Bolkenstein: a monetáris unió a holokauszt miatt jött létre

Bolkenstein sosem örvendett nagy szeretetnek

Az egykori belsőpiaci biztost Magyarországon kevesen ismerik. Amikor Brüsszelből osztotta a címben idézett mondathoz hasonlóan kemény igazságokat, mi még csak kívülről nézegettük a párás ablaküveget, és a legnagyobb kérdés az volt, hogy lesz-e Bécsben cukrászdánk, vagy nem lesz. Aztán mire kiderült, hogy a mákos guba nem kemény drog, és más témára is tudtunk koncentrálni, Fritz Bolkenstein már visszavonult a végeláthatatlan gátrendszerek, szélmalmok és bicikliutak országába.

Most azonban megszólalt, méghozzá Washingtonban, a libertáriánus Cato Intézet konferenciáján, ahol kifejtette, hogy Helmut Kohl német kancellár az egyesített Európa álmát kergetve erőltette bele az eladósodott deli országokat az euróövezetbe. A cél a gazdasági összefonódások erősítésén keresztül az európai országok egymásra utaltságának fokozása, ezáltal a fegyveres konfliktus esélyének minimalizálása volt.

Bolkenstein szerint viszont a rendszer nem működik, és a jelenlegi európai vezetés a múlt hibáit ismétli, amikor a válság hatására még szorosabb együttműködést szorgalmaz. Bolkenstain bírálta a bankunióról szóló javaslatot, amely szerinte az Európai Központi Bank irányítása mellett működésképtelen lenne, az euro-kötvényekről szóló javaslatról pedig csak annyit mondott, hogy az egész “bűzlik”.

Érdekes fordulat ez az egykori biztostól, akinek a nevéhez az elmúlt évtized talán legellentmondásosabb uniós jogalkotási javaslata fűződik. Bolkenstein terjesztette elő még 2004-ben az ún. Szolgáltatási irányelvet, amelynek célja a szolgáltatások szabad áramlását akadályozó több ezer adminisztratív tagállami korlátozás lebontása lett volna. Az irányelv vitája egybe esett az EU 2004-es bővítési körével, minek hatására egyes baloldali pártok a kelet-európaiak szociális dömpingjével kezdtek el fenyegetőzni (bérek leszorítása). Mások a szolgáltatások színvonalának csökkenésétől tartottak (aki már próbált nyugat-európai nagyvárosban hétvégén villanyszerelőt fogni, az tudja, hogy ez mekkora baromság), megint mások fogyasztóvédelmi kifogásokkal jöttek. Bolkenstein azonban keményen kiállt az irányelv liberális megközelítése mellett, amely azon az egyszerű elven alapult, hogy a piacok felszabadításával intenzívebbé váló verseny az árak csökkenéséhez, és a szolgáltatási színvonal javulásához vezet. Makacssága és szókimondó stílusa ideális célponttá tették elsősorban az európai baloldal és a szakszervezeti mozgalom számára, akik egy idő után már csak Frankenstein-direktívaként hivatkoztak a jogszabályra. A folyamatosan fellazuló jogszabály éveken át elnyűhetetlen politikai témának bizonyult, olyannyira, hogy szerepet játszott pl. az EU alkotmányos szerződésének 2005-ös franciaországi és hollandiai referendumokon való elbukásában.