Ahogy a nagyok csinálják: előválasztás Franciaországban

Az Együtt2014-MSZP együttműködési-összeveszési teleregény legújabb fejezete arról szól, hogy legyen-e előválasztás az ellenzéki oldalon 2014 májusa előtt. De hogy zajlott ez ott, ahol már tényleg volt ilyen? A francia baloldal 2011. októberében tartott először előválasztást, aminek azóta is csodájára járnak.

Hollande és Aubry együtt jelentik be az eredményt

Hogyan lehet öt héten át kisajátítani az összes politikai programot a TV-ben és a rádióban, megtölteni a belföldi hírek rovatot, elárasztani az internetes fórumokat önjelölt kommentelőkkel, akik másról sem beszélnek, mint az általunk felvetett témákról? Hogyan lehet elérni, hogy a közbeszéd több mint egy hónapon át másról se szóljon, mint egy meglehetősen unalmas pártról, amelynek képviselői egyébként vért izzadnak a médiajelenlétért. A Nicolas Sarkozyvel ellen harcba induló, belső ellentétekkel és botrányokkal terhelt Francia Szocialista Párt, valamint a Francia Radikális Baloldal 2011-ben vette át az amerikai Demokrata Párt által 1956-ban kitalált előválasztási rendszert, alakította azt a francia viszonyokhoz, és nyerte meg utána az elnökválasztást. Persze a folyamat ennél sokkal bonyolultabb, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyar ellenzék sikerrel venné az akadályt.

Az előválasztás célja a jelölt kiválasztása, lényege azonban az ezzel járó show.

A műsornak érdekesnek, szórakoztatónak, esetenként botrányosnak kell lennie, ahhoz, hogy a média és a közvélemény érdeklődését felkeltse. A francia szociknál annak idején hat jelölt indult. A három esélyes a mérsékelt, középre húzó Francois Hollande, a meglehetősen szürke, de a pártszervezésben komoly érdemeket szerzett Martine Aubry, és az olykor szélsőbalos hangokat pengető Arnaud Montebourg voltak. Az előválasztási kampányok fő témái a francia gazdaság helyzete, a válságra adott válaszok, a pénzügyi ágazat megregulázása, a jobboldali Sarkozy-kormány ekézése, a jövedelem-különbségek csökkentése, az adórendszer átszabása, a munkahelyteremtés, a tanárok fizetésének emelése, és az EU jövője, valamint az ebben játszott francia szerep voltak. Nem nehéz felismerni eddig a pontig a francia és a magyar helyzet közötti hasonlóságokat. Itt is van középre húzó, kicsit szürke, meg kemény-balos jelölt, a felsorolt témák pedig ugyanúgy fontosnak számítanak Magyarországon 2014-ben, ahogy a franciáknál két éve.

Az előválasztás azonban önmagában nem csodaszer, ahhoz, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle az ellenzék, nagyon jól kell csinálni.

Először is az országos választási rendszer megszervezése, és botrányoktól mentes lebonyolítása komoly szervezést igényel. A francia baloldal még 2009-ben döntött a 2011-es választásról, másfél évet hagyva az előkészítésre. Korábban már kétszer próbálkoztak hasonló módszerrel 1995-ben és 2006-ban, ám akkor csak a párttagoknak tették lehetővé a szavazást, és el is maradt a remélt médiafelhajtás.

 

2011-ben kinyitották a részvételt, és a kétfordulós választáson az első fordulóban 2,7, a másodikban már 2,9 millió választó vett részt. Ez már olyan érdeklődés, amire a kereskedelmi tévék is bemozdultak, teret adtak a jelöltek között szervezett három vitaműsornak, a komolyabb jelöltek üzeneteit szerepeltették a hírműsorokban. Az előválasztáson való részvételhez a párttagság nem volt feltétel, elég volt egy 1 eurós hozzájárulást teljesíteni, és aláírni egy nyilatkozatot a baloldali értékek melletti elkötelezettségről. A költségeket nagyjából 3,5 millió euróra becsülték, amit a szavazáson résztvevők által befizetett 1 eurós hozzájárulások, és a párttagok befizetései fedeztek.

A jelölteket a baloldali országgyűlési, megyei és helyi képviselők jelölhettek. A szavazásra két fordulóban került sor, a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt (Hollande és Aubry) jutottak tovább, végül Hollande a szavazatok 56 százalékával (1,6 millió) nyert.

Bandilight elemzése a magyar ellenzék eddigi teljesítményéről

Ha ezeket a feltételeket nézzük, akkor már nehezebb a magyar és a francia helyzet között közvetlen párhuzamot vonni. A magyarországi előválasztásnak legkésőbb 2014. elején le kellene zajlania, hogy a közös jelöltnek jusson ideje kampányolni.

Az MSZP és az E2014 egyelőre még a lebonyolítás legalapvetőbb kérdéseiben sem tudott megegyezni, a jelöltindítási és a részvételi feltételek teljesen ismeretlenek, a szervezést senki nem kezdte meg.

A Mesterházy Attila által szorgalmazott változat (szavazás minden egyéni körzetben) lebonyolítása a hátramaradt szűk negyed évben még az MSZP országos infrastruktúrájával is reménytelennek tűnik. A Bajnai Gordon által felvetett „mérjék meg a közvélemény-kutatók” megoldással pedig az a baj, hogy pont a folyamat demokratikus jellege szenved csorbát. Ez alapján az EUrologus úgy gondolja, hogy még ha lesz is valamifajta előválasztás a magyar ellenzéki oldalon a 2014-es országgyűlési/EP választásokra készülve, az szervezettségben, figyelemfelkeltésben és a társadalmi vita tematizálásában messze elmarad majd a francia, pláne az amerikai mintáktól. Ennek oka szerintünk az, hogy az ellenzék elkésett az előválasztás megszervezésével. Ez pedig azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán van-e értelme belevágni.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.