Vissza a jövőbe

Nagy-Britannia az EU forgóajtójában: skót be-, brit ki-

Forrás: forbiddenplanet.co.uk

Az abszurd humor hazájában a politikai élet is bővelkedik a nehezen értelmezhető lépésekben. David Cameron miniszterelnök például azzal húzná ki a szőnyeget a brit euroszkeptikusok talpa alól, hogy törvényben rögzítené a következő választások utánra beígért, az Unióból való kilépésről szóló népszavazást. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a britek európai közösségből való esetleges kilépése összemosódik a Nagy-Britannia szétszakadásának kérdésével. Skócia ugyanis 2014. szeptemberében népszavazással dönthet a függetlenségéről.

A demokrácia igazi szépsége, hogy mindeközben brit képviselők a múlt héten úgy határoztak, “gyorsított eljárásban” kell segíteni az esetlegesen létrejövő független Skócia európai uniós csatlakozását. Igaz, ugyan, hogy az elszakadás mellett csak a kormányzó Skót Nemzeti párt van, a konzervatívok, munkáspártiak és a liberális demokraták ellenzik azt.


A fejüket vakaró nemzetközi jogászok szerint azonban, messze nem csak az a kérdés, hogy milyen státuszt kaphat a független Skócia a nemzetközi szervezetekben. A brit alsóház jelentése sem árul zsákbamacskát, amikor kijelenti, hogy a skót álláspont számos kérdésben összeegyeztethetetlen az unióssal, ezért automatikus csatlakozásról álmodozni felesleges.
Itt van rögtön az euró kérdése: Alex Salmand skót első miniszter szerint, ők köszönik, maradnának a fontnál. Az utóbbi időben aláírt csatlakozási szerződésekben viszont kivétel nélkül szerepel a közös valuta bevezetésére vállalt kötelezettség. Aztán itt az igen jelentős skót halászati szektor kérdése, amit csak keserves viták árán lehet majd beterelni a Közös Halászati Politika egyre inkább a fenntarthatóságot előtérbe helyező égisze alá. Vagy a Nagy-Britannia szerte legtöbbet a régió által lehívott uniós felzárkóztatási alapok összege, melyek kapcsán várhatóan mind külön alkukat remél Edinburgh.
Az automatikus tagfelvétel körüli ködöt oszlatta Barroso elnök is, aki kerek perec odavetette: “egy új állam mely az EU-hoz szeretne csatlakozni, ugyanúgy felvételét kell, hogy kérje, mint bármely egyéb ország”.

A brit honatyák jelentése tehát világosan fogalmaz, nem szabad abba az illúzióban ringatnia magát a skótoknak, hogy automatikusan felvételt nyernek és megöröklik a britek által kiharcolt jogaikat. Brüsszel szemében különösen gerendának hathat a skót szálka, mely csillámport szórhat például a tavaly ősszel a függetlenedést hajszál híján elvető Katalánok szemébe.

Nem beszélve arról, micsoda munícióval vértezheti fel a függetlenedő Székelyföldért síkra szállókat a zsugoriságáról híres nemzet önállósodása - dörmögi tömött bajuszába az EUrologus halkan.

Egyelőre maradunk a túlzottdeficit eljárás alatt

excessive deficit missIdénre 3,0 százalékos, jövőre pedig 3,3 százalékos költségvetési hiányt jósol az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésében Magyarországnak. Ez azt jelenti, hogy a bizottság továbbra is fenntarthatatlannak tartja a magyar hiánycélt. Kérdés, hogy az eddigi intézkedések által hozott bevételeket nem látják-e biztosítottnak, vagy újabb intézkedéseket akarnak-e látni.

Szintén kérdés, hogy a mostani számokra figyelemmel mit javasol május végén a túlzottdeficit-eljárás keretében a Bizottság a Pénzügyminiszterek Tanácsának. A szankciók kizártak, hiszen a hiányszámot hozzuk. Az a kérdés, hogy kiengednek-e az eljárás alól, vagy benne maradunk arra hivatkozva, hogy a korrekció nem fenntartható módon valósult meg. Az is elképzelhető, hogy csak ősszel dönt Magyarországról az Európai Bizottság, és addig megfigyeli, hogy az eddig bejelentett intézkedések, különösen az autópályadíj és a pénztárgépek NAV-hoz történő bekötéséből eredő bevételek valóban megérkeznek-e.

Olli Rehn, pénzügyekben illetékes EU-biztos a sajtótájékoztatón már közölte: új intézkedések meghozatalával a kormány biztosítani tudná a küszöbérték alatti költségvetési hiányt. Rehn szerint „Olaszország mellett Magyarország is kikerülhet az eljárás alól, ha a pénzügyi politika fenntartható marad”. Mindez természetesen nem választható el a politikai csatározásoktól. Elképzelhető, hogy a Bizottság csökkenteni akarja a feszültséget, és el akarja kerülni azt a látszatot, hogy politikai megfontolások alapján hoz gazdasági döntéseket. Az államadósságot a bizottság 2013-ban 79,7 százalékra, 2014-ra pedig 78,9 százalékra, a gazdasági növekedést pedig 2013-ra 0,2 százalékra, jövőre pedig 1,4 százalékra teszi.

Brüsszelben is dagad a dohány-botrány

De nem a trafikok, hanem a kenőpénz körül. Az egész az egészségügyi EU biztos lemondásával kezdődött tavaly októberben. John Dallit főnöke José Manuel Barroso alig egy óra alatt rúgta ki, mert az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) vizsgálata szerint a biztos tudhatott arról, hogy két máltai lobbista arra hivatkozva próbált 60 millió euró kenőpénzhez jutni egy svéd dohánygyártól, hogy cserébe kedvezően befolyásolják az egészségügyi biztos álláspontját az EU-ban tiltott snüssz (tubák) engedélyezése kapcsán.

 

Dalli közvetlen érintettségét nem sikerült bizonyítani, de az OLAF vizsgálat most kiszivárgott jegyzőkönyve úgy fogalmaz, hogy számos közvetett, és egymással összefüggő bizonyíték utal arra, hogy tudnia kellett az esetről. A vesztegetéssel, illetve illetéktelen befolyásszerzéssel gyanúsított két lobbista ellen nyomozás zajlik Máltán.
Időközben kiderült, hogy az OLAF nyomozói sem játszottak teljesen tisztán. A szervezet vezetője például személyesen avatkozott be a belső az Európai Bizottságnál zajló belső vizsgálatba, amit nem tehetett volna. Egy másik alkalommal az egyik tanúként kihallgatott személyt több órás faggatást követően ebédelni vitt, majd úgy íratta vele alá a kihallgatási jegyzőkönyvet, hogy a vallomástevőnek esélye sem volt azt átolvasni. A túlbuzgó nyomozás során ejtett hibák miatt áll a bál az Európai Parlamentben, és lehet, hogy a Csalásellenes Hivatal igazgatója repülni fog.

Az egész történet kezd egyre kínosabbá válni Barroso számára. Úgy tűnik, hogy a bizottság elnöke közvetlen bizonyítékok hiányában, egy kétes eszközökkel és amatőr hibákkal lefolytatott nyomozás eredményeire alapozva rúgta ki az egészségügyi biztost. Ehhez a jól értesültek hozzáteszik, hogy a dohánytermékek szabályozásáról szóló irányelv mellett a GMO-k termesztésének engedélyezéséért, vagy a növényvédőszerek szabályozásáért felelős Dalli túlságosan jó kapcsolatot ápolt az ipari lobbistákkal. Állítólag Barroso többször figyelmeztette a korábbi máltai biztost, hogy ne találkozzon iparági lobbistákkal négyszemközt, de Dalli ezt figyelmen kívül hagyta. Lehet, hogy egyszerűen elfogyott Barroso türelme, és az első lehetőséggel élve megszabadult az időzített bombaként ketyegő kollégájától?

Ha még ennél is több részletre vágysz, akkor ide kattints!

 

Éljen május 1-e!

zaszlo_europai_unio_magyaroMa kilenc éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, miután a csatlakozásról tartott 2003. áprilisi népszavazáson a résztvevők 83%-a igent mondott erre. Három évvel később tagjai lettünk a szabad utazást lehetővé tevő schengeni övezetnek, egyszerűbbé vált a munkavállalás és a letelepedés külföldön, ezermilliárdokban mérhető fejlesztési támogatás érkezett az országba, a magyar mezőgazdaságra hulló áldást nem is számítva. Kilenc éve teljesen megnyílt a hazai piac a külföldi vállalatok előtt, a magyar vállalkozásoknak pedig már nem csak a hazai, de az uniós piacon is nyílt versenyben kell megállniuk a helyüket a versenytársakkal szemben. Megjelent a hazai közbeszédben a misztikus ’Brüsszel’, amely hétfejű sárkányként, vagy igazságos jótündérként osztja az áldást, vagy az átkot. Egy áprilisban végzett közvélemény kutatás szerint a magyar lakosság többsége úgy véli, hogy a tagság inkább hátrányos, mint előnyös. Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak Brüsszelben, az EU nem korrekt az országgal szemben, és kapcsolatainkat nem kellene tovább erősíteni a közösséggel.

2004 előtt az ország EU csatlakozását - a szélsőjobbot, és a szélsőbalt leszámítva - politikai konszenzus övezte. A csatlakozást követően, de különösen az elmúlt néhány évben ez a konszenzus megbomlott. A kilépés gondolatát egyelőre határozottan elutasítja a politikai közép. De a kormánypárt egyes kérdések kapcsán (pl. euróövezeti csatlakozás, bankunió) lényegében kizárja a szorosabb együttműködés lehetőségét, miközben számos kérdésben politikai hidegháború folyik Brüsszel és Budapest között.

A tagsággal járó előnyök és hátrányok részletes felsorolása és összemérése jóval nagyobb lélegzetű írást igényelne, mint ez. Ráadásul még a legrészletesebb elemzés sem mond igazán semmit arról, hogy ezek az előnyök és hátrányok mit jelentenek az egyén szintjén. Így aztán a nyájas olvasónak be kell érnie egy nem túl meglepő és szubjektív állásfoglalással: az EUrologus bizony a messzemenőkig támogatja Magyarország uniós tagságát. Nem azért, mert vakok lennénk, és ne látnánk az uniós tagságból fakadó nehézségeket és kihívásokat. A kevésbé tőkeerős, képzetlenebb munkaerővel és gyengébb technológiával bíró magyar cégeknek nehéz versenybe szállni az évszázados kapitalista múlton edződött nyugatiakkal. Az uniós standardok bevezetése egyrészt egy rakás adminisztrációt rakott a nyakunkba, másrészt bizonyos területeken csökkentette a minőségi elvárásokat (persze más területeken meg növelte). És valóban kellemetlen érzés, hogy lassan minden második héten beszólnak Brüsszelből: Viktor ne túrd az orrod, mert rávágunk a kezedre.

Nem is csak azért támogatjuk az uniós tagságot, mert az alternatíva egyszerűen nem létezik, vagy ha igen, akkor abba nem szívesen gondolunk bele. Képzeljük el, milyen nagyszerűen boldogulnánk frissen visszanyert nemzeti szuverenitásunkkal, miközben az otthonainkat fűtő földgáz 80%-a az oroszoktól jön, az általunk fogyasztott termékek minőségét meghatározó szabályokat Brüsszelben írják, a magyar állampapírok negyede pedig egy nemzetközi befektetési alap kezében van. A 21. században a nemzeti szuverenitás meglepően sok szempontból és erősen korlátozott egy olyan kis ország számára, mint Magyarország. Az uniós tagsággal ugyan bizonyos szempontból csökken a nemzeti szuverenitásunk, de számos területen meg is nő, pl. éppen az energetika, a belső piacon alkalmazott kereskedelmi szabályok, vagy a pénzügyi világ szabályozása kapcsán.

Hanem elsősorban azért támogatjuk az uniós tagságot, mert történelmi, gazdasági, politikai és kulturális értelemben Magyarországnak nem az ázsiai határmezsgyén húzódó bizonytalan szürke zónában, hanem az Európai Unióban van a helye. Mert Szent Istvántól Mátyáson át Széchenyiig és Deákig a magyar történelemben a nyugati orientáció testesítette meg a haladást, a gazdasági és politikai felzárkózást. Mert a Nyugat, bár veszít befolyásából és talán már kevésbé vonzó, mint 20 éve, még mindig sokkal gazdagabb, élhetőbb és fejlettebb mint mi, és azt szeretnénk, ha egyszer Magyarország is legalább ennyire gazdag, élhető és fejlett lenne. Az uniós tagsággal ez rengeteg munka, kitartás és küzdelem árán elérhető. Nélküle sosem.

UPDATE - Villáminterjú az új holland királlyal

  • A királynő születésnapja jól sikerült, kedd délután már teljesen készre vágott csapatok vonulnak fel-alá Amszterdam utcáin.
  • A bekapcsolva maradt mikrofonok tanulsága szerint az új király még bizonytalan a jogköreit illetően. Az ünneplő tömeg előtt mereven álló Willem-Alexandert anyja azzal buzdította, hogy "Talán integessünk egy kicsit!"
  • A tömegben álruhában szórakozó király az EUrologusnak villáminterjút adott.

- Őfelsége, mi füstölög a kezében?
- Semmi, tudhatja, hogy a hollandok nem szívnak.
- Értem. És, hogy érezte magát a koronázáson? Mindennel elégedett volt?
- Remek kis program, bár volt már lazább Queensday-em. Ráadásul a feleségem apját nem hívták meg. De hát az argentin diktátor Jorge Rafael Videla agrárminisztere volt, úgyhogy érthető. 
- Milyen érzés, hogy 1890 óta Ön az első király, és mivel három lánya van, Önt is nő követi majd a trónon?
- Nekem nagyon tetszik ez a szendvics-helyzet. 
- Ön szerint mivel lehet manapság releváns egy európai monarcha?
- Meg kell próbálni erősíteni az emberek nemzeti és egyben európai identitását. Kicsit elveszettnek tűnnek az európaiak manapság, szeretném, ha magabiztosabbak lennének.
- A hollandoknak általában nincs problémájuk az önbizalmukkal.
- Az lehet, de nekik sem árt, ha van, akik törődik velük.
- Őfelsége, köszönjük az interjút.
- Jó bulizást!

A királynő születésnapját ünnepli Hollandia

koninginnedag

Valószínűleg minden idők legnagyobb Queensday bulija zajlik ma Hollandiában. Ez lesz az utolsó, jövőre legalábbis már biztosan nem így hívják majd a 24 órás tömény őrületet. Az idén 75 éves, a lakosság körében elsöprő népszerűségnek örvendő Beatrix királynő ugyanis ma délelőtt 10-kor átadta a trónt fiának, Vilmos-Sándor hercegnek, aki délután kettőkor esküszik fel az alkotmányra.

Hollandiában a királynő születésnapja piros betűs ünnep, a holland nemzeti érzés megnyilvánulásának egyik ritka pillanata, és az egész országra kiterjedő hatalmas narancssárga buli. Ez a három érv pedig még a monarchia intézményeit elkötelezetten ellenzők szívét is meglágyítja.

A holland monarchia egyébként legalább olyan furcsa dolog, mint fapapucsban tulipánt ültetni. Az Orange-Nassau ház hivatalosan 1815 óta ül a trónon, de képviselői már a 16. század közepe óta rész vesznek az ország irányításában. Az uralkodót nem koronázzák meg, hanem felesküszik az alkotmányra. Tagja a kormánynak, de szerepe erősen korlátozott: nem vétózhatja meg a törvényeket, viszont a választásokat követően a kiegyenlített politikai viszonyok közepette neki kell megtalálnia azt a politikust, aki képes összekalapálni egy működőképes kormányt. Mellesleg ez a legjelentősebb szerepköre, mégis az egyetlen, amit nem rögzít az alkotmány. Emellett persze folyamatosan jól kell kinéznie, és ami a legfontosabb: meg kell testesítenie a nemzeti egységet. Cserébe évi 800 ezer euró, egy királyi palota, bőséges juttatások, és a világ legnagyobb születésnapi partija jár.

Az EUrologus szerencsésebbik fele elvegyült az amszterdami tömegben, és ha nem kerül teljesen a helyi vigalmak hatása alá, akkor első kézből informál minket az esti eseményekről.

Svájc bekeményít az uniós munkavállalókkal szemben

Megy a pánikoltatás a schengeni utazási övezet miatt is

Eddig tartott az alpesi freeride - mondhatnánk síelős hasonlattal. A burzsuj alpesi ország ugyanis a napokban úgy határozott, hogy ismét szigorít az uniós állampolgárokkal szemben alkalmazott bevándorlás-politikáján. Azonban nem minden uniós állampolgárra vonatkozna a szigorítás, csak a 2004-ben csatlakozott közép- és kelet-európai országokra, így többek között Magyarországra. Ez pedig kivágta a biztosítékot Brüsszelben. Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője szerint legalábbis a munkavállalási céllal érkező bevándorlókról szóló 1999-es EU-Svájc megállapodás alapján nem tehető különbség a régiek és újak között.

A nyolcmillió lakosú Svájcban minden ötödik lakos bevándorló, kétharmaduk uniós állampolgár. A svájci kormány azt tervezi, hogy mindössze 2180 ötéves tartózkodási engedélyt ad ki a következő 12 hónapban nyolc kelet-európai állam, köztük hazánk polgárai számára. További 53700 engedély jár a többi 17 tagországnak, míg a románokra és a bolgárokra egészen 2016-ig teljesen külön bevándorlási szabályok érvényesek.

A kormány, ahogy ilyenkor lenni szokott a szélsőjobboldal hatékony bevándorlás-ellenes kampányának hatására döntött úgy, hogy szigorít a bevándorlás-politikán. A szélsőjobb fő érve az, hogy az EU-s bevándorlók egy része “jóléti csaló”, akik kihasználják, sőt túlterhelik a svájci szociális rendszert.

Mindenesetre nehéz azt elképzelni, hogy bárki túl tudná terhelni a svájci jóléti rendszert, különösen úgy, hogy a kormány értékelése szerint a külföldi munkavállalók javították az ország gazdasági teljesítményét, megemelték a lakossági fogyasztást és jót tettek az építőiparnak is.

Kíváncsian várjuk, hogy az EU valóban ujjat húz-e a zseb-Tell Vilmosokkal.

 

Reding megkapta a Tobin ügy miatt - és most mi lesz?

francis_ciaran_tobin

A luxembourgi biztos egy hónapja adott interjút a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, amiben a Francis Ciarán Tobin ellen 2002-ben hozott ítélet kapcsán azon lamentált, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége a közelmúltban romlott. A két dolognak nyilván semmi köze nincs egymáshoz, és Reding valószínűleg saját politikai céljai miatt tette ejtette el a megjegyzést. Az, hogy a magyar kormánypárt egy sajtónyilatkozat miatt országgyűlési határozatot fogad el, szintén nem az ügy megoldását szolgálja. A két lépés ugyanannak a politikai játszmának a része, erről írtunk reggel.

Jobb lett volna, ha Reding inkább arról beszél, hogy a Lisszaboni szerződés hatályba lépésével, és a vonatkozó ír jogszabály megváltoztatásával az a joghézag, amelyre hivatkozva Tobin mentesülni igyekezett a büntetés alól bezárult. Jobb lett volna, ha a magyar kormány elégedetten nyugtázza, hogy Tobin végül beleegyezett az ítélet letöltésébe, és nem csinál a Tobin-ügyből Reding-ügyet. De nem lett jobb.

Orbán-Reding kampány 2014-ben?

Nem szeretné...

Érdekes elemmel színesedhet a Fidesz 2014-es kampánya, ha a Heti Válasz által Európa bulldogjaként ábrázolt Viviane Reding lesz az Európai Néppárt bizottsági elnök-jelöltje 2014-ben. Egy Európai Parlament által most tárgyalt tervezet ugyanis kimondaná, hogy az EP kampányban a pártoknak össze kell hangolniuk üzeneteiket az elnökjelölt mondandójával, sőt az elnökjelöltnek lehetőséget kell biztosítani a nemzeti kampányban való részvételre.

Most akkor arról van szó, hogy Európa megint összeesküdött ellenünk? Hát persze, hogy nem. A probléma ennél mélyebben gyökeredzik. Az embereket általában egyre kevésbé érdekli az európai választás, az Európai Parlament, vagy úgy általában az, hogy mi van a saját országuk határain túl. Ezért a politikusok kitalálták, hogy érdekesebbé teszik az európai parlamenti helyekért folyó versenyt, és több demokratikus elemet építenek a rendszerbe. Ettől a választó nemcsak jobban érzi magát, de jobban is szórakozik az egészen - tiszta nyereség.

Így 2014-ben az állam- és kormányfőknek az európai választáson győztes párt jelöltjét kell bizottsági elnöknek felterjeszteniük, akit aztán az Európai Parlament minősített többséggel megválaszt. Az európai pártszövetségeknek előre meg kell nevezniük azt, hogy kit szeretnének az Európai Bizottság elnöki székében látni. Erre valamikor 2014 április elején kerülhet sor, míg a választás május 25-én lesz, minden valószínűség szerint a magyar parlamenti választásokkal egy időben. A legnagyobb európai politikai erő egyik esélyes jelöltje a luxembourgi bel- és igazságügyi biztos. Ha ő lesz a jelölt, és vele kell kampányolni, az kínos helyzetbe hozhatja a Fideszt.

Reding ugyanis többek között azzal próbálja politikusi karrierjét építgetni, hogy lépten-nyomon belerúg egyet Orbánba, hol az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálásáért, hol a magyar igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódva. Ráadásul az EUrologushoz elguruló hírmorzsák szerint ezt több nagy tagállam jobboldali vezetése hangos, vagy halk elégedettséggel nyugtázza. Reding tehát nem fog meghátrálni ezen a téren, és abban is biztosak lehetünk, hogy a nemzeti együttműködés rendszere is folyamatosan szállítja neki a nyersanyagot a választásokig hátralevő időben. Az, hogy a kölcsönös sárhajigálásban egy kicsit összekoszolódik Magyarország is láthatóan egyik felet sem zavarja. Így aztán mi sem tehetünk mást, mint hátradőlünk, és megpróbálunk szórakozni az egészen.

Botrány: strasbourgi sóhivatalból támad a baloldal!

Kép: economist.com

Hallott már valaha az Európa Tanácsról? És az Európa Tanács parlamenti közgyűléséről? És az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének monitoring bizottságáról? Na, ugye! Pedig a Fidesz ettől a szervezettől félti most leginkább Magyarország szuverenitását! Vigyázat, a nemzetközi baloldali-tőkés összeesküvés Strasbourgban szőtt félelmetes tervet!

Történt ugyanis, hogy a héten két és fél év vizsgálódás után a monitoring bizottság két tagja, a svéd liberális Kerstin Lundgern és Jana Fischerová, a konzervatív cseh raportőr Magyarországról szóló jelentéstervezetét vitatta meg a bizottság. Az Európa Tanács egyébként nem EU-s szervezet, 47 tagot számlál, az emberi jogok európai egyezménye az egyik alapdokumentuma, és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság erősítése, védelme a fő feladata.

A monitoring bizottság szerdán úgy döntött, a jelentéstervezet alapján javasolni fogják a parlamenti közgyűlésnek, hogy helyezze monitoring, megfigyelés alá Magyarországot. Erről a közgyűlés júliusban dönt. Megijedtek Önök is, mi? Jelenleg tíz tagállammal Albániával, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, Grúziával, Moldovával, Montenegróval, Ukrajnával, Szerbiával és Oroszországgal szemben folytat az Európa Tanács parlamenti közgyűlése megfigyelési eljárást. Ezt alapvetően a csatlakozó tagországok megfigyelésére, demokratikus értékeinek erősítésére találták ki, és még nem volt példa rá, hogy EU-s tagállammal szemben kezdeményeztek volna ilyet.

A megfigyelés szankciókat is vonhat maga után, lehetőség van a nemzeti parlamenti delegációk akkreditációinak felfüggesztésére a parlamenti közgyűlésben, illetve végső eszközként a tagságot is megvonhatják az adott tagállamtól. Valószínűleg a kormány nem elsősorban ettől tart, amikor megpróbálja diszkreditálni a folyamatot. Hanem attól, hogy most az arra hivatott intézmény, az Európa Tanács mondhatja ki, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia. A csütörtökön végül elfogadott jelentés, amely így már a monitoring bizottság hivatalos véleménye ugyanis elég keményen fogalmaz.

A jelentés többek között kimondja, hogy az alkotmány állandó módosítása pártpolitikai érdekek alapján aláássa az alkotmányos berendezkedés stabilitását. Megállapítják, hogy az alkotmányt és a sarkalatos törvényeket „gyors és átláthatatlan módon” fogadták el, s nem törekedtek széles társadalmi konszenzus megteremtésére. A bizottság szerint a kormányzó párt arra használja kétharmados többségét, hogy megkerülje az alkotmánybíróság döntéseit. Szerintük megdöbbentő azoknak az intézkedéseknek a száma, amelyekkel a kulcsfontosságú intézmények feletti politikai kontrollt akarják megteremteni, miközben párhuzamosan meggyengítik a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament folyamatban lévő vizsgálatához komoly politikai muníciót kapott ezzel az Európa Tanács monitoring bizottságától.

A kormánypárt gépezete be is lendült. Martonyi János külügyminiszter és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is levélben lobbizott a döntés elhalasztásáért. Nem jártak sikerrel. Érdemes megjegyezni, hogy a parlamenti közgyűlés francia elnöke, a néppárti Jean-Claude Mignon az azeri baltás gyilkos elengedésekor, és korábban is aggodalmát fejezte ki a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Ő is biztos a nemzetközi baloldali összeesküvés része. Nem úgy Jana Fischerová, az egyik jelentéstevő, aki - bár nevével adta le még múlt héten a jelentést - hétfőre rájött, hogy annak tartalmával nem ért egyet, és lemondott a raportőri tisztségről. Csütörtökön pedig állítólag a monitoring bizottságban a kisebbségben maradtak megpróbálták újraszámoltatni a dokumentumra leadott szavazatokat, mondván, nekik nem az jött ki, mint a bizottság titkárságának, de a bizottság néppárti elnöke erre nem volt hajlandó.

Az EUrologus nem örül annak, hogy Magyarország lehet az első EU-tagállam, amelyet megfigyelés alatt kell tartani, mert az alapvető jogok, és a demokrácia nem működik rendesen. De nem lehet felróni az Európa Tanácsnak, hogy teszi a dolgát.

Hadat üzen a pecséteknek Brüsszel

Szigorúan ellenőrzött pecsétek

Ülnek az asztaluknál a tavaszi fényáradatban az eurokratácskák és azon törik az okos  buksijukat, mivel lehetne a roaming tarifák leverése után ismét közvetlenül kedveskedni kicsit a jó európai polgárságnak. Kéne egy jó ötlet, hiszen jövőre megint EP választások lesznek és új biztosi gárdát is választanak - miközben a közösségi politikák népszerűsége a békák hátsója alatt lelhető fel. És akkor az egyik derék közalkalmazott felkiált: Heuréka, a pecsétek, hiszen minden nap dolgom van velük és hogy rühellem, biztos így vannak ezzel mások is.

Egyúttal szorgos kék-sárga neuronok indulnak a Berlaymont épület 13. emelete felé, ahol a biztosok üléseznek kitartóan. Viviane Reding, uniós jogérvényesülési biztosnak pedig felcsillan a szeme: Levittem a roaming tarifákat, most pedig kiirtom a pecséteket, és az európai polgárság hálásan rebegi majd Luxemburg nevét! - gondolja magában, miközben unott mozdulattal a darts-táblára kibiggyesztett Orbán-arcképre dob egy darts-nyilat.

S már készül is a javaslat: ne legyen többé szükség a költséges hivatalos pecsétekre a közokiratokon! Az Európai Bizottság valamennyi tagállamban fellép a bürokrácia csökkentése érdekében - szólal meg a közösségi megafonokban.

Szerdai bejelentésük szerint el kívánják törölni azokat a hivatalos ellenjegyzési alakiságokat, amelyek nélkül jelenleg nem ismerik el valódiként a polgárok különböző közokiratait – például születési anyakönyvi kivonatát – egy másik uniós tagállamban.

Aki próbált már külföldön otthoni okirattal ügyeket intézni tudja, sok időt és pénzt kell fordítaniuk annak igazolására, hogy a származási tagállamuk által kiállított közokirataik  valódiak.


Az EB szerint ahogy a huszonhetek egymás bírósági határozataiban megbíznak, ugyanúgy meg kell bízniuk a jövőben a hatóságaik és minisztériumaik által kiállított dokumentumokban is. Ezért az Európai Bizottság javaslatot tett az Apostille tanúsítvány, valamint számos olyan további átláthatatlan adminisztratív követelmény eltörlésére, amelyek a más tagállamban élő és dolgozó emberek számára előírják a közokiratok hitelesítését.

„Határátlépéskor semmi szükség arra, hogy hazánk külügyminisztériuma megerősítse: útlevelünk valóban útlevél. Miért lenne hát szükség erre egy születési anyakönyvi kivonat esetében?” – tette fel a kérdést az ügyben illetéke Viviane Reding.

Eszerint a jövőben elfelejthetjük a hivatalos okiratok költséges „felülhitelesített” változatait vagy „hiteles” fordításait, ha házat vagy társaságot kívánunk nyilvántartásba vetetni, házasságot kívánunk kötni vagy tartózkodási igazolványt igényelünk. A közokiratoknak tizenkét kategóriája automatikusan mentesülne az olyan alakiságok alól, mint az „Apostille” és a „felülhitelesítés” – amelyeket jelenleg évente mintegy 1,4 millió dokumentum vonatkozásában írnak elő az EU-n belül. E követelmények eltörlése akár 330 millió euró megtakarítást jelenthet az uniós polgárok és vállalkozások számára, az időveszteség és kényelmetlenség elkerüléséről nem is beszélve.

Az EB adminisztrációt irtó kaszája azonban nem állna itt meg. Az EU valamennyi hivatalos nyelvén elérhető, választható többnyelvű formanyomtatványokat vezetne be, amelyeket a polgárok és a vállalkozások igényelhetnének a születéssel, halállal, házassággal, bejegyzett élettársi kapcsolattal, valamint társaságok vagy egyéb vállalkozások jogállásával és képviseletével kapcsolatos tagállami közokiratok helyett, velük azonos feltételek mellett.

Ahhoz hogy mindez valósággá váljon, az Európai polgárok évében (2013) az Európai Parlamentnek és a miniszterek tanácsának kell jóváhagynia együttdöntési eljárás keretében a javaslatot.

(A fenti fénykép Jiří Menzel - Szigorúan ellenőrzött vonatok című klasszikus csehszlovák filmjéből való)

Barroso eltette karikás ostorát

Az Európai Bizottság elnöke szerint „a megszorításokon alapuló gazdaságpolitikában rejlő lehetőségek kimerültek”Az új füstjeleket eregetett Barroso hétfőn Brüsszelben, kedden pedig Párizsban, melyek gyökeres fordulatot jeleznek előre az EB válságkezelő gyakorlatában. Annak a brüsszeli testületnek az irányvonalában, mely 2008 óta tomahawkkalkergeti a tagállami politikusokat a Tanácsban a tárgyalóasztal körül, mondván: fagyasszátok a büdzsét, vágjatok meg az állami kiadásokat, tartsátok be a költségvetési hiánycélokat.

Márpedig úgy tűnik, hogy a vasszigornak ezennel vége. Barroso keddi párizsi előadásában úgy fogalmazott: “A jelenlegi gazdaságpolitika sok tekintetben elérte határait, mert azok sikere nem csak attól függ, hogy jól vannak e megtervezve. Szükség van hozzájuk bizonyos szintű politikai és társadalmi támogatottságra is”. Magyarán, amit eddig csinált a Bizottság az jó volt (legalábbis jól meg volt tervezve), de a megszorításokból elege lett az embereknek, elfogytak a társadalom tartalékai és túlzottan felerősödtek az Európa-ellenes hangok.

Tegyük mindjárt hozzá: nem mindenki szerint volt jó az, amit a Bizottság éveken át erőltetett. Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász például a kezdetektől fogva arra figyelmeztetett, hogy a megszorítások olyan mértékben visszafoghatják a GDP növekedését, hogy az államadósság GDP-hez mért aránya egyszerűen nem fog csökkenni. Idén márciusban pedig már az IMF is bekapcsolódott az EU-s megszorító-politika bírálatába.

A megszorításokba belefáradt Európát új gazdaságpolitikai iránymutatással május 3-án látja el az EB. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos már előzetesen azzal nyugtatgatta amerikai kollégáit, hogy idén a tavalyinál kevésbé lesznek hegymenetben a megszorítások. Persze a frappáns körmondatból nem maradt ki a csak a navahó indiánok által dekódolható utalás a “növekedést elősegítő költségvetési konszolidációra”.

Az EUrologus azonban felbérelt egy kódfejtő rézbőrűt, aki szerint Rehn szavai ellenére világos: a spanyoloknak, portugáloknak, görögöknek és franciáknak hajlandó több időt adni Brüsszel, míg a belgákkal és az olaszokkal szemben elégtelen reformjaik nyomán kevéssé lesz elnéző Barroso törzsfőnök. Kérdés, hogy az új gazdaságpolitikai mantra hogyan befolyásolja a magyar költségvetési számok megítélését. A Bizottság május 29-én tesz javaslatot az európai pénzügyminisztereknek, így például hogy Magyarország szabadulhat-e a túlzottdeficit-eljárás alól, vagy továbbra sem tartja meggyőzőnek a magyar kormány erőfeszítéseit.

Mindenesetere jobb lesz megkeresni azt a bizonyos békepipát!

A fideszes Schöpflin György szerint a világ

Aki nem szeret hosszú interjúkat olvasni, annak röviden összefoglaljuk Schöpflin György, a Fidesz EP képviselőjének mondandóját. (Vigyázat, az összefoglaló az interjúalany által kárhoztatott összes sajtóhibát tartalmazza, a gúny és a kritikus gondolkodás eszközével kétségbe vonja az elhangzottakat! Ha Ön Schöpflin György, vagy a Fidesz fanatikus híve azonnal fejezze be az olvasást, és térjen vissza a Magyar Nemzet honlapjára!)

Amikor Brüsszel, ami egyenlő az európai baloldallal, amiben benne vannak a liberálisok, a zöldek, meg néha pár baloldali jobboldali is, köztük Barroso és Reding (a Néppárt nagyon változatos) támadja a magyarokat, Magyarországot, a Fideszt, akkor az alkalmanként fél százalék a Jobbiknak.

A nemzetközi sajtóban megjelenő, a Fideszt bíráló cikkekre azt a kifejezést használjuk, hogy magyarellenes. Nem Fidesz-ellenes, hanem ma-gyar-el-le-nes.

A médiában, pláne a baloldali médiában kizárt a véleménykülönbség lehetősége. Az újságírók egyszerűen lusták. Lusták, mert elhiszik azt, ami más forrásokban is megjelenik, illetve átveszik kollégáik véleményét, ahelyett, hogy újra és újra, szakadatlan kitartással kérdezgetnék a Fidesz képviselőit arról, hogy mit gondoljanak.

Ugyanígy, ha valaki leírja azt, hogy a Fideszt kizárhatják a Néppártból, mert egy forrása azt mondja neki, hogy kizárhatják a Néppártból, az hagyta magát félrevezetni. Hiszen valójában nem is mondták neki, legalábbis nem a Fidesz, akkor pedig nem is igaz.

Egyébként is a Néppártból még senki nem zártak ki, csak Vojislav Kostunica pártját, azért, mert Európa-ellenes politikát folytatott (de nyugodjunk meg, az más helyzet volt).

Amikor európai bírálatok érik a Fideszt, az lehet, hogy jót tesz a párt támogatottságának, hiszen a támogatók között bőven akadnak euroszkeptikusok is. Ezért a téma része lesz a Fidesz kampányának. (Mellesleg ebben az egyben egyetértünk Schöpflin Györggyel.

Csalt a Csalásellenes Hivatal egy belső jelentés szerint

Jogsértő volt az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) eljárása a Dalligate néven elhíresült ügyben. A testület eljárást vizsgáló felügyelőbizottsága szerint az OLAF az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak megsértésével hallgatta le a volt máltai biztos környezetében mozgó lobbisták, illetve az ügyben később tanúként kihallgatott személyek telefonbeszélgetéseit. Mindez abból a ma kiszivárgott jelentésből derül ki, amelyet eddig a felügyelőbizottság tagjain kívül kizárólag a Bizottság, az EP és a Tanács elnökei láttak. (Korábbi írásunk erről itt.)

A jelentés azt is megállapítja, hogy Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a nyomozást. Személyesen részt vett több tanú kihallgatásán és a helyszíni szemléken. Ezt akár pozitívan is értékelhetnénk, csakhogy az ún. belső ellenőrzések alkalmával, amikor az OLAF az uniós intézményekben folytat vizsgálatot, a hivatal főigazgatója jogosult elbírálni az eljárási túlkapásokkal kapcsolatos panaszokat. Márpedig nehezen tekinthető úgy pártatlan panaszhatóságnak valaki, hogy maga is részt vesz a panasszal érintett eljárásban.

Az eljárást időközben az OLAF-tól megöröklő máltai bíróságon is zajlanak az események. Az egyik vádlott, Gayle Kimberley, az ügyben érintett Swedish Match dohánygyár lobbistája vallomásában azt állította, hogy júniusban az OLAF nyomozói egyhuzamban hét órán át faggatták, majd a kihallgatáson jelen lévő Kessler ebédelni hívta őt. Az ebéd alatt egy asszisztens legépelte a kihallgatáson készült felvétel-részleteket, majd Kessler nyomást gyakorolt rá, hogy ezt aláírja, anélkül, hogy lehetőséget kapott volna a leírtak átnézésére. Az OLAF verziója szerint Kimberleynek volt ideje átnézni a vallomását, amelyet hónapokkal később egy ügyvédei jelenlétében tett második kihallgatáson megerősített.

Az egyre kuszábbá váló nyomozás könnyen az OLAF igazgatójának székébe kerülhet. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának befolyásos tagja, a Hivatal reformjáról épp jelentést készítő német Ingeborg Grassle már ki is jelentette: ha bebizonyosodnak a vádak, Kesslernek mennie kell. Márpedig ha Kessler bukik, és megkérdőjeleződik a John Dalli, korábbi egészségügyi biztos elmozdításához vezető eljárás, akkor az Európai Bizottság elnöke is kínos helyzetbe kerülhet. Barroso ugyanis az OLAF jelentésében foglaltakra alapozva tette ki a máltai biztost, anélkül, hogy annak érdemi lehetősége lett volna a vád és az ellene szóló (úgy tűnik gyenge lábakon álló) bizonyítékok megismerésére.

Egyelőre mini atom sem készül Magyarország ellen

Bár mindenki hangsúlyozza, hogy nem Magyarországról szól a kezdeményezés, mégis valószínűleg Orbán Viktornak köszönheti az EU, ha egyszer lesz a jogállamiságot és az alapjogokat védő közösségi eljárás. Az EUrologus erre a következtetésre jutott az általános ügyek tanácsának mai, luxemburgi ülése után, ahol a “négyek levelének” nevezett kezdeményezést vitatták meg a miniszterek. A német, holland, finn és dán külügyminiszterek március elején küldtek levelet az Európai Bizottságnak, melyben egy olyan új mechanizmus kidolgozását kérték, ami uniós szinten védi a jogállamiságot és az alapjogokat. Amely erősebb a kötelezettségszegési eljárásoknál, de gyengébb a szavazati jog felfüggesztésével járó, atombombának is csúfolt hetes cikkelynél.

Az eredeti elképzelés még a bevethető szankciók között javasolta az uniós támogatások felfüggesztésének lehetőségét, de ebből mostanra a kezdeményező miniszterek visszavettek: szankciók bevezetését egyelőre nem szorgalmazzák. A választásokra készülő német külügyminiszter, Guido Westerwelle egyébként csalódottan vette tudomásul, hogy Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos, Luxemburg oroszlánja, és Európa bulldogja/pitbullja nem jött lázba a német kezdeményezéstől. Szerinte szerződésmódosítás kell a dologhoz. Mi úgy véljük, hogy Reding nem szeretné, ha valaki elvenné tőle a “az európai jogállamiság védőszentje” szerepet, amit igyekszik magának megtartani. Így hiába a miniszterek általános támogatása, egyelőre semmi nem történik az ügyben, csak “napirenden” marad. 

Kicsit komikussá vált a tanácskozást megelőző napokban az az összehangolt szóvivői (német, magyar, holland oldalról egyaránt hallható) mantra, hogy a kezdeményezés nem Magyarországról szól. Hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy minden az EUrologus által látott, a témával foglalkozó dán és finn lap Orbán képével hozza az anyagot. Nem irányul egyetlen tagállam ellen, de mindannyiunk érdekében van” - fogalmazott legdiplomatikusabban Frans Timmermans, holland külügyminiszter. S, hogy teljes legyen az összhang a magyar kormány támogatja a kezdeményezést, valószínűleg a “ne csak minket szívassanak” felkiáltással.

Nagybirtokosok zsebét tömi a közös agrárpolitika?

image

Latin-amerikai szintű földkoncentráció jellemzi az európai mezőgazdaságot, különösen a kelet-európai országokban. Többek között ezt állapította meg két civil szervezet nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya, amely azt sem rejti véka alá, hogy a Közös Agrárpolitika jelentős mértékben hozzájárult a földbirtokok koncentrálódásához. 

A Transnational Institute tanulmánya szerint az európai mezőgazdasági földterületek fele a gazdák mindössze 3 százalékának tulajdonában van. Magyarországon a gazdaságok felső tíz százaléka kapja a támogatások hetven százalékát. Ez a szűk nagybirtokos réteg a Közös Agrárpolitika keretében folyósított támogatások legnagyobb haszonélvezője, egy bizonyos földbirtokméret felett ugyanis a KAP keretében folyósított hektáronként akár évi több száz eurót is elérő támogatás tiszta haszonként jelentkezik. Pedig az uniós költségvetés közel negyven százalékát kitevő KAP egyik célja éppen ennek a folyamatnak az ellensúlyozása lenne. Az európai mezőgazdasági támogatásoknak többek között enyhíteniük kellene a vidéki szociális feszültségeken (vidéki munkalehetőségek teremtése), valamint a fiatal földművesek földhöz juttatásával segíteniük kellene az elöregedő európai paraszttársadalom megfiatalítását. Márpedig ezen céloktól inkább távolabb került az EU a Közös Agrárpolitika fennállása óta.

Persze vannak, akik kerek-perec kimondják, hogy a KAP szociális vetülete csupán hangulatjavító látszatintézkedés. Ahhoz ugyanis, hogy az európai mezőgazdaság versenyképesebbé váljon a földterületnek koncentrálódnia kell, a termelést minél inkább automatizálni kell, minek következtében egyre kevesebben lesznek képesek megélni a földből. Kérdés persze, hogy akkor mi szükség van a Közös Agrárpolitikára, amelynek átfogóra tervezett, de valójában csak kisebb módosításokat tartalmazó reformja épp most fejeződik be.

Arra is érdemes felfigyelni, hogy az új nagybirtokosok között nem csak mezőgazdasági termelőket találunk. Spanyolországban, Olaszországban és Romániában például a nap- és szélerőmű parkok veszik el a földet a mezőgazdasági termeléstől, egyszerűen azért, mert az adott területen jobban megéri energiát előállítani, mint élelmiszert termelni. Európa iparosodottabb és sűrűn lakott részein már eddig sem voltak ismeretlenek a hasonló konfliktusok a mezőgazdaság, az ipar, az energiatermelés, és a szolgáltató szektor földigénye között. A mezőgazdaság ezeken a helyeken (például Hollandiában, ahol minden négyzetcentiméter földet kiaknáznak) úgy tudott partiban maradni, hogy elképesztően hatékonnyá vált. Az ilyen koncentrált és gépesített mezőgazdaság külső támogatás nélkül is képes jelentős profitot termelni. Persze ebben az esetben nem érvényesülnek a szociális és a környezetvédelmi szempontok sem. Ha Európa ezt az utat választja (jelenleg így tűnik), akkor semmi szüksége nincs agrártámogatásokra és a Közös Agrárpolitikára.

A németek megint szerződést módosítanának

Kép: toonpool.com

Az egységes európai bankfelügyeleti hatóság felállítását követően ugyanis júniusban az Európai Bizottság javaslatot tesz az uniós bankfelügyelet újabb elemeire. A következő lépésben a közös felügyeleti rendszerhez csatlakozó országoknak (az eurózónának és az önkéntesen csatlakozó nem eurózóna tagoknak) arról kellene megállapodniuk, hogyan működjenek együtt a bankmentés költségeinek finanszírozásában. Vagyis olyan helyzetekben amikor a bajba jutott pénzintézet csődje az adott ország határain túl is éreztetné hatását. Az összefonódott európai bankrendszerben ugyanis egy nagyobb bank összeomlása más uniós tagállamok bankrendszerét is veszélybe sodorhatja. A kockázat közös, ezért logikus, hogy a megoldás is tartalmazzon közös elemeket.

Megszavazta a bankárok fizetési bónuszainak maximálásáról is szóló javaslatot csütörtökön az Európai Parlament Strasbourgban. Az új banki tőkeszabályokról szóló megállapodás részeként az EP által elfogadottak (melyek továbbra is várják a tagállamok jóváhagyását) azonban, mindössze egy elemét képezik annak, amit Brüsszelben a gazdasági válságra adott átfogó válasznak neveznek.

Több uniós tagállamban léteznek a pénzintézetek, illetve részben az állam által finanszírozott bankmentő alapok, amelyet pont az ilyen helyzetekre találtak ki. A bizottsági javaslat egyrészt az ilyen alapok tevékenységét hangolná össze, másrészt arról is szó van, hogy felállítanak egy központi hatóságot, amely az európai bankrendszer egészét, vagy jelentős részét érintő problémás esetekben járna el. Eljárás alatt itt azt kell érteni, hogy ez a hatóság döntené el: megmaradjon, vagy bukjon el a bank, illetve melyik tagállam mennyivel szálljon be a mentés költségeibe. A megoldás azonban nem problémamentes. Egyrészt egyelőre nem minden tagállamban létezik ilyen bankmentő alap. Másrészt még az alapok létezése mellett is előfordulhat, hogy a bankmentés költségeinek finanszírozására további közpénzt kell bevonni.

Ez utóbbi szempontra pedig különösen érzékenyek a németek. Érthető módon nehezen mennek bele abba, hogy a német adófizetők pénzéről egy nem német, adott esetben közös, európai hatóság döntsön. Ezért azzal a javaslattal álltak elő, hogy módosítsák az EU alapszerződését, amelyre legutóbb 2009-ben a lisszaboni szerződés elfogadásakor került sor. Az uniós szerződésmódosítás bonyolult és kockázatos folyamat. Különösen az akkor, ha idén szeptemberben Németországban általános választásokat, egy év múlva európai parlamenti választásokat tartanak, ha Nagy-Britannia uniós tagságának felülvizsgálatát fontolgatja, és egyébként is emelkedőben van az euroszkeptikus, vagy az EU működésével erősen kritikus pártok támogatottsága.

Éppen ezért egyes megfigyelők szerint a németek csak az időhúzás szándékával dobták be a szerződésmódosítás ötletét, és a szeptemberi választásokat követően már nem fogják ilyen határozottan követelni azt.

Reding nem okádott tüzet az EP-vitán

Visszafogott vita zajlott az Európai Parlamentben Magyarországról, az egyetlen színes elem az volt, amikor Szájer József fideszes EP-képviselő szót követelt magának a vita közben, annak ellenére, hogy a múlt heti házbizottsági ülésen ő maga egyezett meg a többi frakcióval arról, az előzetesen egyeztetett felszólalókon kívül senki sem beszél.

Viviane Reding, igazságügyi EU-biztos nem csörgette a kardját, nem okádott tüzet, hanem tényszerűen elmondta, milyen kommunikáció zajlott az elmúlt időszakban az Európai Bizottság és a magyar kormány között, és vázolta, hogy az előzetes vizsgálat alapján, melyik rendelkezéseket tarják aggodalmasnak a negyedik alkotmánymódosításban. Tulajdonképpen Jose Manuel Barroso, az EB elnökének múlt heti levelét fejtette ki. Közölte: az Európai Bíróság ítéletekből fakadó pénzügyi kötelezettségek ellentételező kötelezően kivetendő adókkal kapcsolatban nem látja értelmét annak, hogy a kormány saját hibáiért a magyar emberek fizessenek adókkal.

Reding kiemelte az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogkörét, mely Reding szerint  veszélyezteti a hatékony jogi védelmet. A politikai hirdetések korlátozásával kapcsolatban Reding szerint ez a korlátozás csak akkor jogszerű, ha indokolt és arányos. Az EB egyébként vizsgálja a módosító javaslatokat, és ha kell még június előtt kötelezettségszegési eljárást indít.

Ezután a pártok felszólalásaiban nem volt különösebb meglepetés egészen addig, amíg Hannes Swoboda a szocialista EP-képviselő nem kezdett antiszemizmusról beszélni. Közölte, tennie kell valamit a kormánynak, amikor már olyan a hangulat, hogy egyetemi tanárok névtáblái mellé “zsidó” feliratok kerülnek. Szájer ekkor hevesen jelentkezni kezdett, hiába emlékeztette Martin Schulz, a parlament elnöke, hogy nincs hozzászólás. Végül Schulz, aki valószínűleg gyorsan belátta, hogy ha nem ad szót Szájernek, évekig hallgathatja, hogy az EP-elnök nem engedi felszólalni a Fideszt, megadta a szót: - Tegye fel a hülye kérdését! - mondta.

Szájer a Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulásának betiltását hozta fel példaként arra, hogy a kormány harcol az antiszemitizmus ellen. Ezután a kedélyek megnyugodtak.

Csak Guy Verhofstadt a liberálisok frakcióvezetője beszélt a hetes cikkelyről, amit szerinte el kéne indítania a bizottságnak, hiszen egyértelmű, hogy az alapjogok súlyos megsértésének veszélye fennáll Magyarországon. Reding később erről azt mondta, a hetes cikkely olyan “atomfegyver”, aminek használatát háromszor is meg kell gondolni.

Orbán tapsot kapott a Néppárti Frakcióülésen

Távirati stílusban Orbán Viktor szerepléséről az Európai Néppárt (EPP) frakcióűlésén kedd este, Strasbourgban. A (Néppárti) források szerint Orbán meggyőző volt, egy alkalommal még tapsot is kapott Az esemény inkább volt eszmecsere, mint tetemre hívás a hallgatók utólagos elmondása alapján.

Orbán nyíltan beszélt arról, hogy rossz a viszonya Viviane Reding, igazságügyi EU-biztossal. Barrosónak szerinte nincs igaza a pénteki levelében jelzett kifogásokkal kapcsolatban, de eleget tesz kéréseinek és módosítják a rendelkezéseket. Az EUrologus szerint Orbán igyekszik elkerülni a konfliktust Barrosóval, kielégíteni a legsürgetőbb kívánságait, és ezzel leválasztani az elnököt a magyar ügyekre nagyobb lelkesedést mutató Redingről. Orbán a 7. cikkely emlegetése kapcsán azt mondta, hogy megindult a kampány, a vádaskodások a kampány részei, ezért az ügy nem csak Magyarországról, hanem a Néppártról is szól. Ügyes húzás - tesszük hozzá mi, persze kérdés, hogy mennyire győzi meg a Néppártot.

Az élet menetére utalva arról beszélt, nem tetszett, hogy neki kellett betiltania a motorosok felvonulását, de a menet nem volt összeegyeztethető az emberi méltósággal.

Orbán arra is kitért, hogy a Fidesz természetesen a Néppártban marad. A napokban ugyanis olyan sajtóértesülések jelentek meg, melyek szerint a Fidesz esetleg az Európai Konzervatívok képviselőcsoportja felé kacsingat, illetve felröppent egy olyan, azóta cáfolt hír is, hogy a Fideszt esetleg kitennék a Néppártból.

Orbán azzal igyekezett meggyőzni a képviselőket, hogy irányítása alatt sikeres a magyar gazdaság, és elmondta, hogy a nagy gazdasági átalakításban európai cégek kárt szenvedhetnek, de ez ‘együtt jár a folyamattal.’ A gazdaság kapcsán Portugáliára utalt, ahol az Alkotmánybíróság közelmúltban hozott döntései miatt veszélybe került a költségvetési egyensúly. Azt mondta, Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.

A magyar kormányfő Joseph Daullal, a néppárti frakcióvezetővel is tárgyalt, és találkozott Martin Schulz-cal, az Európai Parlament elnökével a frakcióűlés előtt.

Egy biztos: semmi sem biztos a Brüsszel-Strasbourg-Budapest vonalon

Redoso

Magyarország és Ciprus uralja a biztosok keddi ülését, de nem várható döntés a kötelezettségszegési eljárásokról, inkább csak eszmecsere - súgják az EUrologus egyik fülébe. A másik fülével mindeközben több helyről azt hallja, hogy két kötelességszegési eljárás is indul Magyarországgal szemben délután. Akárhogy is, kivárjuk!

Csak ismétlésképp, egyrészt kedden az Európai Bizottság rendes heti biztosi ülésén dönthet arról, hogy megindulnak-e a rebesgetett eljárások az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga és a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások kapcsán. A tegnap bejelentett kozmetikai látszatintézkedések ide vagy oda.

Mindenesetre azt halljuk Strasbourgban, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akarja elsőként kifejteni stratégiáját a renitens magyar kormány kapcsán. Magyarán Viviane Reding igazságügyi és alapjogokért felelős biztosi és politikai ambíciói ellenére, egyelőre a portugál a főnök.

Eközben az EPP nagyon csöndes a kedd esti strasbourgi néppárti meeting előtt, melyen Orbán Viktor is részt vesz majd. Oly annyira, hogy rendes plenáris heti EP sajtótájékoztatója is elmaradt rendhagyó módon a Fidesz európai pártcsaládjának. Márpedig ez szinte biztosan összefüggésben van a párton belüli bizonytalansággal és megosztottsággal a tekintetben, hogyan reagáljanak a szabadságharcos trippen lévő magyar miniszterelnök alkotmánymódosítás magyarázkodására és hogyan próbálja meg rendezni  viszonyát a Fidesz kormány az EU-val. Az EPP-nek azért is különösen fontos, hogy Orbán még a szerdai plenáris vita előtt mondja el az ő változatát, hogy ennek fényében tudjanak felszólalni.

Hannes Swoboda, az szocialisták frakcióvezetője Orbán a FAZ-nak adott interjújára utalva közölte: “Nem azt akarjuk, hogy helyes fiú legyen, hanem legyen demokrata.” Az osztrák politikus azt is közölte, elfogadhatatlan a Viviane Reding EU-biztos ellenes kampány, és azt mondta, ők megvédik Redinget, még ha nem is értenek vele mindenben egyet politikailag.

 

Frissítés: Az EUrologus úgy értesült, hogy az EB kivár a kötelességszegési eljárásokkal és figyelembe veszi a tegnap rögtönzött módosításokat is, miután azokat megszavazza az magyar parlament. Továbbá úgy tudjuk, hogy a keddi biztosok tanácsa ülésen csak vita volt és szó esett arról is, pontosan mit fognak holnap kritizálni az Európai Parlament vitáján a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán.

EP pletykák: Bánki Erik nem megy sehova

Kép: mohacsiujsag.hu

Európai parlamenti forrásaink szerint tévesek azok az információk, amelyek Bánki Erik fideszes EP képviselő idő előtti távozásáról jelentek meg (pl. itt). A tévedés oka az lehet, hogy a Mohácsi Újság.hu-nak adott interjú valóban kétértelműen ír Bánki jövőjével kapcsolatban, a leírtakat pedig az MTI (és az MTI forrásaiból dolgozó magyar sajtó) már úgy értelmezte, hogy Bánki júniustól lemond.

Őszintén szólva az EUrologus furcsállta volna a Fidesz képviselőjének lemondását, aki az Országgyűlés Sport- és Turizmusbizottságának elnöki posztjáról érkezett kevesebb, mint egy éve Brüsszelbe. Bánki a köztársasági elnökké avanzsált Áder János képviselői helyét vette át és az EP közlekedési és környezetvédelmi szakbizottságaiban dolgozik. A VoteWatch.eu adatai szerint a név szerinti szavazások 82 százalékán vett részt, és az esetek 99 százalékában a Fidesz által képviselt párt-álláspontot képviselte. Tizenkilenc parlamenti jelentéshez adott be módosító indítványt, ami újonnan érkezett képviselőhöz képest kifejezetten soknak számít.

Bánki egyébként úgy fogalmaz az interjúban, hogy júniustól feladják brüsszeli albérletüket, a család hazaköltözik, ő pedig a Fidesz kampányára összpontosítja erőit. Reméljük, hogy ez nem megy majd az európai parlamenti munka rovására, hiszen az EP képviselők havi nettó 6200 eurós fizetésüket, továbbá napidíjukat és 4000 eurót meghaladó költségtérítési keretüket azért kapják, hogy az európai ügyekkel foglalkozzanak.

Végül néhány kevésbé hasznos információmorzsát szeretnénk megosztani a Mohácsi Újság.hu interjújából (figyelem, spoiler alert):

- Bánkit rég látták Mohácson, kihagyta az idei Busójárást;

- Azt a következtetést vonta le a Vajszlón és Harkányban rendezett helyi választásokon elszenvedett vereségből, hogy ha valamit elhibáznak, akkor azon változtatni kell;

- A Fidesz EP képivselőjének továbbra is olyan jó a kapcsolata a megyei és az országos Fidesz vezetőkkel, mint régen;

- A család kutyája, Annabelladonna mindenképpen Mohácson marad.

Mi következik abból amit Barroso írt Orbánnak?

Mindent befogunk

Megszereztük José Manual Barroso Orbán Viktornak írt levelét, és jó alaposan kielemeztük, hogy kiderüljön, valóban „fenyegetőzésnek, tények nélküli aggály kifejezésének tűnik-e a levél”, ahogy azt Navracsics Tibor jellemezte a HírTV-nek.

A Bizottság elnöke négy ponton kifogásolja a magyar alaptörvény negyedik módosítását:

1. Aggályos az alaptörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében a parlament különadót vethet ki akkor, ha bármely bírósági ítéletből fakadóan a magyar államnak fizetési kötelezettsége támadna. Barroso szerint ez a rendelkezés „aláássa az Európai Bíróság tekintélyét” és „ellentétes a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettséggel”. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, a magyar kormány arra az esetre iktatta alkotmányba ezt a rendelkezést, ha egyes folyamatban lévő kötelességszegési eljárások rosszul végződnek Magyarország számára. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a telekom-különadót biztosan elbukjuk Luxemburgban, ami becsléseink szerint körülbelül 180-200 milliárd forintos fizetési kötelezettséget teremt majd a magyar állam oldalán. Azért sem szép dolog ezt az adófizetőkkel megfizettetni, mert a szakértők szerint a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a különadó ellentétes az uniós joggal, és ezt a magyar kormánynak is tudnia kellett volna. Barroso reakciója is érthető, hiszen nem szeretné elvinni a balhét Orbánék hülyeségéért / cinikus hozzáállásáért (szabadon választható befejezés). Persze azt is mondhatjuk, hogy Orbánék lépése is érthető. Ha elkaszálják Luxembourgban a telekomadót, akkor megint azt lehet mondani, hogy az unió a nemzetközi tőke oldalára állt, és ezt az érvelést egy jól irányzott adóval rögtön nyomatékosítani is lehet a választók fejében. Ez kiválóan illik a 2014-es választásra készülő Fidesz szabadságharcos retorikájába.

2. Barroso kifogásolja az Országos Bírói Hivatal elnökének azt a jogát, hogy bármely ügyet a törvény szerint illetékes bíróságról más bíróságra helyezhet át. Ezzel Barroso szerint sérül a hatékony jogorvoslat elve, amely az uniós jog érvényesülésének egyik alapköve, valamint az Alapjogi Kartában szereplő fair eljárás elve. Erről a rendelkezésről azt gondoljuk, hogy nem kulcsfontosságú Orbánék számára, ezért egy kis huzavona után akár önként is hajlandóak lesznek beáldozni, mutatva az együttműködési készségüket Brüsszel irányába.

3. Az elnök szerint részletesebben meg kell vizsgálni azt, hogy a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások sértik-e az uniós jogot. Anélkül, hogy részletesen elmerültünk volna a politikai hirdetések piacának tagállami szabályozásaiban, mi azt jósoljuk, hogy ebből a vizsgálatból nem lesz semmi. Több uniós országban korlátozzák azt, hogy milyen felületeken hirdethetnek a pártok kampányidőszakban, és az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban eddig nem indultak kötelességszegési eljárások.

4. Barroso végül „súlyos aggályainak” ad hangot annak kapcsán, hogy a módosítás egésze összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével. Ez az a kategória, ahol az EU megint nem fog tudni fogást találni a magyar kormányon. Az uniós jog alapján nem járhat el, a levélben is emlegetett Velencei Bizottság véleménye pedig nem kötelező, csupán ajánlás jellege van.

Az első és a második ponttal kapcsolatban úgy tudjuk, hogy lényegében készen áll a Bizottság a kötelességszegési eljárások megindítására. Erről a jövő szerdán megtartott biztosi kollégiumi ülésen születhet döntés.

Érdemes végül átfutni a negyedik alaptörvény-módosítás azon elemeit, amelyeken a Bizottság nem talált fogást: a 2012 előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése, az AB hatáskörének további szűkítése, amelynek értelmében a testület az alaptörvényt csak formai okokból kifogásolhatja, a hallgatói szerződések alkotmányos lehetősége, az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről, a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, a hajléktalanság jogellenessé nyilvánítható.

A listát nézve arra a következtetésre jutott az EUrologus, hogy a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek. Az ellenzéki oldal törzsszavazói ugyanis túlságosan gyengének ítélik majd a brüsszeli fellépést (ahogy eddig is), a kormánypárt tábora viszont az újabb brüsszeli beavatkozás ellen csatasorba rendeződhet, és folytathatja a magyar szabadságharcot. A kormány politikáját elnézve azon se lepődnénk meg, ha Orbán azzal bíztatná embereit, hogy „Ez a harc lesz a végső…”

Bizottság: egyre több tagállam vérzik el a számháborúban

Újabb lesújtó jelentést tett közzé az Európai Bizottság az uniós tagországok gazdasági helyzetéről. A „gazdasági egyensúlytalanságokat” vizsgáló dokumentum a 13 górcső alá vett ország közül négyben súlyos problémákat talált. Franciaország és Olaszország esetében még nem helyezett kilátásba pénzügyi szankciókat a Bizottság, Spanyolország és Szlovénia esetében viszont igen.

A tavaly 40 milliárd eurós pénzügyi mentőövre szorult Spanyolország, illetve az uniós segítségre szoruló következő áldozatként emlegetett Szlovénia súlyos problémákkal küzdenek. Spanyolország az uniós pénzügyi segítség ellenére sem tudta az elvárt 3 százalékos szint alá szorítani költségvetési hiányát. Bankrendszere továbbra is alulfinanszírozott, az autonóm módon gazdálkodó tartományok közül több milliárdos adóssághegyeket halmozott fel. A gazdaság 2012 után idén is recesszióban lesz, munkanélküliség pedig továbbra is példátlanul magas. Négyből egy munkaképes spanyolnak nincs állása. A fiatal munkavállalók között az arány még rosszabb: minden második munkaképes fiatal otthon tengődik.

Szlovénia, amely a keleti blokk országai közül 2007-ben elsőként csatlakozott az euróhoz, az utóbbi években fokozatosan elvesztette a bezzegország titulust. A korábbi időszak reformlendülete (akárcsak Magyarország esetében) megtört. Az ország bankrendszere külső elemzők szerint katasztrofális állapotban van, elsősorban azért, mert a gazdasági válság nyomán megemelkedett a fizetésképtelen adósok aránya. További probléma, hogy az ország legnagyobb bankjaiban jelenetős részesedéssel bír az állam, így egy esetleges bankcsőd közvetlenül érintené az amúgy is súlyosan eladósodott szlovén államot. A Bizottság április végéig adott határidőt Spanyolország és Szlovénia számára a hiánycsökkentő intézkedések meghozatalára.

Szlovénia esetében a helyzetet nehezíti, hogy a parlament február végén konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal eltávolította Janez Jansa, korábbi miniszterelnököt. Az új kormányfő, Alenka Bratuseket viszont csak március 20-án iktatták be hivatalába. Bratusek terve az, hogy a kockázatos, illetve behajthatatlannak bizonyuló követeléseket egy „rossz bankba” terelik. Ez azonban még nem ad választ a szlovén gazdaság legnagyobb problémáira: a spanyolokhoz hasonlóan recesszióba fordult a gazdasági helyzetre, a magas a munkanélküliségre és üres az államkasszára.

Olaszország és Franciaország esetében ugyan még nem követelt azonnali kiigazítást Brüsszel, de arra figyelmeztetett, ha nem sikerül javítani a két ország versenyképességét, és gazdasági teljesítményét, az a teljes uniós gazdasági rendszert veszélybe sodorhatja. A francia problémákat érzékelteti, hogy az ország EU-n belülre irányuló export-teljesítménye öt év alatt egy tizedével csökkent. Olaszország esetében pedig a GDP 130 százalékát is meghaladó államadósság, és a rendszeresen visszatérő, minden komolyabb reformot megakadályozó politikai patthelyzet jelent komoly gondokat.

Bono korrupcióellenes bevetésen az EU-nál

Mindenkit ismer

Bono szerint valódi áttörést sikerült elérni a korrupció ellenes küzdelemben. A civilben emberi jogi aktivista világsztár lelkesedését az váltotta ki, hogy az EU tegnap új átláthatósági szabályozást fogadott el. Ennek értelmében az olajiparban, a bányászatban és a fakitermelésben érdekelt európai vállalatok kötelesek minden 100.000 eurónál magasabb összegről jelentést tenni, amelyet valamely külföldi kormánynak, vagy kormányzati szervnek fizetnek, még akkor is, ha ezt adó, járulék, vagy más díj formájában teszik. Ráadásul azt is pontosan fel kell tüntetni, hogy a befizetés pontosan melyik projekttel kapcsolatban történt, ezzel is növelve az átláthatóságot.

Számos eset bizonyítja, hogy az európai vállalatok külföldön nem mindig játszanak tiszta kézzel. Elég felidézni a Siemens esetét, ahol a német hatóságok 2006-ban egy olyan nemzetközi korrupciós hálózatot lepleztek le, amely 420 millió eurót utaztatott meg 7 év alatt egy tucat adóparadicsomon keresztül, hogy a pénz végül fejlődő országok állami tisztviselőinek zsebében landoljon. A vizsgálat szerint egyébként a pénzből jutott az athéni olimpia informatikai beruházásait ellenőrző görög tisztviselőkhöz is. Ráadásul mivel az esetet követően nem erősítették meg az ellenőrzést, 2011-ben a Siemens újabb, ezúttal halálbüntetésben végződő korrupciós botrányba keveredett Kínában.

A jogszabály tehát már régóta esedékes volt, de az elfogadásához igazán kedvező feltételeket az adóparadicsomok pénzügyi válságot követő megregulázása teremtette meg. Az európai jogalkotók (és Bono) azt remélik, hogy a jelentéstételi kötelezettség visszaszorítja a korrupciós pénzek áramlását, és ezáltal külföldön is felelősségteljesebb működésre ösztönzi az európai vállalatokat.

Az Egyesült Államok egyébként már tavaly hasonló szabályokat alkotott, ám az több tekintetben enyhébb az európai megoldásnál. Az amerikai szabályozás nem terjed ki például a fakitermelésre. Pedig a környezetvédelemért és az őslakosok jogaiért küzdő civil szervezetek szerint a fejlett országok vállalatai ugyanolyan fenntarthatatlan módon végzik a fakitermelést, mint az erdőirtásban élenjáró brazil, vagy malajziai cégek.

És ha már korrupcióellenes lépésekről írunk, rögtön tegyük hozzá, hogy a takarítást mindenkinek a saját portáján kell kezdenie. E tekintetben példamutató a New York-ban nemrég bevezetett átláthatósági szabály, amelyről a K-Monitor számolt be a napokban. A new york-i szabályok értelmében a város minden jelentősebb közpénzből finanszírozott beruházás esetén kötelezővé teszi az abból részesülő cégek és magánszemélyek adatainak nyilvánosságra hozatalát. A közpénzből részesülő vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk az alvállalkozók listáját is.

Persze mindez csak akkor ér valamit, ha az állampolgárok felkapják a fejüket a korrupciós botrányokra (esetleg már azok gyanújára), és kikövetelik a korrupció visszaszorítását… 

Milyen egy átlagos .eu domain használó?

image

Forrás: www.eurid.eu

Hét éve 2006. áprilisában indult a .eu domain végződések nyilvános regisztrációja, mely a kevés európai online sikerek egyikének tekinthető.

A németek .de domain végződését ugyan egyenlőre nem sikerült maga mögé utasítania, de például az amerikaiak .us címét már megelőzi a mostanáig bejegyzett 3,74 millió .eu végződésű internet cím.

Egy friss összesítésből az is kiderül, hogy az igénylők többsége csak egy-egy címet jegyeztetett be, ami arra utal, hogy a lehetőséggel a kis- és középvállalatok éltek elsősorban. A legtöbb bejegyzést Németországban, Hollandiában és Franciaországban regisztrálták. Magyarországról eddig 45.000 .eu domain-igénylés érkezett, többek között az eurologus.eu is ezt a statisztikát  gazdagítja.

Nem meglepő, hogy a .eu végződésű honlapok tulajdonosai a felmérés szerint elsősorban üzleti céllal jegyeztetik be a honlapot. S hogy miért választják a .eu domaint? A legtöbbször azért, hogy európai imázst építsenek, a vállalat komolyságát, vagy határokon átnyúló működését hangsúlyozzák, illetve más országokból is ügyfeleket szerezzenek. Mi például azért választottuk az európai domain név-végződést, hogy ezzel hangsúlyozzuk: az Unió nem valami távoli és elvont jelenség, hanem a magyar mindennapok része. Persze az sem utolsó szempont, hogy egy .eu domain bejegyzése olcsóbb, mint például egy .hu-s címé, mely a kis, innovatív és piacot kereső vállalkozások számára szintén nem utolsó szempont.

Az ezer fős mintán végzett felmérés alapján végül az is kiderült, hogy a regisztrálók 60 százaléka 45 év alatti és háromnegyedük férfi. Az EUrologus ezért csak arra tudja bíztatni az európai lányokat, asszonyokat, hogy fogjanak saját weboldaluk, online üzletük építésébe tartalommal töltve meg a hangzatos nemek közti egyenlőségről szóló lózungokat.

Hankiss megtorpedózta az EP-meghallgatást

Úgy tűnik, hogy nem szeretne új barátokat szerezni a Fidesz az Európai Parlamentben, sőt még a régieket is igyekszik eltaszítani magától. Ez volt az érzése az EUrologusnak a magyar helyzettel foglalkozó EP jelentés alapját képező negyedik munkadokumentum bemutatásán. 

Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő furcsa taktikát választott felszólalásában az Európai Parlament  Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) hétfő délutáni ülésén. Hankiss - akinek a szintén fideszes Gál Kinga levezető elnök először adta meg a szót – nem vesztegetett sok szót a munkadokumentumra. Ehelyett visszatért a LIBE szakbizottság tavaly szeptemberi budapesti látogatására, amikor az EP erőviszonyoknak megfelelően összeállított (tehát jobboldali többségű) delegáció végiglátogatta a kormányzati szereplőket és találkozott a parlamenti pártok képviselőivel. Szerinte a látogatás elfogult volt, a delegáció a magyar népet aligha képviselő emberekkel találkozott, és azon olyan témákat vitattak meg, mint a kétkamarás törvényhozás. Hankiss szerint, ha volt is valaki a szocialista táboron kívül Magyarországon, aki azt gondolta, hogy ez a bizottság elfogulatlanul, tárgyszerűen vizsgálódik, akkor a látogatás után biztosan nem maradt ilyen. Hozzátette, hogy a bírálók csak másodkézből informálódnak, hiszen nem tudnak magyarul, így nem is tudhatják, mi történik valójában Magyarországon. A kormánnyal szembeni rasszizmus vádját azzal hárította el, hogy Orbán Viktor nemrég napoltatta el az ’Adj gázt!’ felvonulást, és hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja közgyűlését, amelyen Orbán Viktor örömmel részt vesz.

Hankiss szavait erősen sérelmezte luxembourgi párttársa Frank Engel, már csak azért is, mert a szóba hozott budapesti ülések egy részét ő elnökölte. Engel csak annyit mondott, a delegáció magyarországi útján a felszólalók egy része a kormányzati oldalnak, mások pedig az ellenzéknek nem tetszettek, a kétkamarás parlament kérdése pedig emlékezete szerint fel sem merült. Arra később a német Die Linkét képviselő, Cornelia Ersnt emlékeztette Hankisst: a Zsidó Világkongresszus pont azért megy Budapestre, mert támogatni akarják az ottani zsidóságot az antiszemita támadásokkal szemben. A brit konzervatív Anthea McIntyre is megrökönyödve hallgatta Hankiss szavait, s közölte, az a gyanúja, itt valaki az otthoni sajtónak adja elő magát. 

A hangulatot érzékelve Gál Kinga igyekezett helyrerántani a balanszot azzal, hogy újra felmondta a kormányzati narratívát: az EP egyelten konkrét ügyet sem tudott felhozni, ami bizonyítaná, hogy Magyarországon megsértik az alapjogokat, vagy csorbát szenvedne a jogállamiság. Úgy foglamazott, hogy éppen a jogállamiság védelmében kapott kétharmados felhatalmazást a jelenlegi kormány.

Magáról a negyedik alkotmánymódosítást elemző munkadokumentumról egyébként Hankiss partizánakciója miatt nem sok szó esett. (A munkadokumentumról részletesen itt). A jelentéstevőnek kinevezett portugál zöldpárti Rui Tavares alaposan körbe járta a magyar jogállamiság kérdését, és a jelentés bemutatása előtt négy munkadokumentumban igyekezett tartani az iramot a magyat alkotmány- és jogszabály-módosításokkal. A szöveg az eddig munkadokumentumokhoz képest elég erőteljesen fogalmaz. Mintha Tavaresnél is elszakadt volna a cérna, és felfüggesztette volna a patikamérlegen való méricskélést. Az ülésen elhangzó a fideszes hozzászólók, hogy kiderült, valami nagyon nincs rendben Magyarországon, ahol ilyen méreteket ölt a kormánypárt paranoiája. 

A jelentéstervezetet várhatóan májusban vitatja meg szakbizottság, de valószínűleg majd csak a nyári szünet után szavaznak róla.

Virtuális valutába menekül a pánikoló európai tőke

Az elmúlt három hónapban tízszeresére nőtt a Bitcoin nevű virtuális pénzeszköz árfolyama, mindenekelőtt az eurózóna válsága és a ciprusi bankpánik nyomán. De miért fektet valaki jelentős összegeket a virtuális valutába?

A kalandor lelkű európai befektetők olyan pénznembe menekülnek, melyet nem központi bank szabályoz, hanem egy számítógépes algoritmus, és amely így közvetítőket (bankokat) nélkülözve közvetlen tranzakciókat tesz lehetővé két számítógéppel rendelkező személy között. A Bitcoint négy éve egy vélhetően japán, de csak álnéven ismert programozó, Satoshi Nakamoto találta ki. A rendszert eredetileg játékból hozták létre, ám idén tavaszra 1 milliárd dollár értékű pénzügyi alap jött létre belőle, és ehhez mérten megnőtt a számítógépek és okostelefonok között bonyolódó pénzügyi tranzakciók száma.

A virtuális pénz nem kötődik egyetlen központi bankhoz vagy kormányhoz sem, sőt a hagyományos valutákkal szemben semmilyen fizikai alapja nincs (pl. arany). Értékét a kereskedők megítélése határozza meg, amely azonban a nagy hangulatingadozások okán rendkívül nagy árfolyamingadozásokhoz vezet. A pénzügyi szakemberek szerint emiatt rendkívül kockázatos. Olyannyira, hogy az utóbbi 22 hónapban árfolyama egy dollár és negyven dollár között mozgott, s az előző három hónapban 13 dollárról egyenesen 130 dollárra ugrott.

Ennél komolyabb aggályokat kelt azonban, hogy a Bitcoin rendszer titkosítása és anonimitást biztosító virtuális működése miatt az utóbbi években a globális feketekereskedelem kedvelt pénznemévé vált. Becslések szerint havonta kétmillió dollárnyi értékű drogkereskedelem bonyolódik Bitcoin-ban, az anonim internetet biztosító Freeweben át elérhető Silk Road online-on keresztül, amelyet nemes egyszerűséggel csak ”narkó e-Bay-nek” hívnak.

Az utóbbi hetek brutális Bitcoin árfolyam-emelkedését azonban nem a drogpiaci erősödéssel, hanem az aggasztó ciprusi és a spanyol pénzügyi kilátásokkal kötik össze az elemzők. Jon Matonis, a Bitcoin Alapítvány igazgatótanácsának vezetője szerint azonban túlzás azt álltani, hogy csak a ciprusi válsággal magyarázható a Bitcoin szárnyalása. Az Euobservernek adott nyilatkozatában Matonis  kifejtette, szó sincs róla, hogy annyira sok Bitcoin használó lenne Cipruson, amely ekkora árfolyamnövekedéshez vezetne. A Bloomberg hírügynökség értelmezésében arról van inkább szó, hogy az európai befektetők azért fektetik megtakarításaikat Bitcoinba, mert nem bíznak az európai bankokban és menekülőutat keresnek pénzüknek.

Márpedig a Bitcoin nagy előnye a hagyományos valutákhoz képest, hogy az államcsőd, a bankbezárások és a kereskedés felfüggesztése esetében nem létező fogalmak. Matonis szerint ezért a Bitcoin használata nem kockázatosabb, mint amikor online bankolunk, vagy aranyat tartunk egy páncélszekrényben melyet rablók törhetnek fel.

Globális szinten mindenesetre a legtöbb pénzt Bitcoin valutában az oroszok, amerikaiak és a németek tartják, bár az egy főre jutó valuta mennyisége a finneknél a legmagasabb.

HELLO Európa!

image

Nagy ötlet, kevés pénz. Ezzel a problémával küzd három belga fiatal, akik nemrég indították HELLO Europe nevű kezdeményezésüket. A céljuk egész egyszerűen az, hogy az EU különböző országaiban, forgalmas pontokra hatalmas képernyőket tegyenek ki, amelyek kétoldalú kommunikációt tesznek lehetővé. Így az Európa legtávolabbi pontjain élők is bármikor “összefuthatnak az utcán”. Mondjuk bepillanthat egy portugál járókelő abba, hogyan tanítanak néptáncot a Szent Imre Gimnázium diákjai a Moszkva Szél Kálmán téren a népnek. Vagy egyszerűen csak beszédbe elegyedhet két idegen ember, mintha éppen akkor találkozna az utcán. Vagy megszervezhető a világ legnagyobb flashmobja egyszerre, egész Európában az összes képernyő előtt. Az értelmes és kevésbé értelmes lehetőségek határtalanok. Egy biztos: az ötlet nekünk nagyon tetszik, mert a mindennapok szintjén próbál kapcsolatot teremteni az európaiak között. Kulturális sokszínűség a gyakorlatban.

 

HELLO Europe! from Senne Dehandschutter on Vimeo.

Az első ránézésre meglehetősen szerencsétlennek tűnő kezdeményezők zseniális kampányt indítottak az interneten. Céljuk, hogy támogatót szerezzenek, aki részben, vagy egészben megfinanszírozza az ötlet megvalósítását. Ebben te is segíthetsz, és egy filléredbe se kerül. Látogass el a weboldalukra, nyomj egy lájkot a Facebook oldalukon, vagy oszd meg, ha még jobban tetszik!

Orbán Viktor szerint az EP gyűlöli a magyarokat

image

A magyar miniszterelnök szokásos péntek reggeli - a Kossuth Rádió 180 perc műsorában elhangzott interjúnak álcázott – példabeszédében az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet is jól kiosztotta. Előbbi kapcsán elmondta, Magyarország nem bízhat abban, hogy a testület kizárólag a tények alapján dönt a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése ügyében, az EP képviselőkről pedig úgy vélekedett, hogy „gyűlölnek valamilyen okból bennünket”.

Ha a kormány bízhatna abban, hogy az Európai Unió kizárólag a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól, de “nem bízhatunk ebben” - mondta Orbán Viktor, aki szerint az EU-ban a Magyarországgal szembeni bánásmód nem mindig méltányos, tényszerű. Jelezte, számítani kell arra: Magyarország “kifejezetten mérges” ellenfelei mindent megtesznek azért, hogy a magyar kabinet csökkentse a bankadót és vonja vissza a rezsicsökkentést. Orbán szerint, ha az unió meg tudna békélni azzal, hogy bár Magyarország más utat választott, mint amit Brüsszel javasolt neki, mégis sikeres lett, “akkor ezt akár közös sikernek is tekinthetnénk.”

Az Európai Parlamentben a magyar alkotmányos helyzetről két hét múlva tartandó vitán való esetleges részvételéről a magyar miniszterelnök még nem döntött. A korábbi strasbourgi vitákkal kapcsolatban ugyanakkor - amelyeken ő is részt vett - úgy fogalmazott: az EP “nem egy európai hely”, ugyanis ott a tények másodlagosak voltak, “dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amelyeket bíráltak. De egy dolog biztos volt, gyűlölnek valamilyen okból bennünket”. 

Az EUrologus szerint világosan látszik, hogy a kormányfő hónapok óta tudatosan készíti elő a terepet arra az esetre, ha esetleg nem engedik ki Magyarországot a túlzottdeficit eljárás alól. Már előre kettős mércével vádolja a Bizottságot, az Európai Parlamentet pedig úgy festi le, mint egy alapvetően tájékozatlan, de a magyarokkal szemben erősen elfogult társaságot. A cél a hazai közönség (leginkább saját táborának) felhergelése, a politikai kudarcokért viselt felelősség áthárítása.

Nyilván nem örülnek a külföldi tulajdonú bankok és energiacégek a magyar bankadónak és rezsicsökkentésnek. De azt sugallni a kormányfő részéről, hogy az Európai Bizottság nem más, mint ezeknek a cégeknek furkósbotja, olyan, mintha azt feltételeznénk, hogy Orbán Viktor Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnökének ügynöke lenne. Nem szerencsés.

Az is tény, hogy az EP tavaly februárban rendezett vitáján voltak heves hangvételű felszólalások, és felkészületlen képviselők, akik vélhetően nem végeztek alkotmányjogi elemzést a magyar alaptörvényről. Attól azonban, hogy valaki hangot ad tiltakozásának még nem gyűlöli a magyarokat, legfeljebb elítéli a magyar miniszterelnök politikáját. Meglehetősen rossz emlékeket idéz az a gyakorlat, amikor a vezető azonosítja magát a néppel.

Mindenesetre az EUrologus reméli, hogy Orbán Viktor tiszteletét teszi Strasbourgban, mert mindig érdekes - bármennyire is szomorú - amikor bepillantást enged európai partnereinek a magyarországi párhuzamos valóságba. 

Barroso harmadszor? Csak azt ne!

…szakad fel az EUrológus lelkének legmélyéről a kiáltás, amikor azt hallja, hogy az egykori szélsőbalos portugál politikusból az Európai Bizottság néppárti első emberévé lett José Manuel Barroso harmadszori újraválasztásáról cikkezik a sajtó. (Fotó: Európai Bizottság)

Csütörtökön Bécsben a személyes jövőjét firtató kérdésre újságírói kérdésre az EB elnöke, a szokásos 32 fogas mosolya kíséretében így felelt. “Mandátumom 2014 októberéig tart, s csak akkor döntök majd a jövőmet illetően, köszönöm érdeklődését” - mondta a mindenekelőtt az európai kormányfők felé mutatott simulékonyságával “érdemeket szerzett” 57 éves politikus.

Barroso egyúttal felszólította az európai politikai pártokat, hogy tegyenek javaslatot az Európai Bizottság elnöki posztjára a 2014. májusi európai parlamenti választásokat megelőzően. Érvelése szerint ezzel európai dimenziót adnak majd a választásoknak, a pártok pedig lehetőséget kaphatnak arra, hogy elmagyarázzák, miként képzelik a jövő Európai Unióját.

A Barrosót delegáló Európai Néppárt (EPP) a hírek szerint majd csak jövő tavasszal határoz arról, hogy harmadszor is a portugált indítja-e, vagy új jelöltje lesz. Utóbbi esélyeit erősíti, hogy a szintén néppárti luxemburgi Viviane Reding, aki jelenleg az EB igazságügyi és állampolgárok jogaiért felelős biztosa és a testület alelnöke jó ideje nem rejti véka alá, hogy az uniós végrehajtó testület vezetésére törekszik.

Korábban megírtuk, hogy a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója minden valószínűség szerint a jelenlegi EP elnök Martin Schulzot jelölik, az európai liberálisok (ALDE) pedig a volt belga miniszterelnököt, a föderális Európa egyik leghangosabb szószólóját, Guy Verhofstadtot állíthatják versenybe. Az EPP kapcsán az utóbbi időben sokat hallani a lengyel miniszterelnök Donald Tusk nevét mint lehetséges jelölt. Kritikusai szerint mivel országa nem eurózóna tag nehezen töltené be a posztot. Ráadásul angol tudása is bőven hagy kivetni valót maga után, ami lényegében alkalmatlanná teszi a munkára (bár minden hiányosság pótolható). És nem lenne Európa Európa, ha a franciák nem azért emelnék fel szavukat, hogy az EB elnöke franciául is jól muzsikáljon.

Tény, hogy szemben számos tagállam, vagy az Egyesült Államok szabályaival, semmi nem tiltja Barroso harmadik ciklusát, még ha erre eddig nem is volt eddig példa Brüsszelben. Az EUrologus azonban felállva tüntet e lehetőség ellen. Szerkesztőségünk meggyőződése szerint ugyanis a nemzeti politikai törekvések iránt túlzott megértést mutató, s ezért a közös Európa céljaiért csak ímmel-ámmal cselekvő Barroso után egy valódi európai elkötelezettséggel bíró, karizmatikus és céljaiért kőkeményen kiálló vezetőre lenne szükség az EU legfontosabb vezetői tisztségében.

Sokkoló: Merkelnek is van szíve!

Kattints a képekért!

Ábrázolták már Hitler-bajusszal és náci egyenruhában szerte Dél-Európában. Melegebb éghajlatra küldte minden görög és spanyol tüntető, az Economist hetilap minden hónapban kigúnyolja - lehetőleg címlapon. Valószínűleg Európa egyik legmegosztóbb személyisége Angela Merkel, német kancellár-asszony. Most azonban kiderült, van szíve, s igenis érdeklik az olasz munkanélküliek sorsa, különösen egy régi baráté.

Merkel és férje, Joachim Sauer ugyanis most is, ahogy már a kancellári évek előtt is, a dél-olasz Ischia szigetén, Sant’Angelo városában töltötte a húsvétot kirándulással, úszkálással. Valamiért a paparazzik le is fotózták fürdőruhában.

Merkelnek azonban sikerült leráznia a fotósokat, és testőrei kíséretében férjével váratlanul meglátogatta a régi családi barátot, Cristoforo Iacono, aki évek óta inasként szolgált abban a szállodában, ahol Merkelék rendszeresen megszállnak. Kiderült ugyanis, hogy a szálloda és az 59 éves Iacono között a sajtó szerint valamiféle vita alakult ki (mondjuk leépítették?), és a kancellárasszony hiába kereste a hotelben. Iacono 40 éve dolgozott a szállodában. 

Iacono lánya, Marianna a La Stampa olasz lapnak nyilatkozva elmondta: “Igen, eljött hozzánk a házba, hogy meglátogassa a pámat, és ebédre is maradt. Merkel évek óta ismeri apámat, nagyon örültünk neki, hogy vendégül tudtuk látni.”

Persze ettől függetlenül a megszorítások ellen tüntetők ugyanúgy fogják gyűlölni a kelet-német lelkész lányát, de talán eszükbe jut, ő is pontosan látja, milyen következménye van a megszorításnak. Német kancellárként viszont Merkel elsősorban a német adófizetőknek tartozik felelősséggel.

Amire Európa (egy kicsit) büszke lehet

Kép: The Economist

Ciprus ide és euróválság oda, a világ és benne Európa legnagyobb kihívása továbbra is az éghajlatváltozás elleni küzdelem, amelyre az utóbbi válságokkal teletűzdelt időszakban aggasztóan kevés figyelem jutott. Pedig az egyre megbízhatóbban működő klíma-modellek előrejelzései nem festenek rózsás képet az emberiség jövőjéről, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása pedig évről évre rekordot dönt

Mindjárt az elején szögezzük le, az aggasztó előrejelzések és az egyre gyakoribb, az éghajlatváltozással is összefüggésbe hozható szélsőséges időjárási jelenségek ellenére az emberiség gyakorlatilag tétlenül szemléli a folyamatot. Mindezt úgy, hogy a brit kormány megrendelésére készült Stern jelentés már 2006-ban figyelmeztetett: ha nem lesz érdemi cselekvés az éghajlatváltozás mérséklése, illetve az új körülményekhez való alkalmazkodás terén, akkor az emberiség minden évben elveszíti a megtermelt globális GDP 5%-át. Évi 3500 milliárd dollárt, ami körülbelül hétszerese a világ 100 legszegényebb országa éves GDP-jének. Az igazságtalanságot még tovább fokozza, hogy e szegény országok képesek a legkevésbé alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Van közöttük olyan, amelyet néhány évtizeden belül elnyel a tenger , olyan, amelynek 150 milliós lakossága folyamatos árvízveszélyben él, vagy amelyet két évente szó szerint a földdel tesz egyenlővé egy trópusi vihar.

Az Európai Unió a világ egyetlen jelentősebb gazdasági térsége, amely számszerűsített és számon kérhető módon vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. 2020-ig 20%-al, az 1990-es szinthez képest. Úgy tűnik, hogy a vállalás teljesülni fog. Részben, mert a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott közép- és kelet-európai országok összeomlott nehéziparának kibocsátását is beleszámolták az 1990-es kezdőértékbe. Részben, mert a gazdasági válság nyomán visszaesett Európa gazdasági tejesítő képessége és ezzel károsanyag kibocsátása. Részben viszont azért, mert az elmúlt évtizedben érdemi lépések történtek a megújuló energiaforrások fejlesztése, a széndioxid kibocsátás csökkentése, vagy az energiahatékonyság növelése terén. Az EU klímapolitikája nem hibátlan, de működik és eredményeket hoz.

Pár napja az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított arról, hogyan kellene kinéznie a közösség klímapolitikájának 2020-at követően. Úgy tűnik, hogy a tagállamok támogatnák az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40%-os mérséklését 2030-ig. A jogalkotási folyamat éveket vesz majd igénybe, és a folyamat során elképesztő lobbierők mozdulnak majd meg. Mégis, ha sikerül teljesíteni a 2020-ra kitűzött 20%-os célt, illetve kitűzni a 40%-os csökkentést 2030-ra, akkor azt mondhatjuk, hogy a válsággal küzdő, elöregedő, saját problémáinak fogságában vergődő Európa mégiscsak letett valamit az asztalra. Kevés olyan dolog van, amiben ma az Európai Unió vezető szerepet játszik a világban. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a hozzá kapcsolódó szabályozási, pénzügyi és technológiai eszközökkel együtt ilyen. Senki ne értse félre, nem győzelmi jelentést írunk. Az EU tehetne jóval többet a jelentős részben saját maga által is előidézett probléma megoldására, még akkor is, ha az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mindössze 11%-át adja.

Mégis ez egy olyan terület, ahol követendő példa lehet a világ más országai, például az Egyesült Államok, vagy Kína számára. Gazdasági válság ide, vagy oda, ez azért egy kis büszkeséggel tölthet el minket, magyarokat, európaiakat. A vállveregetés helyett azonban azt javasoljuk az EU vezetői számára, hogy a következő néhány évben igyekezzenek egységbe kovácsolni a világ nagy kibocsátóit az ENSZ égisze. Különben minden európai igyekezet ellenére nullás lisztbe fingással lesz egyenlő az, amit Brüsszel vezetésével az öreg kontinens eddig elért. 

25 százalékkal csökkentik az európai biztosok fizetését

Az Euractiv értesülése szerint Barroso bizottsági elnök megállapodott a biztosi kollégium tagjaival, hogy a gazdasági válságra, és különösen a nemrég összetákolt ciprusi mentőcsomagra tekintettel, a nehéz helyzetben lévő európai állampolgárokra és nemzetekre tekintettel 25%-al csökkentik az európai biztosok fizetését. A 25%-os csökkentést a Bizottság Húsvét hétfőn jelentette be.

Barroso a lépés kapcsán hangsúlyozta, hogy mindig is elkötelezetten képviselte a szolidaritás eszméjét, amely az európai integráció egyik alapértéke. Az Euractiv értesülése szerint az ipari portfólióval rendelkező, olasz származású Antonio Tajani kezdetben nem értett egyet a lépéssel, de tiltakozását a fizetéscsökkentésről döntést hozó kabinetülésen nem tudta kifejteni, mert egy bora-bora-i hivatalos utazáson vett részt.

A döntést nem meglepő módon szinte az összes európai politikai és lobbiszervezet üdvözölte. Figyelemre méltó, hogy az Európai Női Lobbi nevű szervezet elnöke szerint a fizetéscsökkentésnél figyelembe kellene venni azt, hogy a nők általában alacsonyabb fizetésért dolgoznak. Ezért a női biztosok esetében csak 20%-os csökkentést javasolt.

A bizottsági sajtóközlemény itt olvasható.

(A végén azért kitesszük a tréfatáblát, nehogy a médiahatóság leszámoljon velünk)

Elromlott a ciprusi mosógép

Kép: International Herald Tribune

„Befektetőink megvizsgálták az ügyet, és nem érdekli őket.” - Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter a ciprusi válságról

Miután Ciprus csődközelbe került, a lehetséges megoldások a szükséges 18 milliárd eurós teljes mentőcsomag előteremtése és a szigetország bankrendszerének összeomlása közötti skálán helyezkedtek el.

Az európai döntéshozók praktikusan és az eurozóna működéséből következően sem engedhették meg, hogy a ciprusi bankok csődbe menjenek. A pénzügyi szektor az ország méretéhez képest hatalmasra duzzadt, alacsony adók és még alacsonyabb átláthatóság mellett egy „on-shore off-shore” adóparadicsomként üzemelt: az EU által előírt minimumszabályok legalábbis névleges betartása mellett senkitől sem kérdezték, honnan van pénze, és senkinek sem árulták el, kinek a pénze került Ciprusra. A modell egész jól működött: az EU több országának ugyan nem tetszett, de Ciprus teljes jogú tagként gyakorlatilag azt csinált, amit akart. Így az uniós politikusok kedvenc sportjukban, a szájkaratéban igyekeztek megszorongatni a szigetországot, mérsékelt elszántsággal: az ország túl kicsi volt ahhoz, hogy sok vizet zavarjon.

(Előzetes: a sportág következő nagy eseményéről, az áprilisi Orbán Viktor vs. Európai Parlament mérkőzésről az EUrológus is tudósítani fog. Ígérjük, egyetlen verbális kokiról, tockosról vagy sallerről sem maradnak le, ha rajtunk múlik!)

A pénzügyi paradicsom bizonyos értelemben a saját sikerének lett áldozata. Egy idő után a ciprusiak nem csak azt „felejtették el” megkérdezni, hogy honnan jön a pénz, hanem azt is, hogy hova megy. Mintha a válság is elkerülte volna a szigetország pénzügyi rendszerét: úgy tűnt, Oroszország kiapadhatatlan forrása az olcsó, ám kétes eredetű pénzeknek, és a ciprusiak kiszolgálták új barátaikat: megfelelő nagyságú befektetés mellett egyszerűsített vízumot, sőt, állampolgárságot is adtak. Ezt ugyan már az orosz elnök is rosszallta, de Putyin is tudta, nem minden hozzá lojális orosz üzletember tud magának focicsapatot venni Angliában meg yachtot a francia Riviérán, esetleg egyszerűsített eljárásban európai vízumot szerezni.

De mindig lehet többet költeni annál, mint amennyink van. Óvatos becslések szerint is a teljes ciprusi betétállomány fele orosz eredetűvé vált, miközben a ciprusi pénzügyi szektor egyre nagyobb bajba került és ezt egyre kevésbé lehetett eltitkolni. 2011-ben az oroszok kisegítették az országot egy 5 éves 2,5 milliárd eurós hitellel, de ez kevés volt.

A ciprusi kormány tudta, hogy az ország pénzügyi rendszerének csődje ledózerolná az egész gazdaságot, nem is szólva arról, hogy a nyugodt életvitelhez hozzá tartozik, hogy orosz barátainknak visszafizetjük a tartozást. Ciprus kénytelen volt végül az IMF-EU pároshoz fordulni, noha az európai szabályok addigra már olyan elrettentő feltételeket írtak elő a segítségnyújtáshoz, hogy lehetőleg senki se kérjen belőle.

Az orosz vonal azonban komoly akadállyá is lett: ha kiderül, márpedig kiderül, hogy az európai adófizetők pénzéből kártalanítják Ciprus orosz barátait, abból akkora botrány lesz, ami tényleg elsöpörheti az eurót. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis az eurónak nem az vet majd véget, ha ostoba gazdaságpolitikát folytató országokat dobnak ki a klubból, hanem ha a prudensen gazdálkodó északiak megelégelik a vircsaftot és távoznak. Ráadásul az eddig az adóelkerülést segítő Ciprusnak segítségként adóeurókat utalni még az EU politikai pragmatizmusába sem fért volna bele. Az tehát, hogy Ciprus a göröghöz hasonló mentőcsomagot kapjon, komolyan fel sem merült – pedig nem lett volna feltétlenül indokolatlan, elvégre Ciprus bajainak jelentős része a görögöknek nyújtott kölcsönökből származott.

Végül arra jutottak, hogy 10 milliárdot áll az EU, a maradékot meg teremtsék elő a ciprusiak. Például orosz barátaiktól. Az ugyan valószínű volt, hogy Oroszország önként aligha akar beszállni a mentőcsomagba: ha akart volna, akkor annak idején nem egy szinte semmire sem elég hitellel szúrja ki a ciprusiak szemét. A kellő motiváció megteremtése végett Brüsszel azt is hozzátette, hogy ha másképp nem megy, a betétesek is fizetnek.

Ez volt az a bizonyos első körös javaslat, aminek értelmében a 20 és 100 ezer euró közötti betétek 6,75%, a 100 ezer felettiek pedig 9,9% egyszeri sarcot fizetnek, a 20 ezer euró alatti betétek mentessége mellett.

Úgy tűnt, a döntéshozók nagyot hibáztak, és elfeledkeztek az európai betétgaranciáról, amely 100 ezer eurós határig garantálja, hogy a betétek érinthetetlenek – bár ennek némileg ellentmond, hogy pont 100 ezernél húzták meg a határt. A javaslat rengeteg bírálatot kapott, különösen a 100 ezer euró alatti betétekre kivetett illeték miatt – a magántulajdon szentségének megsértésétől kezdve a bajban levő gazdaságok esetleges pénzügyi pánikján át egészen Medvegyev orosz miniszterelnök hasonlatáig, miszerint az EU úgy viselkedik, mint „bika a porcelánboltban”. (Nem, nem tudjuk, miért nem elefánt.) A ciprusiak önérzetesen visszautasították az ultimátumot, és B terven kezdtek dolgozni. A ciprusi miniszterelnök Moszkvába utazott kalapozni.

A kritikák bizonyára mind jogosak, de a pénzpiacokon nem tört ki pánik, sőt, egyáltalán nem volt tapasztalható különösebb idegesség. Úgyhogy az Európai Központi Bank csavart egyet a présen, és közölte: ha a ciprusiak nem állnak elő épkézláb javaslattal, március 25-én elvágja a likviditást biztosító csapokat, vagyis Ciprus csődbe megy.

Csakhogy hiába ajánlotta fel a ciprusi kormány a szigetországtól délre eső, akár 475 milliárd eurós (!) kincset rejtő gázmezők közös hasznosítását röpke 5 milliárdért cserébe, az oroszok kikosarazták őket. Március 24-én az oroszok nélkül született meg a megállapodás: a ciprusi betéteseknek 100 ezer euró alatt sem kell fizetni. Felette viszont sokat, nagyságrendileg a bankbetét durván egyharmadát – illetve megkapják cserébe azt, ami a ciprusi bankokból megmarad.

Ezt az egyezséget már nehezebb volt kritizálni, de azért akadtak. Például a ciprusi pravoszláv egyház, mely egyben a harmadik legnagyobb ciprusi bank (pontosabban, ami abból megmarad) tulajdonosa is. Az EUrológus meg nem erősített orosz forrásokból csúnya káromkodásokat is halott. Európa azonban újra csendes.

Felmerült, hogy az orosz betétesek Ciprusról más, kedvező adózási feltételekkel rendelkező EU tagállamba viszik majd pénzüket, elsősorban Lettországba. A lettek mindenesetre bejelentették, hogy nem oldják fel az orosz tőkebeáramlásra vonatkozó korlátozásokat – azt nem árulták el, hogy ezt a szovjet barátságról alkotott XX. századi tapasztalatok, vagy a könnyen jött pénzzel kapcsolatos XXI. századi tapasztalatok fényében.

Mi azonban látunk fantáziát a dologban. Ha a magyar kormány megtartja – Orbán Viktor szavait idézve – Európa egyik legversenyképesebb adórendszerét és következetesen végigviszi a keleti nyitás politikáját, simán befogadhatjuk a menekülő orosz tőkét. Feltéve, hogy nekünk, magyaroknak a lettekkel és a ciprusiakkal ellentétes tapasztalatink vannak a szovjet barátsággal és a könnyen jött pénzzel kapcsolatban.

Hol vagytok, aktív európai polgárok?

Továbbra sem ismerik az európaiak az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) eszközét, melynek segítségével egymillió aláírás összegyűjtésével beindíthatóak az uniós jogalkotás fogaskerekei - derül ki a témában a Democracy International, the Initiative and Referendum Institute (IRI Europe) és a European Citizen Action Service (ECAS) közös friss felméréséből.

Emiatt noha jelenleg is 14 kezdeményezés várja aláíróit, a rekrutáló szervezetek és magánemberek nehezen gyűjtik a szignókat egy évvel az EPK életbe lépése után is. Ezt mutatja, hogy a 27 témában egy év alatt indított EPK-k közül mindössze egy, a “Víz emberi jog” címet viselő gyűjtötte össze a szükséges aláírás mennyiséget.

A támogatói által a részvételi demokrácia felé tett fontos lépésnek tekintett EPK működésének számos gyermekbetegsége van. Sok panasz érkezett az aláírásokat gyűjtő szervezetektől, aktivistáktól, hogy a digitális szignók rendszere nem működik megfelelően, amely értékes aláírások elvesztéséhez vezetett.

Az egyéves évforduló kapcsán azonban az Európai Parlamentben is megy a szervezkedés, szeretnének az EPK működésén és hatékonyságán javítani. Az EP- kérdéseit az Európai Bizottságnak szegező Claude Turmes technikai mellett, jogi kérdéseket is felvet. Olyanokat firtat, mint, hogyan reagál az EB a digitális aláírásgyűjtésre vonatkozó panaszokra, és azokkal hányan foglalkoznak? Nyújt-e technikai vagy anyagi segítséget az EB azoknak a szervezeteknek, akik saját online aláírásgyűjtő alkalmazást kell, hogy fejlesszenek? Hogyan garantálja, azon EU állampolgárok részvételét az aláírók közt, akik az EU-n kívül élnek és nincs regisztrált lakcímük az Unió területén. Hogyan szeretné jobban bevonni a civileket és kampányolókat az EB az EPK fejlesztésébe.

Az IRI Europe tanulmánya szerint azonban a fentieknél nagyobb gond, hogy finoman szólva nem motiváltak a nemzeti kormányok az új jogi eszköz népszerűsítésében. Ennek szerintük egyenes következménye a polgárok inaktivitása az aláírásgyűjtésekben. A tanulmány szerint elenyésző számú tagállam tájékoztatja a lakosokat a lehetőségről és arról, miként lehet használni az EPK-t. Tovább nehezíti az aláírásgyűjtők helyzetét, hogy 18 tagállamban személyiigazolvány- vagy útlevélszámukat is meg kell adniuk a szignójukat valamely ügy mellé tévő polgároknak.

Ezek alapján az EUrologus csak támogatni tudja a tanulmányt készítő szervezetek által megfogalmazott ajánlásokat, melyek egyebek mellett 12 hónapról 18-24 hónapra tolnák ki az gyűjtés időkeretét és kötelezővé tennék az uniós intézményeknek és a nemzeti kormányoknak a polgárok tájékoztatását az EPK-ről.

Reding: feltehetően romlott a magyar igazságszolgáltatás megítélése

Ismét beszólt Magyarországnak Viviane Reding igazságügyekkel foglalkozó EU-biztos, aki szerdán mutatta be az úgynevezett “igazságszolgáltatási eredménytáblát”. Ez t az új eszközt az Európai Bizottság a tagállamok gazdaságpolitikáját összehangoló európai szemeszter részeként alkalmazza majd. Az igazságszolgáltatás függetlenségének és hatékonyságának javítása ugyanis növeli a befektetési kedvet és bizalmat. Az adatokat a tagállamok szolgáltatták, de a bizottság más szervezetektől, köztük az Európa Tanácstól is szereztek be információkat.

Magyarország több szempontból jó eredményt mutat, például a polgári peres és kereskedelmi ügyek eljárásának gyorsasága szempontjából kifejezetten jól állunk. Azonban a bírói függetlenség megítélése tekintetében Magyarország lemaradt: csak Csehországban, Litvániban, Görögországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában rosszabb a helyzet az Európa Unióban. (A 144 országot vizsgáló rangsort a Világgazdasági Fórum által állította össze vállalatok képviselőinek véleményére alapozva.) A polgári igazságszolgáltatás függetlenségének megítéléséről a Világ Igazságszolgáltatás Projekt adataira hagyatkozott a Bizottság. Eszerint csak Szlovéniában, Bulgáriába és Romániában rosszabb a polgári igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése Magyarországénál.

Reding a szerdai bemutatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a hatékonyságra vonatkozó adatok 2010-ből származnak, tehát felvetődik a kérdés, hogy ha akkor jól teljesítettek a magyar bíróságok, akkor miért volt szükség a magyar kormány átfogó igazságszolgáltatási reformjára. Az EB alelnöke arra is kitért, hogy a bíróságok függetlenségének megítélésére vonatkozó adatok még az alkotmánymódosítás előttről valók, s feltételezi, hogy ez a trend azóta drámaian rosszabbodott, a megítélés szempontjából még lejjebb csúsztunk, pedig már így is 72. helyen voltunk a 144 vizsgált országból. - Az alkotmány nem játék, hanem a jogbiztonság alapja - mondta az EUrologus kedvenc “luxemburgi oroszlánja”.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és csapata az elmúlt időszakban mindent megtett azért, hogy célkeresztbe kényszerítse Redinget, amiért az EU-biztos “nem válaszolt” a miniszter több levelére, pedig közben azt állította Brüsszel, hogy igen. Navracsics a Tobin-ügyet akarja felhasználni arra, hogy megpróbálja sarokba szorítani Redinget. Az EU-biztos valóban szerencsétlen nyilatkozatot tett a minap, amikor a két gyermeket halálra gázoló ír férfi ügyét, s a tényt, hogy az írek egy (ír) legfelsőbb bírósági döntés miatt nem adják ki, a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi állapotával kötötte össze. Navracsics kapva-kapott az alkalmon, hogy Redinget pellengére állítsa. Azóta Redingék annyit tettek hozzá a dologhoz, hogy részükről a Tobin-ügy le van zárva, mert európai szinten egyszerűen nem lehet mit csinálni, amennyiben persze tiszteletben akarjuk tartani az ír bíróság döntésének függetlenségét. Reding védelmében még meg kell említeni, hogy a Tobin ügyet egyébként felvetette az igazságügyi miniszterek tavaly októberi tanácsülésén is.

Az EUrológus szerint pedig Navracsicsék jobban tennék, ha ahelyett, hogy a két halott gyermek ügyéből politikai tőkét kovácsolva nekimennek Redingnek (s ezzel hamis reményt kelt a szerencsétlen rokonokban és a magyar társadalomban), inkább azon dolgozna, hogy a magyar igazságszolgáltatás a vállalatok, és az egyszerű állampolgárok szemében is megbízható és hiteles legyen.

Magasra vezethetnek a Dalligate szálai?

Ismét botrányossá fajulhat a tavaly lemondani kényszerült máltai EU-biztos, John Dalli ügye. Olyannyira, hogy nemrég Ingeborg Grassle német néppárti EP-képviselő lemondásra szólította fel az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF főigazgatóját, Giovanni Kesslert.

Talán emlékeztek a tavaly ősszel kirobbant “Dalligate”-re, melynek során Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gyakorlatilag 45 perc alatt kirúgta az egészségügyért felelős EU-biztost. Az OLAF nyomozása szerint ugyanis a máltai politikus tudott arról, hogy a nevében egy máltai üzletember, Silvio Zammit 60 millió euró kenőpénzt kért egy svéd cégtől a snüssz dohány EU-s tiltásának feloldásáért. Barroso akkor azt állította, hogy Dalli, aki máig tagadja a vádat, magától mondott le, ám ezt a máltai ex-biztos szintén tagadta. Sőt sajtóértesülések szerint a  Dalli meg sem ismerhette az ellene felhozott vádak részleteit lemond(at)ása előtt, és ügyvédjével sem beszélhetett. Az OLAF csak annyit közölt: szilárd, de közvetett bizonyítékuk van Dalli ellen. 

Az OLAF-os vád azon alapul, hogy a snüssz forgalmazásában érdekelt Swedish Match dohánycég lobbistája, Gayle Kimberley kétszer is találkozott Dallival. A második találkozót követően kapott ajánlatot Kimberley a már említett Silvio Zammittól, hogy átszámítva rongyos 18 milliárd forintért megolajozza a kerekeket. Bonyolult? Az bizony, különösen úgy, hogy a sztori a napokban újabb fordulatot vett. A Swedish Match kommunikációs igazgatójának állítása szerint lobbistájuk, Gayle Kimberley hazudott a második találkozóról, amelyre nem is került sor, s az OLAF tulajdonképpen arra vette rá őt az év elején, hogy ezt hallgassa el az Európai Parlament előtt.

Mindez úgy derült ki, hogy a kommunikációs igazgató beszélt erről José Bové zöldpárti francia EP-képviselőnek, aki hangfelvételt készített a diskurzusról, majd azt egy múlt héti sajtótájékoztatón be is mutatta. Másnap a befolyásos néppárti képviselő Ingeborg Grassle lemondásra szólította fel Kesslert. Az OLAF olasz főigazgatóját nemrég azzal is megvádolta a szervezet egyik felügyelőbizottsági tagja, hogy a hivatal törvénytelenül hallgatott le telefonbeszélgetéseket. Az OLAF ezt tagadja. 

Az igazi csavar a történetben azonban az, hogy az OLAF felügyelőbizottsága készített egy jelentést a hivatal Dalli-ügyben végzett munkájáról (ami titkos), melyet eljuttattak a három uniós intézmény vezetőjéhez. Egyikük sem hozta nyilvánosságra a jelentés tartalmát. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szigorú titoktartás mellett belepillantást engedett (jegyzetek és fotók készítése nélkül) a frakcióvezetőknek, akik szintén hallgatnak.

Vajon miért? Mi lehet a dokumentumban, ami ennyire érzékeny? Vagy csak a nyilvánosságra hozatal időpontjával vár Schulz? Elképzelhető, hogy az OLAF politikai megrendelésre dolgozott? Vagy megvezették az OLAF-ot, és/vagy Barrosót? Ki a hunyó: Barroso, Dalli vagy a dohánylobbi? Az EUrológus alig mer belegondolni, milyen következményei lehetnek, ha az a felügyelőbizottsági jelentés nyilvánosságra kerül, ezért felajánlunk egy marék snüsszt bárkinek, aki eljuttatja hozzánk a titkos dokumentumot!

Nekünk nem kell a pénz…

Kép: parameter.sk

2006-os létrehozása óta Magyarország egyetlen alkalommal sem fordult az EU Globalizációs Alkalmazkodási Alapjához. Pedig az évi 500 millió eurós költségvetéssel gazdálkodó, az Európai Bizottság kezelésében álló alap célja, hogy „gyorssegélyt”, egyfajta kártalanítást nyújtson a globalizációs folyamatok, illetve a gazdasági válság hatására megszűnő munkahelyekért. Alkalom és lehetőség sajnos bőven kínálkozott volna az elmúlt négy év során…

A Globalizációs Alkalmazkodási Alapból folyósított támogatást az utcára került munkavállalók átképzésére, munkakeresési, foglalkoztatási-tanácsadási szolgáltatások fejlesztésére lehet(ne) fordítani. A Bizottság legutóbb március 22-én folyósított 24,2 millió eurót több mint 5000 dán, finn, olasz, osztrák, román, spanyol és svéd elbocsátott munkavállaló után. Ezzel az alaphoz forduló tagállamok száma húszra emelkedett. A kimaradó tagállamok közül talán csak a pénzügyi összeomlás szélén tántorgó Ciprus gazdasági helyzete rosszabb Magyarországénál.

Az igénylést egyébként a nemzeti kormányoknak kell benyújtaniuk egy nyilvánosan elérhető, faék egyszerűségű 10 oldalas nyomtatvány kitöltésével.  Ráadásul 2009-ben, a gazdasági válság európai begyűrűzésekor a Bizottság még tovább egyszerűsítette az igények elbírálását. Így az alaphoz forduló tagállamnak lényegében csak azt kell igazolnia, hogy a válság hatására, vagy a globális gazdasági mozgások következtében jelentős számú munkahely szűnik meg egy vállalatnál, vagy egy ágazaton belül, illetve azt, hogy az elbocsátott munkavállalók számára bizonyos munkaerő piaci szolgáltatásokat szervez.

A magyar kormánynak hivatalos indoka nincs a kimaradásra. A nem hivatalos indok állítólag az, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok teljesülését olcsóbban lehet finanszírozni az EU Szociális Alapjából, az ugyanis magasabb támogatási intenzitással működik, magyarán kevesebb nemzeti/kormányzati pénzt kell mellé tenni.  Ez azonban gyenge érvnek tűnik, hiszen semmi nem zárja ki azt, hogy a kormány a foglalkoztatás javítása érdekében mindkét alap forrásaiból merítsen, és azokat kombinálja. Persze az is igaz, hogy az átképzésre és munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtására koncentráló forrásokból nem lehet közmunkaprogramot építeni. Sőt, a cél épp ezzel ellentétes: minél több embert piacképes tudáshoz juttatni, segíteni az elhelyezkedésüket, minél függetlenebbé tenni őket az állami ellátórendszerektől, az államtól, és végső soron a politikától.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy sokan kritizálják az alap működését. Méghozzá azért, mert sokszor már-már nevetségesen könnyű így forrásokhoz jutni a rendkívül tágra szabott felhasználási feltételek miatt. Ha viszont ez így van, akkor még inkább érthetetlen, hogy Magyarország miért nem kért eddig a pénzből.

Európára immunis a magyar kormány

Szeletel...Megint gyűlnek az európai viharfelhők a magyar kormány feje felett. Kérdés, hogy megindul-e az „áldás”, vagy némi égzengést és villámlást követően megint kitisztul az európai égbolt és minden megy tovább, úgy ahogy eddig. Orbánék helyzete annyiban romlott az elmúlt két évben, hogy európai szövetségeseik elfogytak. A magyar politikai vezetés már saját párttársai körében sem kívánatos   -, a ‘magyar ügy’ az Európai Bizottság elnökének asztalán landolt, miközben az EP április 17-én két év alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik a magyar demokrácia állapotával.


Az előzmények ismeretében egyáltalán nem volt szükségszerű az események ilyetén alakulása. Úgy tűnik, hogy a kormány súlyosan tévedett, amikor a várható európai reakciókat mérlegelte az alaptörvény módosításra készülve. Az is lehet persze, hogy Orbánékat nem érdekelte a várható kritika. Pedig bizottsági forrásaink szerint Barroso legszívesebben szabadult volna a magyar ügyektől, hogy saját politikai karrierjének megkoronázására, az európai gazdasági kormányzás kiépítésére koncentráljon (erről itt írtunk részletesen). A februári Orbán-Barroso találkozót, és a Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzést követően még az is valószínűnek tűnt, hogy május végén Magyarország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól és Orbánék a választásokig mentesülnek a költségvetés folyamatos brüsszeli ellenőrzése alól.

Az alaptörvény negyedik módosítása azonban végleg kivágta a biztosítékot. Bizottsági forrásaink szerint nem is feltétlenül a módosítások tartalmával van problémája az európai intézményeknek, mint inkább a módszerrel, illetve a demokratikus fékek és ellensúlyok két és fél éve tartó következetes lebontásával. Kérdés persze, hogy mit tud kezdeni Brüsszel, és a többi európai főváros a láthatóan minden érdemi együttműködéstől elzárkózó magyar kormánnyal. Az egyik lehetőség az igazságügyi eredménytáblának nevezett új uniós mechanizmus bevezetése lehetne, amelynek értelmében a Bizottság ajánlásokat tenne a tagállamoknak arra, hogyan tehetnék függetlenebbé az igazságszolgáltatásuk működését és ezzel demokratikusabbá az állam működését. Ezen dolgozik már jó fél éve Vivianne Reding. Hasonló eljárás bevezetését vizionálta négy meghatározó európai tagállam (dán, finn, holland, német) külügyminisztere is a. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy az ajánlások nem kötelezőek, szankciórendszert pedig szerződéses jogi alap hiányában nem dolgozhat ki a Bizottság. Aztán ott van még a brüsszeli zsargonban atombomba néven emlegetett 7. cikk életbe léptetése, amelyet Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető minapi cikkében újra emlegetett. Ennek életbe léptetésére azonban vajmi kevés esély van. Az eljárásnak ugyan az Európai Parlamentben hangos támogatói vannak, de az Orbánt sorai között tudó Néppárti Frakció biztosan nem állna egy ilyen kezdeményezés élére, az erősorrendben második szocialistákat pedig a minap Brüsszelbe látogató Mesterházy Attila kifejezetten kérte, hogy ne támogassanak Magyarország ellen irányuló szankciókat - igaz ezzel ellentmondásba került saját pártja eddig követett irányvonalával.

A legvalószínűbbnek ezért az tűnik, hogy a Bizottság az eddigiekhez hasonlóan elsősorban kötelességszegési eljárásokat kezdeményez és visz végig azon magyar jogszabályok kapcsán, amelyek konkrétan ellenkeznek az uniós joggal. Ilyen például a már folyamatban lévő és a témában jártas bizottsági szakértők szerint Magyarország szempontjából biztosan negatív ítélettel végződő eljárás a telekom-különadó ügyében. De kötelességszegési eljárás indulhat hamarosan a hallgatók ‘röghöz kötése’ kapcsán, vagy a kiskereskedelmi különadó miatt is. A magyar kormány azonban úgy tűnik, hogy a kötelességszegési eljárások ellen is immunizálta magát. A politikai szlogenek szintjén a véget nem érő, ki tudja mi ellen vívott szabadságharc adja a keretet. Ezt jól kiegészíti a Bizottság kéréseinek esetenként eleget tevő húzd meg - ereszd meg taktika. A pénzügyi terén pedig a kormány a negyedik alaptörvény módosítással alkotmányos lehetőséget teremtett magának arra, hogy az uniós eljárásokból fakadó terhek miatt különadókat vessen ki a lakosságra. Hatékony, de végtelenül cinikus politika ez, amelyet Európában láthatóan se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.

Mesterházy Brüsszelben: Az MSZP nem támogatja a hetes cikkely beindítását

Mesterházy Attila, a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezetője Brüsszelt választotta arra, hogy bejelentse, az MSZP nem támogatja a Magyarországgal szemben esetleg bevezethető hetes cikkely alkalmazását, és más szankciót sem fogad el az EU-tól. - Az Európai Unió semmilyen formában sem büntetheti Magyarországot és a magyar embereket a kormány hibás lépései miatt – ez volt az üzenete a pártelnök-frakcióvezetőnek Brüsszelben, s állítólag ezt tolmácsolta annak a hat biztosnak, akikkel kedden-szerdán találkozott, illetve ezt közölte Martin Schulzal, az Európai Parlament elnökével, és a szoci frakcióvezetővel, Hannes Swobodával is. (Mesterházy melletük Andor László magyar, Neelie Kroes holland, Maros Sefcovic szlovák, Michel Barnier francia, Johannes Hahn osztrák és Stefan Füle cseh EU-biztosokkal tárgyalt.)

A Magyar Szocialista Párt semmilyen szankciót nem támogat az Európai Parlamentben, amely Magyarországtól bármilyen forrásokat vonna meg, bármilyen szavazati jogot vonna meg. Egyetlen eurócentet sem lehet Magyarországtól elvenni azért, mert a kormány téves politikai döntéseket hoz – szögezte le a pártvezető Brüsszelben sajtóhírek szerint. Mesterházy Attila arra kérte a szocialista EP-delegáció tagjait, hogy ne támogassanak semmilyen olyan kezdeményezést, amely akár a hetedik cikkely alkalmazására vonatkozik, akár bármilyen formában a kohéziós források, vagy más támogatások megvonására irányul.

Az EUrológus némileg csodálkozik azon, hogy miért pont most (a hetes cikkelyről már több éve szó van Magyarországgal kapcsolatban), és miért pont Brüsszelt választotta a pártelnök-frakcióvezető ahhoz, hogy bejelentse ezt a szoci álláspontot, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy kifogja a Fidesz vitorlájából a szelet, s ne lehessen többet az ellenzéki pártot azzal vádolni: aláássák Magyarország érdekeit és tekintélyét külföldön. Az üzenet átjutott ugyan a magyar sajtóba, de - talán, mert Brüsszelben hangzottak el ezek a szavak - mérsékelt arányban kapták fel a fejüket a szerkesztők a hírre.


A jobboldal korábban hazaárulónak nevezte a szocialista EP-delegció egyes tagjait, amiért Magyarországot elítélő EP-határozatot támogattak. Tették ezt annak ellenére, hogy a magyar szoci EP delegáció feje, Tabajdi Csaba már korábban a kohéziós források megvonásának elutasítása mellett tette le a garast. A Fidesznek láthatóan most is nehézséget okozott a valóság és a fikció közti különbségtétel, hiszen Mesterházy brüsszeli útjával kapcsolatban kiadott közleményük “ízléstelen képmutatásnak” nevezi az utat. A Fidesz szerint Bajnai Gordon után az MSZP elnöke is brüsszeli szocialistákkal Magyarország “szavazatának megfosztásáról” és “támogatásának megvonásáról diskurál”. Azt azonban a Fideszt jól ismerő, és értesülések szerint Mesterházyt Brüsszelbe is elkísérő Ron Werber “spin doctornak” is tudnia kell: a szerdán elhangzott kijelentésektől a jobboldalon senkit nem fognak meggyőzni arról, hogy a szocialista EP-képviselők nem Magyarország sírját ássák Strasbourgban és Brüsszelben, és valószínűtlen, hogy a bizonytalankodók ez alapján szavaznak majd az MSZP-re.

Orbán és Matolcsy örülhetnek a ciprusi-spanyol passiójátéknak

Elkészült a B terv - derült ki szerda este a ciprusi köztévének köszönhetően, azaz a kormány hamarosan előáll egy saját magára tervezett 10 milliárd eurós mentőcsomaggal. Hogy elég idő legyen a B terv megemésztésére és megszavazására, a ciprusi bankok keddig zárva lesznek. Az Európai Központi Bank hétfőig adott határidőt: addig hajlandó készpénzzel életben tartani a ciprusi bankokat.

Nicos Anastasiades elnök csütörtök délelőtt a pártvezetőknek mutatta be a tervezetet, délután pedig a parlament elé viszi. A ciprusi törvényhozás kedden visszautasította az eurócsoport által felajánlott mentőcsomagot, így maguknak kellett előállni eggyel. Az új terv sajtóértesülések szerint államosítja a magánnyugdíjpénztárakat és továbbra is illetékkel sújtja a 100 ezer eurónál többel bíró betéteseket. A tervben állítólag valamilyen “orosz” elem is van, de erről egyelőre nem tudni részleteket. Elképzelhető, hogy feltárási jogokat kapnak az oroszok a szigetországtól délre található gázmezőkön (melyeknek összértéke állítólag 475 milliárd euróra is rúghat). Michalis Sarris, ciprusi pénzügyminiszter napok óta tárgyal Moszkvában. (A ciprusi betétesek között rengeteg orosz befektető található, akik 23 milliárd eurót tartanak a szigetországon. Ez őrületes összeg tekintve, hogy Ciprus éves gazdasági teljesítménye 18 milliárd euró körül mozog.)

A ciprusi bankok betéteseit sokkolta az eurócsoport szombatra kialkudott ajálata.Ciprus nagyjából a nemzeti össztermékének megfelelő mértékű, egyes becslések szerint 17 milliárd eurós mentőcsomagra szorul. Az európai partnerek azt vállalták, hogy tízmilliárdot összedobnak, de a maradékot a ciprusi kormánynak kellett volna előteremtenie. Az eurócsoport hangsúlyozta, hogy ők csak az összegeket határozták meg, azt, hogy miként teremti elő Ciprus a maradék nagyjából 7 milliárd eurót, a szigetországi vezetésre bízzák. Ennek ellenére mégis az a hír terjedt el, hogy az európai partnerek kényszere nyomán kellett volna a 100 ezer euró alatti betéteket egyszeri 6,75 százalékos, a 100 ezer euró feletti betéteket 9,9%-os illetékkel sújtani. A közfelháborodás nyomán a konstruktív ötletelés helyett megindult a sárdobálás: a ciprusiak fújtak a németekre, a németek az Európai Központi Bankra, Oroszország az európaiakra egészen addig, amíg szerdán az Európai Bizottság szóvivője közölte, senki sem hibás. Üdítő volt épp ezért csütörtök reggel Jeroen Dijsselbloem, holland pénzügyminiszter, az eurócsoport elnöke az Európai Parlament gazdasági szakbizottsága előtt kijelentette: a bukott mentőcsomagért - hiszen azt nagy arányban visszautasította a ciprusi parlament - ő vállalja a felelősséget.


Közben a kontinens nyugati csücskéből is aggasztó hírek érkeznek. A spanyol bankok az idei évtől fogva 0,2%-os adót kötelesek fizetni a náluk elhelyezett betétek után. Nem, nem kamatadóról, hanem a betétek mértéke után kivetett adóról van szó. A spanyol pénzügyminiszter ugyan sietett leszögezni, hogy ez nem olyan, mint a ciprusi eset, de nehéz nem észrevenni a hasonlóságokat.

 

A ciprusi és a most kezdődő spanyol passiójáték valószínűleg jól szórakoztatja Orbán Viktort és Matolcsy Györgyöt. Ismerős kifejezések csengenek fel más európai fővárosokban: bankadó, a gazdagok részvállalása, a magánnyugdíjpénztárak államosítása. Az EUrológus már hallani véli, ahogy a magyar miniszterelnök legközelebb Brüsszelben kárörömmel a hangjában azt emlegeti, lám, az EU is tanult a magyarok úttörő gazdaságpolitikájából, és már nem félnek bepiszkolni a kezüket unortodox intézkedésekkel. Pedig attól, hogy az intézkedések tabukat döntenek még nem lesznek jók. Elgondolkodtató, hogy a nemzeti össztermék többszörösének megfelelő külföldi befektetésekkel bíró Ciprus, vagy az 1986-os csatlakozását követően szélsebesen fejlődő Spanyolország miért is kényszerült ezekre a lépésekre.

Az OTP az Európai Központi Bank felügyelete alá kerülhet?

Ha, és amennyiben a magyar kormány úgy dönt, hogy csatlakozik az uniós bankfelügyelet létrehozásáról szóló, tegnap véglegesített megállapodáshoz, akkor a címben foglaltak megtörténhetnek. Kedden az Európai Parlament és a Tanács megállapodtak az uniós bankfelügyelet létrehozásáról, amely 2014 derekán kezdheti meg működését. A megállapodás értelmében a 30 milliárd eurós éves mérlegfőösszegnél nagyobb bankoknál a bankfelügyelet szerepét a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank veszi át. Ez nagyjából 150 bankot érint az EU-ban, Magyarországon pedig az EUrologus számításai szerint kizárólag az OTP-t.

A kisebb pénzintézeteket továbbra is a nemzeti bankhatóságok (Magyarországon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) ellenőrzik, azzal a megkötéssel, hogy az EKB bármikor beavatkozhat, ha úgy látja, hogy egy pénzintézet helyzete európai szintű rendszerkockázatot jelent. A szombaton kialkudott ciprusi mentőcsomag példája, illetve a ciprusi bankrendszer ingatag helyzete mutatja, hogy ez a szabály még jól jöhet a jövőben. A beavatkozás ebben adott esetben azt is jelentheti, hogy az EKB a betétesek védelmében ’kimenti’ a bankot, magyarán pénzt pumpál az adott intézetbe. Persze ezek a szabályok csak az eurózónára vonatkoznak, illetve azokra a tagállamokra, amelyek csatlakoznak a bankunióhoz. A magyar miniszterelnök korábban világossá tette, hogy csak a legutolsó pillanatban, a megállapodás megkötését követően dönt a kormány arról, hogy csatlakozunk-e a bankunióhoz. Nos, úgy tűnik, hogy elérkezett az idő.

Tisztázódott a londoni székhelyű Európai Bankhatóság szerepe is. A magyar származású, korábbi PSZÁF elnök Farkas Ádám által vezetett intézet folyamatosan figyeli a nemzeti bankrendszerek állapotát, európai szintű ’stressz teszteket’ végez és igyekszik rendet vágni a tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok között (nem csak az eurózónában).

Az egységes európai bankfelügyeletről szóló megállapodással, egy újabb kocka került a helyére abban a kirakós játékban, amelynek célja, hogy európai szintre emelje a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok felügyeletét. A 2008-as válság egyik tanulsága az volt, hogy a nemzeti keretekben működő ellenőrző hatóságok nem látják át az egyszerre akár tucatnyi országban működő bankok helyzetét. Az EUrologus márpedig hajlamos egyetérteni a brüsszeli megmondókkal, akik szerint jó lesz csipkednie magát az eurózónának, mert Ciprus csak homokozó egy olasz vagy spanyol csődhöz képest.

„Baudelaire forogna a sírjában” – Szabályozná az abszintot az EU

Picassot és Toulouse-Lautrec-et is megihlette

Mióta létezik az LSD és hozzáférhető a pszilocibin gomba, az abszint hallucinogén vonzereje ugyan csökkent. A rövidital azonban töretlen népszerűségnek örvend a mámort az alkoholban kereső úri közönség köreiben. De mi az abszint? Némileg ironikus, hogy a valamikori rendszerkritikusok, szürrealisták, szimbolisták, impresszionisták és dadaisták múzsájaként segítségül hívott, zöld mesének becézett ital meghatározására most az európai bürokrácia vállalkozik.

Baudelaire, Apollinaire, Toulouse-Lautrec és a többi Párizsban alkotó bohém itala kalandos utat járt be, mire kereskedelmi forgalomba hozatalát Európa-szerte engedélyezték. Európa jelentős részén tilos volt az árusítása a 20. század elejétől, s csak azt követően kezdett el széles körben elterjedni a ’zöld mese’, hogy a britek a 90-es években elkezdték nagy tételben importálni az italt Csehországból. Az ital meghatározása körüli vita az erős mámorért és a vélt hallucinációkért felelős tujon nevű hatóanyag mennyisége körül forog. A latin nevén Artemisia absinthium egy mérgező vegyület, melyet a fehér ürömből nyernek ki, s amely egyes uniós jogalkotók szerint nagy koncentrátumban veszélyes lehet.

Ki más állna szemben egymással a parlamenti vitában, mint a nedű hagyományai miatt aggódó franciák, és az egészség megőrzését mindenek felett képviselő németek? Párizs azt szeretné elérni, hogy csak azt az italt lehessen abszintnak nevezni, amely tartalmaz tujont, míg a németek azt szeretnék, ha az akár tujon tartalom nélkül is a boltok polcaira kerülhetne.

Ez ügyben össze is csaptak múlt héten az EP képviselők, és végül meggyőző többséggel elutasították azt az európai bizottsági javaslatot, amely minimum 5, maximum 35 milligramm tujon-tartalom esetén engedélyezte volna az abszint elnevezés használatát. A jelenlegi szabályok szerint egyébként a tujont nem tartalmazó italok is viselhetik a nevet, míg a maximális tujon-tartalom nem lehet magasabb, mint 35 milligramm kilogrammonként.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az abszint körül hasonló kereskedelmi névvita zajlik, mint amilyen Magyarország és Szlovákia között a tokaji bor kapcsán is kialakult. Svájc azt állítja, hogy termelői még a 18. század végén, a kontinensen először állították elő az italt, ezért aztán csak a Svájcban és hagyományos módszerekkel előállított nedűt lehessen abszintnak nevezni. Mára azonban a spanyoloktól az olaszokon át a csehekig számos országban gyártják, egyebek mellett vörös és kék színben, mangó, sőt akár kannabisz ízesítéssel is (igaz utóbbiak közül sok egyáltalán nem tartalmaz tujont). Márpedig a francia érdekeket képviselő néppárti EP-s honanya, Francoise Grossetete szerint az ilyen abszinttól “Baudelaire forogna a sírjában”.

Négy bársonyszék kiadó

Rompuy, Barroso, Schulz, Ashton.

Biztosnak tűnik, hogy a 2014-es év változást hoz az összes vezető uniós politikai tisztségében. Herman Van Rompuy vasárnap este jelentette be azt, amit már mindenki sejtett: 2014-ben, öt év európai tanácsi elnökség után visszavonul. A Der Spiegel című német hetilap értesülései szerint szintén megválik posztjától Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője, és tíz év után távozik az Európai Bizottság éléről a portugál José Manuel Barroso. Ráadásul a szokások értelmében 2,5 év után váltani kell az Európai Parlament elnökét is. A posztot jelenleg a német szocialista Martin Schulz tölti be.

A négy legfontosabb uniós vezető pozíció együttes megüresedése újabb, talán minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a politikusoknak arra, hogy megint egy kicsit saját magukkal foglalkozzanak a választóik helyett. Lássuk, hogy milyen szempontok dönthetnek az új vezetők kiválasztásakor, illetve milyen nevek merültek fel eddig!

Az első szempont, amely a pozíciókról szóló alkudozások során felmerül - bármennyire is meglepő - a rátermettség. A 27 tagállam, a számtalan európai politikai frakció és párt által képezett politikai erőtérben esélytelen az a jelölt, akinek lövése nincs az európai politikáról. Még a jelenlegi négyes legtöbbet bírált (és leginkább kompromisszumos) tagja, Catherine Ashton kapcsán is elismerik, hogy a külpolitikai főképviselő szakmai kérdésekben képes kompetensen megnyilatkozni, önálló véleményt alkotni, és azt vállalható színvonalon kifejezni. Röviden összefoglalva: nem Szanyi Tiborok, Gurmai Ziták és Deutsch Tamások versenyéről lesz szó.

A következő szempont a földrajzi kiegyensúlyozottság érvényesítése. A főbb vezető pozíciókat igyekeznek úgy elosztani, hogy az EU nyugati, keleti, északi (skandináv) és déli országcsoportjai egyaránt részesüljenek az áldásból. Ebben a koordinátarendszerben a portugál Barrosot a déliekhez, a belga Van Rompuyt a nyugati blokkhoz, a brit Ashtont az északi csoporthoz, az EP előző elnökét, a lengyel Jerzy Buzeket a keletiekhez sorolhatjuk.

A pozíciók elosztásakor nem csak a földrajzi, de a politikai szempontból történő kiegyensúlyozottság is szempont. Eddig ezen a téren az európai kormányok élveztek privilégiumokat, hiszen a Bizottság elnökének, az Európai Tanács állandó elnökének, illetve a külpolitikai főképviselőnek a személyét egyaránt ők jelölték. 2014-ben azonban a Lisszaboni szerződés értelmében a Bizottság elnöke az EP választásokon győztes európai pártszövetség jelöltje lesz, az Európai Parlament elnökét pedig az intézmény maga választja meg, tehát elvileg itt is a politikai többség akarata érvényesülhet. Jelenleg a mérsékelt jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt adja a legnagyobb európai parlamenti frakciót, és az európai kormányok többségét. Ők delegálták a két legfontosabb pozíciót betöltő jelöltet: Barroso bizottsági elnököt és Van Rompuy tanácsi állandó elnököt. A második legnagyobb politikai erő az Európai Szocialisták Pártja, akik Catherine Ashtont jelölték külpolitikai főképviselőnek, és 2011-ben megszerezték az EP elnöki pozícióját. Az örök harmadik helyen a liberálisok tanyáznak, az utánuk következő politikai erők pedig már nem nagyon tudnak labdába rúgni a posztok elosztásakor.

Végül az eddig felmerült jelöltekről. Tényként kezelt pletyka, hogy a szocialisták bizottsági elnökjelöltje a német Martin Schulz lesz. Schulz személye sok szempontból rendhagyó. Egyrészt az EU legnagyobb tagállamából származik, amit inkább hátrányként, mint előnyként szoktak értékelni a teljes kiegyensúlyozottságra törekvő európai politikai térben (bár tegyük hozzá, hogy a testület első, emblematikus elnöke a német Walter Hallstein volt). Másrészt a német szocialista kifejezetten konfliktuskereső, szókimondó, harcos típus, azaz tökéletes ellentettje az elnöki széket most elfoglaló Barrosonak. Mellette szól viszont, hogy a mindössze érettségivel rendelkező, a kisvárosi polgármesterségtől az EP elnökségig jutó politikus még ellenfelei szerint is az egyik legtapasztaltabb és legtehetségesebb politikus az európai mezőnyben. Ugyanerre a posztra a Néppárt részéről eddig két név merült fel. Az ’új tagállamból’ érkező Donald Tusk, jelenlegi lengyel miniszterelnök jelölése szimbolikus jelentőségű lenne, és valószínűleg a néppárti padsorokon túlról is hozna közép-kelet-európai szavazatokat a jelölt európai parlamenti megerősítésekor. Tusk legnagyobb vetélytársa az ambiciózus, és a jelenlegi elnök erőteljes támogatását élvező luxemburgi Viviane Reding lehet, aki 1999 óta tagja az Európai Bizottságnak. Személyében egyébként az első női elnököt üdvözölhetnénk.

Az Európai Tanács leendő állandó elnökeként a liberális dán Anders Fogh Rasmussen nevét emlegetik. Rasmussen vitathatatlanul rendelkezik a pozíció betöltéséhez szükséges tapasztalattal, hiszen korábban dán miniszterelnök volt, jelenleg pedig a NATO főtitkára. Amennyiben a liberálisok az ő jelöltségét támogatják, azzal a belga Guy Verhofstadt bizottsági elnöki jelöltségéhez kapcsolódó remények ismét elpárolognak. Kérdés persze, hogy kit jelölnek a posztra a néppártiak és a szocialisták.

Egy biztos. A 2014-et követően minden eddiginél nagyobb szerepe lesz a választási eredménynek annak meghatározásában, hogy kik, és milyen színekben versenyezve vezetik az Európai Uniót. Az EP választások tétje tehát nő. Az EUrologus szerint ezért jó lenne, ha ez végre a magyar pártok uniós politikáján is tükröződne.

Állami adósságtörlesztés magánszámlákról

Vége a gondtalan úszkálásnak.

Példa nélküli, korábban elképzelhetetlen megoldás született a ciprusi mentőcsomag kapcsán. Az ország egy hónapja megválasztott elnöke, valamint az Eurózóna vezetői és az IMF szombat hajnalra megállapodtak arról, hogy a csőd szélén álló országnak 10 milliárd euró értéke mentőcsomagot raknak össze. Ám nem kis meglepetésre a mentőcsomagba a ciprusi magánszámlákon megtakarítással rendelkezőknek is be kell szállniuk.

A 100.000 eurónál (kb. 30 millió forint) kevesebb megtakarításokra 6,75%-os, az ennél nagyobb megtakarításokra 9,9%-os adót vet ki a ciprusi állam, amelyet a befektetéseket kezelő bankok automatikusan, a betétes hozzájárulása nélkül levonnak jövő kedden. Az egyszeri adó kompenzálásaként a betétesek a levont összegnek megfelelő értékű részvényt kapnak a befektetésüket kezelő bankoktól. Ez azonban tekintettel az ország bankrendszerének csődközeli állapotára, bizonyosan nem kompenzálja őket a veszteségekért.

Ciprus helyzete annyiban különleges más uniós országokhoz képest, hogy a helyi bankrendszerben rengeteg külföldi, elsősorban orosz és brit befektető tartja a pénzét, kihasználva a kedvező adózási szabályokat és élve a viszonylag széleskörű banktitok nyújtotta előnyökkel. Már a pénteki Eurózóna találkozó előtt lehetett hallani olyan hangokat, amelyek egészen konkrétan kimondták, hogy az orosz oligarcháknak is be kell szállniuk a szigetország kisegítésébe, ha az EU és az IMF oda teszi a pénzét. A megoldás mégis komoly megdöbbenést váltott ki, és sokan attól tartanak, hogy ezzel az EU precedenst és hivatkozási alapot teremtett. Az EUrologus reméli, hogy a magyar kormánynak nem tetszik meg az újabb unortodox megoldás.

Százötvenen tüntettek Orbán Viktor ellen Brüsszelben

Nagyjából 150 tüntető jelent meg Brüsszelben az Albertine téren péntek délután három órakor az Európai Tanács ülésén részt vevő Orbán Viktor magyar miniszterelnök, illetve a magyar alaptörvény negyedik módosítása ellen szervezett megmozduláson. A tüntetők magyar és uniós zászlókkal felszerelkezve érkeztek, az egyik magyar zászlón a BRÜSSZEL felirat volt olvasható. A tüntetőkön szinte kivétel nélkül van kokárda, többen jelentős tartalékokkal érkeztek, és a külföldieknek is osztogatnak.

A résztvevők többségükben magyarok. A nem magyar résztvevők általában magyar ismerőseik biztatására jöttek el, de voltak, akik önállóan döntöttek így. A kérdésre, hogy mi motiválta őket általában az a válasz érkezik, hogy nem értenek egyet azzal, ha egy uniós tagállam alaptörvénye lehetetlen helyzetbe hozza a hajléktalanokat, hátrányosan megkülönbözteti az élettársi kapcsolatban élőket, vagy korlátozza a frissen diplomát szerzők szabad mozgását az unió területén.

„Nem szeretném, ha az én országomban valaki ötletet merítene ezekből az intézkedésekből. Ezért tiltakozom most” – hangzik el egy jellemző válasz egy külföldi résztvevőtől.

A szervezők hangsúlyozottan távol kívánták tartani a rendezvényt az összes magyar politikai párttól és szervezettől. A rendezvényen a hajléktalanok ügyével foglalkozó európai szervezet (FEANTSA) képviselője, a melegek jogaiért fellépő ILGA elnevezésű szervezet és az Európai Szakszervezeti Szövetség képviselője mondott rövid beszédet. A felszólalók a magyar alaptörvény vonatkozó rendelkezései ellen emeltek szót, kifejtették, hogy az véleményük szerint ellenkezik az uniós alapértékekkel, illetve esetenként az uniós joggal.

A résztvevők a rendezvény végén közösen elénekelték a Himnuszt, a tüntetés 4 órakor ért véget.

[gallery]

Gyülekeznek a tüntetők Brüsszelben. Eddig kb 80 résztvevő, magyar és uniós zászlók.

UPDATE - Az Orbán Viktor ellen szerveződő brüsszeli tüntetés helyszíne megváltozott

A tüntetésre végül a belvárosban található Place Albertin-en kerül sor, délután három órakor. A brüsszeli időjárás kiszámíthatatlansága világhírű, de egyelőre nem szakad a hó, és az előrejelzés szerint délután sem fog, így a rendezvényt valószínűleg nem kell lemondani a rossz idő miatt. A rendezvény Facebook oldalán már több mint 400-an jelezték részvételüket.

Brüsszeli tüntetés március 15-én Orbán Viktor ellen

Az EUrologus megtudta, hogy civil kezdeményezésre március 15-én, 15 órakor tüntetés lesz Orbán Viktor ellen Brüsszelben. A tüntetésre az Európai Tanács közelében, - amennyire a rendőrség engedi -, a Schuman téren kerülhet sor. Úgy, hogy a Tanács Justus Lipsius nevű gránittömbjében valószínűleg még ott tartózkodik majd Orbán Viktor is. A tüntetés Facebook eseménye itt érhető el

A felhívásban a szervezők sorba veszik az Orbán kormány antidemokratikus lépéseit az Alkotmánybíróság hatásköreinek megvonásától, az új alaptörvény elfogadásának és módosításának körülményein át, a hallgatók röghöz kötéséig bezárólag. A felhívásban hangsúlyozzák, hogy a tüntetés „pártoktól és pártideológiáktól független”.

A szöveg úgy fogalmaz: „Orbán Viktor az e hét pénteki EU-csúcsra Brüsszelbe látogat. Ez alkalomból, az európai demokratikus értékek és a szolidaritás jegyében békés megmozdulást szervezünk. A célunk felhívni a figyelmet a magyar demokrácia fokozatos visszaszorítására.”

Hozzáteszik: „Budapesten, Londonban és Berlinben a hét folyamán már számos, több ezres tömegeket megmozgató tiltakozásra került sor. A tüntetők a magyar demokratikus államrend visszaállításáért és megőrzéséért, a jogállamiságért és a társadalmi igazságosságért álltak ki, ellenezve a diktatúrába hajló, a Fidesz hatalmát bebetonozó és jogfosztó rendelkezéseket.”

A rendezvényre eddig 200-an jeleztek vissza.

Az EUrologus ott lesz a tüntetésen, és elvégzi a közmédia feladatát.

Tovább a múltba