EUrologus összes cikke

Vissza a jövőbe
2013. április 22.

Nagybirtokosok zsebét tömi a közös agrárpolitika?

image

Latin-amerikai szintű földkoncentráció jellemzi az európai mezőgazdaságot, különösen a kelet-európai országokban. Többek között ezt állapította meg két civil szervezet nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya, amely azt sem rejti véka alá, hogy a Közös Agrárpolitika jelentős mértékben hozzájárult a földbirtokok koncentrálódásához. 

A Transnational Institute tanulmánya szerint az európai mezőgazdasági földterületek fele a gazdák mindössze 3 százalékának tulajdonában van. Magyarországon a gazdaságok felső tíz százaléka kapja a támogatások hetven százalékát. Ez a szűk nagybirtokos réteg a Közös Agrárpolitika keretében folyósított támogatások legnagyobb haszonélvezője, egy bizonyos földbirtokméret felett ugyanis a KAP keretében folyósított hektáronként akár évi több száz eurót is elérő támogatás tiszta haszonként jelentkezik. Pedig az uniós költségvetés közel negyven százalékát kitevő KAP egyik célja éppen ennek a folyamatnak az ellensúlyozása lenne. Az európai mezőgazdasági támogatásoknak többek között enyhíteniük kellene a vidéki szociális feszültségeken (vidéki munkalehetőségek teremtése), valamint a fiatal földművesek földhöz juttatásával segíteniük kellene az elöregedő európai paraszttársadalom megfiatalítását. Márpedig ezen céloktól inkább távolabb került az EU a Közös Agrárpolitika fennállása óta.

Persze vannak, akik kerek-perec kimondják, hogy a KAP szociális vetülete csupán hangulatjavító látszatintézkedés. Ahhoz ugyanis, hogy az európai mezőgazdaság versenyképesebbé váljon a földterületnek koncentrálódnia kell, a termelést minél inkább automatizálni kell, minek következtében egyre kevesebben lesznek képesek megélni a földből. Kérdés persze, hogy akkor mi szükség van a Közös Agrárpolitikára, amelynek átfogóra tervezett, de valójában csak kisebb módosításokat tartalmazó reformja épp most fejeződik be.

Arra is érdemes felfigyelni, hogy az új nagybirtokosok között nem csak mezőgazdasági termelőket találunk. Spanyolországban, Olaszországban és Romániában például a nap- és szélerőmű parkok veszik el a földet a mezőgazdasági termeléstől, egyszerűen azért, mert az adott területen jobban megéri energiát előállítani, mint élelmiszert termelni. Európa iparosodottabb és sűrűn lakott részein már eddig sem voltak ismeretlenek a hasonló konfliktusok a mezőgazdaság, az ipar, az energiatermelés, és a szolgáltató szektor földigénye között. A mezőgazdaság ezeken a helyeken (például Hollandiában, ahol minden négyzetcentiméter földet kiaknáznak) úgy tudott partiban maradni, hogy elképesztően hatékonnyá vált. Az ilyen koncentrált és gépesített mezőgazdaság külső támogatás nélkül is képes jelentős profitot termelni. Persze ebben az esetben nem érvényesülnek a szociális és a környezetvédelmi szempontok sem. Ha Európa ezt az utat választja (jelenleg így tűnik), akkor semmi szüksége nincs agrártámogatásokra és a Közös Agrárpolitikára.

2013. április 19.

A németek megint szerződést módosítanának

Kép: toonpool.com

Az egységes európai bankfelügyeleti hatóság felállítását követően ugyanis júniusban az Európai Bizottság javaslatot tesz az uniós bankfelügyelet újabb elemeire. A következő lépésben a közös felügyeleti rendszerhez csatlakozó országoknak (az eurózónának és az önkéntesen csatlakozó nem eurózóna tagoknak) arról kellene megállapodniuk, hogyan működjenek együtt a bankmentés költségeinek finanszírozásában. Vagyis olyan helyzetekben amikor a bajba jutott pénzintézet csődje az adott ország határain túl is éreztetné hatását. Az összefonódott európai bankrendszerben ugyanis egy nagyobb bank összeomlása más uniós tagállamok bankrendszerét is veszélybe sodorhatja. A kockázat közös, ezért logikus, hogy a megoldás is tartalmazzon közös elemeket.

Megszavazta a bankárok fizetési bónuszainak maximálásáról is szóló javaslatot csütörtökön az Európai Parlament Strasbourgban. Az új banki tőkeszabályokról szóló megállapodás részeként az EP által elfogadottak (melyek továbbra is várják a tagállamok jóváhagyását) azonban, mindössze egy elemét képezik annak, amit Brüsszelben a gazdasági válságra adott átfogó válasznak neveznek.

Több uniós tagállamban léteznek a pénzintézetek, illetve részben az állam által finanszírozott bankmentő alapok, amelyet pont az ilyen helyzetekre találtak ki. A bizottsági javaslat egyrészt az ilyen alapok tevékenységét hangolná össze, másrészt arról is szó van, hogy felállítanak egy központi hatóságot, amely az európai bankrendszer egészét, vagy jelentős részét érintő problémás esetekben járna el. Eljárás alatt itt azt kell érteni, hogy ez a hatóság döntené el: megmaradjon, vagy bukjon el a bank, illetve melyik tagállam mennyivel szálljon be a mentés költségeibe. A megoldás azonban nem problémamentes. Egyrészt egyelőre nem minden tagállamban létezik ilyen bankmentő alap. Másrészt még az alapok létezése mellett is előfordulhat, hogy a bankmentés költségeinek finanszírozására további közpénzt kell bevonni.

Ez utóbbi szempontra pedig különösen érzékenyek a németek. Érthető módon nehezen mennek bele abba, hogy a német adófizetők pénzéről egy nem német, adott esetben közös, európai hatóság döntsön. Ezért azzal a javaslattal álltak elő, hogy módosítsák az EU alapszerződését, amelyre legutóbb 2009-ben a lisszaboni szerződés elfogadásakor került sor. Az uniós szerződésmódosítás bonyolult és kockázatos folyamat. Különösen az akkor, ha idén szeptemberben Németországban általános választásokat, egy év múlva európai parlamenti választásokat tartanak, ha Nagy-Britannia uniós tagságának felülvizsgálatát fontolgatja, és egyébként is emelkedőben van az euroszkeptikus, vagy az EU működésével erősen kritikus pártok támogatottsága.

Éppen ezért egyes megfigyelők szerint a németek csak az időhúzás szándékával dobták be a szerződésmódosítás ötletét, és a szeptemberi választásokat követően már nem fogják ilyen határozottan követelni azt.

2013. április 17.

Reding nem okádott tüzet az EP-vitán

Visszafogott vita zajlott az Európai Parlamentben Magyarországról, az egyetlen színes elem az volt, amikor Szájer József fideszes EP-képviselő szót követelt magának a vita közben, annak ellenére, hogy a múlt heti házbizottsági ülésen ő maga egyezett meg a többi frakcióval arról, az előzetesen egyeztetett felszólalókon kívül senki sem beszél.

Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos nem csörgette a kardját, nem okádott tüzet, hanem tényszerűen elmondta, milyen kommunikáció zajlott az elmúlt időszakban az Európai Bizottság és a magyar kormány között, és vázolta, hogy az előzetes vizsgálat alapján, melyik rendelkezéseket tarják aggodalmasnak a negyedik alkotmánymódosításban. Tulajdonképpen Jose Manuel Barroso, az EB elnökének múlt heti levelét fejtette ki. Közölte: az Európai Bíróság ítéletekből fakadó pénzügyi kötelezettségek ellentételező kötelezően kivetendő adókkal kapcsolatban nem látja értelmét annak, hogy a kormány saját hibáiért a magyar emberek fizessenek adókkal.

Reding kiemelte az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogkörét, mely Reding szerint  veszélyezteti a hatékony jogi védelmet. A politikai hirdetések korlátozásával kapcsolatban Reding szerint ez a korlátozás csak akkor jogszerű, ha indokolt és arányos. Az EB egyébként vizsgálja a módosító javaslatokat, és ha kell még június előtt kötelezettségszegési eljárást indít.

Ezután a pártok felszólalásaiban nem volt különösebb meglepetés egészen addig, amíg Hannes Swoboda a szocialista EP-képviselő nem kezdett antiszemizmusról beszélni. Közölte, tennie kell valamit a kormánynak, amikor már olyan a hangulat, hogy egyetemi tanárok névtáblái mellé “zsidó” feliratok kerülnek. Szájer ekkor hevesen jelentkezni kezdett, hiába emlékeztette Martin Schulz, a parlament elnöke, hogy nincs hozzászólás. Végül Schulz, aki valószínűleg gyorsan belátta, hogy ha nem ad szót Szájernek, évekig hallgathatja, hogy az EP-elnök nem engedi felszólalni a Fideszt, megadta a szót: - Tegye fel a hülye kérdését! - mondta.

Szájer a Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulásának betiltását hozta fel példaként arra, hogy a kormány harcol az antiszemitizmus ellen. Ezután a kedélyek megnyugodtak.

Csak Guy Verhofstadt a liberálisok frakcióvezetője beszélt a hetes cikkelyről, amit szerinte el kéne indítania a bizottságnak, hiszen egyértelmű, hogy az alapjogok súlyos megsértésének veszélye fennáll Magyarországon. Reding később erről azt mondta, a hetes cikkely olyan “atomfegyver”, aminek használatát háromszor is meg kell gondolni.

2013. április 16.

Orbán tapsot kapott a Néppárti Frakcióülésen

Távirati stílusban Orbán Viktor szerepléséről az Európai Néppárt (EPP) frakcióűlésén kedd este, Strasbourgban. A (Néppárti) források szerint Orbán meggyőző volt, egy alkalommal még tapsot is kapott Az esemény inkább volt eszmecsere, mint tetemre hívás a hallgatók utólagos elmondása alapján.

Orbán nyíltan beszélt arról, hogy rossz a viszonya Viviane Reding, igazságügyi EU-biztossal. Barrosónak szerinte nincs igaza a pénteki levelében jelzett kifogásokkal kapcsolatban, de eleget tesz kéréseinek és módosítják a rendelkezéseket. Az EUrologus szerint Orbán igyekszik elkerülni a konfliktust Barrosóval, kielégíteni a legsürgetőbb kívánságait, és ezzel leválasztani az elnököt a magyar ügyekre nagyobb lelkesedést mutató Redingről. Orbán a 7. cikkely emlegetése kapcsán azt mondta, hogy megindult a kampány, a vádaskodások a kampány részei, ezért az ügy nem csak Magyarországról, hanem a Néppártról is szól. Ügyes húzás - tesszük hozzá mi, persze kérdés, hogy mennyire győzi meg a Néppártot.

Az élet menetére utalva arról beszélt, nem tetszett, hogy neki kellett betiltania a motorosok felvonulását, de a menet nem volt összeegyeztethető az emberi méltósággal.

Orbán arra is kitért, hogy a Fidesz természetesen a Néppártban marad. A napokban ugyanis olyan sajtóértesülések jelentek meg, melyek szerint a Fidesz esetleg az Európai Konzervatívok képviselőcsoportja felé kacsingat, illetve felröppent egy olyan, azóta cáfolt hír is, hogy a Fideszt esetleg kitennék a Néppártból.

Orbán azzal igyekezett meggyőzni a képviselőket, hogy irányítása alatt sikeres a magyar gazdaság, és elmondta, hogy a nagy gazdasági átalakításban európai cégek kárt szenvedhetnek, de ez ‘együtt jár a folyamattal.’ A gazdaság kapcsán Portugáliára utalt, ahol az Alkotmánybíróság közelmúltban hozott döntései miatt veszélybe került a költségvetési egyensúly. Azt mondta, Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.

A magyar kormányfő Joseph Daullal, a néppárti frakcióvezetővel is tárgyalt, és találkozott Martin Schulz-cal, az Európai Parlament elnökével a frakcióűlés előtt.

Egy biztos: semmi sem biztos a Brüsszel-Strasbourg-Budapest vonalon

Redoso

Magyarország és Ciprus uralja a biztosok keddi ülését, de nem várható döntés a kötelezettségszegési eljárásokról, inkább csak eszmecsere - súgják az EUrologus egyik fülébe. A másik fülével mindeközben több helyről azt hallja, hogy két kötelességszegési eljárás is indul Magyarországgal szemben délután. Akárhogy is, kivárjuk!

Csak ismétlésképp, egyrészt kedden az Európai Bizottság rendes heti biztosi ülésén dönthet arról, hogy megindulnak-e a rebesgetett eljárások az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga és a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások kapcsán. A tegnap bejelentett kozmetikai látszatintézkedések ide vagy oda.

Mindenesetre azt halljuk Strasbourgban, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akarja elsőként kifejteni stratégiáját a renitens magyar kormány kapcsán. Magyarán Viviane Reding igazságügyi és alapjogokért felelős biztosi és politikai ambíciói ellenére, egyelőre a portugál a főnök.

Eközben az EPP nagyon csöndes a kedd esti strasbourgi néppárti meeting előtt, melyen Orbán Viktor is részt vesz majd. Oly annyira, hogy rendes plenáris heti EP sajtótájékoztatója is elmaradt rendhagyó módon a Fidesz európai pártcsaládjának. Márpedig ez szinte biztosan összefüggésben van a párton belüli bizonytalansággal és megosztottsággal a tekintetben, hogyan reagáljanak a szabadságharcos trippen lévő magyar miniszterelnök alkotmánymódosítás magyarázkodására és hogyan próbálja meg rendezni  viszonyát a Fidesz kormány az EU-val. Az EPP-nek azért is különösen fontos, hogy Orbán még a szerdai plenáris vita előtt mondja el az ő változatát, hogy ennek fényében tudjanak felszólalni.

Hannes Swoboda, az szocialisták frakcióvezetője Orbán a FAZ-nak adott interjújára utalva közölte: “Nem azt akarjuk, hogy helyes fiú legyen, hanem legyen demokrata.” Az osztrák politikus azt is közölte, elfogadhatatlan a Viviane Reding EU-biztos ellenes kampány, és azt mondta, ők megvédik Redinget, még ha nem is értenek vele mindenben egyet politikailag.

 

Frissítés: Az EUrologus úgy értesült, hogy az EB kivár a kötelességszegési eljárásokkal és figyelembe veszi a tegnap rögtönzött módosításokat is, miután azokat megszavazza az magyar parlament. Továbbá úgy tudjuk, hogy a keddi biztosok tanácsa ülésen csak vita volt és szó esett arról is, pontosan mit fognak holnap kritizálni az Európai Parlament vitáján a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán.

2013. április 15.

EP pletykák: Bánki Erik nem megy sehova

Kép: mohacsiujsag.hu

Európai parlamenti forrásaink szerint tévesek azok az információk, amelyek Bánki Erik fideszes EP képviselő idő előtti távozásáról jelentek meg (pl. itt). A tévedés oka az lehet, hogy a Mohácsi Újság.hu-nak adott interjú valóban kétértelműen ír Bánki jövőjével kapcsolatban, a leírtakat pedig az MTI (és az MTI forrásaiból dolgozó magyar sajtó) már úgy értelmezte, hogy Bánki júniustól lemond.

Őszintén szólva az EUrologus furcsállta volna a Fidesz képviselőjének lemondását, aki az Országgyűlés Sport- és Turizmusbizottságának elnöki posztjáról érkezett kevesebb, mint egy éve Brüsszelbe. Bánki a köztársasági elnökké avanzsált Áder János képviselői helyét vette át és az EP közlekedési és környezetvédelmi szakbizottságaiban dolgozik. A VoteWatch.eu adatai szerint a név szerinti szavazások 82 százalékán vett részt, és az esetek 99 százalékában a Fidesz által képviselt párt-álláspontot képviselte. Tizenkilenc parlamenti jelentéshez adott be módosító indítványt, ami újonnan érkezett képviselőhöz képest kifejezetten soknak számít.

Bánki egyébként úgy fogalmaz az interjúban, hogy júniustól feladják brüsszeli albérletüket, a család hazaköltözik, ő pedig a Fidesz kampányára összpontosítja erőit. Reméljük, hogy ez nem megy majd az európai parlamenti munka rovására, hiszen az EP képviselők havi nettó 6200 eurós fizetésüket, továbbá napidíjukat és 4000 eurót meghaladó költségtérítési keretüket azért kapják, hogy az európai ügyekkel foglalkozzanak.

Végül néhány kevésbé hasznos információmorzsát szeretnénk megosztani a Mohácsi Újság.hu interjújából (figyelem, spoiler alert):

- Bánkit rég látták Mohácson, kihagyta az idei Busójárást;

- Azt a következtetést vonta le a Vajszlón és Harkányban rendezett helyi választásokon elszenvedett vereségből, hogy ha valamit elhibáznak, akkor azon változtatni kell;

- A Fidesz EP képivselőjének továbbra is olyan jó a kapcsolata a megyei és az országos Fidesz vezetőkkel, mint régen;

- A család kutyája, Annabelladonna mindenképpen Mohácson marad.

2013. április 13.

Mi következik abból amit Barroso írt Orbánnak?

Mindent befogunk

Megszereztük José Manual Barroso Orbán Viktornak írt levelét, és jó alaposan kielemeztük, hogy kiderüljön, valóban „fenyegetőzésnek, tények nélküli aggály kifejezésének tűnik-e a levél”, ahogy azt Navracsics Tibor jellemezte a HírTV-nek.

A Bizottság elnöke négy ponton kifogásolja a magyar alaptörvény negyedik módosítását:

1. Aggályos az alaptörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében a parlament különadót vethet ki akkor, ha bármely bírósági ítéletből fakadóan a magyar államnak fizetési kötelezettsége támadna. Barroso szerint ez a rendelkezés „aláássa az Európai Bíróság tekintélyét” és „ellentétes a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettséggel”. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, a magyar kormány arra az esetre iktatta alkotmányba ezt a rendelkezést, ha egyes folyamatban lévő kötelességszegési eljárások rosszul végződnek Magyarország számára. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a telekom-különadót biztosan elbukjuk Luxemburgban, ami becsléseink szerint körülbelül 180-200 milliárd forintos fizetési kötelezettséget teremt majd a magyar állam oldalán. Azért sem szép dolog ezt az adófizetőkkel megfizettetni, mert a szakértők szerint a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a különadó ellentétes az uniós joggal, és ezt a magyar kormánynak is tudnia kellett volna. Barroso reakciója is érthető, hiszen nem szeretné elvinni a balhét Orbánék hülyeségéért / cinikus hozzáállásáért (szabadon választható befejezés). Persze azt is mondhatjuk, hogy Orbánék lépése is érthető. Ha elkaszálják Luxembourgban a telekomadót, akkor megint azt lehet mondani, hogy az unió a nemzetközi tőke oldalára állt, és ezt az érvelést egy jól irányzott adóval rögtön nyomatékosítani is lehet a választók fejében. Ez kiválóan illik a 2014-es választásra készülő Fidesz szabadságharcos retorikájába.

2. Barroso kifogásolja az Országos Bírói Hivatal elnökének azt a jogát, hogy bármely ügyet a törvény szerint illetékes bíróságról más bíróságra helyezhet át. Ezzel Barroso szerint sérül a hatékony jogorvoslat elve, amely az uniós jog érvényesülésének egyik alapköve, valamint az Alapjogi Kartában szereplő fair eljárás elve. Erről a rendelkezésről azt gondoljuk, hogy nem kulcsfontosságú Orbánék számára, ezért egy kis huzavona után akár önként is hajlandóak lesznek beáldozni, mutatva az együttműködési készségüket Brüsszel irányába.

3. Az elnök szerint részletesebben meg kell vizsgálni azt, hogy a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások sértik-e az uniós jogot. Anélkül, hogy részletesen elmerültünk volna a politikai hirdetések piacának tagállami szabályozásaiban, mi azt jósoljuk, hogy ebből a vizsgálatból nem lesz semmi. Több uniós országban korlátozzák azt, hogy milyen felületeken hirdethetnek a pártok kampányidőszakban, és az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban eddig nem indultak kötelességszegési eljárások.

4. Barroso végül „súlyos aggályainak” ad hangot annak kapcsán, hogy a módosítás egésze összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével. Ez az a kategória, ahol az EU megint nem fog tudni fogást találni a magyar kormányon. Az uniós jog alapján nem járhat el, a levélben is emlegetett Velencei Bizottság véleménye pedig nem kötelező, csupán ajánlás jellege van.

Az első és a második ponttal kapcsolatban úgy tudjuk, hogy lényegében készen áll a Bizottság a kötelességszegési eljárások megindítására. Erről a jövő szerdán megtartott biztosi kollégiumi ülésen születhet döntés.

Érdemes végül átfutni a negyedik alaptörvény-módosítás azon elemeit, amelyeken a Bizottság nem talált fogást: a 2012 előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése, az AB hatáskörének további szűkítése, amelynek értelmében a testület az alaptörvényt csak formai okokból kifogásolhatja, a hallgatói szerződések alkotmányos lehetősége, az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről, a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, a hajléktalanság jogellenessé nyilvánítható.

A listát nézve arra a következtetésre jutott az EUrologus, hogy a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek. Az ellenzéki oldal törzsszavazói ugyanis túlságosan gyengének ítélik majd a brüsszeli fellépést (ahogy eddig is), a kormánypárt tábora viszont az újabb brüsszeli beavatkozás ellen csatasorba rendeződhet, és folytathatja a magyar szabadságharcot. A kormány politikáját elnézve azon se lepődnénk meg, ha Orbán azzal bíztatná embereit, hogy „Ez a harc lesz a végső…”

2013. április 12.

Bizottság: egyre több tagállam vérzik el a számháborúban

Újabb lesújtó jelentést tett közzé az Európai Bizottság az uniós tagországok gazdasági helyzetéről. A „gazdasági egyensúlytalanságokat” vizsgáló dokumentum a 13 górcső alá vett ország közül négyben súlyos problémákat talált. Franciaország és Olaszország esetében még nem helyezett kilátásba pénzügyi szankciókat a Bizottság, Spanyolország és Szlovénia esetében viszont igen.

A tavaly 40 milliárd eurós pénzügyi mentőövre szorult Spanyolország, illetve az uniós segítségre szoruló következő áldozatként emlegetett Szlovénia súlyos problémákkal küzdenek. Spanyolország az uniós pénzügyi segítség ellenére sem tudta az elvárt 3 százalékos szint alá szorítani költségvetési hiányát. Bankrendszere továbbra is alulfinanszírozott, az autonóm módon gazdálkodó tartományok közül több milliárdos adóssághegyeket halmozott fel. A gazdaság 2012 után idén is recesszióban lesz, munkanélküliség pedig továbbra is példátlanul magas. Négyből egy munkaképes spanyolnak nincs állása. A fiatal munkavállalók között az arány még rosszabb: minden második munkaképes fiatal otthon tengődik.

Szlovénia, amely a keleti blokk országai közül 2007-ben elsőként csatlakozott az euróhoz, az utóbbi években fokozatosan elvesztette a bezzegország titulust. A korábbi időszak reformlendülete (akárcsak Magyarország esetében) megtört. Az ország bankrendszere külső elemzők szerint katasztrofális állapotban van, elsősorban azért, mert a gazdasági válság nyomán megemelkedett a fizetésképtelen adósok aránya. További probléma, hogy az ország legnagyobb bankjaiban jelenetős részesedéssel bír az állam, így egy esetleges bankcsőd közvetlenül érintené az amúgy is súlyosan eladósodott szlovén államot. A Bizottság április végéig adott határidőt Spanyolország és Szlovénia számára a hiánycsökkentő intézkedések meghozatalára.

Szlovénia esetében a helyzetet nehezíti, hogy a parlament február végén konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal eltávolította Janez Jansa, korábbi miniszterelnököt. Az új kormányfő, Alenka Bratuseket viszont csak március 20-án iktatták be hivatalába. Bratusek terve az, hogy a kockázatos, illetve behajthatatlannak bizonyuló követeléseket egy „rossz bankba” terelik. Ez azonban még nem ad választ a szlovén gazdaság legnagyobb problémáira: a spanyolokhoz hasonlóan recesszióba fordult a gazdasági helyzetre, a magas a munkanélküliségre és üres az államkasszára.

Olaszország és Franciaország esetében ugyan még nem követelt azonnali kiigazítást Brüsszel, de arra figyelmeztetett, ha nem sikerül javítani a két ország versenyképességét, és gazdasági teljesítményét, az a teljes uniós gazdasági rendszert veszélybe sodorhatja. A francia problémákat érzékelteti, hogy az ország EU-n belülre irányuló export-teljesítménye öt év alatt egy tizedével csökkent. Olaszország esetében pedig a GDP 130 százalékát is meghaladó államadósság, és a rendszeresen visszatérő, minden komolyabb reformot megakadályozó politikai patthelyzet jelent komoly gondokat.

2013. április 11.

Bono korrupcióellenes bevetésen az EU-nál

Mindenkit ismer

Bono szerint valódi áttörést sikerült elérni a korrupció ellenes küzdelemben. A civilben emberi jogi aktivista világsztár lelkesedését az váltotta ki, hogy az EU tegnap új átláthatósági szabályozást fogadott el. Ennek értelmében az olajiparban, a bányászatban és a fakitermelésben érdekelt európai vállalatok kötelesek minden 100.000 eurónál magasabb összegről jelentést tenni, amelyet valamely külföldi kormánynak, vagy kormányzati szervnek fizetnek, még akkor is, ha ezt adó, járulék, vagy más díj formájában teszik. Ráadásul azt is pontosan fel kell tüntetni, hogy a befizetés pontosan melyik projekttel kapcsolatban történt, ezzel is növelve az átláthatóságot.

Számos eset bizonyítja, hogy az európai vállalatok külföldön nem mindig játszanak tiszta kézzel. Elég felidézni a Siemens esetét, ahol a német hatóságok 2006-ban egy olyan nemzetközi korrupciós hálózatot lepleztek le, amely 420 millió eurót utaztatott meg 7 év alatt egy tucat adóparadicsomon keresztül, hogy a pénz végül fejlődő országok állami tisztviselőinek zsebében landoljon. A vizsgálat szerint egyébként a pénzből jutott az athéni olimpia informatikai beruházásait ellenőrző görög tisztviselőkhöz is. Ráadásul mivel az esetet követően nem erősítették meg az ellenőrzést, 2011-ben a Siemens újabb, ezúttal halálbüntetésben végződő korrupciós botrányba keveredett Kínában.

A jogszabály tehát már régóta esedékes volt, de az elfogadásához igazán kedvező feltételeket az adóparadicsomok pénzügyi válságot követő megregulázása teremtette meg. Az európai jogalkotók (és Bono) azt remélik, hogy a jelentéstételi kötelezettség visszaszorítja a korrupciós pénzek áramlását, és ezáltal külföldön is felelősségteljesebb működésre ösztönzi az európai vállalatokat.

Az Egyesült Államok egyébként már tavaly hasonló szabályokat alkotott, ám az több tekintetben enyhébb az európai megoldásnál. Az amerikai szabályozás nem terjed ki például a fakitermelésre. Pedig a környezetvédelemért és az őslakosok jogaiért küzdő civil szervezetek szerint a fejlett országok vállalatai ugyanolyan fenntarthatatlan módon végzik a fakitermelést, mint az erdőirtásban élenjáró brazil, vagy malajziai cégek.

És ha már korrupcióellenes lépésekről írunk, rögtön tegyük hozzá, hogy a takarítást mindenkinek a saját portáján kell kezdenie. E tekintetben példamutató a New York-ban nemrég bevezetett átláthatósági szabály, amelyről a K-Monitor számolt be a napokban. A new york-i szabályok értelmében a város minden jelentősebb közpénzből finanszírozott beruházás esetén kötelezővé teszi az abból részesülő cégek és magánszemélyek adatainak nyilvánosságra hozatalát. A közpénzből részesülő vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk az alvállalkozók listáját is.

Persze mindez csak akkor ér valamit, ha az állampolgárok felkapják a fejüket a korrupciós botrányokra (esetleg már azok gyanújára), és kikövetelik a korrupció visszaszorítását… 

2013. április 10.

Milyen egy átlagos .eu domain használó?

image

Forrás: www.eurid.eu

Hét éve 2006. áprilisában indult a .eu domain végződések nyilvános regisztrációja, mely a kevés európai online sikerek egyikének tekinthető.

A németek .de domain végződését ugyan egyenlőre nem sikerült maga mögé utasítania, de például az amerikaiak .us címét már megelőzi a mostanáig bejegyzett 3,74 millió .eu végződésű internet cím.

Egy friss összesítésből az is kiderül, hogy az igénylők többsége csak egy-egy címet jegyeztetett be, ami arra utal, hogy a lehetőséggel a kis- és középvállalatok éltek elsősorban. A legtöbb bejegyzést Németországban, Hollandiában és Franciaországban regisztrálták. Magyarországról eddig 45.000 .eu domain-igénylés érkezett, többek között az eurologus.eu is ezt a statisztikát  gazdagítja.

Nem meglepő, hogy a .eu végződésű honlapok tulajdonosai a felmérés szerint elsősorban üzleti céllal jegyeztetik be a honlapot. S hogy miért választják a .eu domaint? A legtöbbször azért, hogy európai imázst építsenek, a vállalat komolyságát, vagy határokon átnyúló működését hangsúlyozzák, illetve más országokból is ügyfeleket szerezzenek. Mi például azért választottuk az európai domain név-végződést, hogy ezzel hangsúlyozzuk: az Unió nem valami távoli és elvont jelenség, hanem a magyar mindennapok része. Persze az sem utolsó szempont, hogy egy .eu domain bejegyzése olcsóbb, mint például egy .hu-s címé, mely a kis, innovatív és piacot kereső vállalkozások számára szintén nem utolsó szempont.

Az ezer fős mintán végzett felmérés alapján végül az is kiderült, hogy a regisztrálók 60 százaléka 45 év alatti és háromnegyedük férfi. Az EUrologus ezért csak arra tudja bíztatni az európai lányokat, asszonyokat, hogy fogjanak saját weboldaluk, online üzletük építésébe tartalommal töltve meg a hangzatos nemek közti egyenlőségről szóló lózungokat.

2013. április 9.

Hankiss megtorpedózta az EP-meghallgatást

Úgy tűnik, hogy nem szeretne új barátokat szerezni a Fidesz az Európai Parlamentben, sőt még a régieket is igyekszik eltaszítani magától. Ez volt az érzése az EUrologusnak a magyar helyzettel foglalkozó EP jelentés alapját képező negyedik munkadokumentum bemutatásán. 

Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő furcsa taktikát választott felszólalásában az Európai Parlament  Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) hétfő délutáni ülésén. Hankiss - akinek a szintén fideszes Gál Kinga levezető elnök először adta meg a szót – nem vesztegetett sok szót a munkadokumentumra. Ehelyett visszatért a LIBE szakbizottság tavaly szeptemberi budapesti látogatására, amikor az EP erőviszonyoknak megfelelően összeállított (tehát jobboldali többségű) delegáció végiglátogatta a kormányzati szereplőket és találkozott a parlamenti pártok képviselőivel. Szerinte a látogatás elfogult volt, a delegáció a magyar népet aligha képviselő emberekkel találkozott, és azon olyan témákat vitattak meg, mint a kétkamarás törvényhozás. Hankiss szerint, ha volt is valaki a szocialista táboron kívül Magyarországon, aki azt gondolta, hogy ez a bizottság elfogulatlanul, tárgyszerűen vizsgálódik, akkor a látogatás után biztosan nem maradt ilyen. Hozzátette, hogy a bírálók csak másodkézből informálódnak, hiszen nem tudnak magyarul, így nem is tudhatják, mi történik valójában Magyarországon. A kormánnyal szembeni rasszizmus vádját azzal hárította el, hogy Orbán Viktor nemrég napoltatta el az ’Adj gázt!’ felvonulást, és hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja közgyűlését, amelyen Orbán Viktor örömmel részt vesz.

Hankiss szavait erősen sérelmezte luxembourgi párttársa Frank Engel, már csak azért is, mert a szóba hozott budapesti ülések egy részét ő elnökölte. Engel csak annyit mondott, a delegáció magyarországi útján a felszólalók egy része a kormányzati oldalnak, mások pedig az ellenzéknek nem tetszettek, a kétkamarás parlament kérdése pedig emlékezete szerint fel sem merült. Arra később a német Die Linkét képviselő, Cornelia Ersnt emlékeztette Hankisst: a Zsidó Világkongresszus pont azért megy Budapestre, mert támogatni akarják az ottani zsidóságot az antiszemita támadásokkal szemben. A brit konzervatív Anthea McIntyre is megrökönyödve hallgatta Hankiss szavait, s közölte, az a gyanúja, itt valaki az otthoni sajtónak adja elő magát. 

A hangulatot érzékelve Gál Kinga igyekezett helyrerántani a balanszot azzal, hogy újra felmondta a kormányzati narratívát: az EP egyelten konkrét ügyet sem tudott felhozni, ami bizonyítaná, hogy Magyarországon megsértik az alapjogokat, vagy csorbát szenvedne a jogállamiság. Úgy foglamazott, hogy éppen a jogállamiság védelmében kapott kétharmados felhatalmazást a jelenlegi kormány.

Magáról a negyedik alkotmánymódosítást elemző munkadokumentumról egyébként Hankiss partizánakciója miatt nem sok szó esett. (A munkadokumentumról részletesen itt). A jelentéstevőnek kinevezett portugál zöldpárti Rui Tavares alaposan körbe járta a magyar jogállamiság kérdését, és a jelentés bemutatása előtt négy munkadokumentumban igyekezett tartani az iramot a magyat alkotmány- és jogszabály-módosításokkal. A szöveg az eddig munkadokumentumokhoz képest elég erőteljesen fogalmaz. Mintha Tavaresnél is elszakadt volna a cérna, és felfüggesztette volna a patikamérlegen való méricskélést. Az ülésen elhangzó a fideszes hozzászólók, hogy kiderült, valami nagyon nincs rendben Magyarországon, ahol ilyen méreteket ölt a kormánypárt paranoiája. 

A jelentéstervezetet várhatóan májusban vitatja meg szakbizottság, de valószínűleg majd csak a nyári szünet után szavaznak róla.

2013. április 8.

Virtuális valutába menekül a pánikoló európai tőke

Az elmúlt három hónapban tízszeresére nőtt a Bitcoin nevű virtuális pénzeszköz árfolyama, mindenekelőtt az eurózóna válsága és a ciprusi bankpánik nyomán. De miért fektet valaki jelentős összegeket a virtuális valutába?

A kalandor lelkű európai befektetők olyan pénznembe menekülnek, melyet nem központi bank szabályoz, hanem egy számítógépes algoritmus, és amely így közvetítőket (bankokat) nélkülözve közvetlen tranzakciókat tesz lehetővé két számítógéppel rendelkező személy között. A Bitcoint négy éve egy vélhetően japán, de csak álnéven ismert programozó, Satoshi Nakamoto találta ki. A rendszert eredetileg játékból hozták létre, ám idén tavaszra 1 milliárd dollár értékű pénzügyi alap jött létre belőle, és ehhez mérten megnőtt a számítógépek és okostelefonok között bonyolódó pénzügyi tranzakciók száma.

A virtuális pénz nem kötődik egyetlen központi bankhoz vagy kormányhoz sem, sőt a hagyományos valutákkal szemben semmilyen fizikai alapja nincs (pl. arany). Értékét a kereskedők megítélése határozza meg, amely azonban a nagy hangulatingadozások okán rendkívül nagy árfolyamingadozásokhoz vezet. A pénzügyi szakemberek szerint emiatt rendkívül kockázatos. Olyannyira, hogy az utóbbi 22 hónapban árfolyama egy dollár és negyven dollár között mozgott, s az előző három hónapban 13 dollárról egyenesen 130 dollárra ugrott.

Ennél komolyabb aggályokat kelt azonban, hogy a Bitcoin rendszer titkosítása és anonimitást biztosító virtuális működése miatt az utóbbi években a globális feketekereskedelem kedvelt pénznemévé vált. Becslések szerint havonta kétmillió dollárnyi értékű drogkereskedelem bonyolódik Bitcoin-ban, az anonim internetet biztosító Freeweben át elérhető Silk Road online-on keresztül, amelyet nemes egyszerűséggel csak ”narkó e-Bay-nek” hívnak.

Az utóbbi hetek brutális Bitcoin árfolyam-emelkedését azonban nem a drogpiaci erősödéssel, hanem az aggasztó ciprusi és a spanyol pénzügyi kilátásokkal kötik össze az elemzők. Jon Matonis, a Bitcoin Alapítvány igazgatótanácsának vezetője szerint azonban túlzás azt álltani, hogy csak a ciprusi válsággal magyarázható a Bitcoin szárnyalása. Az Euobservernek adott nyilatkozatában Matonis  kifejtette, szó sincs róla, hogy annyira sok Bitcoin használó lenne Cipruson, amely ekkora árfolyamnövekedéshez vezetne. A Bloomberg hírügynökség értelmezésében arról van inkább szó, hogy az európai befektetők azért fektetik megtakarításaikat Bitcoinba, mert nem bíznak az európai bankokban és menekülőutat keresnek pénzüknek.

Márpedig a Bitcoin nagy előnye a hagyományos valutákhoz képest, hogy az államcsőd, a bankbezárások és a kereskedés felfüggesztése esetében nem létező fogalmak. Matonis szerint ezért a Bitcoin használata nem kockázatosabb, mint amikor online bankolunk, vagy aranyat tartunk egy páncélszekrényben melyet rablók törhetnek fel.

Globális szinten mindenesetre a legtöbb pénzt Bitcoin valutában az oroszok, amerikaiak és a németek tartják, bár az egy főre jutó valuta mennyisége a finneknél a legmagasabb.

2013. április 6.

HELLO Európa!

image

Nagy ötlet, kevés pénz. Ezzel a problémával küzd három belga fiatal, akik nemrég indították HELLO Europe nevű kezdeményezésüket. A céljuk egész egyszerűen az, hogy az EU különböző országaiban, forgalmas pontokra hatalmas képernyőket tegyenek ki, amelyek kétoldalú kommunikációt tesznek lehetővé. Így az Európa legtávolabbi pontjain élők is bármikor “összefuthatnak az utcán”. Mondjuk bepillanthat egy portugál járókelő abba, hogyan tanítanak néptáncot a Szent Imre Gimnázium diákjai a Moszkva Szél Kálmán téren a népnek. Vagy egyszerűen csak beszédbe elegyedhet két idegen ember, mintha éppen akkor találkozna az utcán. Vagy megszervezhető a világ legnagyobb flashmobja egyszerre, egész Európában az összes képernyő előtt. Az értelmes és kevésbé értelmes lehetőségek határtalanok. Egy biztos: az ötlet nekünk nagyon tetszik, mert a mindennapok szintjén próbál kapcsolatot teremteni az európaiak között. Kulturális sokszínűség a gyakorlatban.

 

HELLO Europe! from Senne Dehandschutter on Vimeo.

Az első ránézésre meglehetősen szerencsétlennek tűnő kezdeményezők zseniális kampányt indítottak az interneten. Céljuk, hogy támogatót szerezzenek, aki részben, vagy egészben megfinanszírozza az ötlet megvalósítását. Ebben te is segíthetsz, és egy filléredbe se kerül. Látogass el a weboldalukra, nyomj egy lájkot a Facebook oldalukon, vagy oszd meg, ha még jobban tetszik!

2013. április 5.

Orbán Viktor szerint az EP gyűlöli a magyarokat

image

A magyar miniszterelnök szokásos péntek reggeli - a Kossuth Rádió 180 perc műsorában elhangzott interjúnak álcázott – példabeszédében az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet is jól kiosztotta. Előbbi kapcsán elmondta, Magyarország nem bízhat abban, hogy a testület kizárólag a tények alapján dönt a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése ügyében, az EP képviselőkről pedig úgy vélekedett, hogy „gyűlölnek valamilyen okból bennünket”.

Ha a kormány bízhatna abban, hogy az Európai Unió kizárólag a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól, de “nem bízhatunk ebben” - mondta Orbán Viktor, aki szerint az EU-ban a Magyarországgal szembeni bánásmód nem mindig méltányos, tényszerű. Jelezte, számítani kell arra: Magyarország “kifejezetten mérges” ellenfelei mindent megtesznek azért, hogy a magyar kabinet csökkentse a bankadót és vonja vissza a rezsicsökkentést. Orbán szerint, ha az unió meg tudna békélni azzal, hogy bár Magyarország más utat választott, mint amit Brüsszel javasolt neki, mégis sikeres lett, “akkor ezt akár közös sikernek is tekinthetnénk.”

Az Európai Parlamentben a magyar alkotmányos helyzetről két hét múlva tartandó vitán való esetleges részvételéről a magyar miniszterelnök még nem döntött. A korábbi strasbourgi vitákkal kapcsolatban ugyanakkor - amelyeken ő is részt vett - úgy fogalmazott: az EP “nem egy európai hely”, ugyanis ott a tények másodlagosak voltak, “dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amelyeket bíráltak. De egy dolog biztos volt, gyűlölnek valamilyen okból bennünket”. 

Az EUrologus szerint világosan látszik, hogy a kormányfő hónapok óta tudatosan készíti elő a terepet arra az esetre, ha esetleg nem engedik ki Magyarországot a túlzottdeficit eljárás alól. Már előre kettős mércével vádolja a Bizottságot, az Európai Parlamentet pedig úgy festi le, mint egy alapvetően tájékozatlan, de a magyarokkal szemben erősen elfogult társaságot. A cél a hazai közönség (leginkább saját táborának) felhergelése, a politikai kudarcokért viselt felelősség áthárítása.

Nyilván nem örülnek a külföldi tulajdonú bankok és energiacégek a magyar bankadónak és rezsicsökkentésnek. De azt sugallni a kormányfő részéről, hogy az Európai Bizottság nem más, mint ezeknek a cégeknek furkósbotja, olyan, mintha azt feltételeznénk, hogy Orbán Viktor Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnökének ügynöke lenne. Nem szerencsés.

Az is tény, hogy az EP tavaly februárban rendezett vitáján voltak heves hangvételű felszólalások, és felkészületlen képviselők, akik vélhetően nem végeztek alkotmányjogi elemzést a magyar alaptörvényről. Attól azonban, hogy valaki hangot ad tiltakozásának még nem gyűlöli a magyarokat, legfeljebb elítéli a magyar miniszterelnök politikáját. Meglehetősen rossz emlékeket idéz az a gyakorlat, amikor a vezető azonosítja magát a néppel.

Mindenesetre az EUrologus reméli, hogy Orbán Viktor tiszteletét teszi Strasbourgban, mert mindig érdekes - bármennyire is szomorú - amikor bepillantást enged európai partnereinek a magyarországi párhuzamos valóságba. 

Barroso harmadszor? Csak azt ne!

…szakad fel az EUrológus lelkének legmélyéről a kiáltás, amikor azt hallja, hogy az egykori szélsőbalos portugál politikusból az Európai Bizottság néppárti első emberévé lett José Manuel Barroso harmadszori újraválasztásáról cikkezik a sajtó. (Fotó: Európai Bizottság)

Csütörtökön Bécsben a személyes jövőjét firtató kérdésre újságírói kérdésre az EB elnöke, a szokásos 32 fogas mosolya kíséretében így felelt. “Mandátumom 2014 októberéig tart, s csak akkor döntök majd a jövőmet illetően, köszönöm érdeklődését” - mondta a mindenekelőtt az európai kormányfők felé mutatott simulékonyságával “érdemeket szerzett” 57 éves politikus.

Barroso egyúttal felszólította az európai politikai pártokat, hogy tegyenek javaslatot az Európai Bizottság elnöki posztjára a 2014. májusi európai parlamenti választásokat megelőzően. Érvelése szerint ezzel európai dimenziót adnak majd a választásoknak, a pártok pedig lehetőséget kaphatnak arra, hogy elmagyarázzák, miként képzelik a jövő Európai Unióját.

A Barrosót delegáló Európai Néppárt (EPP) a hírek szerint majd csak jövő tavasszal határoz arról, hogy harmadszor is a portugált indítja-e, vagy új jelöltje lesz. Utóbbi esélyeit erősíti, hogy a szintén néppárti luxemburgi Viviane Reding, aki jelenleg az EB igazságügyi és állampolgárok jogaiért felelős biztosa és a testület alelnöke jó ideje nem rejti véka alá, hogy az uniós végrehajtó testület vezetésére törekszik.

Korábban megírtuk, hogy a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója minden valószínűség szerint a jelenlegi EP elnök Martin Schulzot jelölik, az európai liberálisok (ALDE) pedig a volt belga miniszterelnököt, a föderális Európa egyik leghangosabb szószólóját, Guy Verhofstadtot állíthatják versenybe. Az EPP kapcsán az utóbbi időben sokat hallani a lengyel miniszterelnök Donald Tusk nevét mint lehetséges jelölt. Kritikusai szerint mivel országa nem eurózóna tag nehezen töltené be a posztot. Ráadásul angol tudása is bőven hagy kivetni valót maga után, ami lényegében alkalmatlanná teszi a munkára (bár minden hiányosság pótolható). És nem lenne Európa Európa, ha a franciák nem azért emelnék fel szavukat, hogy az EB elnöke franciául is jól muzsikáljon.

Tény, hogy szemben számos tagállam, vagy az Egyesült Államok szabályaival, semmi nem tiltja Barroso harmadik ciklusát, még ha erre eddig nem is volt eddig példa Brüsszelben. Az EUrologus azonban felállva tüntet e lehetőség ellen. Szerkesztőségünk meggyőződése szerint ugyanis a nemzeti politikai törekvések iránt túlzott megértést mutató, s ezért a közös Európa céljaiért csak ímmel-ámmal cselekvő Barroso után egy valódi európai elkötelezettséggel bíró, karizmatikus és céljaiért kőkeményen kiálló vezetőre lenne szükség az EU legfontosabb vezetői tisztségében.

2013. április 4.

Sokkoló: Merkelnek is van szíve!

Kattints a képekért!

Ábrázolták már Hitler-bajusszal és náci egyenruhában szerte Dél-Európában. Melegebb éghajlatra küldte minden görög és spanyol tüntető, az Economist hetilap minden hónapban kigúnyolja - lehetőleg címlapon. Valószínűleg Európa egyik legmegosztóbb személyisége Angela Merkel, német kancellár-asszony. Most azonban kiderült, van szíve, s igenis érdeklik az olasz munkanélküliek sorsa, különösen egy régi baráté.

Merkel és férje, Joachim Sauer ugyanis most is, ahogy már a kancellári évek előtt is, a dél-olasz Ischia szigetén, Sant’Angelo városában töltötte a húsvétot kirándulással, úszkálással. Valamiért a paparazzik le is fotózták fürdőruhában.

Merkelnek azonban sikerült leráznia a fotósokat, és testőrei kíséretében férjével váratlanul meglátogatta a régi családi barátot, Cristoforo Iacono, aki évek óta inasként szolgált abban a szállodában, ahol Merkelék rendszeresen megszállnak. Kiderült ugyanis, hogy a szálloda és az 59 éves Iacono között a sajtó szerint valamiféle vita alakult ki (mondjuk leépítették?), és a kancellárasszony hiába kereste a hotelben. Iacono 40 éve dolgozott a szállodában. 

Iacono lánya, Marianna a La Stampa olasz lapnak nyilatkozva elmondta: “Igen, eljött hozzánk a házba, hogy meglátogassa a pámat, és ebédre is maradt. Merkel évek óta ismeri apámat, nagyon örültünk neki, hogy vendégül tudtuk látni.”

Persze ettől függetlenül a megszorítások ellen tüntetők ugyanúgy fogják gyűlölni a kelet-német lelkész lányát, de talán eszükbe jut, ő is pontosan látja, milyen következménye van a megszorításnak. Német kancellárként viszont Merkel elsősorban a német adófizetőknek tartozik felelősséggel.

2013. április 2.

Amire Európa (egy kicsit) büszke lehet

Kép: The Economist

Ciprus ide és euróválság oda, a világ és benne Európa legnagyobb kihívása továbbra is az éghajlatváltozás elleni küzdelem, amelyre az utóbbi válságokkal teletűzdelt időszakban aggasztóan kevés figyelem jutott. Pedig az egyre megbízhatóbban működő klíma-modellek előrejelzései nem festenek rózsás képet az emberiség jövőjéről, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása pedig évről évre rekordot dönt

Mindjárt az elején szögezzük le, az aggasztó előrejelzések és az egyre gyakoribb, az éghajlatváltozással is összefüggésbe hozható szélsőséges időjárási jelenségek ellenére az emberiség gyakorlatilag tétlenül szemléli a folyamatot. Mindezt úgy, hogy a brit kormány megrendelésére készült Stern jelentés már 2006-ban figyelmeztetett: ha nem lesz érdemi cselekvés az éghajlatváltozás mérséklése, illetve az új körülményekhez való alkalmazkodás terén, akkor az emberiség minden évben elveszíti a megtermelt globális GDP 5%-át. Évi 3500 milliárd dollárt, ami körülbelül hétszerese a világ 100 legszegényebb országa éves GDP-jének. Az igazságtalanságot még tovább fokozza, hogy e szegény országok képesek a legkevésbé alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Van közöttük olyan, amelyet néhány évtizeden belül elnyel a tenger , olyan, amelynek 150 milliós lakossága folyamatos árvízveszélyben él, vagy amelyet két évente szó szerint a földdel tesz egyenlővé egy trópusi vihar.

Az Európai Unió a világ egyetlen jelentősebb gazdasági térsége, amely számszerűsített és számon kérhető módon vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. 2020-ig 20%-al, az 1990-es szinthez képest. Úgy tűnik, hogy a vállalás teljesülni fog. Részben, mert a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott közép- és kelet-európai országok összeomlott nehéziparának kibocsátását is beleszámolták az 1990-es kezdőértékbe. Részben, mert a gazdasági válság nyomán visszaesett Európa gazdasági tejesítő képessége és ezzel károsanyag kibocsátása. Részben viszont azért, mert az elmúlt évtizedben érdemi lépések történtek a megújuló energiaforrások fejlesztése, a széndioxid kibocsátás csökkentése, vagy az energiahatékonyság növelése terén. Az EU klímapolitikája nem hibátlan, de működik és eredményeket hoz.

Pár napja az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított arról, hogyan kellene kinéznie a közösség klímapolitikájának 2020-at követően. Úgy tűnik, hogy a tagállamok támogatnák az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40%-os mérséklését 2030-ig. A jogalkotási folyamat éveket vesz majd igénybe, és a folyamat során elképesztő lobbierők mozdulnak majd meg. Mégis, ha sikerül teljesíteni a 2020-ra kitűzött 20%-os célt, illetve kitűzni a 40%-os csökkentést 2030-ra, akkor azt mondhatjuk, hogy a válsággal küzdő, elöregedő, saját problémáinak fogságában vergődő Európa mégiscsak letett valamit az asztalra. Kevés olyan dolog van, amiben ma az Európai Unió vezető szerepet játszik a világban. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a hozzá kapcsolódó szabályozási, pénzügyi és technológiai eszközökkel együtt ilyen. Senki ne értse félre, nem győzelmi jelentést írunk. Az EU tehetne jóval többet a jelentős részben saját maga által is előidézett probléma megoldására, még akkor is, ha az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mindössze 11%-át adja.

Mégis ez egy olyan terület, ahol követendő példa lehet a világ más országai, például az Egyesült Államok, vagy Kína számára. Gazdasági válság ide, vagy oda, ez azért egy kis büszkeséggel tölthet el minket, magyarokat, európaiakat. A vállveregetés helyett azonban azt javasoljuk az EU vezetői számára, hogy a következő néhány évben igyekezzenek egységbe kovácsolni a világ nagy kibocsátóit az ENSZ égisze. Különben minden európai igyekezet ellenére nullás lisztbe fingással lesz egyenlő az, amit Brüsszel vezetésével az öreg kontinens eddig elért. 

2013. április 1.

25 százalékkal csökkentik az európai biztosok fizetését

Az Euractiv értesülése szerint Barroso bizottsági elnök megállapodott a biztosi kollégium tagjaival, hogy a gazdasági válságra, és különösen a nemrég összetákolt ciprusi mentőcsomagra tekintettel, a nehéz helyzetben lévő európai állampolgárokra és nemzetekre tekintettel 25%-al csökkentik az európai biztosok fizetését. A 25%-os csökkentést a Bizottság Húsvét hétfőn jelentette be.

Barroso a lépés kapcsán hangsúlyozta, hogy mindig is elkötelezetten képviselte a szolidaritás eszméjét, amely az európai integráció egyik alapértéke. Az Euractiv értesülése szerint az ipari portfólióval rendelkező, olasz származású Antonio Tajani kezdetben nem értett egyet a lépéssel, de tiltakozását a fizetéscsökkentésről döntést hozó kabinetülésen nem tudta kifejteni, mert egy bora-bora-i hivatalos utazáson vett részt.

A döntést nem meglepő módon szinte az összes európai politikai és lobbiszervezet üdvözölte. Figyelemre méltó, hogy az Európai Női Lobbi nevű szervezet elnöke szerint a fizetéscsökkentésnél figyelembe kellene venni azt, hogy a nők általában alacsonyabb fizetésért dolgoznak. Ezért a női biztosok esetében csak 20%-os csökkentést javasolt.

A bizottsági sajtóközlemény itt olvasható.

(A végén azért kitesszük a tréfatáblát, nehogy a médiahatóság leszámoljon velünk)

Elromlott a ciprusi mosógép

Kép: International Herald Tribune

„Befektetőink megvizsgálták az ügyet, és nem érdekli őket.” - Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter a ciprusi válságról

Miután Ciprus csődközelbe került, a lehetséges megoldások a szükséges 18 milliárd eurós teljes mentőcsomag előteremtése és a szigetország bankrendszerének összeomlása közötti skálán helyezkedtek el.

Az európai döntéshozók praktikusan és az eurozóna működéséből következően sem engedhették meg, hogy a ciprusi bankok csődbe menjenek. A pénzügyi szektor az ország méretéhez képest hatalmasra duzzadt, alacsony adók és még alacsonyabb átláthatóság mellett egy „on-shore off-shore” adóparadicsomként üzemelt: az EU által előírt minimumszabályok legalábbis névleges betartása mellett senkitől sem kérdezték, honnan van pénze, és senkinek sem árulták el, kinek a pénze került Ciprusra. A modell egész jól működött: az EU több országának ugyan nem tetszett, de Ciprus teljes jogú tagként gyakorlatilag azt csinált, amit akart. Így az uniós politikusok kedvenc sportjukban, a szájkaratéban igyekeztek megszorongatni a szigetországot, mérsékelt elszántsággal: az ország túl kicsi volt ahhoz, hogy sok vizet zavarjon.

(Előzetes: a sportág következő nagy eseményéről, az áprilisi Orbán Viktor vs. Európai Parlament mérkőzésről az EUrológus is tudósítani fog. Ígérjük, egyetlen verbális kokiról, tockosról vagy sallerről sem maradnak le, ha rajtunk múlik!)

A pénzügyi paradicsom bizonyos értelemben a saját sikerének lett áldozata. Egy idő után a ciprusiak nem csak azt „felejtették el” megkérdezni, hogy honnan jön a pénz, hanem azt is, hogy hova megy. Mintha a válság is elkerülte volna a szigetország pénzügyi rendszerét: úgy tűnt, Oroszország kiapadhatatlan forrása az olcsó, ám kétes eredetű pénzeknek, és a ciprusiak kiszolgálták új barátaikat: megfelelő nagyságú befektetés mellett egyszerűsített vízumot, sőt, állampolgárságot is adtak. Ezt ugyan már az orosz elnök is rosszallta, de Putyin is tudta, nem minden hozzá lojális orosz üzletember tud magának focicsapatot venni Angliában meg yachtot a francia Riviérán, esetleg egyszerűsített eljárásban európai vízumot szerezni.

De mindig lehet többet költeni annál, mint amennyink van. Óvatos becslések szerint is a teljes ciprusi betétállomány fele orosz eredetűvé vált, miközben a ciprusi pénzügyi szektor egyre nagyobb bajba került és ezt egyre kevésbé lehetett eltitkolni. 2011-ben az oroszok kisegítették az országot egy 5 éves 2,5 milliárd eurós hitellel, de ez kevés volt.

A ciprusi kormány tudta, hogy az ország pénzügyi rendszerének csődje ledózerolná az egész gazdaságot, nem is szólva arról, hogy a nyugodt életvitelhez hozzá tartozik, hogy orosz barátainknak visszafizetjük a tartozást. Ciprus kénytelen volt végül az IMF-EU pároshoz fordulni, noha az európai szabályok addigra már olyan elrettentő feltételeket írtak elő a segítségnyújtáshoz, hogy lehetőleg senki se kérjen belőle.

Az orosz vonal azonban komoly akadállyá is lett: ha kiderül, márpedig kiderül, hogy az európai adófizetők pénzéből kártalanítják Ciprus orosz barátait, abból akkora botrány lesz, ami tényleg elsöpörheti az eurót. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis az eurónak nem az vet majd véget, ha ostoba gazdaságpolitikát folytató országokat dobnak ki a klubból, hanem ha a prudensen gazdálkodó északiak megelégelik a vircsaftot és távoznak. Ráadásul az eddig az adóelkerülést segítő Ciprusnak segítségként adóeurókat utalni még az EU politikai pragmatizmusába sem fért volna bele. Az tehát, hogy Ciprus a göröghöz hasonló mentőcsomagot kapjon, komolyan fel sem merült – pedig nem lett volna feltétlenül indokolatlan, elvégre Ciprus bajainak jelentős része a görögöknek nyújtott kölcsönökből származott.

Végül arra jutottak, hogy 10 milliárdot áll az EU, a maradékot meg teremtsék elő a ciprusiak. Például orosz barátaiktól. Az ugyan valószínű volt, hogy Oroszország önként aligha akar beszállni a mentőcsomagba: ha akart volna, akkor annak idején nem egy szinte semmire sem elég hitellel szúrja ki a ciprusiak szemét. A kellő motiváció megteremtése végett Brüsszel azt is hozzátette, hogy ha másképp nem megy, a betétesek is fizetnek.

Ez volt az a bizonyos első körös javaslat, aminek értelmében a 20 és 100 ezer euró közötti betétek 6,75%, a 100 ezer felettiek pedig 9,9% egyszeri sarcot fizetnek, a 20 ezer euró alatti betétek mentessége mellett.

Úgy tűnt, a döntéshozók nagyot hibáztak, és elfeledkeztek az európai betétgaranciáról, amely 100 ezer eurós határig garantálja, hogy a betétek érinthetetlenek – bár ennek némileg ellentmond, hogy pont 100 ezernél húzták meg a határt. A javaslat rengeteg bírálatot kapott, különösen a 100 ezer euró alatti betétekre kivetett illeték miatt – a magántulajdon szentségének megsértésétől kezdve a bajban levő gazdaságok esetleges pénzügyi pánikján át egészen Medvegyev orosz miniszterelnök hasonlatáig, miszerint az EU úgy viselkedik, mint „bika a porcelánboltban”. (Nem, nem tudjuk, miért nem elefánt.) A ciprusiak önérzetesen visszautasították az ultimátumot, és B terven kezdtek dolgozni. A ciprusi miniszterelnök Moszkvába utazott kalapozni.

A kritikák bizonyára mind jogosak, de a pénzpiacokon nem tört ki pánik, sőt, egyáltalán nem volt tapasztalható különösebb idegesség. Úgyhogy az Európai Központi Bank csavart egyet a présen, és közölte: ha a ciprusiak nem állnak elő épkézláb javaslattal, március 25-én elvágja a likviditást biztosító csapokat, vagyis Ciprus csődbe megy.

Csakhogy hiába ajánlotta fel a ciprusi kormány a szigetországtól délre eső, akár 475 milliárd eurós (!) kincset rejtő gázmezők közös hasznosítását röpke 5 milliárdért cserébe, az oroszok kikosarazták őket. Március 24-én az oroszok nélkül született meg a megállapodás: a ciprusi betéteseknek 100 ezer euró alatt sem kell fizetni. Felette viszont sokat, nagyságrendileg a bankbetét durván egyharmadát – illetve megkapják cserébe azt, ami a ciprusi bankokból megmarad.

Ezt az egyezséget már nehezebb volt kritizálni, de azért akadtak. Például a ciprusi pravoszláv egyház, mely egyben a harmadik legnagyobb ciprusi bank (pontosabban, ami abból megmarad) tulajdonosa is. Az EUrológus meg nem erősített orosz forrásokból csúnya káromkodásokat is halott. Európa azonban újra csendes.

Felmerült, hogy az orosz betétesek Ciprusról más, kedvező adózási feltételekkel rendelkező EU tagállamba viszik majd pénzüket, elsősorban Lettországba. A lettek mindenesetre bejelentették, hogy nem oldják fel az orosz tőkebeáramlásra vonatkozó korlátozásokat – azt nem árulták el, hogy ezt a szovjet barátságról alkotott XX. századi tapasztalatok, vagy a könnyen jött pénzzel kapcsolatos XXI. századi tapasztalatok fényében.

Mi azonban látunk fantáziát a dologban. Ha a magyar kormány megtartja – Orbán Viktor szavait idézve – Európa egyik legversenyképesebb adórendszerét és következetesen végigviszi a keleti nyitás politikáját, simán befogadhatjuk a menekülő orosz tőkét. Feltéve, hogy nekünk, magyaroknak a lettekkel és a ciprusiakkal ellentétes tapasztalatink vannak a szovjet barátsággal és a könnyen jött pénzzel kapcsolatban.

2013. március 29.

Hol vagytok, aktív európai polgárok?

Továbbra sem ismerik az európaiak az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) eszközét, melynek segítségével egymillió aláírás összegyűjtésével beindíthatóak az uniós jogalkotás fogaskerekei - derül ki a témában a Democracy International, the Initiative and Referendum Institute (IRI Europe) és a European Citizen Action Service (ECAS) közös friss felméréséből.

Emiatt noha jelenleg is 14 kezdeményezés várja aláíróit, a rekrutáló szervezetek és magánemberek nehezen gyűjtik a szignókat egy évvel az EPK életbe lépése után is. Ezt mutatja, hogy a 27 témában egy év alatt indított EPK-k közül mindössze egy, a “Víz emberi jog” címet viselő gyűjtötte össze a szükséges aláírás mennyiséget.

A támogatói által a részvételi demokrácia felé tett fontos lépésnek tekintett EPK működésének számos gyermekbetegsége van. Sok panasz érkezett az aláírásokat gyűjtő szervezetektől, aktivistáktól, hogy a digitális szignók rendszere nem működik megfelelően, amely értékes aláírások elvesztéséhez vezetett.

Az egyéves évforduló kapcsán azonban az Európai Parlamentben is megy a szervezkedés, szeretnének az EPK működésén és hatékonyságán javítani. Az EP- kérdéseit az Európai Bizottságnak szegező Claude Turmes technikai mellett, jogi kérdéseket is felvet. Olyanokat firtat, mint, hogyan reagál az EB a digitális aláírásgyűjtésre vonatkozó panaszokra, és azokkal hányan foglalkoznak? Nyújt-e technikai vagy anyagi segítséget az EB azoknak a szervezeteknek, akik saját online aláírásgyűjtő alkalmazást kell, hogy fejlesszenek? Hogyan garantálja, azon EU állampolgárok részvételét az aláírók közt, akik az EU-n kívül élnek és nincs regisztrált lakcímük az Unió területén. Hogyan szeretné jobban bevonni a civileket és kampányolókat az EB az EPK fejlesztésébe.

Az IRI Europe tanulmánya szerint azonban a fentieknél nagyobb gond, hogy finoman szólva nem motiváltak a nemzeti kormányok az új jogi eszköz népszerűsítésében. Ennek szerintük egyenes következménye a polgárok inaktivitása az aláírásgyűjtésekben. A tanulmány szerint elenyésző számú tagállam tájékoztatja a lakosokat a lehetőségről és arról, miként lehet használni az EPK-t. Tovább nehezíti az aláírásgyűjtők helyzetét, hogy 18 tagállamban személyiigazolvány- vagy útlevélszámukat is meg kell adniuk a szignójukat valamely ügy mellé tévő polgároknak.

Ezek alapján az EUrologus csak támogatni tudja a tanulmányt készítő szervezetek által megfogalmazott ajánlásokat, melyek egyebek mellett 12 hónapról 18-24 hónapra tolnák ki az gyűjtés időkeretét és kötelezővé tennék az uniós intézményeknek és a nemzeti kormányoknak a polgárok tájékoztatását az EPK-ről.

2013. március 28.

Reding: feltehetően romlott a magyar igazságszolgáltatás megítélése

Ismét beszólt Magyarországnak Viviane Reding igazságügyekkel foglalkozó EU-biztos, aki szerdán mutatta be az úgynevezett “igazságszolgáltatási eredménytáblát”. Ez t az új eszközt az Európai Bizottság a tagállamok gazdaságpolitikáját összehangoló európai szemeszter részeként alkalmazza majd. Az igazságszolgáltatás függetlenségének és hatékonyságának javítása ugyanis növeli a befektetési kedvet és bizalmat. Az adatokat a tagállamok szolgáltatták, de a bizottság más szervezetektől, köztük az Európa Tanácstól is szereztek be információkat.

Magyarország több szempontból jó eredményt mutat, például a polgári peres és kereskedelmi ügyek eljárásának gyorsasága szempontjából kifejezetten jól állunk. Azonban a bírói függetlenség megítélése tekintetében Magyarország lemaradt: csak Csehországban, Litvániban, Görögországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában rosszabb a helyzet az Európa Unióban. (A 144 országot vizsgáló rangsort a Világgazdasági Fórum által állította össze vállalatok képviselőinek véleményére alapozva.) A polgári igazságszolgáltatás függetlenségének megítéléséről a Világ Igazságszolgáltatás Projekt adataira hagyatkozott a Bizottság. Eszerint csak Szlovéniában, Bulgáriába és Romániában rosszabb a polgári igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése Magyarországénál.

Reding a szerdai bemutatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a hatékonyságra vonatkozó adatok 2010-ből származnak, tehát felvetődik a kérdés, hogy ha akkor jól teljesítettek a magyar bíróságok, akkor miért volt szükség a magyar kormány átfogó igazságszolgáltatási reformjára. Az EB alelnöke arra is kitért, hogy a bíróságok függetlenségének megítélésére vonatkozó adatok még az alkotmánymódosítás előttről valók, s feltételezi, hogy ez a trend azóta drámaian rosszabbodott, a megítélés szempontjából még lejjebb csúsztunk, pedig már így is 72. helyen voltunk a 144 vizsgált országból. - Az alkotmány nem játék, hanem a jogbiztonság alapja - mondta az EUrologus kedvenc “luxemburgi oroszlánja”.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és csapata az elmúlt időszakban mindent megtett azért, hogy célkeresztbe kényszerítse Redinget, amiért az EU-biztos “nem válaszolt” a miniszter több levelére, pedig közben azt állította Brüsszel, hogy igen. Navracsics a Tobin-ügyet akarja felhasználni arra, hogy megpróbálja sarokba szorítani Redinget. Az EU-biztos valóban szerencsétlen nyilatkozatot tett a minap, amikor a két gyermeket halálra gázoló ír férfi ügyét, s a tényt, hogy az írek egy (ír) legfelsőbb bírósági döntés miatt nem adják ki, a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi állapotával kötötte össze. Navracsics kapva-kapott az alkalmon, hogy Redinget pellengére állítsa. Azóta Redingék annyit tettek hozzá a dologhoz, hogy részükről a Tobin-ügy le van zárva, mert európai szinten egyszerűen nem lehet mit csinálni, amennyiben persze tiszteletben akarjuk tartani az ír bíróság döntésének függetlenségét. Reding védelmében még meg kell említeni, hogy a Tobin ügyet egyébként felvetette az igazságügyi miniszterek tavaly októberi tanácsülésén is.

Az EUrológus szerint pedig Navracsicsék jobban tennék, ha ahelyett, hogy a két halott gyermek ügyéből politikai tőkét kovácsolva nekimennek Redingnek (s ezzel hamis reményt kelt a szerencsétlen rokonokban és a magyar társadalomban), inkább azon dolgozna, hogy a magyar igazságszolgáltatás a vállalatok, és az egyszerű állampolgárok szemében is megbízható és hiteles legyen.

2013. március 27.

Magasra vezethetnek a Dalligate szálai?

Ismét botrányossá fajulhat a tavaly lemondani kényszerült máltai EU-biztos, John Dalli ügye. Olyannyira, hogy nemrég Ingeborg Grassle német néppárti EP-képviselő lemondásra szólította fel az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF főigazgatóját, Giovanni Kesslert.

Talán emlékeztek a tavaly ősszel kirobbant “Dalligate”-re, melynek során Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gyakorlatilag 45 perc alatt kirúgta az egészségügyért felelős EU-biztost. Az OLAF nyomozása szerint ugyanis a máltai politikus tudott arról, hogy a nevében egy máltai üzletember, Silvio Zammit 60 millió euró kenőpénzt kért egy svéd cégtől a snüssz dohány EU-s tiltásának feloldásáért. Barroso akkor azt állította, hogy Dalli, aki máig tagadja a vádat, magától mondott le, ám ezt a máltai ex-biztos szintén tagadta. Sőt sajtóértesülések szerint a  Dalli meg sem ismerhette az ellene felhozott vádak részleteit lemond(at)ása előtt, és ügyvédjével sem beszélhetett. Az OLAF csak annyit közölt: szilárd, de közvetett bizonyítékuk van Dalli ellen. 

Az OLAF-os vád azon alapul, hogy a snüssz forgalmazásában érdekelt Swedish Match dohánycég lobbistája, Gayle Kimberley kétszer is találkozott Dallival. A második találkozót követően kapott ajánlatot Kimberley a már említett Silvio Zammittól, hogy átszámítva rongyos 18 milliárd forintért megolajozza a kerekeket. Bonyolult? Az bizony, különösen úgy, hogy a sztori a napokban újabb fordulatot vett. A Swedish Match kommunikációs igazgatójának állítása szerint lobbistájuk, Gayle Kimberley hazudott a második találkozóról, amelyre nem is került sor, s az OLAF tulajdonképpen arra vette rá őt az év elején, hogy ezt hallgassa el az Európai Parlament előtt.

Mindez úgy derült ki, hogy a kommunikációs igazgató beszélt erről José Bové zöldpárti francia EP-képviselőnek, aki hangfelvételt készített a diskurzusról, majd azt egy múlt héti sajtótájékoztatón be is mutatta. Másnap a befolyásos néppárti képviselő Ingeborg Grassle lemondásra szólította fel Kesslert. Az OLAF olasz főigazgatóját nemrég azzal is megvádolta a szervezet egyik felügyelőbizottsági tagja, hogy a hivatal törvénytelenül hallgatott le telefonbeszélgetéseket. Az OLAF ezt tagadja. 

Az igazi csavar a történetben azonban az, hogy az OLAF felügyelőbizottsága készített egy jelentést a hivatal Dalli-ügyben végzett munkájáról (ami titkos), melyet eljuttattak a három uniós intézmény vezetőjéhez. Egyikük sem hozta nyilvánosságra a jelentés tartalmát. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szigorú titoktartás mellett belepillantást engedett (jegyzetek és fotók készítése nélkül) a frakcióvezetőknek, akik szintén hallgatnak.

Vajon miért? Mi lehet a dokumentumban, ami ennyire érzékeny? Vagy csak a nyilvánosságra hozatal időpontjával vár Schulz? Elképzelhető, hogy az OLAF politikai megrendelésre dolgozott? Vagy megvezették az OLAF-ot, és/vagy Barrosót? Ki a hunyó: Barroso, Dalli vagy a dohánylobbi? Az EUrológus alig mer belegondolni, milyen következményei lehetnek, ha az a felügyelőbizottsági jelentés nyilvánosságra kerül, ezért felajánlunk egy marék snüsszt bárkinek, aki eljuttatja hozzánk a titkos dokumentumot!

2013. március 26.

Nekünk nem kell a pénz…

Kép: parameter.sk

2006-os létrehozása óta Magyarország egyetlen alkalommal sem fordult az EU Globalizációs Alkalmazkodási Alapjához. Pedig az évi 500 millió eurós költségvetéssel gazdálkodó, az Európai Bizottság kezelésében álló alap célja, hogy „gyorssegélyt”, egyfajta kártalanítást nyújtson a globalizációs folyamatok, illetve a gazdasági válság hatására megszűnő munkahelyekért. Alkalom és lehetőség sajnos bőven kínálkozott volna az elmúlt négy év során…

A Globalizációs Alkalmazkodási Alapból folyósított támogatást az utcára került munkavállalók átképzésére, munkakeresési, foglalkoztatási-tanácsadási szolgáltatások fejlesztésére lehet(ne) fordítani. A Bizottság legutóbb március 22-én folyósított 24,2 millió eurót több mint 5000 dán, finn, olasz, osztrák, román, spanyol és svéd elbocsátott munkavállaló után. Ezzel az alaphoz forduló tagállamok száma húszra emelkedett. A kimaradó tagállamok közül talán csak a pénzügyi összeomlás szélén tántorgó Ciprus gazdasági helyzete rosszabb Magyarországénál.

Az igénylést egyébként a nemzeti kormányoknak kell benyújtaniuk egy nyilvánosan elérhető, faék egyszerűségű 10 oldalas nyomtatvány kitöltésével.  Ráadásul 2009-ben, a gazdasági válság európai begyűrűzésekor a Bizottság még tovább egyszerűsítette az igények elbírálását. Így az alaphoz forduló tagállamnak lényegében csak azt kell igazolnia, hogy a válság hatására, vagy a globális gazdasági mozgások következtében jelentős számú munkahely szűnik meg egy vállalatnál, vagy egy ágazaton belül, illetve azt, hogy az elbocsátott munkavállalók számára bizonyos munkaerő piaci szolgáltatásokat szervez.

A magyar kormánynak hivatalos indoka nincs a kimaradásra. A nem hivatalos indok állítólag az, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok teljesülését olcsóbban lehet finanszírozni az EU Szociális Alapjából, az ugyanis magasabb támogatási intenzitással működik, magyarán kevesebb nemzeti/kormányzati pénzt kell mellé tenni.  Ez azonban gyenge érvnek tűnik, hiszen semmi nem zárja ki azt, hogy a kormány a foglalkoztatás javítása érdekében mindkét alap forrásaiból merítsen, és azokat kombinálja. Persze az is igaz, hogy az átképzésre és munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására koncentráló forrásokból nem lehet közmunkaprogramot építeni. Sőt, a cél épp ezzel ellentétes: minél több embert piacképes tudáshoz juttatni, segíteni az elhelyezkedésüket, minél függetlenebbé tenni őket az állami ellátórendszerektől, az államtól, és végső soron a politikától.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy sokan kritizálják az alap működését. Méghozzá azért, mert sokszor már-már nevetségesen könnyű így forrásokhoz jutni a rendkívül tágra szabott felhasználási feltételek miatt. Ha viszont ez így van, akkor még inkább érthetetlen, hogy Magyarország miért nem kért eddig a pénzből.

2013. március 25.

Európára immunis a magyar kormány

Szeletel...Megint gyűlnek az európai viharfelhők a magyar kormány feje felett. Kérdés, hogy megindul-e az „áldás”, vagy némi égzengést és villámlást követően megint kitisztul az európai égbolt és minden megy tovább, úgy ahogy eddig. Orbánék helyzete annyiban romlott az elmúlt két évben, hogy európai szövetségeseik elfogytak. A magyar politikai vezetés már saját párttársai körében sem kívánatos   -, a ‘magyar ügy’ az Európai Bizottság elnökének asztalán landolt, miközben az EP április 17-én két év alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik a magyar demokrácia állapotával.


Az előzmények ismeretében egyáltalán nem volt szükségszerű az események ilyetén alakulása. Úgy tűnik, hogy a kormány súlyosan tévedett, amikor a várható európai reakciókat mérlegelte az alaptörvény módosításra készülve. Az is lehet persze, hogy Orbánékat nem érdekelte a várható kritika. Pedig bizottsági forrásaink szerint Barroso legszívesebben szabadult volna a magyar ügyektől, hogy saját politikai karrierjének megkoronázására, az európai gazdasági kormányzás kiépítésére koncentráljon (erről itt írtunk részletesen). A februári Orbán-Barroso találkozót, és a Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzést követően még az is valószínűnek tűnt, hogy május végén Magyarország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól és Orbánék a választásokig mentesülnek a költségvetés folyamatos brüsszeli ellenőrzése alól.

Az alaptörvény negyedik módosítása azonban végleg kivágta a biztosítékot. Bizottsági forrásaink szerint nem is feltétlenül a módosítások tartalmával van problémája az európai intézményeknek, mint inkább a módszerrel, illetve a demokratikus fékek és ellensúlyok két és fél éve tartó következetes lebontásával. Kérdés persze, hogy mit tud kezdeni Brüsszel, és a többi európai főváros a láthatóan minden érdemi együttműködéstől elzárkózó magyar kormánnyal. Az egyik lehetőség az igazságügyi eredménytáblának nevezett új uniós mechanizmus bevezetése lehetne, amelynek értelmében a Bizottság ajánlásokat tenne a tagállamoknak arra, hogyan tehetnék függetlenebbé az igazságszolgáltatásuk működését és ezzel demokratikusabbá az állam működését. Ezen dolgozik már jó fél éve Vivianne Reding. Hasonló eljárás bevezetését vizionálta négy meghatározó európai tagállam (dán, finn, holland, német) külügyminisztere is a. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy az ajánlások nem kötelezőek, szankciórendszert pedig szerződéses jogi alap hiányában nem dolgozhat ki a Bizottság. Aztán ott van még a brüsszeli zsargonban atombomba néven emlegetett 7. cikk életbe léptetése, amelyet Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető minapi cikkében újra emlegetett. Ennek életbe léptetésére azonban vajmi kevés esély van. Az eljárásnak ugyan az Európai Parlamentben hangos támogatói vannak, de az Orbánt sorai között tudó Néppárti Frakció biztosan nem állna egy ilyen kezdeményezés élére, az erősorrendben második szocialistákat pedig a minap Brüsszelbe látogató Mesterházy Attila kifejezetten kérte, hogy ne támogassanak Magyarország ellen irányuló szankciókat - igaz ezzel ellentmondásba került saját pártja eddig követett irányvonalával.

A legvalószínűbbnek ezért az tűnik, hogy a Bizottság az eddigiekhez hasonlóan elsősorban kötelességszegési eljárásokat kezdeményez és visz végig azon magyar jogszabályok kapcsán, amelyek konkrétan ellenkeznek az uniós joggal. Ilyen például a már folyamatban lévő és a témában jártas bizottsági szakértők szerint Magyarország szempontjából biztosan negatív ítélettel végződő eljárás a telekom-különadó ügyében. De kötelességszegési eljárás indulhat hamarosan a hallgatók ‘röghöz kötése’ kapcsán, vagy a kiskereskedelmi különadó miatt is. A magyar kormány azonban úgy tűnik, hogy a kötelességszegési eljárások ellen is immunizálta magát. A politikai szlogenek szintjén a véget nem érő, ki tudja mi ellen vívott szabadságharc adja a keretet. Ezt jól kiegészíti a Bizottság kéréseinek esetenként eleget tevő húzd meg - ereszd meg taktika. A pénzügyi terén pedig a kormány a negyedik alaptörvény módosítással alkotmányos lehetőséget teremtett magának arra, hogy az uniós eljárásokból fakadó terhek miatt különadókat vessen ki a lakosságra. Hatékony, de végtelenül cinikus politika ez, amelyet Európában láthatóan se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.

2013. március 22.

Mesterházy Brüsszelben: Az MSZP nem támogatja a hetes cikkely beindítását

Mesterházy Attila, a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezetője Brüsszelt választotta arra, hogy bejelentse, az MSZP nem támogatja a Magyarországgal szemben esetleg bevezethető hetes cikkely alkalmazását, és más szankciót sem fogad el az EU-tól. - Az Európai Unió semmilyen formában sem büntetheti Magyarországot és a magyar embereket a kormány hibás lépései miatt – ez volt az üzenete a pártelnök-frakcióvezetőnek Brüsszelben, s állítólag ezt tolmácsolta annak a hat biztosnak, akikkel kedden-szerdán találkozott, illetve ezt közölte Martin Schulzal, az Európai Parlament elnökével, és a szoci frakcióvezetővel, Hannes Swobodával is. (Mesterházy melletük Andor László magyar, Neelie Kroes holland, Maros Sefcovic szlovák, Michel Barnier francia, Johannes Hahn osztrák és Stefan Füle cseh EU-biztosokkal tárgyalt.)

A Magyar Szocialista Párt semmilyen szankciót nem támogat az Európai Parlamentben, amely Magyarországtól bármilyen forrásokat vonna meg, bármilyen szavazati jogot vonna meg. Egyetlen eurócentet sem lehet Magyarországtól elvenni azért, mert a kormány téves politikai döntéseket hoz – szögezte le a pártvezető Brüsszelben sajtóhírek szerint. Mesterházy Attila arra kérte a szocialista EP-delegáció tagjait, hogy ne támogassanak semmilyen olyan kezdeményezést, amely akár a hetedik cikkely alkalmazására vonatkozik, akár bármilyen formában a kohéziós források, vagy más támogatások megvonására irányul.

Az EUrológus némileg csodálkozik azon, hogy miért pont most (a hetes cikkelyről már több éve szó van Magyarországgal kapcsolatban), és miért pont Brüsszelt választotta a pártelnök-frakcióvezető ahhoz, hogy bejelentse ezt a szoci álláspontot, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy kifogja a Fidesz vitorlájából a szelet, s ne lehessen többet az ellenzéki pártot azzal vádolni: aláássák Magyarország érdekeit és tekintélyét külföldön. Az üzenet átjutott ugyan a magyar sajtóba, de - talán, mert Brüsszelben hangzottak el ezek a szavak - mérsékelt arányban kapták fel a fejüket a szerkesztők a hírre.


A jobboldal korábban hazaárulónak nevezte a szocialista EP-delegció egyes tagjait, amiért Magyarországot elítélő EP-határozatot támogattak. Tették ezt annak ellenére, hogy a magyar szoci EP delegáció feje, Tabajdi Csaba már korábban a kohéziós források megvonásának elutasítása mellett tette le a garast. A Fidesznek láthatóan most is nehézséget okozott a valóság és a fikció közti különbségtétel, hiszen Mesterházy brüsszeli útjával kapcsolatban kiadott közleményük “ízléstelen képmutatásnak” nevezi az utat. A Fidesz szerint Bajnai Gordon után az MSZP elnöke is brüsszeli szocialistákkal Magyarország “szavazatának megfosztásáról” és “támogatásának megvonásáról diskurál”. Azt azonban a Fideszt jól ismerő, és értesülések szerint Mesterházyt Brüsszelbe is elkísérő Ron Werber “spin doctornak” is tudnia kell: a szerdán elhangzott kijelentésektől a jobboldalon senkit nem fognak meggyőzni arról, hogy a szocialista EP-képviselők nem Magyarország sírját ássák Strasbourgban és Brüsszelben, és valószínűtlen, hogy a bizonytalankodók ez alapján szavaznak majd az MSZP-re.

2013. március 21.

Orbán és Matolcsy örülhetnek a ciprusi-spanyol passiójátéknak

Elkészült a B terv - derült ki szerda este a ciprusi köztévének köszönhetően, azaz a kormány hamarosan előáll egy saját magára tervezett 10 milliárd eurós mentőcsomaggal. Hogy elég idő legyen a B terv megemésztésére és megszavazására, a ciprusi bankok keddig zárva lesznek. Az Európai Központi Bank hétfőig adott határidőt: addig hajlandó készpénzzel életben tartani a ciprusi bankokat.

Nicos Anastasiades elnök csütörtök délelőtt a pártvezetőknek mutatta be a tervezetet, délután pedig a parlament elé viszi. A ciprusi törvényhozás kedden visszautasította az eurócsoport által felajánlott mentőcsomagot, így maguknak kellett előállni eggyel. Az új terv sajtóértesülések szerint államosítja a magánnyugdíjpénztárakat és továbbra is illetékkel sújtja a 100 ezer eurónál többel bíró betéteseket. A tervben állítólag valamilyen “orosz” elem is van, de erről egyelőre nem tudni részleteket. Elképzelhető, hogy feltárási jogokat kapnak az oroszok a szigetországtól délre található gázmezőkön (melyeknek összértéke állítólag 475 milliárd euróra is rúghat). Michalis Sarris, ciprusi pénzügyminiszter napok óta tárgyal Moszkvában. (A ciprusi betétesek között rengeteg orosz befektető található, akik 23 milliárd eurót tartanak a szigetországon. Ez őrületes összeg tekintve, hogy Ciprus éves gazdasági teljesítménye 18 milliárd euró körül mozog.)

A ciprusi bankok betéteseit sokkolta az eurócsoport szombatra kialkudott ajálata.Ciprus nagyjából a nemzeti össztermékének megfelelő mértékű, egyes becslések szerint 17 milliárd eurós mentőcsomagra szorul. Az európai partnerek azt vállalták, hogy tízmilliárdot összedobnak, de a maradékot a ciprusi kormánynak kellett volna előteremtenie. Az eurócsoport hangsúlyozta, hogy ők csak az összegeket határozták meg, azt, hogy miként teremti elő Ciprus a maradék nagyjából 7 milliárd eurót, a szigetországi vezetésre bízzák. Ennek ellenére mégis az a hír terjedt el, hogy az európai partnerek kényszere nyomán kellett volna a 100 ezer euró alatti betéteket egyszeri 6,75 százalékos, a 100 ezer euró feletti betéteket 9,9%-os illetékkel sújtani. A közfelháborodás nyomán a konstruktív ötletelés helyett megindult a sárdobálás: a ciprusiak fújtak a németekre, a németek az Európai Központi Bankra, Oroszország az európaiakra egészen addig, amíg szerdán az Európai Bizottság szóvivője közölte, senki sem hibás. Üdítő volt épp ezért csütörtök reggel Jeroen Dijsselbloem, holland pénzügyminiszter, az eurócsoport elnöke az Európai Parlament gazdasági szakbizottsága előtt kijelentette: a bukott mentőcsomagért - hiszen azt nagy arányban visszautasította a ciprusi parlament - ő vállalja a felelősséget.


Közben a kontinens nyugati csücskéből is aggasztó hírek érkeznek. A spanyol bankok az idei évtől fogva 0,2%-os adót kötelesek fizetni a náluk elhelyezett betétek után. Nem, nem kamatadóról, hanem a betétek mértéke után kivetett adóról van szó. A spanyol pénzügyminiszter ugyan sietett leszögezni, hogy ez nem olyan, mint a ciprusi eset, de nehéz nem észrevenni a hasonlóságokat.

 

A ciprusi és a most kezdődő spanyol passiójáték valószínűleg jól szórakoztatja Orbán Viktort és Matolcsy Györgyöt. Ismerős kifejezések csengenek fel más európai fővárosokban: bankadó, a gazdagok részvállalása, a magánnyugdíjpénztárak államosítása. Az EUrológus már hallani véli, ahogy a magyar miniszterelnök legközelebb Brüsszelben kárörömmel a hangjában azt emlegeti, lám, az EU is tanult a magyarok úttörő gazdaságpolitikájából, és már nem félnek bepiszkolni a kezüket unortodox intézkedésekkel. Pedig attól, hogy az intézkedések tabukat döntenek még nem lesznek jók. Elgondolkodtató, hogy a nemzeti össztermék többszörösének megfelelő külföldi befektetésekkel bíró Ciprus, vagy az 1986-os csatlakozását követően szélsebesen fejlődő Spanyolország miért is kényszerült ezekre a lépésekre.

2013. március 20.

Az OTP az Európai Központi Bank felügyelete alá kerülhet?

Ha, és amennyiben a magyar kormány úgy dönt, hogy csatlakozik az uniós bankfelügyelet létrehozásáról szóló, tegnap véglegesített megállapodáshoz, akkor a címben foglaltak megtörténhetnek. Kedden az Európai Parlament és a Tanács megállapodtak az uniós bankfelügyelet létrehozásáról, amely 2014 derekán kezdheti meg működését. A megállapodás értelmében a 30 milliárd eurós éves mérlegfőösszegnél nagyobb bankoknál a bankfelügyelet szerepét a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank veszi át. Ez nagyjából 150 bankot érint az EU-ban, Magyarországon pedig az EUrologus számításai szerint kizárólag az OTP-t.

A kisebb pénzintézeteket továbbra is a nemzeti bankhatóságok (Magyarországon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) ellenőrzik, azzal a megkötéssel, hogy az EKB bármikor beavatkozhat, ha úgy látja, hogy egy pénzintézet helyzete európai szintű rendszerkockázatot jelent. A szombaton kialkudott ciprusi mentőcsomag példája, illetve a ciprusi bankrendszer ingatag helyzete mutatja, hogy ez a szabály még jól jöhet a jövőben. A beavatkozás ebben adott esetben azt is jelentheti, hogy az EKB a betétesek védelmében ’kimenti’ a bankot, magyarán pénzt pumpál az adott intézetbe. Persze ezek a szabályok csak az eurózónára vonatkoznak, illetve azokra a tagállamokra, amelyek csatlakoznak a bankunióhoz. A magyar miniszterelnök korábban világossá tette, hogy csak a legutolsó pillanatban, a megállapodás megkötését követően dönt a kormány arról, hogy csatlakozunk-e a bankunióhoz. Nos, úgy tűnik, hogy elérkezett az idő.

Tisztázódott a londoni székhelyű Európai Bankhatóság szerepe is. A magyar származású, korábbi PSZÁF elnök Farkas Ádám által vezetett intézet folyamatosan figyeli a nemzeti bankrendszerek állapotát, európai szintű ’stressz teszteket’ végez és igyekszik rendet vágni a tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok között (nem csak az eurózónában).

Az egységes európai bankfelügyeletről szóló megállapodással, egy újabb kocka került a helyére abban a kirakós játékban, amelynek célja, hogy európai szintre emelje a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok felügyeletét. A 2008-as válság egyik tanulsága az volt, hogy a nemzeti keretekben működő ellenőrző hatóságok nem látják át az egyszerre akár tucatnyi országban működő bankok helyzetét. Az EUrologus márpedig hajlamos egyetérteni a brüsszeli megmondókkal, akik szerint jó lesz csipkednie magát az eurózónának, mert Ciprus csak homokozó egy olasz vagy spanyol csődhöz képest.

2013. március 19.

„Baudelaire forogna a sírjában” – Szabályozná az abszintot az EU

Picassot és Toulouse-Lautrec-et is megihlette

Mióta létezik az LSD és hozzáférhető a pszilocibin gomba, az abszint hallucinogén vonzereje ugyan csökkent. A rövidital azonban töretlen népszerűségnek örvend a mámort az alkoholban kereső úri közönség köreiben. De mi az abszint? Némileg ironikus, hogy a valamikori rendszerkritikusok, szürrealisták, szimbolisták, impresszionisták és dadaisták múzsájaként segítségül hívott, zöld mesének becézett ital meghatározására most az európai bürokrácia vállalkozik.

Baudelaire, Apollinaire, Toulouse-Lautrec és a többi Párizsban alkotó bohém itala kalandos utat járt be, mire kereskedelmi forgalomba hozatalát Európa-szerte engedélyezték. Európa jelentős részén tilos volt az árusítása a 20. század elejétől, s csak azt követően kezdett el széles körben elterjedni a ’zöld mese’, hogy a britek a 90-es években elkezdték nagy tételben importálni az italt Csehországból. Az ital meghatározása körüli vita az erős mámorért és a vélt hallucinációkért felelős tujon nevű hatóanyag mennyisége körül forog. A latin nevén Artemisia absinthium egy mérgező vegyület, melyet a fehér ürömből nyernek ki, s amely egyes uniós jogalkotók szerint nagy koncentrátumban veszélyes lehet.

Ki más állna szemben egymással a parlamenti vitában, mint a nedű hagyományai miatt aggódó franciák, és az egészség megőrzését mindenek felett képviselő németek? Párizs azt szeretné elérni, hogy csak azt az italt lehessen abszintnak nevezni, amely tartalmaz tujont, míg a németek azt szeretnék, ha az akár tujon tartalom nélkül is a boltok polcaira kerülhetne.

Ez ügyben össze is csaptak múlt héten az EP képviselők, és végül meggyőző többséggel elutasították azt az európai bizottsági javaslatot, amely minimum 5, maximum 35 milligramm tujon-tartalom esetén engedélyezte volna az abszint elnevezés használatát. A jelenlegi szabályok szerint egyébként a tujont nem tartalmazó italok is viselhetik a nevet, míg a maximális tujon-tartalom nem lehet magasabb, mint 35 milligramm kilogrammonként.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az abszint körül hasonló kereskedelmi névvita zajlik, mint amilyen Magyarország és Szlovákia között a tokaji bor kapcsán is kialakult. Svájc azt állítja, hogy termelői még a 18. század végén, a kontinensen először állították elő az italt, ezért aztán csak a Svájcban és hagyományos módszerekkel előállított nedűt lehessen abszintnak nevezni. Mára azonban a spanyoloktól az olaszokon át a csehekig számos országban gyártják, egyebek mellett vörös és kék színben, mangó, sőt akár kannabisz ízesítéssel is (igaz utóbbiak közül sok egyáltalán nem tartalmaz tujont). Márpedig a francia érdekeket képviselő néppárti EP-s honanya, Francoise Grossetete szerint az ilyen abszinttól “Baudelaire forogna a sírjában”.

2013. március 18.

Négy bársonyszék kiadó

Rompuy, Barroso, Schulz, Ashton.

Biztosnak tűnik, hogy a 2014-es év változást hoz az összes vezető uniós politikai tisztségében. Herman Van Rompuy vasárnap este jelentette be azt, amit már mindenki sejtett: 2014-ben, öt év európai tanácsi elnökség után visszavonul. A Der Spiegel című német hetilap értesülései szerint szintén megválik posztjától Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője, és tíz év után távozik az Európai Bizottság éléről a portugál José Manuel Barroso. Ráadásul a szokások értelmében 2,5 év után váltani kell az Európai Parlament elnökét is. A posztot jelenleg a német szocialista Martin Schulz tölti be.

A négy legfontosabb uniós vezető pozíció együttes megüresedése újabb, talán minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a politikusoknak arra, hogy megint egy kicsit saját magukkal foglalkozzanak a választóik helyett. Lássuk, hogy milyen szempontok dönthetnek az új vezetők kiválasztásakor, illetve milyen nevek merültek fel eddig!

Az első szempont, amely a pozíciókról szóló alkudozások során felmerül - bármennyire is meglepő - a rátermettség. A 27 tagállam, a számtalan európai politikai frakció és párt által képezett politikai erőtérben esélytelen az a jelölt, akinek lövése nincs az európai politikáról. Még a jelenlegi négyes legtöbbet bírált (és leginkább kompromisszumos) tagja, Catherine Ashton kapcsán is elismerik, hogy a külpolitikai főképviselő szakmai kérdésekben képes kompetensen megnyilatkozni, önálló véleményt alkotni, és azt vállalható színvonalon kifejezni. Röviden összefoglalva: nem Szanyi Tiborok, Gurmai Ziták és Deutsch Tamások versenyéről lesz szó.

A következő szempont a földrajzi kiegyensúlyozottság érvényesítése. A főbb vezető pozíciókat igyekeznek úgy elosztani, hogy az EU nyugati, keleti, északi (skandináv) és déli országcsoportjai egyaránt részesüljenek az áldásból. Ebben a koordinátarendszerben a portugál Barrosot a déliekhez, a belga Van Rompuyt a nyugati blokkhoz, a brit Ashtont az északi csoporthoz, az EP előző elnökét, a lengyel Jerzy Buzeket a keletiekhez sorolhatjuk.

A pozíciók elosztásakor nem csak a földrajzi, de a politikai szempontból történő kiegyensúlyozottság is szempont. Eddig ezen a téren az európai kormányok élveztek privilégiumokat, hiszen a Bizottság elnökének, az Európai Tanács állandó elnökének, illetve a külpolitikai főképviselőnek a személyét egyaránt ők jelölték. 2014-ben azonban a Lisszaboni szerződés értelmében a Bizottság elnöke az EP választásokon győztes európai pártszövetség jelöltje lesz, az Európai Parlament elnökét pedig az intézmény maga választja meg, tehát elvileg itt is a politikai többség akarata érvényesülhet. Jelenleg a mérsékelt jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt adja a legnagyobb európai parlamenti frakciót, és az európai kormányok többségét. Ők delegálták a két legfontosabb pozíciót betöltő jelöltet: Barroso bizottsági elnököt és Van Rompuy tanácsi állandó elnököt. A második legnagyobb politikai erő az Európai Szocialisták Pártja, akik Catherine Ashtont jelölték külpolitikai főképviselőnek, és 2011-ben megszerezték az EP elnöki pozícióját. Az örök harmadik helyen a liberálisok tanyáznak, az utánuk következő politikai erők pedig már nem nagyon tudnak labdába rúgni a posztok elosztásakor.

Végül az eddig felmerült jelöltekről. Tényként kezelt pletyka, hogy a szocialisták bizottsági elnökjelöltje a német Martin Schulz lesz. Schulz személye sok szempontból rendhagyó. Egyrészt az EU legnagyobb tagállamából származik, amit inkább hátrányként, mint előnyként szoktak értékelni a teljes kiegyensúlyozottságra törekvő európai politikai térben (bár tegyük hozzá, hogy a testület első, emblematikus elnöke a német Walter Hallstein volt). Másrészt a német szocialista kifejezetten konfliktuskereső, szókimondó, harcos típus, azaz tökéletes ellentettje az elnöki széket most elfoglaló Barrosonak. Mellette szól viszont, hogy a mindössze érettségivel rendelkező, a kisvárosi polgármesterségtől az EP elnökségig jutó politikus még ellenfelei szerint is az egyik legtapasztaltabb és legtehetségesebb politikus az európai mezőnyben. Ugyanerre a posztra a Néppárt részéről eddig két név merült fel. Az ’új tagállamból’ érkező Donald Tusk, jelenlegi lengyel miniszterelnök jelölése szimbolikus jelentőségű lenne, és valószínűleg a néppárti padsorokon túlról is hozna közép-kelet-európai szavazatokat a jelölt európai parlamenti megerősítésekor. Tusk legnagyobb vetélytársa az ambiciózus, és a jelenlegi elnök erőteljes támogatását élvező luxemburgi Viviane Reding lehet, aki 1999 óta tagja az Európai Bizottságnak. Személyében egyébként az első női elnököt üdvözölhetnénk.

Az Európai Tanács leendő állandó elnökeként a liberális dán Anders Fogh Rasmussen nevét emlegetik. Rasmussen vitathatatlanul rendelkezik a pozíció betöltéséhez szükséges tapasztalattal, hiszen korábban dán miniszterelnök volt, jelenleg pedig a NATO főtitkára. Amennyiben a liberálisok az ő jelöltségét támogatják, azzal a belga Guy Verhofstadt bizottsági elnöki jelöltségéhez kapcsolódó remények ismét elpárolognak. Kérdés persze, hogy kit jelölnek a posztra a néppártiak és a szocialisták.

Egy biztos. A 2014-et követően minden eddiginél nagyobb szerepe lesz a választási eredménynek annak meghatározásában, hogy kik, és milyen színekben versenyezve vezetik az Európai Uniót. Az EP választások tétje tehát nő. Az EUrologus szerint ezért jó lenne, ha ez végre a magyar pártok uniós politikáján is tükröződne.

2013. március 17.

Állami adósságtörlesztés magánszámlákról

Vége a gondtalan úszkálásnak.

Példa nélküli, korábban elképzelhetetlen megoldás született a ciprusi mentőcsomag kapcsán. Az ország egy hónapja megválasztott elnöke, valamint az Eurózóna vezetői és az IMF szombat hajnalra megállapodtak arról, hogy a csőd szélén álló országnak 10 milliárd euró értéke mentőcsomagot raknak össze. Ám nem kis meglepetésre a mentőcsomagba a ciprusi magánszámlákon megtakarítással rendelkezőknek is be kell szállniuk.

A 100.000 eurónál (kb. 30 millió forint) kevesebb megtakarításokra 6,75%-os, az ennél nagyobb megtakarításokra 9,9%-os adót vet ki a ciprusi állam, amelyet a befektetéseket kezelő bankok automatikusan, a betétes hozzájárulása nélkül levonnak jövő kedden. Az egyszeri adó kompenzálásaként a betétesek a levont összegnek megfelelő értékű részvényt kapnak a befektetésüket kezelő bankoktól. Ez azonban tekintettel az ország bankrendszerének csődközeli állapotára, bizonyosan nem kompenzálja őket a veszteségekért.

Ciprus helyzete annyiban különleges más uniós országokhoz képest, hogy a helyi bankrendszerben rengeteg külföldi, elsősorban orosz és brit befektető tartja a pénzét, kihasználva a kedvező adózási szabályokat és élve a viszonylag széleskörű banktitok nyújtotta előnyökkel. Már a pénteki Eurózóna találkozó előtt lehetett hallani olyan hangokat, amelyek egészen konkrétan kimondták, hogy az orosz oligarcháknak is be kell szállniuk a szigetország kisegítésébe, ha az EU és az IMF oda teszi a pénzét. A megoldás mégis komoly megdöbbenést váltott ki, és sokan attól tartanak, hogy ezzel az EU precedenst és hivatkozási alapot teremtett. Az EUrologus reméli, hogy a magyar kormánynak nem tetszik meg az újabb unortodox megoldás.

2013. március 15.

Százötvenen tüntettek Orbán Viktor ellen Brüsszelben

Nagyjából 150 tüntető jelent meg Brüsszelben az Albertine téren péntek délután három órakor az Európai Tanács ülésén részt vevő Orbán Viktor magyar miniszterelnök, illetve a magyar alaptörvény negyedik módosítása ellen szervezett megmozduláson. A tüntetők magyar és uniós zászlókkal felszerelkezve érkeztek, az egyik magyar zászlón a BRÜSSZEL felirat volt olvasható. A tüntetőkön szinte kivétel nélkül van kokárda, többen jelentős tartalékokkal érkeztek, és a külföldieknek is osztogatnak.

A résztvevők többségükben magyarok. A nem magyar résztvevők általában magyar ismerőseik biztatására jöttek el, de voltak, akik önállóan döntöttek így. A kérdésre, hogy mi motiválta őket általában az a válasz érkezik, hogy nem értenek egyet azzal, ha egy uniós tagállam alaptörvénye lehetetlen helyzetbe hozza a hajléktalanokat, hátrányosan megkülönbözteti az élettársi kapcsolatban élőket, vagy korlátozza a frissen diplomát szerzők szabad mozgását az unió területén.

„Nem szeretném, ha az én országomban valaki ötletet merítene ezekből az intézkedésekből. Ezért tiltakozom most” – hangzik el egy jellemző válasz egy külföldi résztvevőtől.

A szervezők hangsúlyozottan távol kívánták tartani a rendezvényt az összes magyar politikai párttól és szervezettől. A rendezvényen a hajléktalanok ügyével foglalkozó európai szervezet (FEANTSA) képviselője, a melegek jogaiért fellépő ILGA elnevezésű szervezet és az Európai Szakszervezeti Szövetség képviselője mondott rövid beszédet. A felszólalók a magyar alaptörvény vonatkozó rendelkezései ellen emeltek szót, kifejtették, hogy az véleményük szerint ellenkezik az uniós alapértékekkel, illetve esetenként az uniós joggal.

A résztvevők a rendezvény végén közösen elénekelték a Himnuszt, a tüntetés 4 órakor ért véget.

[gallery]

Gyülekeznek a tüntetők Brüsszelben. Eddig kb 80 résztvevő, magyar és uniós zászlók.

UPDATE - Az Orbán Viktor ellen szerveződő brüsszeli tüntetés helyszíne megváltozott

A tüntetésre végül a belvárosban található Place Albertin-en kerül sor, délután három órakor. A brüsszeli időjárás kiszámíthatatlansága világhírű, de egyelőre nem szakad a hó, és az előrejelzés szerint délután sem fog, így a rendezvényt valószínűleg nem kell lemondani a rossz idő miatt. A rendezvény Facebook oldalán már több mint 400-an jelezték részvételüket.

2013. március 14.

Brüsszeli tüntetés március 15-én Orbán Viktor ellen

Az EUrologus megtudta, hogy civil kezdeményezésre március 15-én, 15 órakor tüntetés lesz Orbán Viktor ellen Brüsszelben. A tüntetésre az Európai Tanács közelében, - amennyire a rendőrség engedi -, a Schuman téren kerülhet sor. Úgy, hogy a Tanács Justus Lipsius nevű gránittömbjében valószínűleg még ott tartózkodik majd Orbán Viktor is. A tüntetés Facebook eseménye itt érhető el

A felhívásban a szervezők sorba veszik az Orbán kormány antidemokratikus lépéseit az Alkotmánybíróság hatásköreinek megvonásától, az új alaptörvény elfogadásának és módosításának körülményein át, a hallgatók röghöz kötéséig bezárólag. A felhívásban hangsúlyozzák, hogy a tüntetés „pártoktól és pártideológiáktól független”.

A szöveg úgy fogalmaz: „Orbán Viktor az e hét pénteki EU-csúcsra Brüsszelbe látogat. Ez alkalomból, az európai demokratikus értékek és a szolidaritás jegyében békés megmozdulást szervezünk. A célunk felhívni a figyelmet a magyar demokrácia fokozatos visszaszorítására.”

Hozzáteszik: „Budapesten, Londonban és Berlinben a hét folyamán már számos, több ezres tömegeket megmozgató tiltakozásra került sor. A tüntetők a magyar demokratikus államrend visszaállításáért és megőrzéséért, a jogállamiságért és a társadalmi igazságosságért álltak ki, ellenezve a diktatúrába hajló, a Fidesz hatalmát bebetonozó és jogfosztó rendelkezéseket.”

A rendezvényre eddig 200-an jeleztek vissza.

Az EUrologus ott lesz a tüntetésen, és elvégzi a közmédia feladatát.

2013. március 12.

"Nem engedhetjük, hogy Orbán Viktor rajtunk nevessen!"

Az Európai Parlamentben is téma volt a magyar kormány által keresztülerőltetett negyedik alkotmánymódosítás. Szájer József felszólalását bekiabálások kísérték, többen fekete felkiáltójeleket ábrázoló képeket emeltek a magasba. Guy Verhofstadt, a liberálisok vezetője felvetette, hogy az EP rendkívüli napirendi pontként tárgyalja a magyarországi helyzetet az eheti plenáris ülésen, és azt az állam- és kormányfők is vitassák meg a csütörtökön kezdődő csúcstalálkozójukon. Verhofstadt hozzátette, hogy az EU alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást bármelyik uniós intézmény kezdeményezheti. A 7. Cikk egy meglehetősen hosszas eljárás legvégső állomásaként az adott tagállam szavazati jogának felfüggesztéséhez, illetve bizonyos korlátozásokkal az országnak folyósított uniós támogatások befagyasztásához vezethet.

A Zöld Frakció társelnöke, Daniel Cohn-Bendit felhívta az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel az európai alapértékek védelmében. Úgy fogalmazott, hogy a hétfői alkotmánymódosítás volt az utolsó csepp a pohárban, és a jobbközép pártokat is cselekvésre hívta fel.

A hangulatot jól jellemzi Verhofstadt kijelentése: „Nem történhet meg az, hogy vita nélkül zárjuk le az eheti plenáris ülést. Nem engedhetjük, hogy Orbán Viktor rajtunk nevessen.” 

A kemény szavak ellenére mégis úgy tűnik, hogy a parlament csak az áprilisi plenáris ülésen foglalkozik ismét a magyar üggyel. Az viszont bátran kijelenthető, hogy az EU fennállása óta még soha nem fordult elő, hogy egy ország ilyen tartósan a figyelem középpontjában maradjon a kormány renitens magatartása miatt. Az Orbánék kapcsán gyakran emlegetett a Schüssel-Haider koalíció kapcsán megfogalmazott kritikák is csak két évig tartottak, 2002-ben ugyanis kirakták Haideréket a kormányból. Úgy látszik, nálunk kicsit bonyolultabb a helyzet.

Vége a kozmetikai cégek állatkísérleteinek Európában

imageTegnap óta tilos az Európai Unióban az olyan kozmetikai termékek forgalmazása, amelyeket állatokon teszteltek. A tilalom egy 2003-as jogszabályra vezethető vissza, amely 2009. márciusától már csak különleges esetekben engedélyezte az állatokon folytatott tesztelést. Mától azonban ez a lehetőség is megszűnt. Az európai kozmetikai vállalatok az elmúlt 10 évben alternatív teszt-módszereket vezettek be, amelyek ugyanolyan hatékonyan képesek kiszűrni az allergén, mérgező és más káros hatással bíró anyagokat, de nem okoznak szenvedést az állatoknak. Utóbbira példa az európai iparpromónak is belillő videó, melyet ettől még az EUrologus megtekintésre ajánl.

 

 

EP választások: 2014. május 25.

Az EP választások időpontjának meghatározásával megbízott tanácsi munkacsoport a 2014. május 22-25 közti időszakot javasolja a 2014-es választásra, így Magyarországon, ahol hagyományosan vasárnap tartják a választásokat, 2014. május 25-én lesznek EP választások.

A munkacsoport azzal indokolta döntését, hogy az eredetileg tervezett június 5-8-as időszakra esik Pünkösd. Sokan ekkorra időzítik szabadságukat, így a várakozások szerint a részvétel még a 2009-es rekord-alacsony szinttől is elmaradna. Legutóbb az EU szavazásra jogosult polgárainak mindössze 43 százaléka járult az urnákhoz, ami lényegesen elmarad az első, 1979-es EP választás 62 százalékos szintjétől.

Magyarországon a májusi EP választási időponttal egy időben kerülhet sor az országgyűlési választásokra is, hiszen nehezen lenne indokolható egy hónap különbséggel megrendezni a két választást (bár semmin nem lepődnénk meg). A májusi általános választásokat az alaptörvény még a negyedik módosítást követően is lehetővé teszi, és erre a lehetőségre a kormánypárti képviselők is utaltak.

A két választás, valamint a két kampány összecsúszásával szinte borítékolható, hogy az európai témákról még a szokásosnál is kevesebb szó fog esni. Ez az állítás akár paradoxnak is tűnhet, de gondoljunk bele, vajon az Európai Bizottság elnökének személye, vgy a 13. havi nyugdíj, a spanyol, vagy a magyar munkanélküliség, az európai gazdasági rendszer problémái, vagy a magyar gazdaságpolitika érdekli jobban a választókat.

Az európai témák ismételt háttérbe szorítása súlyos hiba lenne a magyar politika részéről. Tíz évvel az uniós csatlakozásunkat követően fel kellene végre ismerni, rávezetni a választókat is, hogy Hegyeshalomnál nem valami más kezdődik, hanem ugyanaz folytatódik. Hogy ami Brüsszelben, illetve az uniós ügyek kapcsán az európai fővárosokban történik, az már inkább a belpolitika része, mert alapvetően befolyásolja a magyar emberek, vállalkozások, a magyar állam és a magyar politika mozgásterét. Az EUrologus ezért szorosan figyelemmel fogja kísérni a pártok EP választási programját, az EU-val kapcsolatban megfogalmazott véleményeket és nyilatkozatokat, valamint az EP képviselőjelöltek felkészültségét és alkalmasságát.

image

2013. március 11.

“Nem a multiknak készítünk játékot”

WrrrrAz e-Bay és az Amazon lobbistái írják az EU új adatvédelmi szabályait címűfebruári anyagunk óta tovább folytatódott a küzdelem, melynek tárgya alapvetően az, hogy az internetes vállalatok mit és milyen mértékben ismerhetnek meg minket. Számos tagállam, például Nagy-Britannia szerint a javaslat túlszabályoz, mert egyebek mellett arra kötelezné a kereskedelmi céllal személyes adatokat gyűjtő és használó cégeket mint a Google, a Facebook vagy a Microsoft, hogy ehhez megszerezzék felhasználóik hozzájárulását.

Vita van továbbá arról, hogy kötelező legyen-e a személyes adatokat kezelő vállalatoknál a német gyakorlathoz hasonlóan kinevezni egy adatvédelmi felügyelőt, amely a társaság működése során ellenőrzi az adatvédelmi szabályok betartását. A britek fenti siralmaik kapcsán levelet is küldtek az illetékes uniós biztosnak, Viviane Redingnek, aki tárgyilagosan de vélhetően kellő cinizmussal annyit válaszolt: az Európai Bizottság az egységes piac erősítésén fáradozik (beleértve az egységes adatvédelmi szabályokat), pontosan úgy, ahogy azt David Cameron brit miniszterelnök kérte. Reding azonban azt is tudja, hogy nem érdemes elmennie a falig az ügyben, különben a javaslat a kukában landolhat. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a kompromisszumos megoldás a magas, közepes és alacsony adatvédelmi kockázatú besorolás bevezetése lenne. Ezek a besorolások az egyes cégekre vonatkoznának, akikkel szemben ennek megfelelően eltérő szigort alkalmaznának.

Egyet azonban világosan megüzent Reding: “nem a multinacionális vállalatok jogászainak készítünk játékot, a kulcsszó az egyszerűség kell, hogy legyen”. Kérdés, hogy a végén ezt a tagállamok is így látják e s, hogy ez a lózung kielégíti-e az EP képviselőket. S végül az sem mellékes, hogy a több Európa zászlaja alatt felsorakozó tagállamok túlnyomó többségével szemben álló magyar-brit-dán-belga négyes végül beadja e a derekát és elfogadja, hogy az egész EU területén egységesen végrehajtott rendelet formájában szülessen meg a jogszabály.

2013. március 10.

(Sz)épül tovább Európa!

Régen mutatta meg az EUrologus a Brüsszeltől távol élő kíváncsi tekinteteknek, hogy is áll mostanság az Európai Tanács legújabb csodapalotájának építkezése! Annyi biztos, egyre több acélt és betont nyel el a monstre, melyet a végén fényes üvegfalakkal fednek el a serényen dolgozó derék munkásemberek. Hogy aztán belakják a fekete öltönyös - kosztümös eurokrata hangyák, a betonkeverők és daruk zaját pedig átvegye a fénymásolók és pecsételők üzemes zakatolása! Épül Európa, akárki láthatja - s az EUrologus is csak halkan kuncog!

image

2013. március 8.

EP képviselők: Vissza a birkózást az Olimpiára!

A reggeli bonbonok után egy férfias, de hasonlóan könnyed témával folytatjuk, lévén, hogy péntek van. Európai parlamenti képviselők egy csoportja kezdeményezést indított azért, hogy a birkózás kerüljön vissza az olimpiai műsorszámok közé. Mint ismeretes, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság februárban úgy döntött, hogy 2016-tól a birkózás nem szerepel a játékok hivatalos programjában, amivel a NOB egy több mint 2500 éves gyakorlatot tör meg.

Az európai parlamenti képviselők első körben egy meghallgatást szerveznek áprilisra, amire szeretettel várják az összes európai ország birkózószövetségét, illetve a NOB képviselőit. A lényeg persze nem az, hogy mi hangzik el majd a meghallgatáson, hanem, hogy a kezdeményező, illetve a később csatlakozó képviselők mennyiben lesznek képesek sikeresen lobbizni a háttérben saját nemzeti olimpiai szövetségeiknél, illetve közvetlenül a NOB-nál. Az is feltűnő, hogy a kezdeményezést kizárólag német képviselők indították. Ennek az okát egyelőre még nyomozzuk, lévén, hogy Németország messze nem tartozik a legsikeresebb birkózó nemzetek közé. Az olimpiai örökranglistán mindössze a 12. helyen állnak, a nyolcad akkora lakossággal bíró Magyarország majdnem ötször több aranyérmet szerzett ebben a sportágban (ha a keletnémet érmeket is beszámítjuk, még mindig négyszeres az előnyünk).

Lehet, hogy tényleg elvi kiállásról van szó? Vagy csak a NOB döntését követő felháborodás hullámát akarják meglovagolni a politikusok? A történet már csak azért is furcsa mert a német politikusok ritkán exponálják magukat olyan témákban, amelyekhez nem fűződik közvetlen érdekük, inkább ilyenkor másokat tolnak az előtérbe. Lehet hogy most fordult a kocka, és a bolgár lobbi kebelezte be a németeket?

2013. március 6.

Miben téved Martin Schulz?

Frankenstein Európa – így jellemezte az európai intézményrendszer jelenlegi állapotát Martin Schulz egy, a hét elején rendezett konferencián. Schulz, aki jelenleg az Európai Parlament elnöke, és egyben az európai baloldal legesélyesebb bizottsági elnökjelöltje arról beszélt, hogy az európai intézményrendszer demokratikus legitimitáshiánnyal küzd.

Ennek legsúlyosabb tünete, hogy az Európai Bizottság az általa gyakorolt hatalom mellett nem eléggé elszámoltatható. Schulz szerint az elmúlt évtizedek során, ahogy az EU újabb és újabb hatásköröket vett át a tagállamoktól, úgy nőtt folyamatosan a Bizottság szabályozói hatalma. Ehhez azonban nem társultak megfelelő ellenőrzési jogosítványok. Ezeket az ellenőrzési jogosítványokat természetesen az Európai Parlamentnél szeretné látni, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy ennek az intézménynek az elnöke, abból a szempontból pedig akár bátor politikai húzásnak is tekinthető, hogy a másik intézmény elnöke szeretne lenni.

Bár tudjuk, hogy divatos az EU demokrácia-deficitjére hivatkozni (amiben sok igazság is van), az EUrologus szerint a konkrét esetben még sincs igaza Schulznak. Az EP-nek ugyanis szinte ugyanolyan kiterjedt ellenőrzési joga van a Bizottság felett, mint például a Magyar Országgyűlésnek a kormány felett. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok jelölik, és személyét az EP hagyja jóvá, ahogy a Bizottság egészének összetételét is. A következő választáson a győztes európai pártszövetség elnökjelöltjéből lesz bizottsági elnök, ahogy egy nemzeti választáson a miniszterelnök-jelöltből miniszterelnök lesz. A biztosokat jóváhagyásuk előtt meghallgatják, szakmai felkészültségüket felmérik, előássák a szennyest a múltból (a bolgár biztos-jelölt így vérzett el 2009-ben). Arra is volt példa, hogy a parlament kikényszerítette a posztok átrendezését (a Barroso-1 csapatból a szélsőséges nézeteiről elhíresült olasz jelölt hazament, Kovács Lászlónak új tárcát osztottak). Ráadásul az EP bizalmatlansági indítványt kezdeményezhet a Bizottság elnöke ellen. Ennek kilátásba helyezésével buktatta meg a parlament 1999-ben a Santer-bizottságot.

Az EP jóval rövidebb pórázon tarthatja a Bizottságot, mint egy nemzeti parlament a kormányát. Gondoljunk bele például, hogy vajon mennyiben él az Alaptörvényben is rögzített kormány-ellenőrzési jogkörével a magyar parlament, amelyben a kormány kényelmes kétharmados többséget élvez. Az Európai Parlamentben a 7 frakció közül még a legnagyobb is közel 100 szavazatnyira van az abszolút többségtől, a kormánytöbbség tehát nem létező fogalom. Egy másik példát idézve: a mai napig nem került elő semmilyen bizonyíték arról, hogy a posztjáról lemondott máltai biztos, John Dalli egyáltalán tudott-e arról a korrupciós ügyről, amely miatt mennie kellett. Mégis, a gyanú felmerülését követően a pletykák szerint 2 órát kapott Barrosotól arra, hogy bejelentse saját lemondását, különben a Bizottság elnöke maga kezdeményezte volna felmentését. Próbáljuk meg felidézni azon magyar miniszterek sorát (pártállástól függetlenül), akik az elmúlt években a korrupció, vagy a hatalommal való visszaélés gyanúja miatt távoztak posztjukról… Nem könnyű ilyet találni, mert egyetlen ilyen alkalom volt, pedig ügyekben nem volt hiány. Ilyen alapokon állva különösen hiteltelen Brüsszelt Moszkvázni, vagy az EU demokráciahiányáról beszélni.

Pedig az utóbbi létező probléma, ennyiben igaza van Martin Schulznak. Csakhogy a megoldást máshol kell keresni. Az Európai Bizottság átláthatatlan, bürokratikus behemótként működik. A belső működése a külvilág számára rejtély, a választókkal folytatott kommunikációja siralmas, és a gazdasági válságra adott erőtlen válaszlépései miatt sokak bizalmát elvesztette (pedig viszonylagos tehetetlenségének oka épp a megfelelő döntési jogkörök hiánya volt). Az európai döntések a színfalak mögött születnek, kicentizett kompromisszumok eredményei. E kompromisszumok megkötésében az EP ugyanúgy részt vesz egyszerűen azért, mert egy ennyire kiegyensúlyozott politikai környezetben ezt máshogy nem lehetne csinálni.

image

Az EUrologus szerint ezért Schulznak inkább arról kellene beszélnie, hogyan tenné átláthatóbbá, érthetőbbé és érdekesebbé az EU legfontosabb intézményét. Hogyan érné el, hogy az emberek érdeklődjenek az iránt, mit kezd a Bizottság a ráruházott rendkívül jelentős hatalommal. Végül pedig arról, hogyan adna leadershipet Európának, mit tenne az európaiakat, köztük a magyarokat leginkább aggasztó problémák megoldásáért. Martin Schulz személyében hosszú idők óta az első olyan politikus tölthetné be az EU legfontosabb vezetői posztját, aki képes szót érteni az átlag európaival. Lehet, hogy egyszerűen azért, mert olyan figurának tűnik, akivel meg lehet inni egy sört (pedig absztinens). Ehhez viszont Schulznak a valódi, tartalmi kérdésekre kell értelmes válaszokat adnia. Ha ez sikerül, akkor a Bizottság legitimációjával kapcsolatos hangok is elcsendesednek majd.

2013. március 5.

Melyik nyugat-európai nemzet a legegészségesebb?

Nem minden a jólét, a jó egészségügy, a felvilágosító kampányok és a szűrések - összegezhetőek a megállapításai a 16 nyugat-európai ország valamint Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok lakosságának egészségét az utóbbi két évtizedre vetítve vizsgáló friss kutatás.

A Washingtoni Egyetem Health Metrics and Evaluation (IHME) intézetének adatai szerint ezt támasztja alá, hogy miközben Nagy-Britanniában hat évtizede bevezették az ingyenes egészségügyet és széleskörű kampányokban hívják fel az egészségügyi szűrések, megelőzés és helyes táplálkozás fontosságára a figyelmet, a szigetország a a legkevésbé egészséges nyugat-európai országok közé került a rangsorban. A britek rossz szerepléséért a lakosság körében széles körben gondot okozó magas vérnyomás, elhízás és túlzásba vitt alkohol és kábítószer fogyasztás jelentik a legnagyobb gondot.

A kutatás fő mutatója, az átlagosan egészségesen töltött évek alapján veti össze az államokat. Eszerint a britek 68,6 évükkel a 12. helyre kerültek, míg az amerikaiak 17. helyen végeztek 67,9 évükkel. A legjobban a spanyolok szerepeltek, akik a 19 hasonló gazdasági és szociális fejlettségi szinten lévő ország közül az első helyig jutottak 70,9 évükkel. Velük szemben a finnek 67,3 évvel az utolsók. Az Európán kívüli államok közül az ausztrálok a harmadikok (70,1 év), a kanadaiak 69,6 évvel az ötödik helyre kerültek.

A tanulmány szerint a svédek a mellrák elleni küzdelemben a legjobbak, a norvégok a szülés körüli komplikációk orvoslásában jeleskednek míg az olaszoknál a légzőszervi megbetegedések száma a legalacsonyabb. Ezzel szemben a briteknél éppen az utóbbi okoz komoly gondot a koraszülések magas kockázata és a mellrák mellett. Egész Nyugat-Európára jellemző azonban, hogy a szívbetegségek, a stroke és a daganatos megbetegedések viszik el a legtöbb polgárt.

A kutatók konklúziói szerint a jó egészségügyi ellátórendszer és jól képzett orvosok csak az egyik szempont, mely segíti a hosszú egészséges életet. Hasonlóan fontos, milyen egészségügyi állapotban kerülnek az emberek a kórházakba.

Az EUrologus ezért a hétköznapi tuti mondás kívánalmainak megfelelve csak arra tudja bíztatni olvasóit, hogy sok gyümölcsöt, halat és olívaolajat fogyasszanak, melyeknek az orvosok szerint leginkább köszönhetőek a mediterrán polgárok alacsony szív- és daganatos megbetegedés mutatói.

2013. március 4.

Euró-ellenes párttal a német márkáért

Úgy látszik, hiába állapodott meg az égig érő bankár-bónuszok korlátozásáról az Unió és intett be a deficites EU büdzsének az Európai Parlament elnöke a napokban. Német polgárok egy nosztalgiára nyitott csoportja a napokban bejelentette: áprilisban megalakítják az euróellenes pártot. Az “Alternatíva Németországnak” nevet viselő politikai formáció nagyrészt akadémikusokból áll, de tagja lesz a BDI német munkáltatói szövetség korábbi vezetője, a szókimondásáról híres Hans-Olaf Henkel is.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichtenben megjelent bejelentés szerint a párt nagyon is valós igényt képviselhet a politikai palettán. A németek egy jelentős része kritikusan szemléli az eurózóna országainak kisegítését (jórészt német adófizetői pénzből). Egy friss felmérés szerint a Ciprusnak beígért hitelcsomagot a német polgárok 63 százaléka ellenzi. Még messzebb ment a Bertelsmann Kiadó megrendelésére tavaly ősszel készült felmérés, amely arra jutott, hogy a németek kétharmada szerint jobban járna az ország, ha továbbra is a német márka lenne az európai gazdaság motorjának tekintett szövetségi állam fizetőeszköze.

Az ötlet persze távolról sem eredeti. Korábban hasonló pártokat gründoltak Ausztriában, Németországban és Finnországban is.

Az Alternatíva Németországnak céljai közt szerepel, hogy Németország a jövőben ne vállaljon hitelgaranciát más tagállamok adósságaiért. Követelik továbbá az euró, mint fizetőeszköz kettéosztását egy északi és egy déli euróövezetre. A csatlakozásról az országok önállóan dönthetnének, illetve úgy is határozhatnának, hogy saját nemzeti valutájukat használják a jövőben. Végül a politikai populizmus jegyében bevetik a szokásos lózungot: az ország tartson szövetségi népszavazást az ügyben, mielőtt szuverenitásának egy további jelentős szeletéről mond le az EU javára.

Az új pártnak nincs sok esélye az öt százalékos parlamenti küszöb megugrásához, különösen, hogy egy kiszivárgott levelezés szerint az euró-ellenességgel kacérkodó bajorországi “Szabad választók” (Free Voters) mozgalom sem áll a Alternatíva Németországnak mellé.

2013. március 1.

Munkát, vagy iskolát a fiataloknak!

Munkát, vagy iskolát - ez lenne a célja az EU Tanácsa által tegnap elfogadott Európai Ifjúsági Garancia nevű kezdeményezésnek. Az oktatási rendszerből kikerülő 25 év alatti, és legalább négy hónapja munka nélkül tengődő fiataloknak továbbképzést, gyakorlati lehetőséget, vagy munkát kellene biztosítani a nemzeti kormányoknak. Ehhez az EU pénzügyi támogatást biztosit, egyelőre 6 milliárd eurót, ami a 27 tagállamra bontva meglehetősen szerény summa. Az elképzelések szerint viszont az összeg 2014-től jelentősen megemelkedne, azzal, hogy az ifjúsági garancia projektek támogathatóvá válnának az Európai Szociális Alap forrásaiból.

Az ajánlás egyetlen szépséghibája az, hogy nem kötelező. A tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy egyrészt indítanak-e ilyen programokat, és ezzel igényt tartanak-e az uniós támogatás egy szeletére. Spanyolországban és Görögországban például, ahol minden második (!) fiatal munkanélküli, már elkezdődött a célzott programok előkészítése. Más országok is ráugorhatnak a programra, ugyanis az ifjúsági munkanélküliség az uniós országok többségében kiugróan magas, eléri, vagy meghaladja a 25 százalékos szintet. A fiatal generáció kényszerű tétlensége a becslések szerint évi 150 milliárd euró veszteséggel jár az európai gazdaságban.

Magyarország sem kivétel, az EU és az OECD felmérései szerint nálunk is minden negyedik fiatal munkanélküli. Tegyük hozzá, hogy a valós helyzet ennél valószínűleg rosszabb, hiszen a közelmúltban kivándorolt félmillió magyar jelentős része szintén a fiatal korosztályhoz tartozik, viszont ők már nem jelennek meg a hazai statisztikákban.

Az EUrologus szerint a kormánynak élnie kellene az EU által nyújtott lehetőséggel, legyen az bármennyire szerény, a semminél mégis több.

2013. február 28.

Kérdezd meg Herman Van Rompuytól, miről beszélgetett Orbán Viktorral!

Az EUrologus úgy érzi, hogy MTI-ből és a HVR által kiadott közleményből épp a lényeg nem derül ki. Hogyan szeretne, vagy nem szeretne részt venni a magyar miniszterelnök  az egyre inkább kézzel fogható európai gazdasági kormányzásban. Miként viszonyul a nemzeti szuverenitás egy újabb szeletkéjének esetleges átruházásához? Mikor lesz (lesz-e) Magyarországon euró?

Ha a ti kebleteket is ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések feszítik, akkor erre a linkre kattintva emailben, vagy videoüzenetben eljuttathatjátok az Európai Tanács elnökéhez, aki azt ígéri, hogy videoüzenet formájában reagál az összegyűjtött kérdésekre.

Nem ez az első alkalom, hogy az európai intézmények a választók közvetlen megszólításával igyekeznek közelebb kerülni az emberekhez. Tavaly ősszel, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vállalkozott egy hasonló kérdezz-felelekre, amelynek témája az EU helyzetéről tartott éves értékelő beszéd volt.

2013. február 27.

Három órát késik a repülő? - pénzbeli kártérítés jár

Három az igazság - kezdhet magyar népmesei elemmel az EUrologus napi mondókájába, mely ezúttal nagyon is gyakorlatias, sokunkat érintő kérdéssel, a késő légi járatok utaskompenzációval foglalkozik. Harmadszor mondta ki ugyanis az Európai Bíróság kedden, hogy azon utasok akiknek a repülőjárata több mint 3 órát késik, anyagi kártérítésben kell, hogy részesüljenek s ez vonatkozik a csatlakozó járatok miatti késedelemre is. 

A bíróság nagyon is gyakorlati esetre alapozva erősítette meg korábbi döntését. A szóban forgó esetben L. Folkerts a németországi Brémából repült a paraguayi Asunciónba párizsi és são paulói átszállásokkal. A Brémából Párizsba tartó, az Air France által üzemeltetett járat késve indult, és az eredetileg tervezett indulási időponthoz képest mintegy 2 és fél óra késéssel szállt fel. Következésképpen L. Folkerts lekéste a szintén Párizsból São Paulóba tartó csatlakozást, melyet szintén az Air France üzemeltetett, amely ezt követően átfoglalást biztosított egy ugyanezen célállomásra tartó későbbi járatra. L. Folkerts a São Paulóba való késedelmes érkezése miatt lekéste az eredetileg tervezett, Asunciónba tartó csatlakozó járatot is, így Asunciónban csak az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest tizenegy órát késve landolt.

Miután az Air France-ot arra kötelezték, hogy L. Folkerts számára fizessen – kamatokkal együtt – kártalanítást, mely többek közt a rendelet alapján járó 600 eurós összeget foglalta magában, e  légitársaság a német szövetségi bíróság előtt felülvizsgálati kérelmet  terjesztett elő. Ez a bíróság azt kérdezte tehát az Európai Bíróságtól, hogy jogosult-e a légi utas a kártalanításra, ha az indulás három óra alatti időtartamot késett, de az utolsó célállomásra történő érkezés időpontja a menetrend szerinti érkezési időpontnál legalább három órával későbbi. A mai napon hozott ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a rendeletnek az a célja, hogy biztosítsa a légi utasokat megillető minimális jogokat arra az esetre, ha az ilyen utasok három különböző típusú helyzetbe kerülnek: ha a beszállásukat az akaratuk ellenére visszautasítják, ha a járatukat törlik, vagy végezetül, ha a járatuk késik.

Az Európai Bíróság konklúziója tehát az, hogy kártalanítás jár a csatlakozást magában foglaló olyan repülőút utasának, amelynek esetében az indulásnál a rendeletben meghatározott küszöbértékeknél kisebb mértékű késés merült fel, de amely tekintetében a végső célállomásra való érkezés a tervezett érkezési időponthoz képest legalább három órát késett. E kártalanításnak ugyanis nem feltétele, hogy az indulásnál késés álljon fenn.

A történet előzménye, hogy 2004. óta létezik ugyan az utasok kártérítésére érvényes szabályozás a járatok törlése esetére, melyet azonban csak egy 2009-es bírósági határozat nyomán terjesztettek ki a jelentős késésekre. Mondván: végső soron az utóbbiak is időveszteséget és megkésett érkezést vonnak maguk után.

A kártérítés a következőképp alakul alapesetben:

- 250 euró az 1500 km-es vagy rövidebb utaknál és 400 euró az EU-n belüli, de 1500 km-nél hosszabb utaknál és minden 1500-3500 km távolságú repülés esetén

- 600 euró minden 3500 km-nél nagyobb távolságra induló járat esetében

2013. február 26.

Lóhús: botrány?

Itt a lóhús. Lasagneba rejtőzött, Hegyeshalomnál átlépte a határt és egyenesen a hazai boltok polcain landolt. Tegyük hozzá: az lett volna a meglepő, ha nem jut belőle Magyarországra. Senki nem halt meg, vagy betegedett bele, a termék nem volt fertőzött, vagy romlott, mégis hetek óta tartó európai botrány kerekedett a marhahúsként árult lóhús esetéből. Az ügyben megszólalt a brit miniszterelnök, a francia köztársasági elnök, egy brit képviselő az unión belüli hús-import felfüggesztését kezdeményezte, és furcsa módon Franciaországban jelentősen megemelkedett a lóhús-fogyasztás.

Az alapvető probléma az, hogy a költségek leszorításáért vívott küzdelem mellékhatásaként az élelmiszeripar Európában és világszerte átláthatatlanul bonyolulttá vált. A botrányban érintett egyik vállalat írországi megrendelése például hét európai országot érintve jutott vissza a kiindulási ponthoz.

image

 

Ha igaz a mondás, miszerint az vagy, amit megeszel, akkor bizony egy ismeretlen figura tekint ránk vissza a tükörből. Az európaiak által fogyasztott élelmiszerek döntő többségéről nem tudjuk, hogy ki, hol, hogyan termelte és dolgozta fel őket. Persze vége van már azoknak az időknek, amikor az asztalra kerülő főfogás családtagként nőtt fel a ház körül (Dezsőnek meg kell halnia), de a 2011-es, összesen 53 ember halálát eredményező E.coli botrány, és a mostani, sokkal enyhébb következményekkel bíró lóhús-mizéria is rámutat arra, hogy az élelmiszerbiztonságot szavatolni hivatott tanúsitási rendszerek képtelenek lépést tartani az eseményekkel.

Tisztább helyzetet eredményezhetett volna a 2011-ben elfogadott, az élelmiszereken szereplő fogyasztói tájékoztatásról szóló irányelv, amelynek az egyik központi kérdése éppen a friss és a feldolgozott élelmiszerek címkézése volt. Az EP baloldali és zöld képviselőcsoportjai akkor azt javasolták, hogy a hústermékek esetében kerüljön feltüntetésre, hogy az állat hol született, hol nevelték fel és hol vágták le. Az európai élelmiszeripar válasza erre az volt, hogy a hús útjának pontos nyomon követése megvalósíthatatlan, illetve olyan költségeket róna az európai élelmiszeriparra, hogy az jelentősen rontaná az ágazat versenyképességét (értsd: munkahelyek fognak megszűnni). A javaslatot akkor elutasító miniszterek most szigorúbb élelmiszercímkézési szabályokat sürgetnek. Ez a történtek fényében hiteltelen és megkésett, de legalább végre történik valami.

image

A magyar fogyasztó erre a problémára hajlamos azt a zsigeri választ adni, hogy bezzeg a hazai termék esetében nem merülnek fel ilyen problémák. Ezzel a gondolatmenettel azonban két probléma van. Egyrészt a magyar termékként forgalmazott élelmiszerek összetevői között bőséggel találunk külföldi alapanyagot. Tehát az, amit magyar termékként forgalmaznak, vagy amiről a fogyasztók joggal feltételezi, hogy magyar alapanyagból készült (pl. gyulai és csabai kolbász), sokszor nem magyar eredetűek. Másrészt az átlagos magyar élelmiszer címkéjét elolvasva alig kapunk információt a termék eredetéről és feldolgozásának módjáról. A fogyasztó szemszögéből tehát a hazai helyzet tehát semmivel sem jobb az Európai Unió más országaiban tapasztaltnál.

A megoldás persze - bármennyire is idealistának hangzik - a fogyasztó kezében van. Ha vállaljuk az élelmiszerek eredetének tanúsításával járó többlet-költségeket, vagy hajlandóak vagyunk időt és energiát áldozni arra, hogy kiderítsük, honnan származik az, amit eszünk, a hasonló botrányokat is jó eséllyel megúsznánk. 

2013. február 25.

Hallgat a magyar kormány Van Rompuy budapesti látogatásáról

Legalábbis furcsa, hogy a magyar kormány semmilyen formában nem tájékoztatta a sajtót arról, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke Magyarországra látogat holnapután. Pedig feltűnő, hogy a Van Rompuy honlapján szereplő heti program szerint az elnök reggel találkozik Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd közös sajtótájékoztatót is tartanak. Ezután 10-kor találkozik Kövér László házelnökkel, majd 11-kor Áder János köztársasági elnökkel. Délben pedig már indul is tovább Lengyelországba, ahol Donald Tuskkal és Bronislaw Komorowskival folytatja a programot.

Ezzel szemben a kormany.hu eseménynaptárában mindössze egyetlen, bár nem kevésbé színvonalas esemény szerepel, a HungaroControl új irányító központjának ünnepélyes felavatása.

A nagy hallgatózásnak talán az lehet az oka, hogy az EUrologus információi szerint Van Rompuy az Európai Monetáris Unió, az euró, mint fizetőeszköz és az európai gazdasági kormányzás erősítéséről kíván szót ejteni Orbánnal. Márpedig a magyar miniszterelnök, akinek döntése nyomán Magyarország kimaradt az Euró Plusz Paktumból, nem támogatja a közös európai tranzakciós illeték bevezetését, és továbbra sem rendelkezik semmiféle euró-bevezetési céldátummal. Pedig a gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos csomagot Orbán Viktor saját értékelése szerint is a magyar soros elnökség vitte el a célvonalig, a lengyeleknek már csak be kellett pöccenteni a labdát.

Kérdés, hogy lesz-e más témája is a tárgyaló feleknek, például a túlzottdeficit-eljárás megszűntetése kapcsán. Különös tekintettel a múlt pénteken publikált európai bizottsági előrejelzésre, amely szerint a magyar gazdaság jelenlegi recessziója jövőre stagnálásba fordul. Vajon a találkozón ott lesz-e Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, és ha igen, akkor az EMU megerősítése mellett emelne szót, vagy a magyar gazdasági szabadságharc jelszavait skandálná. Az biztos, hogy Brüsszel és Budapest elmúlt két és fél éves kapcsolatáról hosszas eszmecseréket lehet folytatni.

Herman Van Rompuy egyébként több uniós fővárosba ellátogat a március 14-i, a témának szentelt Európai Tanácsülés előtt. Van Rompuy mindenestre nem gyakori utazásairól vált híressé elnöksége alatt, ezért a látogatásnak feltehetően nagy jelentőséget tulajdonít.

UPDATE - A hvg.hu rákérdezett a kormány sajtószolgálatánál a látogatásra, akik később ígértek tájékoztatást.

Fogunk törököt?

Angela Merkel hétfőn Törökországba látogatott. Abba az EU-aspiráns eurázsiai országba, mely mind gazdaságilag, mind geostratégiailag fontos partnere Európának, ám amelynek kebelre ölelésétől egyre jobban viszolyog az európai társadalom.

Az utóbbi években alábbhagyó bővítési láznak a fentiek miatt ismét Ankara esett áldozatul, amely 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak, csatlakozási kérelmét pedig épp negyed százada adta be a közösséghez. A 2005 óta zajló csatlakozási tárgyalások sehogy nem állnak, a két fél pedig egymásra mutogat. Az EU a törökök felkészületlenségét, a törökök az uniós bővítési szándék hiányát okolják ezért. Valószínűleg mindkét félnek igaza van. Éppen ezért tekinthető fontos gesztusnak Merkeltől - de az ötmillió németországi török miatt akár okos választási húzásnak is - , hogy egy vasárnapi rádióinterjúban közölte: Berlin nyitott a csatlakozási tárgyalások folytatására. A német kormányfő elismerte, az utóbbi időben megakadtak a tárgyalások, de kijelentette, hogy támogatná az újabb csatlakozási fejezetek megnyitását.

Merkel gesztusa nem előzmény nélküli. Miután a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy, a ciprusi vezetés nyomására éveken át blokkolta a török tárgyalási fejezetek megnyitását, a mostani szocialista vezetéssel új erőre kaptak a francia-török kapcsolatok. Sőt azzal, hogy az esetleges ENSZ békemegállapodást is támogatni kész Nikosz Anasztasziadész nyerte a vasárnapi ciprusi elnökválasztást a szigetország évtizedes befagyott konfliktusában is elmozdulás következhet be. A ciprusi török helyzet rendezése pedig még közelebb hozhatja Törökországot az Európai Unióhoz.

A politikai pengeváltások azonban nem múlhatnak el nyomtalanul, hiszen csak hogy a legfontosabbak említsük: voltak itt viták energiavezetékről, az emberi jogok lábbal tiprásáról a tagság helyett kiemelt partnerségről. Az egyre frusztráltabbá váló Ankara pedig időközben egyre kevésbé érezte magát motiváltnak és az uniós közeledés helyett az arab tavasz beköszöntésével inkább regionális hatalmi ambíciókat dédelget. Az egykor kiemelkedően EU-barát török lakosságban is alábbhagyott a lelkesedés, korábban 10-ből 7, manapság viszont már csak 10-ből 3 török támogatja az uniós csatlakozást.

 

Az EUrologus szerint az energiapolitikáért felelős uniós biztos, a német Gunther Oettinger kissé sommásan ugyan, de a trendeket pontosan felismerve fogalmazott, amikor azt mondta, hogy “eljön a nap, amikor az EU járul térdre borulva Ankara elé könyörögve a törököknek, hogy csatlakozzanak”.

Tovább a múltba