Enda Kenny

2013. január 16.

Lóhere, druidák, whiskey - az ír elnökség dióhéjban

Az írek keményfejűsége legendás. Állítólag egyszer maga Sigmund Freud jelentette ki, hogy az ír nép az egyetlen, amelynél a pszichoanalízis hatástalannak bizonyult a lélek belső ellentmondásainak oldására. Ha igaznak bizonyul a közhiedelem, és a január 1-én startolt ír elnökség vakon és érzéketlenül közelít az előttünk álló félév uniós témáihoz, azzal nem csak a saját, de a másik 26 - júliustól 27 - ország életét is megkeseríthetik. Erre azonban az EUrologus, a pszichoanalízis atyja iránt érzett legmélyebb tisztelete mellett sem lát esélyt.

Enda Kenny, ír miniszterelnök már a félévnyitó dublini rendezvényen a brit uniós tagság kapcsán tett nyilatkozatával világosan megmutatta, hogy érti az EU előtt álló kihívásokat. Erről részletesebben itt írtunk. Az írek tisztában vannak vele, hogy az EU jövője szempontjából kulcsfontosságú időszakban veszik át a kormányrudat. A 2013-as évet borús növekedési kilátások, magas munkanélküliség, csökkenő életszínvonal, és ebből fakadóan kemény viták fogják jellemezni. Mindjárt februárban megállapodást kellene elérni a 2014-2020-as időszakra szóló uniós költségvetésről. Hogy ez mennyire nem lesz egyszerű feladat, azt bizonyítja, hogy a néppárti állam- és kormányfőknek még belső körben sem sikerült megegyezniük múlt heti ciprusi mini-csúcsukon. A költségvetési alkut követően jön az igazi nagy falat: folytatódnak a gazdasági unió megerősítéséről szóló tárgyalások. Decemberben már kiderült létrejön az egységes európai bankfelügyelet (Magyarországról valószínűleg csak az OTP tartozik majd a hatálya alá), most arról kellene megállapodni, hogy mikor álljon fel az európai betétgarancia-rendszer, milyen feltételekkel jöjjön létre az eurózóna tagjainak strukturális reformjait finanszírozó pénzeszköz (fiskális kapacitás = eurózóna büdzsé), és miként ellenőrizhetné és adott esetben vétózhatná meg Brüsszel az eurózóna tagállamainak költségvetését. Ezek a viták kivétel nélkül a nemzeti szuverenitás kis szeletkéinek átadásáról szólnak, és az egész folyamat felett ott lebeg az Egyesült Királyság uniós tagságának felülvizsgálata, esetleges megszűnése.

A borús kilátások ellenére az írek nagy optimizmussal vágtak bele a munkába. Az optimizmusra minden okuk megvan, hiszen Írország 1973-as csatlakozása óta elképesztő fejlődésen esett át. Az egy főre jutó GDP a gazdasági válságot megelőzően a második legmagasabb volt az EU-ban. A válság bár jelentős csapást mért az ír gazdaságra, sőt az ország 2010 végén 85 milliárd eurós mentőcsomagot volt kénytelen igénybe venni, a gazdasági helyzet mégis sokat javult az elmúlt két évben, és a statisztikai adatok szerint az írek még mindig az EU harmadik leggazdagabb állampolgárainak számítanak. Az írek talán legszimpatikusabb kezdeményezése, hogy az uniós elnökséggel járó rivaldafényt a világban szétszéledt ír családok hazacsábítására használják. A kormány az ír lakosokat arra ösztönzi (az ösztönzésen túl anyagi és szervezési támogatást ad), hogy szervezzenek családi/baráti gyűléseket, és a személyes kapcsolatokon keresztül csábítsák haza honfitársaikat. Ha valaki beugrana a több mint 1000 összejövetel egyikére, itt választhatja ki a neki szimpatikusat.

2013. január 10.

Az írek és a Brixit

Melyik utat választja?

A britek kilépése az unióból katasztrófa lenne - jelentette be féléves soros EU elnöksége nyitányaként a szigetország hagyományosan szoros uniós szövetségese, Írország miniszterelnöke, Enda Kenny. A téma Herman van Rompuy évnyitó dublini látogatása során merült fel a minap, aki a brit kormányfő által jó ideje lebegtetett uniós tagságukról szóló népszavazás kiírásának árnyától fázik.

A témának saját neve is van, a “British exit” szópárból Brixit-ként hivatkozik rá az angolszász sajtó. Ráadásul az angol belpolitikát lázban tartó kérdés nyomán Brüsszel a hízelgést választotta. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy a novemberi hétéves EU büdzsé csúcson nem hagyták a nagyok elszigetelődni a meredek büdzsévágást követelő Cameront, s így a tárgyalások az idei évre tolódtak. Ezek után nem meglepő, hogy Dublin és Brüsszel azért, hogy a bárány is megmaradjon de farkas se maradjon éhen a politikai horizont egy későbbi pontjára tolná a britek uniós csatlakozási szerződésének revíziójára vonatkozó követelések lehetőségét. Kenny tegnap van Rompuyal találkozva arról beszélt, hogy nem ez a legmegfelelőbb időzítés az alapszerződés módosítására, amikor a közösségnek a gazdasági válság mellett számos súlyos politikai kihívásnak kell megfelelnie. Az ír miniszterelnök azt is hozzátette, hogy mivel a britek követelései más tagországok uniós szerződéseire is hatással lesznek így jelenleg igen kockázatosak lennének.

Kenny érvelése annyiban mindenképpen jogos, hogy Brüsszel amúgy is kénytelen az alapszerződés módosítására körülbelül másfél-két év múlva az eurózóna mögötti közös gazdasági mechanizmus további erősítése miatt.

A britek bent tartása kapcsán azonban a fő érv a belső piac létrejöttében játszott szerepük, illetve annak a szigetország gazdaságában betöltött helye. Az ír Taoiseach a bent maradás mellet törve lándzsát kifejtette: az EU által jelenleg Szingapúrral és Japánnal tárgyalt nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmény és az USA-val kidolgozás alatt álló megállapodást alapvető fontosságúak Nagy Britanniának is. Kenny szerint ráadásul az EU rugalmasságát mutatja, hogy a britek úgy tagjai az EU-nak, hogy nem vezették be az eurót, nem tagjai a Schengen övezetnek de kulcsszereplői a közös piacnak. Utóbbi pedig alapvető szerepet játszik az európai kereskedelemben melynek a brit kereskedők és vállalkozások egyik kulcsszereplői és haszonélvezői.

Az ír vezető nem felejtette el felidézni, hogy kollégája december 10-én Brüsszelben kategorikusan visszautasította, hogy London egy Norvég mintájú viszonyt akarna az EU-val. A skandináv ország ugyanis miközben része a közös piacnak nincs beleszólása az uniós döntésekbe.

Az EUrologus ezzel együtt kíváncsian tekint London EU szkeptikus retorikájának hatásaira, hiszen Cameronék maguk is tudják, hogy sokkal többet veszítenének a kilépéssel. Még akkor is ha valamikorvolt világhatalmi státuszuk emlékébe burkolóznak látszatképpen.