberg hírügynökség értelmezésében arról van inkább szó, hogy az európai befektetők azért fektetik megtakarításaikat Bitcoinba, mert nem bíznak az európai bankokban és menekülőutat keresnek pénzüknek.

Márpedig a Bitcoin nagy előnye a hagyományos valutákhoz képest, hogy az államcsőd, a bankbezárások és a kereskedés felfüggesztése esetében nem létező fogalmak. Matonis szerint ezért a Bitcoin használata nem kockázatosabb, mint amikor online bankolunk, vagy aranyat tartunk egy páncélszekrényben melyet rablók törhetnek fel.

Globális szinten mindenesetre a legtöbb pénzt Bitcoin valutában az oroszok, amerikaiak és a németek tartják, bár az egy főre jutó valuta mennyisége a finneknél a legmagasabb.

2013. március 21.

Orbán és Matolcsy örülhetnek a ciprusi-spanyol passiójátéknak

Elkészült a B terv - derült ki szerda este a ciprusi köztévének köszönhetően, azaz a kormány hamarosan előáll egy saját magára tervezett 10 milliárd eurós mentőcsomaggal. Hogy elég idő legyen a B terv megemésztésére és megszavazására, a ciprusi bankok keddig zárva lesznek. Az Európai Központi Bank hétfőig adott határidőt: addig hajlandó készpénzzel életben tartani a ciprusi bankokat.

Nicos Anastasiades elnök csütörtök délelőtt a pártvezetőknek mutatta be a tervezetet, délután pedig a parlament elé viszi. A ciprusi törvényhozás kedden visszautasította az eurócsoport által felajánlott mentőcsomagot, így maguknak kellett előállni eggyel. Az új terv sajtóértesülések szerint államosítja a magánnyugdíjpénztárakat és továbbra is illetékkel sújtja a 100 ezer eurónál többel bíró betéteseket. A tervben állítólag valamilyen “orosz” elem is van, de erről egyelőre nem tudni részleteket. Elképzelhető, hogy feltárási jogokat kapnak az oroszok a szigetországtól délre található gázmezőkön (melyeknek összértéke állítólag 475 milliárd euróra is rúghat). Michalis Sarris, ciprusi pénzügyminiszter napok óta tárgyal Moszkvában. (A ciprusi betétesek között rengeteg orosz befektető található, akik 23 milliárd eurót tartanak a szigetországon. Ez őrületes összeg tekintve, hogy Ciprus éves gazdasági teljesítménye 18 milliárd euró körül mozog.)

A ciprusi bankok betéteseit sokkolta az eurócsoport szombatra kialkudott ajálata.Ciprus nagyjából a nemzeti össztermékének megfelelő mértékű, egyes becslések szerint 17 milliárd eurós mentőcsomagra szorul. Az európai partnerek azt vállalták, hogy tízmilliárdot összedobnak, de a maradékot a ciprusi kormánynak kellett volna előteremtenie. Az eurócsoport hangsúlyozta, hogy ők csak az összegeket határozták meg, azt, hogy miként teremti elő Ciprus a maradék nagyjából 7 milliárd eurót, a szigetországi vezetésre bízzák. Ennek ellenére mégis az a hír terjedt el, hogy az európai partnerek kényszere nyomán kellett volna a 100 ezer euró alatti betéteket egyszeri 6,75 százalékos, a 100 ezer euró feletti betéteket 9,9%-os illetékkel sújtani. A közfelháborodás nyomán a konstruktív ötletelés helyett megindult a sárdobálás: a ciprusiak fújtak a németekre, a németek az Európai Központi Bankra, Oroszország az európaiakra egészen addig, amíg szerdán az Európai Bizottság szóvivője közölte, senki sem hibás. Üdítő volt épp ezért csütörtök reggel Jeroen Dijsselbloem, holland pénzügyminiszter, az eurócsoport elnöke az Európai Parlament gazdasági szakbizottsága előtt kijelentette: a bukott mentőcsomagért - hiszen azt nagy arányban visszautasította a ciprusi parlament - ő vállalja a felelősséget.


Közben a kontinens nyugati csücskéből is aggasztó hírek érkeznek. A spanyol bankok az idei évtől fogva 0,2%-os adót kötelesek fizetni a náluk elhelyezett betétek után. Nem, nem kamatadóról, hanem a betétek mértéke után kivetett adóról van szó. A spanyol pénzügyminiszter ugyan sietett leszögezni, hogy ez nem olyan, mint a ciprusi eset, de nehéz nem észrevenni a hasonlóságokat.

 

A ciprusi és a most kezdődő spanyol passiójáték valószínűleg jól szórakoztatja Orbán Viktort és Matolcsy Györgyöt. Ismerős kifejezések csengenek fel más európai fővárosokban: bankadó, a gazdagok részvállalása, a magánnyugdíjpénztárak államosítása. Az EUrológus már hallani véli, ahogy a magyar miniszterelnök legközelebb Brüsszelben kárörömmel a hangjában azt emlegeti, lám, az EU is tanult a magyarok úttörő gazdaságpolitikájából, és már nem félnek bepiszkolni a kezüket unortodox intézkedésekkel. Pedig attól, hogy az intézkedések tabukat döntenek még nem lesznek jók. Elgondolkodtató, hogy a nemzeti össztermék többszörösének megfelelő külföldi befektetésekkel bíró Ciprus, vagy az 1986-os csatlakozását követően szélsebesen fejlődő Spanyolország miért is kényszerült ezekre a lépésekre.

2013. március 20.

Az OTP az Európai Központi Bank felügyelete alá kerülhet?

Ha, és amennyiben a magyar kormány úgy dönt, hogy csatlakozik az uniós bankfelügyelet létrehozásáról szóló, tegnap véglegesített megállapodáshoz, akkor a címben foglaltak megtörténhetnek. Kedden az Európai Parlament és a Tanács megállapodtak az uniós bankfelügyelet létrehozásáról, amely 2014 derekán kezdheti meg működését. A megállapodás értelmében a 30 milliárd eurós éves mérlegfőösszegnél nagyobb bankoknál a bankfelügyelet szerepét a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank veszi át. Ez nagyjából 150 bankot érint az EU-ban, Magyarországon pedig az EUrologus számításai szerint kizárólag az OTP-t.

A kisebb pénzintézeteket továbbra is a nemzeti bankhatóságok (Magyarországon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) ellenőrzik, azzal a megkötéssel, hogy az EKB bármikor beavatkozhat, ha úgy látja, hogy egy pénzintézet helyzete európai szintű rendszerkockázatot jelent. A szombaton kialkudott ciprusi mentőcsomag példája, illetve a ciprusi bankrendszer ingatag helyzete mutatja, hogy ez a szabály még jól jöhet a jövőben. A beavatkozás ebben adott esetben azt is jelentheti, hogy az EKB a betétesek védelmében ’kimenti’ a bankot, magyarán pénzt pumpál az adott intézetbe. Persze ezek a szabályok csak az eurózónára vonatkoznak, illetve azokra a tagállamokra, amelyek csatlakoznak a bankunióhoz. A magyar miniszterelnök korábban világossá tette, hogy csak a legutolsó pillanatban, a megállapodás megkötését követően dönt a kormány arról, hogy csatlakozunk-e a bankunióhoz. Nos, úgy tűnik, hogy elérkezett az idő.

Tisztázódott a londoni székhelyű Európai Bankhatóság szerepe is. A magyar származású, korábbi PSZÁF elnök Farkas Ádám által vezetett intézet folyamatosan figyeli a nemzeti bankrendszerek állapotát, európai szintű ’stressz teszteket’ végez és igyekszik rendet vágni a tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok között (nem csak az eurózónában).

Az egységes európai bankfelügyeletről szóló megállapodással, egy újabb kocka került a helyére abban a kirakós játékban, amelynek célja, hogy európai szintre emelje a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok felügyeletét. A 2008-as válság egyik tanulsága az volt, hogy a nemzeti keretekben működő ellenőrző hatóságok nem látják át az egyszerre akár tucatnyi országban működő bankok helyzetét. Az EUrologus márpedig hajlamos egyetérteni a brüsszeli megmondókkal, akik szerint jó lesz csipkednie magát az eurózónának, mert Ciprus csak homokozó egy olasz vagy spanyol csődhöz képest.

2013. március 4.

Euró-ellenes párttal a német márkáért

Úgy látszik, hiába állapodott meg az égig érő bankár-bónuszok korlátozásáról az Unió és intett be a deficites EU büdzsének az Európai Parlament elnöke a napokban. Német polgárok egy nosztalgiára nyitott csoportja a napokban bejelentette: áprilisban megalakítják az euróellenes pártot. Az “Alternatíva Németországnak” nevet viselő politikai formáció nagyrészt akadémikusokból áll, de tagja lesz a BDI német munkáltatói szövetség korábbi vezetője, a szókimondásáról híres Hans-Olaf Henkel is.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichtenben megjelent bejelentés szerint a párt nagyon is valós igényt képviselhet a politikai palettán. A németek egy jelentős része kritikusan szemléli az eurózóna országainak kisegítését (jórészt német adófizetői pénzből). Egy friss felmérés szerint a Ciprusnak beígért hitelcsomagot a német polgárok 63 százaléka ellenzi. Még messzebb ment a Bertelsmann Kiadó megrendelésére tavaly ősszel készült felmérés, amely arra jutott, hogy a németek kétharmada szerint jobban járna az ország, ha továbbra is a német márka lenne az európai gazdaság motorjának tekintett szövetségi állam fizetőeszköze.

Az ötlet persze távolról sem eredeti. Korábban hasonló pártokat gründoltak Ausztriában, Németországban és Finnországban is.

Az Alternatíva Németországnak céljai közt szerepel, hogy Németország a jövőben ne vállaljon hitelgaranciát más tagállamok adósságaiért. Követelik továbbá az euró, mint fizetőeszköz kettéosztását egy északi és egy déli euróövezetre. A csatlakozásról az országok önállóan dönthetnének, illetve úgy is határozhatnának, hogy saját nemzeti valutájukat használják a jövőben. Végül a politikai populizmus jegyében bevetik a szokásos lózungot: az ország tartson szövetségi népszavazást az ügyben, mielőtt szuverenitásának egy további jelentős szeletéről mond le az EU javára.

Az új pártnak nincs sok esélye az öt százalékos parlamenti küszöb megugrásához, különösen, hogy egy kiszivárgott levelezés szerint az euró-ellenességgel kacérkodó bajorországi “Szabad választók” (Free Voters) mozgalom sem áll a Alternatíva Németországnak mellé.

2013. február 21.

Vége a választási költségvetéseknek az eurózóna országaiban?

Még egy lépéssel közelebb kerültek az eurózóna tagországai a valóban egységes európai gazdaságpolitikához. Tegnap este megállapodás született az úgynevezett kettes csomagról (2-Pack, igen mint az egykor volt rapper), hogy az Európai Bizottság a jövő évtől kezdve előzetesen véleményezheti az összes eurózóna -tag költségvetését, és megvizsgálhatja, hogy azok összhangban állnak-e az eurózóna költségvetési hiányra és államadósságra vonatkozó célkitűzéseivel. Ha nem, akkor negatív ajánlással továbbítja a költségvetést a tagállamokat képviselő Pénzügyminiszteri Tanács elé, amely akar új költségvetés készítésére is felhívhatja a renitens kormányt.


Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök egyáltalán nem kíván belépni ebbe a társaságba. Képzeljük el, hogyan reagálna a Bizottság, pláne a többi tagállam a választási év előtt belengetett rezsicsökkentés gondolatára. Az ilyen, a költségvetési hiányt jelentősen megemelő akciókat nemes egyszerűséggel elutasítanák. Az új szabály persze az eurózónától egyelőre inkább távolodó, mint ahhoz közeledő Magyarország esetében csak elméleti kérdéseket vet fel, a közös valutát használó országok esetében azonban valóban érdekes gyakorlati következményei lehetnek. Ahogy Magyarországon, úgy az Unió más országaiban is megfigyelhető az a jelenség, hogy a választásra készülő kormányok kisebb-nagyobb mértékű osztogatásai nyomán a költségvetési hiány hirtelen megugrik. Lehet, hogy a jövőre életbe lépő szabály véget vet ennek a gyakorlatnak? Az EUrologus szerint mindenképpen üdvös fejlemény lenne, ha az egymás költségvetési gazdálkodását ellenőrző tagállamok a közös felügyelet hatására gazdaságpolitikájukban meghaladnák a rövid távú politikai szempontokat. Utóbbi pedig sokkal többet érne, mint amit a büdzsé az EU GDP-jének néhány tizedszázalékos fraktáljáról vérre menő viták végeredménye valaha is hozhat.

2013. január 8.

Az euróinkra leselkedő további veszélyek

Az euró bankjegyeket, különösen a legnagyobb 200-as és 500-as címleteket előszeretettel hamisítják. Ezt jól mutatja, hogy Nyugat-Európa szerte sokszor szembesülünk vele, azokat alapból nem fogadják el a boltok, éttermek. Gyakran a “nem tudjuk felváltani” érvvel jönnek, de nem ritka, hogy egyenesen ki is van írva: nem fogadják el mert tartanak a hamis bankjegyektől.

Hogy az euró, mint valuta a pénzügyi turbulenciák ellenére vonzó bizonyítja, hogy a december végén Európától távol, a perui Limában csapott le a helyi rendőrség az Europollal, az amerikai titkos szolgálattal és a spanyol bankfelügyelettel közös akcióban először a kontinensen kívül jelentős pénzhamisító bandára. Négy és fél millió eurónyi és hasonló mennyiségű amerikai dollárnyi hamis bankjegy került elő a hamisításhoz használt alapanyagokkal és gépekkel együtt. A hónapok óta zajló nyomozás eredményeképpen lebukott hamisítók az Europol szerint főként az ibériai-félszigeten, Spanyolországban és Portugáliában terítették a hamis pénzt.

Az Europol minapi jelentése azonban a bankjegyhamisításnál jóval nagyobb léptékű fenyegetésről számolt be közös valutánk kapcsán. Számításaik szerint évi 1,5 milliárd eurót veszítenek az európaiak hitel- és debitkártya csalások miatt. A jelentés szerint a legtöbb európait érintő hitelkártya csalást az Egyesült Államokban követik el - derül ki a hágai székhelyű európai rendőri együttműködésre létrejött ügynökség közleményéből.

A jelentés szerint bíztató ugyanakkor, hogy a legutóbbi 12 hónap során 726 millió tranzakció történt az EU-ban, melyek közt a korábbi évekkel összevetve csökkent a visszaélések száma. Az Europol szerint ennek oka a technológia javulása, mindenekelőtt a chipes hitelkártyák terjedése.

A dokumentum szerint a tengerentúlon azért több a csalás, mert az amerikai ATM automaták alacsonyabb biztonsági szabályozásnak felelnek meg. Ráadásul a speciális megállapodások hiányában a kevésbé védett automatákon keresztüli visszaélések költségeit az európai kártyakibocsátók kénytelenek állni - írja az Europol. Hasonló problémák az Egyesült Államok mellett persze Oroszországban, Brazíliában, Mexikóban és a Dominikai Köztársaságban is jelentkeznek, mert sok helyen a bankok számára a profit fontosabb, mint az ügyfelek biztonsága és a csalás elleni hatékony fellépés.

A jelentés végül arra is kitér, hogy az európaiak kártyái az internetes vásárlás során is veszélyben lehetnek. Az Europol szerint ezek esetében ráadásul a bankok gyakran elhallgatják, hogy hány száz-, ezer- vagy millió ügyfél adatai kerültek ki, mert presztízskérdést csinálnak belőle. Ezzel azonban csak megkönnyítik a jellemzően nagy tételben banki adatokkal kereskedő kiberbűnözők dolgát.

2012. december 13.

Unalmas lesz-e az évzáró EU csúcs?

Nem és igen mondaná a rafkós székely. Nem, mert a pánikozás ellenére csütörtök hajnalra összekalapálták az egységes bankfelügyeletről szóló megállapodást az euró pénzügyminiszterei, mely a fundamentumát képezi a csütörtökön kezdődő csúcsnak. S igen, mert a tagállami diplomaták addig sírtak, míg Herman van Rompuy visszavett az elöltetett menetből és átírta a további gazdasági integráció menetrendjét.

Nincs ezen semmi meglepő, ősz óta csökkent a piaci nyomás az eurózónán, kevésbé van tele a gatya és ezzel a harci kedv is számottevően mérséklődött. A múlt heti az EUrologus által látott első csúcs konklúzió tervezethez képest, a második verzió jól értesült újságírók szerint elhagyta a tervezett három lépcsős haladási tervet, lazább szövegezéssel helyettesítve azt. Így a fiskális kapacitásnak becézett közös pénzügyi rugalmassági mechanizmus, a nemzeti költségvetések kapcsán javasolt “közös döntéshozatal” és a “gazdasági szuverenitás progresszív egységesítése” mind abortálva lett a második verzióból. Ezek kapcsán később veszik fel a fonalat a kormányfők.

Nem kell azonban ettől még temetni a csúcsot, hiszen az utóbbi hetek izgalmai nyomán csak sikerült közös fedél alá hozniuk az eurózóna bankjainak felügyeletét. A csúcs előtti éjjel megszületett megállapodás szerint a 200 legnagyobb európai bankot az Európai Központi Bank felügyeli majd közvetlenül a jövőben. Az európai bankunió legfontosabb elemének tekintett megállapodással, kikényszeríthetővé válik a bankok prudens pénzpolitikája, melynek hiányát teszik mindenekelőtt felelőssé az eurózóna válságáért.

Az új 2014-től érvényes szabályok szerint, a 30 milliárd eurónál nagyobb tőkével bíró pénzintézeteket közvetlenül felügyeli az EKB, de a képes lesz a kisebb hitelezők és kölcsönt felvevők kapcsán is azonnali beavatkozásra. Ráadásul azon túl, hogy az EKB - mely a terv kritikusai szerint túlzott hatalmat ad Frankfurt kezébe - a szabályokat be nem tartó bankok bezárásáról is dönthet a közös valuta stabilitásának megőrzése érdekében.

A szakik emellett annak fontosságát is hangsúlyozzák, hogy egyre közelebb kerül az eurózóna ahhoz, hogy a közös mentőalapjából (ESM) közvetlenül is kisegíthessék a bankokat. Brüsszel szemében pedig az igazi bónusza a formálódó Egységes Felügyeleti Mechanizmusnak (SSM), hogy annak első lépcsője reményeik szerint az uniós alapszerződés módosítása nélkül kivitelezhető.

Utóbbi azonban valamikor 2014. derekán elkerülhetetlenné válik, amennyiben a tanácselnök Herman van Rompuy tervei válósággá válnak és a tovább mélyül az eurózóna integrációja. Az ehhez szükséges időigényes és politikailag is óriási kihívásokat rejtő Lisszaboni szerződés módosítás nyomán lehetne csak a szerződéses kereteket adni az Európai Bizottság azon jogának, hogy megóvja a kormányokat a gazdasági reformok elódázásától. A szerződésmódosítás ahhoz is elengedhetetlen végül, hogy létrejöjjön a kontinens pénzügyi stabilitását biztosítani hivatott eurózóna büdzsé. Diplomaták szerint a büdzséből olyan szolidaritási eszköz kerekedne, mely az eddigi programalapon hosszú távra adott hitelek helyett, gyors és rövid lejáratú hiteleket adna az eurózóna országok gazdaságának stabilitásához.

2012. december 3.

Merkel elismerte: fájni fog

Tabut döntött a hétvégén Angela Merkel. Először mondta ki a német választók előtt az eddig következetesen tagadott tényt: a görög állampapírokat birtokló tagállamok kénytelenek lesznek bizonyos mértékű veszteségeket leírni a Görögországnak nyújtott kölcsönök után.

Merkel a közlés csatornájaként tudatosan a legnagyobb német vasárnapi bulvárlapot a Bildet választotta. Poroszos határozottsággal úgy fogalmazott, hogy “Görögország hitelezői két éven belül várhatóan le kell, hogy írják az ország tartozásainak egy részét.”

Az eurózóna pénzügyminiszterei a magánbefektetőket (kereskedelmi bankokat, pénzügyi alapokat, stb.) tavaly már “rávették” arra, hogy átvállalják az athéni kormány tartozásainak egy részét, ám egyúttal arra is ígéretet tettek, hogy egyszeri alkalomról volt szó. Az viszont már akkor is tudható volt, hogy a Görögországnak két alkalommal juttatott, százmilliárdos nagyságrendű nemzetközi hitelcsomag és a tartozások részleges átvállalása ide vagy oda, további lépésre lesz szükség.

Merkel kritikusai szerint a nyilatkozat nem belső sugallatra született. Sokkal inkább azért, mert a jövő őszi német választások előtt fokozatosan nő a nyomás a kancelláron, akit a görög kérdés kapcsán a valódi költségek elrejtésével vádolnak.

A kancellárasszony azonban kitart amellett, hogy a görögök távozása az eurózónából sokkal többe kerülne, mint ha további hitelekkel segítik Athént.

A görögök pénzügyi kisegítésének módosított feltételeiről november 27-én állapodott meg az eurózóna. Görögország a remények szerint 2020-ra a GDP 124 százalékára, 2022-re pedig 110 százalékára viheti le az államadósság szintjét. A görög állam jövőre immár hatodik éve lesz recesszióban. Az ország gazdasági teljesítménye becslések szerint a negyedével esett vissza 2008 óta, s a 2007-ben a GDP-re vetítve 115 százalékos államadósság minden uniós csúcsnál magasabban, 190 százalékon tetézett.

A megállapodás nyomán ma arról egyeztetnek az európai pénzügyminiszterek, hogy milyen feltételekkel valósuljon meg a befektetők görög államkötvényeinek visszavásárlása. A tegnapi német bejelentés azonban egészen új helyzetet teremthet a gazdasági kormányzás jövőjéről, végső soron az eurózóna szorosabb együttműködésén alapuló gazdasági unió létrehozásáról szóló vitában. Angela Merkel eddig következetesen képviselt álláspontjának (az eurózóna tagoknak kölcsönadott adófizetői pénz nem veszhet el) tegnap bejelentett módosítása nem csak a német választási küzdelmet bolygathatja fel, de az európai gazdasági kormányzásról szóló vitákat is.

2012. november 13.

IMF-eurócsoport villongás Brüsszelben

EU-s mércével botrányossá sikeredett az eurócsoport hétfő éjjeli sajtótájékoztatója, amikor  is nyilvános ellentétté fajult az IMF és az eurózóna között a görög államadósság fenntarthatóságáról szóló vita.

Az eurózónás pénzügyminiszterek tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón Jean-Claude Juncker, a testület elnöke, egy kérdésre azt mormogta, hogy az eredeti célhoz képest két évvel később, 2022-ig kell a görögöknek az államadósságot a GDP 120 százalékára mérsékelni. Kicsivel ezután Christian Lagarde, az IMF francia vezére megragadta az alkalmat, hogy közölje: az IMF továbbra is 2020-at tekinti céldátumnak. Juncker viszont nem ijedt meg, közölte: nem vicc, ő 2022-őt mondott. Erre Lagarde a fejét rázta. Hasonló zaftos nyilvános vitában ritkán van része az uniót figyelő újságíróknak.

Az eurócsoport a várakozásoknak megfelelően nem is döntött a görög mentőcsomag újabb, 31,5 milliárd eurós részletéről, a döntést november 20-ra halasztották. Az IMF azt szeretné, ha az Európai Központi Bank és az európai kormányok elengednék a görög adósság egy részét, ami viszont az európaiaknak politikailag vállalhatatlan. Kérdés, hogyan lehet ebből a lehetetlen körből kilépni. Az eurócsoport abban viszont megegyezett, hogy Görögország két évvel többet kap a költségvetési hiánycél elérésére, 2014 helyett az új dátum 2016.

Juncker és Lagarde valószínűleg nem jó barátok. Juncker, aki 17 éve vezeti Luxemburgot miniszterelnökként már a júniusi eurócsoport találkozó utáni sajtótájékoztatón is meglehetősen tiszteletlen volt a IMF-főnökkel szemben. A labdarúgó EB-re hivatkozva Juncker a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy nagyon drukkol Portugáliának, mert sok portugál él Luxemburgban. Miközben Lagarde összegezte a tanácskozás konklúzióit Juncker elkezdett mutogatni, hogy mindeközben Portugália gólt lőtt, és csöndes, de látványos örömujjongásba kezdett, mit sem törődve a valószínűleg ledöbbent Lagarde-dal.

Az EUrológus ajánlásában perverzeknek: az eurócsopi sajtótájékoztatójának  vonatkozó felvétele!

2012. október 29.

Az euró-akol melegében

A határidők be nem tartása, a vállalt intézkedések végre nem hajtása lassan rutinná válik a görög hiteltárgyalások kapcsán. Így értékeli az európai sajtó az athéni kormány és a trojkának becézett EB-EKB-IMF delegáció közötti tárgyalások aktuális állását. Semmiképpen sem kívánjuk lebecsülni a görög nép által tett erőfeszítéseket, de azt azért látni kell, hogy az eddigi görög megszorítások mértéke messze elmarad attól, amit a balti országok, vagy éppen Magyarország tett a válság kezelése érdekében.

Mégis úgy tűnik, hogy a görögök újabb segítséget kaphatnak az olimposzi magasságokba emelkedő államadósságuk finanszírozásához. A trojka javaslata szerint Görögország hitelezőinek le kellene írniuk a tartozás egy részét. Volt már erre példa idén nyáron, amikor a második görög mentőcsomag kapcsán a magán befektetők “vállalták” “önkéntesen” a “tartozás átstrukturálását”- magyarán elveszítették a befektetéseik körülbelül felét. Most viszont a görög állampapírokat birtokló tagállamoktól várnának hasonlót, ami egészen új szintre emeli a tétet. Itt már adófizetői pénzről van szó. Nem a Deutsche Bank és a UBS bukja a befektetést, hanem Jürgen, Sven, Lars és a többi észak- és nyugat-európai adófizető. Ráadásul úgy, hogy 40 milliárdnyi görög kötvénnyel rendelkező EKB nem szállhat be a buliba, mert az eurózóna szabályai tiltják az államok finanszírozását. Hasonlóképp a Nemzetközi Valutaalap sem játszana ebben a körben.

Az ötlet egyébként azt követően merült fel, hogy korábban kiszivárgott: Görögország a korábbiakhoz képest 16-18 milliárd euróval több pénzt kap, valamint további két évet a hitelek visszafizetésére és csökkentik a hitelek kamatait is. Cserébe a görögöknek újabb 150 reformlépést kellene végrehajtaniuk, köztük a foglalkoztatás és elbocsátás szabályainak rugalmasabbá tételét és a minimálbérre vonatkozó előírások módosítását.

Ahogy pedig már megszokhattuk lassan Athén körmére ég a következő hitelrészletről (31,5 milliárd euró) szóló megállapodás. A trojka szerint november 12-én lehetne azt tető alá hozni, míg az ország 16-án válna fizetésképtelenné. A Spiegel cikke azonban azt sem felejti el megemlíteni, hogy a hitelezők egyre frusztráltabbak mivel nem látják megfelelően teljesülni a kiadáscsökkentési lépéseket. Ez számokban kifejezve annyit tesz: a vállalt reformoknak mindössze a 60 százaléka valósult meg, 20 százalékukat vitatják, míg a maradék 20 százalék egyáltalán nem teljesült.

Az ismert körülmények ellenére miért folytatódik tovább Görögország finanszírozása? Az EUrologus szerint az eurózóna meghatározó politikai vezetői komolyan elhatározták, hogy Görögországot az övezeten belül kell tartani. A kiesésével járó következmények ugyanis mind Görögországra, mind az övezet egészére nézve drasztikusak lennének, és ennek esetleges felelősségét senki nem szeretné vállalni.

Végül pedig halkan jegyezzük meg: az övezeten kívül ragadt Magyarországgal szemben sem az EU, sem az EKB, sem az IMF nem lesz ilyen engedékeny. Miért is lenne?

2012. október 22.

Mit tanulhatunk a lettektől?

Nem önmagában érdekes, hogy Lettország a balti államok közül másodikként 2014-ben bevezeti a közös valutát. Az EUrologus szerint azt érdemes összevetni, milyen érvek mentén maszatol az euró bevezetése kapcsán a magyar kormány, azzal ahogy Lettország miniszterelnöke mellette tör lándzsát.

Valdis Dombrovskis miniszterelnök az Euobservernek adott interjújában Orbánnal szemben nem azzal odázza el a dolgot, hogy a kormánya támogatja ugyan az eurótérség rendbetételét, de addig nem gondol a csatlakozási szerződésében vállalt euró bevezetési kötelezettségére amíg nincs rend a közös valutát használók gazdaságaiban.

Dombrovskis világossá tette, hisz benne hogy az euró segíti a külföldi befektetők megnyerését, csökkenti a vállalkozásokra kivetett tranzakciós adót, árstabilitást és átláthatóságot hoz hasonlóan a szomszédos Észtországhoz, mely 2011 óta az eurózóna tagja. A lett miniszterelnök szerint nem valutaválság van, hiszen a dollárral szembeni euróárfolyam stabil, ráadásul a globális valutatartalékok 25 százaléka tartósan euróban van. Eközben szerinte nincs helye a déli euróországok által követelt büdzsé könnyítési kéréseknek.

A lettek ráadásul Magyarországhoz hasonlóan - ugyan a válságba jutott EU országok közül elsőként - nemzetközi hitelt kértek, most mégis a térség leggyorsabban növekvő gazdaságával dicsekedhetnek tavaly 5,5, idén 5,9 százalékos növekedéssel. Az ország eladósodottsága és költségvetési hiánya megfelel az EU-s elvárásoknak, míg az infláció 2,9 százalékon áll.

Az EUrologus szerint azonban Dombrovskis Magyarországra nézve legtanulságosabb válasza, hogy: “Amikor egy ország elveszíti a költségvetése felett a kontrollt és pénzpiacok bizalmát, nincs más út”. Először vissza kell állítani a pénzügyi stabilitást, mely a gazdasági növekedés előfeltétele”.

2012. október 18.

Kvíz: kirúgnak-e az eurózónából?

Mikor lesz már 16 tagú az euróövezet? - ez a kérdés tartja lázban évek óta a befektetőket, kereskedőket, az Európai Unió rezzenéseit elemző újságírókat, és még jó pár embert a glóbuszon. Vészforgatókönyvek, titkos tervek: mindenről hallottunk már a “ki lesz az első, aki kipenderül” sztoriban, kvízről azonban még nem. A brit Guardian most pótolta ezt az égető hiányt. Derítsd ki, hogy az eurózóna szívében a helyed, vagy az övezeten kívül.

http://www.guardian.co.uk/world/interactive/2012/oct/17/europe-news-financial-crisis

Tíz kérdés a személyes pénzügyi helyzetről, a stratégiákról, a spórolásról és a megtakarításokról és kiderül a tuti. Az EUrologus a finnek AAA besorolását érdemelte, de az eredményt maga sem érti. Nektek mi jött ki?