EU

2013. június 18.
2013. május 6.

Nagy-Britannia az EU forgóajtójában: skót be-, brit ki-

Forrás: forbiddenplanet.co.uk

Az abszurd humor hazájában a politikai élet is bővelkedik a nehezen értelmezhető lépésekben. David Cameron miniszterelnök például azzal húzná ki a szőnyeget a brit euroszkeptikusok talpa alól, hogy törvényben rögzítené a következő választások utánra beígért, az Unióból való kilépésről szóló népszavazást. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a britek európai közösségből való esetleges kilépése összemosódik a Nagy-Britannia szétszakadásának kérdésével. Skócia ugyanis 2014. szeptemberében népszavazással dönthet a függetlenségéről.

A demokrácia igazi szépsége, hogy mindeközben brit képviselők a múlt héten úgy határoztak, “gyorsított eljárásban” kell segíteni az esetlegesen létrejövő független Skócia európai uniós csatlakozását. Igaz, ugyan, hogy az elszakadás mellett csak a kormányzó Skót Nemzeti párt van, a konzervatívok, munkáspártiak és a liberális demokraták ellenzik azt.


A fejüket vakaró nemzetközi jogászok szerint azonban, messze nem csak az a kérdés, hogy milyen státuszt kaphat a független Skócia a nemzetközi szervezetekben. A brit alsóház jelentése sem árul zsákbamacskát, amikor kijelenti, hogy a skót álláspont számos kérdésben összeegyeztethetetlen az unióssal, ezért automatikus csatlakozásról álmodozni felesleges.
Itt van rögtön az euró kérdése: Alex Salmand skót első miniszter szerint, ők köszönik, maradnának a fontnál. Az utóbbi időben aláírt csatlakozási szerződésekben viszont kivétel nélkül szerepel a közös valuta bevezetésére vállalt kötelezettség. Aztán itt az igen jelentős skót halászati szektor kérdése, amit csak keserves viták árán lehet majd beterelni a Közös Halászati Politika egyre inkább a fenntarthatóságot előtérbe helyező égisze alá. Vagy a Nagy-Britannia szerte legtöbbet a régió által lehívott uniós felzárkóztatási alapok összege, melyek kapcsán várhatóan mind külön alkukat remél Edinburgh.
Az automatikus tagfelvétel körüli ködöt oszlatta Barroso elnök is, aki kerek perec odavetette: “egy új állam mely az EU-hoz szeretne csatlakozni, ugyanúgy felvételét kell, hogy kérje, mint bármely egyéb ország”.

A brit honatyák jelentése tehát világosan fogalmaz, nem szabad abba az illúzióban ringatnia magát a skótoknak, hogy automatikusan felvételt nyernek és megöröklik a britek által kiharcolt jogaikat. Brüsszel szemében különösen gerendának hathat a skót szálka, mely csillámport szórhat például a tavaly ősszel a függetlenedést hajszál híján elvető Katalánok szemébe.

Nem beszélve arról, micsoda munícióval vértezheti fel a függetlenedő Székelyföldért síkra szállókat a zsugoriságáról híres nemzet önállósodása - dörmögi tömött bajuszába az EUrologus halkan.

2013. március 26.

Nekünk nem kell a pénz…

Kép: parameter.sk

2006-os létrehozása óta Magyarország egyetlen alkalommal sem fordult az EU Globalizációs Alkalmazkodási Alapjához. Pedig az évi 500 millió eurós költségvetéssel gazdálkodó, az Európai Bizottság kezelésében álló alap célja, hogy „gyorssegélyt”, egyfajta kártalanítást nyújtson a globalizációs folyamatok, illetve a gazdasági válság hatására megszűnő munkahelyekért. Alkalom és lehetőség sajnos bőven kínálkozott volna az elmúlt négy év során…

A Globalizációs Alkalmazkodási Alapból folyósított támogatást az utcára került munkavállalók átképzésére, munkakeresési, foglalkoztatási-tanácsadási szolgáltatások fejlesztésére lehet(ne) fordítani. A Bizottság legutóbb március 22-én folyósított 24,2 millió eurót több mint 5000 dán, finn, olasz, osztrák, román, spanyol és svéd elbocsátott munkavállaló után. Ezzel az alaphoz forduló tagállamok száma húszra emelkedett. A kimaradó tagállamok közül talán csak a pénzügyi összeomlás szélén tántorgó Ciprus gazdasági helyzete rosszabb Magyarországénál.

Az igénylést egyébként a nemzeti kormányoknak kell benyújtaniuk egy nyilvánosan elérhető, faék egyszerűségű 10 oldalas nyomtatvány kitöltésével.  Ráadásul 2009-ben, a gazdasági válság európai begyűrűzésekor a Bizottság még tovább egyszerűsítette az igények elbírálását. Így az alaphoz forduló tagállamnak lényegében csak azt kell igazolnia, hogy a válság hatására, vagy a globális gazdasági mozgások következtében jelentős számú munkahely szűnik meg egy vállalatnál, vagy egy ágazaton belül, illetve azt, hogy az elbocsátott munkavállalók számára bizonyos munkaerő piaci szolgáltatásokat szervez.

A magyar kormánynak hivatalos indoka nincs a kimaradásra. A nem hivatalos indok állítólag az, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok teljesülését olcsóbban lehet finanszírozni az EU Szociális Alapjából, az ugyanis magasabb támogatási intenzitással működik, magyarán kevesebb nemzeti/kormányzati pénzt kell mellé tenni.  Ez azonban gyenge érvnek tűnik, hiszen semmi nem zárja ki azt, hogy a kormány a foglalkoztatás javítása érdekében mindkét alap forrásaiból merítsen, és azokat kombinálja. Persze az is igaz, hogy az átképzésre és munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására koncentráló forrásokból nem lehet közmunkaprogramot építeni. Sőt, a cél épp ezzel ellentétes: minél több embert piacképes tudáshoz juttatni, segíteni az elhelyezkedésüket, minél függetlenebbé tenni őket az állami ellátórendszerektől, az államtól, és végső soron a politikától.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy sokan kritizálják az alap működését. Méghozzá azért, mert sokszor már-már nevetségesen könnyű így forrásokhoz jutni a rendkívül tágra szabott felhasználási feltételek miatt. Ha viszont ez így van, akkor még inkább érthetetlen, hogy Magyarország miért nem kért eddig a pénzből.

2013. március 17.

Állami adósságtörlesztés magánszámlákról

Vége a gondtalan úszkálásnak.

Példa nélküli, korábban elképzelhetetlen megoldás született a ciprusi mentőcsomag kapcsán. Az ország egy hónapja megválasztott elnöke, valamint az Eurózóna vezetői és az IMF szombat hajnalra megállapodtak arról, hogy a csőd szélén álló országnak 10 milliárd euró értéke mentőcsomagot raknak össze. Ám nem kis meglepetésre a mentőcsomagba a ciprusi magánszámlákon megtakarítással rendelkezőknek is be kell szállniuk.

A 100.000 eurónál (kb. 30 millió forint) kevesebb megtakarításokra 6,75%-os, az ennél nagyobb megtakarításokra 9,9%-os adót vet ki a ciprusi állam, amelyet a befektetéseket kezelő bankok automatikusan, a betétes hozzájárulása nélkül levonnak jövő kedden. Az egyszeri adó kompenzálásaként a betétesek a levont összegnek megfelelő értékű részvényt kapnak a befektetésüket kezelő bankoktól. Ez azonban tekintettel az ország bankrendszerének csődközeli állapotára, bizonyosan nem kompenzálja őket a veszteségekért.

Ciprus helyzete annyiban különleges más uniós országokhoz képest, hogy a helyi bankrendszerben rengeteg külföldi, elsősorban orosz és brit befektető tartja a pénzét, kihasználva a kedvező adózási szabályokat és élve a viszonylag széleskörű banktitok nyújtotta előnyökkel. Már a pénteki Eurózóna találkozó előtt lehetett hallani olyan hangokat, amelyek egészen konkrétan kimondták, hogy az orosz oligarcháknak is be kell szállniuk a szigetország kisegítésébe, ha az EU és az IMF oda teszi a pénzét. A megoldás mégis komoly megdöbbenést váltott ki, és sokan attól tartanak, hogy ezzel az EU precedenst és hivatkozási alapot teremtett. Az EUrologus reméli, hogy a magyar kormánynak nem tetszik meg az újabb unortodox megoldás.

2013. március 1.

Munkát, vagy iskolát a fiataloknak!

Munkát, vagy iskolát - ez lenne a célja az EU Tanácsa által tegnap elfogadott Európai Ifjúsági Garancia nevű kezdeményezésnek. Az oktatási rendszerből kikerülő 25 év alatti, és legalább négy hónapja munka nélkül tengődő fiataloknak továbbképzést, gyakorlati lehetőséget, vagy munkát kellene biztosítani a nemzeti kormányoknak. Ehhez az EU pénzügyi támogatást biztosit, egyelőre 6 milliárd eurót, ami a 27 tagállamra bontva meglehetősen szerény summa. Az elképzelések szerint viszont az összeg 2014-től jelentősen megemelkedne, azzal, hogy az ifjúsági garancia projektek támogathatóvá válnának az Európai Szociális Alap forrásaiból.

Az ajánlás egyetlen szépséghibája az, hogy nem kötelező. A tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy egyrészt indítanak-e ilyen programokat, és ezzel igényt tartanak-e az uniós támogatás egy szeletére. Spanyolországban és Görögországban például, ahol minden második (!) fiatal munkanélküli, már elkezdődött a célzott programok előkészítése. Más országok is ráugorhatnak a programra, ugyanis az ifjúsági munkanélküliség az uniós országok többségében kiugróan magas, eléri, vagy meghaladja a 25 százalékos szintet. A fiatal generáció kényszerű tétlensége a becslések szerint évi 150 milliárd euró veszteséggel jár az európai gazdaságban.

Magyarország sem kivétel, az EU és az OECD felmérései szerint nálunk is minden negyedik fiatal munkanélküli. Tegyük hozzá, hogy a valós helyzet ennél valószínűleg rosszabb, hiszen a közelmúltban kivándorolt félmillió magyar jelentős része szintén a fiatal korosztályhoz tartozik, viszont ők már nem jelennek meg a hazai statisztikákban.

Az EUrologus szerint a kormánynak élnie kellene az EU által nyújtott lehetőséggel, legyen az bármennyire szerény, a semminél mégis több.

2013. február 26.

Lóhús: botrány?

Itt a lóhús. Lasagneba rejtőzött, Hegyeshalomnál átlépte a határt és egyenesen a hazai boltok polcain landolt. Tegyük hozzá: az lett volna a meglepő, ha nem jut belőle Magyarországra. Senki nem halt meg, vagy betegedett bele, a termék nem volt fertőzött, vagy romlott, mégis hetek óta tartó európai botrány kerekedett a marhahúsként árult lóhús esetéből. Az ügyben megszólalt a brit miniszterelnök, a francia köztársasági elnök, egy brit képviselő az unión belüli hús-import felfüggesztését kezdeményezte, és furcsa módon Franciaországban jelentősen megemelkedett a lóhús-fogyasztás.

Az alapvető probléma az, hogy a költségek leszorításáért vívott küzdelem mellékhatásaként az élelmiszeripar Európában és világszerte átláthatatlanul bonyolulttá vált. A botrányban érintett egyik vállalat írországi megrendelése például hét európai országot érintve jutott vissza a kiindulási ponthoz.

image

 

Ha igaz a mondás, miszerint az vagy, amit megeszel, akkor bizony egy ismeretlen figura tekint ránk vissza a tükörből. Az európaiak által fogyasztott élelmiszerek döntő többségéről nem tudjuk, hogy ki, hol, hogyan termelte és dolgozta fel őket. Persze vége van már azoknak az időknek, amikor az asztalra kerülő főfogás családtagként nőtt fel a ház körül (Dezsőnek meg kell halnia), de a 2011-es, összesen 53 ember halálát eredményező E.coli botrány, és a mostani, sokkal enyhébb következményekkel bíró lóhús-mizéria is rámutat arra, hogy az élelmiszerbiztonságot szavatolni hivatott tanúsitási rendszerek képtelenek lépést tartani az eseményekkel.

Tisztább helyzetet eredményezhetett volna a 2011-ben elfogadott, az élelmiszereken szereplő fogyasztói tájékoztatásról szóló irányelv, amelynek az egyik központi kérdése éppen a friss és a feldolgozott élelmiszerek címkézése volt. Az EP baloldali és zöld képviselőcsoportjai akkor azt javasolták, hogy a hústermékek esetében kerüljön feltüntetésre, hogy az állat hol született, hol nevelték fel és hol vágták le. Az európai élelmiszeripar válasza erre az volt, hogy a hús útjának pontos nyomon követése megvalósíthatatlan, illetve olyan költségeket róna az európai élelmiszeriparra, hogy az jelentősen rontaná az ágazat versenyképességét (értsd: munkahelyek fognak megszűnni). A javaslatot akkor elutasító miniszterek most szigorúbb élelmiszercímkézési szabályokat sürgetnek. Ez a történtek fényében hiteltelen és megkésett, de legalább végre történik valami.

image

A magyar fogyasztó erre a problémára hajlamos azt a zsigeri választ adni, hogy bezzeg a hazai termék esetében nem merülnek fel ilyen problémák. Ezzel a gondolatmenettel azonban két probléma van. Egyrészt a magyar termékként forgalmazott élelmiszerek összetevői között bőséggel találunk külföldi alapanyagot. Tehát az, amit magyar termékként forgalmaznak, vagy amiről a fogyasztók joggal feltételezi, hogy magyar alapanyagból készült (pl. gyulai és csabai kolbász), sokszor nem magyar eredetűek. Másrészt az átlagos magyar élelmiszer címkéjét elolvasva alig kapunk információt a termék eredetéről és feldolgozásának módjáról. A fogyasztó szemszögéből tehát a hazai helyzet tehát semmivel sem jobb az Európai Unió más országaiban tapasztaltnál.

A megoldás persze - bármennyire is idealistának hangzik - a fogyasztó kezében van. Ha vállaljuk az élelmiszerek eredetének tanúsításával járó többlet-költségeket, vagy hajlandóak vagyunk időt és energiát áldozni arra, hogy kiderítsük, honnan származik az, amit eszünk, a hasonló botrányokat is jó eséllyel megúsznánk. 

2012. december 10.

Klimatikus kettős beszéd

Tessék csak figyelni: a hétvégén tele volt a sajtó azzal, hogy örvendezzünk -meghosszabbították az 1997-ben az ENSZ égisze alatt született Kiotói Klímaegyezményt. Ezzel szemben azon médiafogyasztóknak, akiknek csak kicsivel jobb a memóriája, mint egy aranyhalnak, emlékezhetnek rá, hogy már 2009-ben az eddigi legnagyobb figyelmet kapott koppenhágai ENSZ klímacsúcson (COP15) sem a kiotói keretmegállapodás lejárta volt a fő aggodalom, hanem, hogy egy valóban hatékony emissziócsökkentési megállapodás jön-e létre. Magyarul, hogy a globális felmelegedés a menedzselhető hatású 2 Celsius fok alatt marad-e a kialkudott keretrendszer jelentette ösztönzőknek köszönhetően.

Ezzel szemben a koppenhágai forduló óta a nagyrészt eredmények nélküli cancuni és  durbani ENSZ klímatárgyalási forduló után idén a katari Dohában a hétvégén megszületett megállapodás nyomán annak “örült a világ” hogy: tessék-lássék hét évvel meghosszabbítottuk a Kiotói Egyezményt, mely amúgy lejárt volna 2012. december 31-ével.

Az EUrologus helyett ezúttal beszéljenek a tények: mit ér egy olyan globális megállapodás meghosszabbítása, melyet sem anno 1997-ben sem azóta nem ratifikált soha az Egyesült Államok, a világ egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója. És mit ér mindennek a megállapodásnak egy olyan folytatása, melyet mivel a legjelentősebb kibocsátók közül csak az Európai Unió és Ausztrália írt alá, mindössze a föld CO2 kibocsátásának a 15 százalékát fedi le. A helyzet ugyanis az, hogy a glóbuszunk eddigi egyetlen “jogilag kötelező érvényű” klímamegállapodásának meghosszabbítását az USA-n kívül, Japán, Oroszország, Kanada, Új Zéland és Kína sem írta alá. Az EUrologus mellett a világ meghatározó klímaszakértői és civil szervezetei szerint a megállapodás hatása arra, hogy az globális felmelegedés mértéke 2 Celsius fok alatt maradjon konvergál a nullához.

S most jön a politikai szemfényvesztés helye, Connie Hedegaard klímaügyekért felelős uniós biztos a megállapodásról elmondta: “Dohában átkeltünk a régi és az új klímarezsimet összekötő hídon. Úton vagyunk a most kialkudott és 2015-re létrejövő globális megállapodás felé.” - utalt Hedegaard arra, hogy a dohai megállapodás értelmében 2015-re létrejön egy új átfogó globális klímamegállapodás.

Az EUrologust a biztos megnyugtató szavai nyomán már csak az aggasztja, hogy milyen végeredménye lehet egy a résztvevők nagy része által ímmel-ámmal folytatott tárgyalásoknak, melyek kapcsán az EU önmagában is meghasonul. Az energiatermelésében rendkívül szénfüggő Lengyelország nyomására ugyanis az EU - mely a 2008-as harmadik uniós energia és klíma csomagja nyomán az ENSZ klímaalkudozások élharcosaként lépett fel - idén Varsónak engedve kiállt a kiotói CO2 kibocsátási kreditekből a 90-es évekből megmaradt egységek továbbvitelének lehetősége mellett. Ez nagyon leegyszerűsítve nem jelent mást, mint hogy a kommunizmus végével összezsugorodott iparuk okán kibocsátási kedvezményeket kapott kelet-európai államok továbbvihetnék a fel nem használt kvótákat.  Ez pedig mert olyan kibocsátási gigászokat is kedvezményezetté tenne mint az oroszok és az ukránok, tovább gyengítené a meglévő amúgy is harmatgyenge kibocsátáscsökkentési mechanizmus hatékonyságát.

2012. november 23.
2012. október 30.

A Tel-Aviv- Brüsszel - Teherán háromszög

Úgy látszik az Európai Parlament bicskája is beletörik a zavaros közel-keleti viszonyokba. Félig-meddig a színfalak mögött a múlt héten két közel-keleti téma is parázs vitát váltott ki a képviselők között. Az egyik Izrael, a másik az ősellenség, Irán EU-hoz fűződő viszonya kapcsán.

Az Izraellel kapcsolatos dilemma egy kereskedelmi megállapodás megújítása okán merült fel. Az EU és Izrael közötti kereskedelemben évek óta egyezmény rendezi az ipari termékek minősítésének kölcsönös elismerését. Az ipari termékek alatt ebben az esetben leginkább gyógyszereket, köztük több, az európai betegek számára létfontosságú terméket kell érteni. A gond csak az, hogy a két fél értelmezése Izrael területéről és ezzel összefüggésben a kereskedelmi megállapodás területi hatályáról jelentősen eltér. Izrael szerint a 67-es háborút követően elfoglalt területek is az országhoz tartoznak, következésképpen az onnan származó termékek is az egyezmény hatálya alá tartoznak. Az EU hivatalos jogértelmezése szerint ezek megszállt területek, tehát nem érvényes rájuk az egyezmény. A kereskedelmi kérdés pillanatok alatt politikai vitává alakult. A jobboldal amellett érvelt, hogy Izraelnek joga van arra, hogy saját területét meghatározza. A baloldal szerint viszont az egyezmény elfogadása csak további bátorítást adna Izraelnek arra, hogy a megszállt területeken telepeket hozzon létre. A szerdai szavazáson a jobboldali fölény érvényesült, a képviselők szűk többséggel ugyan, de elfogadták az egyezményt.

Irán kapcsán amiatt alakult ki vita, hogy az Európai Parlament küldjön-e hivatalos delegációt az atomhatalmi babérokra törő közel-keleti országba. A korábbi, meglehetősen szeszélyes Irán-politikával idén szakított az EU, és teljes körű olaj-, illetve gázembargót vezetett be a perzsa országgal szemben. Az európai jobbközép szerint az EP delegáció látogatása rossz üzenetet küld, hiszen megtöri a perzsa hatalom teljes elszigetelésére irányuló amerikai-európai kísérletet. A baloldal szerint a delegáció látogatása politikai támogatást nyújthat az iráni ellenzéknek. Különösen úgy, hogy két börtönbüntetésre ítélt ellenzéki aktivista éppen pénteken kapta meg az Európai Parlament emberi jogi elismerését, a Sakharov Díjat. A képviselők küldöttsége vasárnap indult volna, ám a látogatást lemondták. Az iráni rezsim tájékoztatása szerint az előzetes egyeztetésektől eltérően a képviselők nem találkozhatnak a díjazottakkal, illetve az ellenzék képviselőivel.

2012. október 17.

Belső piac - Húszéveseké a világ?

http://www.youtube.com/watch?v=bDVWLltGS40

Belső piac - Húszéveseké a világ?

A számok szerint nem. Az sem kecsegtet sok jóval, hogy a “nagy” és az “X” után a mai huszonévesek egyelőre az “elveszett” generáció becenevet kapták. Egyidősek egy furcsa képződménnyel, amit jobb híján belső piacnak neveztek el. Ahol nincsenek határőrök meg munkavállalási engedélyek, de van euro, ERASMUS, meg olcsóbb mobilozás.

A belső piac elméletileg az Unió leginkább megfogható vívmánya, mégis szinte lehetetlen közérthetően és érdekfeszítően elmagyarázni, hogy mit is jelent nekünk.

Meg lehet próbálni így. Vagy élőben ma Budapesten a Millenárison.

Az EUrologusnak viszont legjobban az alábbi kisfilm tetszett, amit egy 20 éves lány dobott össze saját tapasztalatai alapján. Végül is nem baj, ha öt megkérdezettből egyik se tudta, hogy mi az a Belső piac, a lényeg, hogy elégedett végfelhasználóknak tűntek.

2012. október 14.

Szakítás - európai módra

Felelőtlen görög pasi, aki adósságba taszítja a háztartást. Kissé neurotikus német csaj, aki képtelen tovább elviselni az állandó hazudozást és az újabb kifizetetlen számlákat. A spanyol szomszéd, aki szerint az élet nem csak a pénzről szól, s a brit, aki leginkább kimaradna az egészből. De mi lesz a vége?


A művet Bob Denham jegyzi, aki sosem fejezte be közgáz PhD-jét, és első dokumentumfilmecskéjét arról készítette, vajon legalizálni kéne-e a kannabiszt. Denham most az újságírással kacérkodik, ennek részeként dolgozza fel rövidfilmekben a gazdaság hatását mindennapjainkra.
Hihetetlen, hogy a készítők mennyi utalást, poént sűrítettek bele nyolc percbe. Rizikó társasjáték az asztalon - éppen a németek állnak nyerésre, AAA típusú elem, avagy utalás a hitelminősítésre (ennél mélyebb szerelmi vallomást ezek szerint nem kell várni a németektől). A sötét történelmi múltra tett megjegyzések, az “ágy alá söpört” adóssághalmok. Utalás arra, hogy először pont Németország szegte meg a stabilitási paktumot, és hogy a mediterrán “disznók” (PIIGS - Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország,  Írországgal kiegészülve) bizony megbízhatatlanok.

Mennyit találsz Te meg belőle?

2012. október 12.

Az EU nyerte az idei Nobel-békedíjat

Az európai kontinensen békét teremtett, elősegítette két évszázados ellenség, Franciaország és Németország közeledését, és megerősítette a demokráciát Közép-, és Dél-Kelet-Európában. Ezzel indokolta az Oslo-i Nobel Bizottság döntését, amelyben az Európai Uniónak ítélte a 2012-es Nobel Békedíjat. A döntés azonnal a kritikák kereszttűzébe került, ahogy például a bizottság 2009-es döntése, amikor a díjat Barack Obama, amerikai elnöknek ítélték oda.

Az Eurologus azért úgy gondolja, hogy az ez évi döntést  lényegesen könnyebb megindokolni. Akinek mégsem sikerülne ez kapásból, annak ajánljunk figyelmébe e témában egy nagy klasszikust, á la Brian élete.

UPDATE: Barroso elnök meghatottan szalutált félmilliárd polgárának

Amikor reggel felkeltem, nem hittem, hogy ilyen jó nap lesz a mai - kezdte Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke rendkívüli beszédét a Nobel-békedíj kapcsán az izgatott brüsszeli sajtóteremben.
Nagy megtiszteltetés ez mind az 500 millió állampolgárnak, a tagállamoknak, és az intézményeknek is - mondta a portugál politikus. Barroso megemlékezett mindenről: a pusztító második világháború után a közös újrakezdésről, a békéről, arról, hogy az EU osztja szét a legtöbb humanitárius segélyt a világon, és hogy az unió élharcosa a globális klímaváltozás elleni küzdelemben.
Szabadság, demokrácia, jogállamiság, és az emberi jogok tisztelete - sorolta Barroso az EU alapértékeit, melyek után világszerte áhitoznak az emberek. Az EU ezeket az értékekért harcol szerte a világon - tette hozzá az EB elnöke. Barroso szerint a világ világos üzenetet küldött: az EU értékes és meg kell őrizni.
Régen látott médiaérdeklődés követte az álmosan induló péntek délelőttön az Európai Bizottság sajtótermében Jose Manuel Barroso, a bizottság elnökének beszédét. Végre sikerült az EU-nak magára vonni a sajtó figyelmét: tucatnyi operatőr és fényképész várta a portugál mestert.
Bizottsági dolgozók is leszivárogtak a sajtóterembe, hogy szemtanúi legyenek a nagy pillanatnak, és együtt ünnepeljenek a főnökkel. A hallgatóság tapssal üdvözölte a beszédet. Az EU már nagyon megérdemelt egy jó napot. A Nobel-bizottság azt üzente az európaiaknak, a 60 éve megkezdődött integráció a lehető legjobb, ami a kontinenssel történt, tessék folytatni.
Az EUrologus szerint a Bizottság elnöke szépen feladta leckét brit kollégájának: Erre lépjen valamit Cameron!

2012. október 10.

Politikai pornó

Az EUrologus a szombat estére tekintettel egy 2007-es lemezt pörget meg. Ebben az évben tudósított az osztrák Bild magazin arról, hogy az EU közpénzen szex jelenetekkel gazdagon teletűzdelt reklámfilmet készítetett magáról.

A bizottsági kommunikáció hatékonyságát dicséri, hogy a tabloid vádjára kitalált, meglehetősen frappáns válasz lényegében senkihez nem jutott el. A szóban forgó, és alább linkelt klipet egy nyílt pályázatra készítették, az anyag az EU MEDIA programját promotálta, amely az európai filmgyártás számára biztosít közösségi forrásokat. A film 350 euróba került az európai adófizetőknek, és eddig 8,6 millión látták. Összehasonlításként álljon itt két példa : első blogbejegyzésünk, a Barroso elnök polgárokkal folytatott párbeszédére szóló meghívó, jó 85000-es nézőszámmal. Ti melyiket néznétek meg másodszorra is?

2012. október 8.

Mekkora üzlet a lobbizás Brüsszelben?

Az EUobserver jött ki egy friss listával a napokban arról, mekkora EBITDA (kamat, adózás, értékcsökkenés és amortizáció nélküli) eredményt értek el a legnagyobb Brüsszelben tevékenykedő lobbicégek.

A top10 vállalat eszerint szerény 4,1 és 12,2 millió euró közti bevételről számolt be tavaly hivatalosan a belga hatóságok felé. A teljes lista itt érhető el. A hasonló listák kritikusai szerint azonban sok lobbicég számára csak tevékenységük egy részét képezi az érdekartikuláció, ezért csak valódi bevételeik egy részét tüntetik fel lobbizásként. Ez pedig jelentős teret ad a számokkal való játékra.