európai parlament

Vissza a jövőbe
2012. november 10.

Prédikál, de mit iszik?

A sok beszédtől kiszárad az ember torka, megszomjazik. Nem csoda, hogy az Európai Parlament üléstermeiben naponta kb. 7500 palack ásványvíz fogy. Ez képviselőnként átlag tíz üveget jelent, ami meggyőző teljesítmény. A rendeltetésszerű használatot követően a palackok a kukában landolnak, és ez évente nagyjából 900 köbméter, azaz 14 kamionnyi szemetet eredményez. Teljesen feleslegesen, hiszen az Európai Parlamentben, ahogy az Európai Unió szinte minden pontján egészséges, tiszta ivóvíz folyik a csapokból.

Erre hívja fel a figyelmet a Zöld Frakció kampánya, amely teljes egészében száműzné a műanyag palackokat az Európai Parlamentből, helyette ivókutakkal és kancsókkal szerelné fel az üléstermeket. A legnagyobb ellenállást itt sem - ahogy szerte Európában - az ásványvízgyártók lobbija, hanem a fogyasztók, jelen esetben az EP-képviselők csapvízzel szemben táplált ellenérzése jelenti.

 

Van-e bármilyen egészségügyi előnnye az ásványvíz fogyasztásnak a csapvízzel szemben? A WHO szerint a megfelelő infrastruktúrával rendelkező európai országokban nincs. Ugyanerre az eredményre jutottak az Atlanti-óceán túlpartján, sőt még a palackozott vizet előállító cégek nemzetközi főlobbistája is elismerte ezt. Magyarországon egy idei vizsgálat szerint 800 ezer ember esetében nem biztosított a biztonságos ivóvíz, a települések listája itt elérhető. Ha ti a maradék 9 millió 200 ezer magyar közé tartoztok, akkor az EUrologussal együtt igyatok nyugodtan csapvizet. Ingyen van, nem kell cipelni, környezetbarát.

2012. november 6.

Merkel in da house

Kétség kívül a hét politikai eseménye lesz Brüsszelben, hogy Angela Merkel német kancellár, minden európaiak úrnője és parancsolója szerdán tiszteletét tesz az Európai Parlamentben, és elmondja, mit is gondol valójában az EU jövőjéről. (Persze minket magyarokat nem ez, hanem az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése köt le szerdán, amiből sejteni lehet majd, hogy kikerülünk-e belátható időn belül a túlzott deficit eljárás alól, és lesz-e harmadik Matolcsy-csomag.)

Mivel az EP brüsszeli plenáris ülésterme életveszélyes, másik teremben hallgatják meg az EP képviselők a kancellár-asszonyt. Az újságíróknak külön akkreditálniuk kell az eseményre, s még így sem biztos, hogy bejut mindenki, csak harminc firkásznak jut hely. Halandó emberek itt követhetik az élő közvetítést.

Merkel egyébként elég embert próbáló szerdát nyom: reggel kormányülés Berlinben, beszéd az EP-ben Brüsszelben, majd irány London, ahol David Cameron kormányfőt próbálja majd jobb belátásra téríteni a hétéves uniós költségvetéssel kapcsolatban.

A hétvégén Merkel jelezte: még öt évig is eltarthat, míg túljutunk az euróválságon. Erre mindenki felkapta a fejét, pedig nem beszélt mellé. Ha csak azt vesszük, hogy a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke által fémjelzett tervezetben szereplő integrációs feladatok közül mit, mennyi idő alatt lehet megcsinálni, Angelanak valószínűleg igaza van. A szerkezeti átalakítások időbe telnek, főleg úgy, hogy az uniós szerződést a jövőre esedékes német választás előtt biztos nem nyitják meg.

Merkelt egyébként Martin Schulz, az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke hívta meg Brüsszelbe. Schulz talán kihívásnak tekinti a felkérést, talán valóbban az EP demokratikus kontrollját próbálja ezzel erősíteni. Az biztos azonban, hogy politikai nagyágyúval tüzel.

2012. november 5.

Újra magyar alkotás az EP filmes díján

Fliegauf Benedek magyarországi roma- gyilkosságok hatására született alkotása, a ‘Csak a szél’ az olasz Andrea Segre ‘Io Sono Lí’, illetve a portugál Miguel Gomes ‘Tabu’ című filmjével verseng az Európai Parlament által 2007-ben alapított Lux Díjért. A filmeket Európa 35 városában vetítik, a díj átadására pedig az EP képviselők szavazatai alapján november 21-én, Strasbourgban kerül sor.

Nem ez az első alkalom, hogy magyar film szerepel a Lux Díjra jelölt három legjobb alkotás között. 2009-ben Mundruczó Kornél Deltája volt döntős, ám a díjat nem sikerült elhoznia. A Delta alkotóival folytatott beszélgetés alapján nem is annyira a díjjal járó néhányezer euró a nagy dobás, hanem az, hogy a nyertes film feliratozását is elkészítik az EU 23 hivatalos nyelvén. Ez óriási előny a külföldi forgalmazásban, mert a fordítás költsége jellemzően már nem fér bele a filmek költségvetésébe. A Csak a szél így olyan piacokra is eljuthat, ahol magyar film évek óta, sőt talán soha nem járt.  

Az első vetítés ma 7-kor lesz a Brüsszeli Szépművészeti Múzeumban (Bozar). Reméljük, hogy sikerül elkerülni a berlini bemutatón történt kínos esetet, amikor a magyar kormány az alkotók tudta nélkül, és a nemzetközi sajtó csodálkozásától kísérve brosúrákban bizonygatta, hogy a film csupán fikció, nem tekinthető az események valósághű feldolgozásának.

Vajon a magyar EP képviselők hogyan szavaznak majd? Támogatják-e a berlini filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazott mozit, amelynek témája rendkívüli politikai ellentétekhez vezetett, és amelyet a jelenlegi és a korábbi kormányok is inkább eltakartak volna a külvilág elől?

2012. október 28.

Diplomáciai konfliktust szült az EP díja

Nasrin Sotoudeh  47 éves, két gyermek anyja, ügyvéd és civil jogi aktivista. A hírhedt teheráni Evin börtönben tölti tizenegy éves büntetését. Jafar Panahi, 52 éves filmrendező, alkotásai szülőhazájában tiltólistán vannak. A cannes-i filmfesztiválon tavaly bemutatott filmjét egy kenyérbe sütött pendrive-on csempészték ki Iránból.

Ők ketten kapták 2012-ben a Sakharov Díjat, az Európai Parlament emberi jogi elismerését. Az Európai Parlament 1999-ben alapította az 50.000 eurós anyagi támogatással és jelentős médiafigyelemmel járó díjat. A korábbi díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Kofi Annan és a házi fogságból nemrég szabadult burmai ellenzéki vezető Aung San Suu Kyi is. Az EP képviselők meglehetősen naiv elképzelése az volt, hogy a szombaton Iránba látogató parlamenti küldöttség tagjai találkozhatnak az ellenzék képviselőivel, sőt személyesen adhatják át a díjat a két aktivistának. Az iráni fél, nem meglepő módon, ezt a lehetőséget megtagadta, így az európaiak lemondták az utat. Nem ez az első alkalom, hogy a Sakharov Díj közvetlen diplomáciai incidenshez vezet, az érintett országok menetrendszerű tiltakozásán túl. 2008-ban az Európai Parlament Hu Jia, kínai emberi jogi aktivistának ítélte a díjat, alig néhány nappal azelőtt, hogy az EP küldöttsége Kínába indult volna. A kínai fél azonnal lemondta a látogatást, és a történet éveken át beárnyékolta az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Nos, az EU-iráni kapcsolatokon már nincs nagyon mit beárnyékolni…

A díj kritikusai szerint az Európai Parlament az egyedi esetek kiemelésével aláássa a színfalak mögött zajló, az emberi jogi helyzet általános javítására irányuló diplomáciai tárgyalásokat. Az EP szerint azonban a Sakharov Díj és a díjazottak szívszorító történetei ráirányítják a közvélemény figyelmét a szólásszabadságot és a demokratikus alapjogokat korlátozó rezsimekre. Vajon a nyilvános tiltakozás, vagy a politikai nyomásgyakorlás hatékonyabb egy elnyomó rezsim ellen?

2012. október 25.

A Bábelhal akcióban

„A Bábel-hal […] kicsi, sárga és piócaalkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális frekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven.” – idézet , Douglas Adams Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényéből.

Az Európai Parlament nem viccel, ha a többnyelvűségről van szó. A hivatalos üléseken 23 nyelven, 506 különböző nyelvi párosításban biztosított a folyamatos szinkrontolmácsolás. A bábeli hangzavart tovább fokozza, hogy a hivatalos iratokat is le kell fordítani az összes nyelvre, ami évente közel 2 millió (!) oldalnyi szöveget jelent. Ennek a költsége összesen 1,3 milliárd, azaz uniós polgáronként kb. 2,5 euró évente. Hogy ez sok, vagy kevés azért, hogy ékes anyanyelvünket halljuk felcsendülni az Európa jövőjéről szóló vitákban, az nézőpont kérdése. Az EU mindenestre szeretné csökkenteni a fordítási/tolmácsolási költségeit, és mivel a természetbúvárok eddig nem leltek rá a fent említett Bábelhalra, jobb híján fordítószoftverek fejlesztését támogatja. Az eddigi talán legsikeresebb elérhető iPhone-ra és Androidra. Magyar egyelőre nem szerepel a nyelvi kínálatban, de kínai, thai vagy pastu barátainkkal egész jól tudunk kommunikálni szóban és írásban (a szoftvert humanitárius küldetések során használják a helyiekkel folytatott kommunikációban).

2012. október 11.

Ácsokért kiált az Európai Parlament

Legalább hat hónapig zárva lesz az Európai Parlament brüsszeli plenáris tanácsterme - na nem azért mert a képviselők szabadságra mennek. Az EP a héten jelentette be, hogy a 750 fős ülésterem horizontális tartógerendái törékenyek, öregednek és repedezéseikkel a többi gerendát is jobban megterhelik. A Hemicycle nevű gigantikus termet ezért, egy eddig ki nem választott építési cégnek kell statikailag rendbe hoznia, mielőtt azt újból birtokba vehetik a jogalkotó honatyák.


Öröm az ürömben, hogy az EP plenáris üléseinek többségét a parlament strasbourgi épületében tartják. Mégis vissza kellett mondani a soron következő novemberi és várhatóan a 2013 februári mini plenáris ülést és más helyszínt sakkozni ki azoknak. Továbbá a parlament 200 dolgozóját ideiglenesen áttelepítették más irodákba az érintett épületrészből.
Eközben EP-s pletykák szerint az épületcsoport Paul Henri Spaak részében még komolyabb gondok vannak az épülettel. Ezen feltételezéseket azonban az EUobserver megkérdezésére az EP vezető szóvivője, Jaume Duch visszautasította.
Annyi mindenesetre biztos, hogy az EP strasbourgi plenáris üléstermének plafonjából a 2008-ban a nyári szünet alatt egy nagy kiterjedésű, 2009-ben pedig egy kisebb darabja szakadt le.
Lehet, hogy itt lenne az ideje, a tudományos összefüggések feltárásának a hazudozás és a plafonok leszakadása között?

2012. október 10.

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja!

Hol húzódik a határ az érdekek érvényesítéséért folytatott jogszerű lobbizás és a jogellenes döntés-befolyásolás között?

Az egymillió dolláros kérdésre még az EUrologus sem tudja a választ, de az biztosnak tűnik, hogy a Porsche a határ rossz oldalára tévedt. Elképesztően ironikus esetet tárt fel a közelmúltban a Transport & Environment nevű, közlekedéspolitikával foglalkozó brüsszeli szervezet. Állításuk szerint a gépjárművek által kibocsátott zaj szintjét szabályozni hivatott új uniós jogszabály parlamenti felelőse a sportautógyártó lobbistája által készített javaslatot kívánta kompromisszumos megoldásként előterjeszteni. Hogy világos legyen: nincs olyan nagy autógyártó Európában, amely kevésbé lenne érdekelt a zajcsökkentési előírásokban, mint a Porsche. Miroslav Ouzky, az érintett EP képviselő szerint ő csak „a Porsche által adott minta-táblázatot használta”, de az abban szereplő értékeket megváltoztatta. A Porsche tagadja, hogy bármilyen táblázatot adott volna a képviselőnek. Igaz az azt készítő Hans-Martin Gerhardot (akinek neve a táblázat elektronikus változatában szerzőként szerepel) ők fizetik, de ebben a konkrét ügyben szerintük nem. Nem túl meggyőző érvelés. Különösen akkor nem, ha belesünk Ouzky képviselő garázsába és egy Porsche Panamera csillogó hűtőrácsa mosolyog ránk vissza. Az eset az EP elnöke elé került, a jogalkotási eljárást egyelőre felfüggesztették.

Öröm az ürömben, hogy a különböző érdekcsoportok ellenőrzik egymást, és ha valamelyikük riadót fúj, annak következménye van. Jó lenne ezt átültetni a hazai gyakorlatba is…