euró

2013. június 12.
2013. május 16.

Mennyit ér 120 tonna pénz?

Attól függ, milyen pénz. Jelen esetben arról a mintegy 46 milliárd darab 1 és 2 eurócentes érméről van szó, amit az Unióban senki sem használ.

sportoftycoons

Na jó, nem senki: az eurózóna kereskedői használják a visszajáró kifizetése során, hogy aztán az érmék eltűnjenek. Az egy- és kétcenteseknek ugyanis minimum negyede, de van, ahol 100 százaléka soha nem kerül újra forgalomba.

Ennek következtében ma már csaknem minden második európénzérme egy- vagy kétcentes. Ami persze nem lenne baj, ha ez nem lenne egy igen drága mulatság: a kibocsátott, mintegy 714 millió euró értékű centek eddig kétszer annyiba, vagyis 1,4 milliárd eurójába kerültek az európai adófizetőknek.

Az Európai Bizottság megpróbálta kideríteni, mégis mitől ilyen drága az eurócent. Nem túl nagy meglepetés, ha eláruljuk: a nyersanyagköltségek teszik ki a kisebb részt, a veszteség alapvetően a tagállami pénzverdéknek köszönhető.

Mit lehet tenni?

Lehet például folytatni, amit eddig. Az amerikaiak is veszteséggel termelik a maguk egycentesét – igaz, az éves veszteség jóval kisebb, mivel ők ezt a hobbit nem 2002-ben kezdték. Esetleg annak ellenére megpróbálják csökkenteni az eurócentek költségeit, hogy a pénzverés alapvetően a tagállamok joga, és az adott országok pénzverde-lobbijai aligha hagynák annyiban forgalmuk sokmilliós csökkenését a nemzeti függetlenség ilyen durva megsértését.

Vagy, a finn és a holland példát követve, meg is lehetne szüntetni akár az egy-, akár a kétcentes előállítását. A hollandok a gazdasági liberalizmus nevében kerekítési szabályokat sem vezettek be – mindenki arra kerekít, amerre akar, és ha három cent miatt nem tud megegyezni, akkor nem lesz üzlet.

A viszonylag lassú európai döntéshozatalban gyors megoldást mindenesetre nem várhatunk pusztán azért, mert egy intézkedés gazdaságilag ésszerű. Az Egyesült Államokban 1980-ban nyújtották be az első törvényjavaslatot, ami az amerikai egycentes megszüntetését célozta. 33 év alatt odáig jutottak, hogy idén Obama elnök is kijelentette, legszívesebben kivonná a forgalomból. Ennél azért nem vagyunk lassabbak.

2013. február 28.

Kérdezd meg Herman Van Rompuytól, miről beszélgetett Orbán Viktorral!

Az EUrologus úgy érzi, hogy MTI-ből és a HVR által kiadott közleményből épp a lényeg nem derül ki. Hogyan szeretne, vagy nem szeretne részt venni a magyar miniszterelnök  az egyre inkább kézzel fogható európai gazdasági kormányzásban. Miként viszonyul a nemzeti szuverenitás egy újabb szeletkéjének esetleges átruházásához? Mikor lesz (lesz-e) Magyarországon euró?

Ha a ti kebleteket is ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések feszítik, akkor erre a linkre kattintva emailben, vagy videoüzenetben eljuttathatjátok az Európai Tanács elnökéhez, aki azt ígéri, hogy videoüzenet formájában reagál az összegyűjtött kérdésekre.

Nem ez az első alkalom, hogy az európai intézmények a választók közvetlen megszólításával igyekeznek közelebb kerülni az emberekhez. Tavaly ősszel, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vállalkozott egy hasonló kérdezz-felelekre, amelynek témája az EU helyzetéről tartott éves értékelő beszéd volt.

2013. február 13.

Bolkenstein: a monetáris unió a holokauszt miatt jött létre

Bolkenstein sosem örvendett nagy szeretetnek

Az egykori belsőpiaci biztost Magyarországon kevesen ismerik. Amikor Brüsszelből osztotta a címben idézett mondathoz hasonlóan kemény igazságokat, mi még csak kívülről nézegettük a párás ablaküveget, és a legnagyobb kérdés az volt, hogy lesz-e Bécsben cukrászdánk, vagy nem lesz. Aztán mire kiderült, hogy a mákos guba nem kemény drog, és más témára is tudtunk koncentrálni, Fritz Bolkenstein már visszavonult a végeláthatatlan gátrendszerek, szélmalmok és bicikliutak országába.

Most azonban megszólalt, méghozzá Washingtonban, a libertáriánus Cato Intézet konferenciáján, ahol kifejtette, hogy Helmut Kohl német kancellár az egyesített Európa álmát kergetve erőltette bele az eladósodott deli országokat az euróövezetbe. A cél a gazdasági összefonódások erősítésén keresztül az európai országok egymásra utaltságának fokozása, ezáltal a fegyveres konfliktus esélyének minimalizálása volt.

Bolkenstein szerint viszont a rendszer nem működik, és a jelenlegi európai vezetés a múlt hibáit ismétli, amikor a válság hatására még szorosabb együttműködést szorgalmaz. Bolkenstain bírálta a bankunióról szóló javaslatot, amely szerinte az Európai Központi Bank irányítása mellett működésképtelen lenne, az euro-kötvényekről szóló javaslatról pedig csak annyit mondott, hogy az egész “bűzlik”.

Érdekes fordulat ez az egykori biztostól, akinek a nevéhez az elmúlt évtized talán legellentmondásosabb uniós jogalkotási javaslata fűződik. Bolkenstein terjesztette elő még 2004-ben az ún. Szolgáltatási irányelvet, amelynek célja a szolgáltatások szabad áramlását akadályozó több ezer adminisztratív tagállami korlátozás lebontása lett volna. Az irányelv vitája egybe esett az EU 2004-es bővítési körével, minek hatására egyes baloldali pártok a kelet-európaiak szociális dömpingjével kezdtek el fenyegetőzni (bérek leszorítása). Mások a szolgáltatások színvonalának csökkenésétől tartottak (aki már próbált nyugat-európai nagyvárosban hétvégén villanyszerelőt fogni, az tudja, hogy ez mekkora baromság), megint mások fogyasztóvédelmi kifogásokkal jöttek. Bolkenstein azonban keményen kiállt az irányelv liberális megközelítése mellett, amely azon az egyszerű elven alapult, hogy a piacok felszabadításával intenzívebbé váló verseny az árak csökkenéséhez, és a szolgáltatási színvonal javulásához vezet. Makacssága és szókimondó stílusa ideális célponttá tették elsősorban az európai baloldal és a szakszervezeti mozgalom számára, akik egy idő után már csak Frankenstein-direktívaként hivatkoztak a jogszabályra. A folyamatosan fellazuló jogszabály éveken át elnyűhetetlen politikai témának bizonyult, olyannyira, hogy szerepet játszott pl. az EU alkotmányos szerződésének 2005-ös franciaországi és hollandiai referendumokon való elbukásában.

2013. február 2.

A tizennyolcadik euró-ország

Mióta az európai kontinensen is elburjánzott a gazdasági válság ritkán hallhatunk jó híreket az euró háza tájáról. A brüsszeli döntéshozók körében már az is örömöt okoz, hogy az utóbbi hónapokban nem jelentek meg naponta elemzések az övezet felbomlásáról. Az óvatos optimizmust erősítheti, hogy Lettország a héten végleg elkötelezte magát a közös valuta bevezetése mellett, és a tervek szerint 2014-ben tizennyolcadik országként csatlakozik az euróövezethez.

A lettek teljesítménye különösen figyelemre méltó, hiszen a válság hatására 2008- ban és 2009-ben az ország gazdasági teljesítménye ötödével (!) esett vissza, ami rekord nagyságú zuhanás az EU-ban. Ám ugyanígy rekordnagyságú a tavalyi lett gazdasági növekedés is, amely azt mutatja, hogy az ország két éves agóniát követően ismét a gyors fejlődés útjára lépett. A lett vezetés szerint ezt a növekedést fokozhatja még tovább az euróövezeti csatlakozás, azzal, hogy csökkenti az árfolyam-ingadozással járó költségeket és kockázatokat. Lettország egyébként egyszer már nekifutott az euró bevezetésének 2008-ban, de akkor, látva a gazdasági teljesítmény döbbenetes zuhanását, elhalasztották a valuta-cserét. A lett euróérmék dizájnja még ebből az időszakból származik, ahogy ezt az éles szemű olvasó a fenti képen nyilván már ki is szúrta.

A történet egyetlen szépséghibája az, hogy a lett lakosság nagy többséggel elutasítja a közös valutát. Ahogy máshol, úgy Lettországban is az árak drágulásától tartanak, és vonakodva mondanak le a lett nemzeti függetlenség szimbólumának tartott latról. A politikai vezetők azonban úgy gondolják, hogy az átállással járó gazdasági növekedés olyan mértékű lesz, hogy az belátható időn belül megfordítja az euróval kapcsolatos közhangulatot.

A hír kapcsán ismét felmerül, hogy vajon Magyarország mikor csatlakozik az övezethez, illetve mikor fog rendelkezni legalább egy hiteles menetrenddel az euró bevezetésére. Egybehangzó elemzői vélemények szerint az euró bevezetéséről szóló menetrend hiánya plusz pénzügyi kockázatot jelent az ország számára, drágítja az államadósság finanszírozását, és ezzel felesleges adóforintokat emészt fel.

2013. január 11.

Ilyenek lesznek az új euró bankjegyek

Az új euró bankók sorozatának első részeként csütörtökön Frankfurtban  bemutatták az új öteurós címletet. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke „Az euro új arca” című kiállításon leplezte le az új bankjegyet, mely az Európé sorozat része lesz és május 13-ától kerül be az európai pénzforgalomba. A jelenleg is érvényben lévő első sorozat bankjegyei kezdetben az új bankjegyekkel párhuzamosan lesznek forgalomban, majd fokozatosan bevonják őket. Utóbbi pontos  dátumát jó előre be fogják jelenteni. Ugyanakkor a régi bankjegyek sem értéktelenednek el, a nemzeti központi bankoknál korlátlan ideig beválthatók.

Az Európai Központi Bank közlése szerint az új papírpénzeken a vízjelen és a hologramon a görög mitológiából ismert királylánynak, Európének az arcképe látható, akiről az új bankjegysorozatot is elnevezték. Emellett az új bankjegyek továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaznak. A könnyen észrevehető „smaragdzöld szám” smaragdzöldről mélykékre változtatja színét, ezenkívül fel és lefelé mozgó fényeffektus figyelhető meg rajtuk. A bankjegy bal és jobb szélén a felületből kidomborodó rövid vonalakat helyeztek el, amelyek segítségével a bankjegy – különösen látássérültek számára – még könnyebben felismerhető.

A polgárok sikítófrászát elkerülendő az EKB az ígéretek szerint tavasszal szórólapokon tájékoztatja majd az euróövezeti bankokat, üzleteket és egyéb vállalkozásokat.

Bővebben magyarul az új bankjegyekről.

image

2013. január 8.

Az euróinkra leselkedő további veszélyek

Az euró bankjegyeket, különösen a legnagyobb 200-as és 500-as címleteket előszeretettel hamisítják. Ezt jól mutatja, hogy Nyugat-Európa szerte sokszor szembesülünk vele, azokat alapból nem fogadják el a boltok, éttermek. Gyakran a “nem tudjuk felváltani” érvvel jönnek, de nem ritka, hogy egyenesen ki is van írva: nem fogadják el mert tartanak a hamis bankjegyektől.

Hogy az euró, mint valuta a pénzügyi turbulenciák ellenére vonzó bizonyítja, hogy a december végén Európától távol, a perui Limában csapott le a helyi rendőrség az Europollal, az amerikai titkos szolgálattal és a spanyol bankfelügyelettel közös akcióban először a kontinensen kívül jelentős pénzhamisító bandára. Négy és fél millió eurónyi és hasonló mennyiségű amerikai dollárnyi hamis bankjegy került elő a hamisításhoz használt alapanyagokkal és gépekkel együtt. A hónapok óta zajló nyomozás eredményeképpen lebukott hamisítók az Europol szerint főként az ibériai-félszigeten, Spanyolországban és Portugáliában terítették a hamis pénzt.

Az Europol minapi jelentése azonban a bankjegyhamisításnál jóval nagyobb léptékű fenyegetésről számolt be közös valutánk kapcsán. Számításaik szerint évi 1,5 milliárd eurót veszítenek az európaiak hitel- és debitkártya csalások miatt. A jelentés szerint a legtöbb európait érintő hitelkártya csalást az Egyesült Államokban követik el - derül ki a hágai székhelyű európai rendőri együttműködésre létrejött ügynökség közleményéből.

A jelentés szerint bíztató ugyanakkor, hogy a legutóbbi 12 hónap során 726 millió tranzakció történt az EU-ban, melyek közt a korábbi évekkel összevetve csökkent a visszaélések száma. Az Europol szerint ennek oka a technológia javulása, mindenekelőtt a chipes hitelkártyák terjedése.

A dokumentum szerint a tengerentúlon azért több a csalás, mert az amerikai ATM automaták alacsonyabb biztonsági szabályozásnak felelnek meg. Ráadásul a speciális megállapodások hiányában a kevésbé védett automatákon keresztüli visszaélések költségeit az európai kártyakibocsátók kénytelenek állni - írja az Europol. Hasonló problémák az Egyesült Államok mellett persze Oroszországban, Brazíliában, Mexikóban és a Dominikai Köztársaságban is jelentkeznek, mert sok helyen a bankok számára a profit fontosabb, mint az ügyfelek biztonsága és a csalás elleni hatékony fellépés.

A jelentés végül arra is kitér, hogy az európaiak kártyái az internetes vásárlás során is veszélyben lehetnek. Az Europol szerint ezek esetében ráadásul a bankok gyakran elhallgatják, hogy hány száz-, ezer- vagy millió ügyfél adatai kerültek ki, mert presztízskérdést csinálnak belőle. Ezzel azonban csak megkönnyítik a jellemzően nagy tételben banki adatokkal kereskedő kiberbűnözők dolgát.