Jövőre baloldali áttörés lehet az EP-ben

Jövőre átrendeződhetnek erőviszonyok az Európai Parlamentben, és ez akár teljesen új irányt adhat az európai politikának. A baloldal 1999 óta először az Európai Parlament legnagyobb frakciójává nőhet, miközben a jobboldali Európai Néppárt lehet a jövő évi EP választás legnagyobb vesztese. Meggyengülnek a liberálisok, viszont rendkívüli módon megerősödhetnek az EU-ellenes, a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali politikai erők – ez olvasható ki a Policy Solutions kutatóintézet által mind a 28 tagállamra elkészített elemzésből.

Grafika: Policy Solutions

A kutatóintézet elemzése szerint, ha az uniós tagállamok legutóbbi közvélemény-kutatási adatait vesszük figyelembe, a jobb- és a baloldal fej-fej melletti küzdelméből, néhány mandátummal ugyan, de az utóbbi jönne ki győztesként. 1999 óta az európai mérsékelt baloldal (jelenleg az Európai Szocialisták és Demokraták Frakciója, amelynek tagja az MSZP) mindig másodhegedűs szerepre volt kárhoztatva a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárti Frakció mögött. Valószínű, hogy a baloldal erősödésének, és a jobboldal gyengülésének legfőbb oka, hogy a gazdasági válság kitörése óta az európai országok többségében a jobboldal vezetésével működtek azok a kormányok, amelyek számos népszerűtlen intézkedés meghozatalára kényszerültek. Ráadásul a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, a keresletélénkítő állami költekezés helyett a megszorításokat szorgalmazó jobboldali válságkezelés számos kritikát váltott ki az utóbbi időben például az Egyesült Államok, vagy a Nemzetközi Valutaalap részéről. Néhány nagy tagállamban, így Németországban, vagy Franciaországban a jobboldal ugyan megőrzi pozícióit, ám számos kisebb tagállamban jelentősen visszaszorul a legfőbb rivális, vagy a szélsőséges pártok javára.

Kép: Mayk/Presseurop

A 2014-es EP választás nagy vesztesei a liberálisok lehetnek, akik hosszú évek óta a mérleg nyelveként egyensúlyoztak az EP-ben, hol a jobb-, hol pedig a baloldallal társulva a szavazásokon. Szintén csökkenne a Zöldek frakciója, viszont jelentősen megerősödne a szélsőbalos képviselőket tömörítő Egységes Európai Baloldal, a keményen EU-ellenes Szabadság és Demokrácia Európája, valamint a politikai formációkon kívül rekedő szélsőséges (jellemzően szélsőjobboldali) erők. A mérsékelten euroszekptikusok Európai Konzervatívok és Reformerek Frakciója kb. ugyanolyan létszámban, de valószínűleg Bokros Lajos nélkül kénytelen folytatni (mellesleg az ő jelenlétét ebben a frakcióban a mai napig nem értjük).

Ahogy arra a Policy Solutions elemzése is felhívja a figyelmet, „a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnöke párthovatartozásának reflektálnia kell az európai parlamenti választások eredményére, ezért baloldali parlamenti többség esetén 2014 őszétől az Európai Unió „kormányát” is baloldali politikus vezetheti.” Erre pedig a legnagyobb esélye az EP jelenlegi elnökének, a német Martin Schulznak van. Az európai politikai vitákban határozott, markáns álláspontot képviselő, rendkívül jól kommunikáló német politikus akár új lendületet is adhat az utóbbi években meglehetősen színtelenné váló Európai Bizottságnak. Sőt, ha a jelenlegi német és brit közhangulat nem változik érdemben a két országban idén, illetve jövőre sorra kerülő általános választásokig, akkor könnyen lehet, hogy Németországban megint nagykoalíció alakul, Nagy-Britanniában pedig a Munkáspárt veszi át a kormányrudat. Ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a francia, illetve a kisebb tagállamokban megerősödő baloldali kormányokkal együttműködve jelentős változás következik be az EU gazdaságpolitikai irányvonalában.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.